059. Nagykanizsa, Bajza József utca

•Eredetileg Újvilág utcának nevezték.

Az Újvilág nevű utca első említése 1799-ből származik. Nem tudni azonban, hogy az egyező nevek ugyanarra az utcára vonatkoznak-e.

Nyugati részét említették „Tóth kert melletti utca” néven is. 1873-ban elsőként az utca e szakasza kapta a Bajza nevet. Keleti fele Az Újvilág utca keleti fele 1900-ban esett át a névváltoztatáson.

Bajza József

Bajza utca 3.

•Faragó Márton (Alsólendva, 1880 – Nagykanizsa, 1947) festőművész 1929-ben telepedett le a városban. Lakása itt, az utca 3. házszámú épületében volt.

Faragó Márton (Freyer Mór)
 

Hímes tojások festése közben
(Galerija-Muzej Lendava, Galéria-Múzeum Lendva.)

Ecce homo

(1942)

Nagykanizsa, Bajza utca 1. (képek még: Batthyány utca 5.)

•Lásd: Batthyány utca 3. és Széchenyi tér 4.

060. Nagykanizsa, Bajza utca 2. (képek még: Batthyány utca 7.)                  (Teutsch-villa)

•Spánier Ferdinánd kereskedő Zrínyi utcától Bajza utcáig terjedő telkét veje, az 1860-as évek talán legbefolyásosabb, leggazdagabb polgára, Tóth Lajos (1816-1890) ügyvéd örökölte. (Tóth felesége, Spánier Jozefa 1824 és 1871 között élt.)

Ő létesített itt angolparkot, részben a korábban valószínűleg Koch Mihály ügyvéd által vásárolt és tőle megszerzett 32. számú uradalmi funduson (Bajza utca 2.), részben az örökölt, a Bajza utca északi oldalán lévő területen.

Tóth háza (1651) és kertje (1595, 1650) 1864-ben

(library.hungaricana.hu)

Parkja idegenforgalmi látványosságnak számított. Mérete is tekintélyes volt, hiszen 1860-ban a park keleten a ma 6. számú ház telekhatáráig terjedt, nyugaton a Batthyány utca határolta és hozzá tartozott az apósától örökölt terület délkeleti sarka is (jelenleg Katona József utca 4.).

•Tóth Lajost 1841-ben nevezték ki a város főjegyzőjének. Tíz éven át töltötte be ezt a posztot. Egyik alapítója volt Nagykanizsai Takarékpénztárnak, 1845-ben, 1869 és 1890 között pedig elnökként vezette azt.

•Tóth 1890-ben meghalt. 1896-ban megkezdődött a kert zsugorodása. Ekkor a terület leválasztott darabján megépült a Bajza utca 4. számú ház.

Tulajdonosa a polgári fiúiskola tanára, Waligurszky Antal lett, aki 1909 és 1925 között az intézményt igazgatta is.

Waligurszky Antal

(1862-1935)

•Ezután, 1902-ben emeltette Nith Norbert kórházi lelkész a Bajza utca 2.a számú épületet.

Nith 1890 és 1896 között a helyi ferences kolostor gvárdiánja volt.

Nith Norbert

(1847-1929)

•A park megmaradt részében – Szeghalmy Bálint városi mérnök tervei szerint – 1925-ben építtette fel házát Teutsch Gusztáv drogista.

1940 körül
(Thúry György Múzeum.)
 

Az épület az 1940-es években

                   
A park ugyancsak akkortájt
(A három kép eredetije Szoliváné Szabó Erzsébet tulajdonában.)
 

1995

A kapuk többé-kevésbé még őrzik eredeti megjelenésüket

•Teutsch 1914-ben lett a korábban alakult, drogériát működtető Geltsch és Graff cég (Deák tér 1.) résztulajdonosa. 1918-ban a cég egyedüli tulajdonosává, majd az üzletág vezető képviselőjévé vált a városban.

Fele részben birtokolta a világháború után alakult – helyközi autóbusz forgalmat elsőként lebonyolító – Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalatot is.

•Az 1937-es címtár szerint akkorra már ide költözött az Eötvös tér 8. szám alól a Folyammérnöki Hivatal.

•1948-1949-ben Nagy József – akkor a város polgármestere – lakott a villában.

Nagy József

(Jobbra a polgármester Ligetvárosban, a három barakk átalakításával készült tizenhárom lakás átadásán, 1948-ban.)
(Az eredeti képek dr. S. Nagy Katalin tulajdonában.)

Nagykanizsa, Bajza utca 2.a

•Lásd: Bajza utca 2.

Nagykanizsa, Bajza utca 3.a (valójában Széchenyi tér 4.)

•Lásd: Széchenyi tér 4.

Nagykanizsa, Bajza utca 4.

•Lásd: Bajza utca 2.

Nagykanizsa, Bajza utca 5. (képek még: Katona József utca 2. és 4.)

•Lásd: Bajza utca 2. és Széchenyi tér 4.

061. Nagykanizsa, Bajza utca 6.                                                     (Szekeres-ház*)

•E ház telke is valószínűleg a Koch Mihály ügyvéd által vásárolt, 32. számú uradalmi fundus része volt.

Az 1864-es kataszteri térképen a nagy terület északkeleti sarkán leválasztott területen már ott található a mai (homlokzatában biztosan változott) ház, Kaan Károly ügyvéd tulajdonában.

•Talán ő emeltette a házat, amelyet idősebb Szekeres József – 1848-49 hadnagya – megvett. (Szekeres 1826-ban született, 1894-ben hunyt el.) Az új tulajdonos előbb Iharosberényben volt az Inkey család gazdatisztje, majd gyámellenőr lett a városnál.
1890-ben családé lett a 32. fundus többi része is, rajta a Tóth Lajos ügyvéd által létesített, a Batthyány utcáig nyúló parkkal. Tóth Lajos kertjét a későbbiekben Szekeres-kertnek nevezték. Ekkor már dr. Szekeres József (idősebb Szekeres József fia) tulajdonában volt, de Szekeres halála után is használták az elnevezést.
•Az 1880-as évek egy részében e házban dolgozott a „Zala” szerkesztősége.
•Idősebb Szekeres József halála után a Bajza utca 6. alatti ház gazdát cserélt.
1907-ben Závody Albin (fényképét lásd: Fő út 21.) törvényszéki elnök tulajdonában volt.
•Dr. Szekeres József (1921-ben, 66 éves korában halt meg), miután 1879-ben megszerezte orvosi diplomáját, 1881-ben tért vissza a városba. 1882-ben átköltözött át saját házába, a Batthyány utca 6. szám alá.

Dr. Szekeres József

Szekeres doktor 1885-től 1921-ig, haláláig volt az új kórház első vezetője, amely 2007-ig viselte Szekeres József nevét.

•Felesége, Boda Karolin a Keresztény Jótékony Nőegylet elnöke volt.

Az egyesület 1887-ben alakult kétszáz taggal. 1890-ig Clement Lipótné vezette, majd Zadubánszky Lajosné került helyére az elnöki székbe. Szekeresnét 1906-ban választották (később örökös) elnöknek.

062. Nagykanizsa, Bajza utca 8. (képek még: Kossuth tér 0.)

•A sarkon állt a Knöpfler Mór háza. Knöpflert az 1848-as iratok zenemesterként említik.
1829-ben bízta meg az izraelita hitközség azzal, hogy a megvásárolt tíz hangszerükhöz tanítson be helybélieket. A létrejövő vonószenekar feladata lett az egyházi énekek kísérete. A formáció 1845-ben megszűnt, mert akkortól már orgonát használtak e célra.
A zenészek azonban nem maradtak feladatok nélkül, mert időközben (1842) megalakították saját zenekarukat és világi muzsikosokká vedlettek. Így jött létre a nevezetes „zsidó banda”, amely a későbbiekben szép sikereket ért el. Az új együttesben a vonósokon túl, másféle hangszereket (trombita, kürt, klarinét, fuvola, üstdob és cintányér) is használtak.
Első vezetőjük a brácsázó Knöpfler Mór (nyolcvan esztendősen, 1886-ban halt meg) lett. Őt a hegedűs Grünbaum József (1826-1900) követte a poszton.

•1889-ben a korábbi ház helyére Auspitz Jakab könyvelő (1898-ban, 66. évében hunyt el) építtetett újabbat Tóth Mihály terve szerint. Ez az épület áll ma.

•Auspitz ismert, kedvelt figurája lehetett az akkori városnak, mert halálakor viszonylag hosszabban foglalkozott személyével a helyi újság.
Bár vagyonos volt, sógora cégének irodájában dolgozott könyvelőként. Az idősödő Auspitz megnyitásakor (1890) törzsvendége lett a Centrál (Központ) kávéháznak. Ebéd után rendre megjelent, hogy azután újsággal a kezében jót szundikáljon az egyik pamlagon. Még kevésbé tudott ellenállni a hely esténkénti vonzásának. Semmilyen időjárás nem akadályozhatta; ő érkezett, hogy megszokott sarokasztalánál, megszokott partnereivel eltarokkozzon éjfélig. Akkor – nem előbb, nem később – indult haza. Nem mintha már várták volna otthon. Családapává nem válhatott: púposként született. Talán így lett szűkszavú felnőtté. Szűkszavúvá, de jó kedélyűvé.
Halála nem volt mindennapi. Az emlékező írás szerint egy héttel korábban valamiféle „légy" csípte meg arcán. A csípés helye megduzzadt, orvoshoz is fordult, de különösebb panasza nem volt. Az utolsó kártyapartit követő reggelen feje egésze dagadni kezdett, estére halott volt.
Már nem volt magánál, de még mindig tarokkozott: utolsó szavaival kedvenc játéka lapjait sorolta.
„Pokolvar”* közölte a halál okát a kórház az anyakönyvvezetővel.
*tüzes kelés vagy kemény, feketés daganat
 

063. Nagykanizsa, Bajza utca 15. és 17.

•Az utca végén álló félemeletes sarokházat 1890-ben Morandini Románnal építtette Lengyel János asztalosmester. (Lengyel a Magyar utcában nyitott műhelyt 1885-ben.)

A következő év nyarán Svastits Károly (1832-1896) főszolgabíró a Teleki utcából ide költöztette hivatalát.

1878

•A 20. század elején már Neufeld Henrik bornagykereskedő birtokolta. Itt működött fiával, Ödönnel közös cégük is. Miután az apa 1919-ben (élete 76. évében) meghalt, a vállalkozás Ödön (1872-1931) tulajdonába került.

1911

064. Nagykanizsa, Bajza utca vége

•Még ma is látható, hogy a Kórház utcától nyugatra hirtelen mélyül a terep. Ezen a helyen egykor az uradalmi téglavető működött. Az 1780-as évek elején készült első katonai felmérés térképén is megtalálható ábrázolása. Akkor még a mélyedésben két házat – talán a téglavető épületeit – is jeleztek.

A tevékenység megszűntével az elhordott agyag helyén nagy és mély tó alakult ki. Ez volt a Ciglenice (Ziegel See, azaz Tégla tó). Tersánczky József viszont a téglagyártás megszűnéséből vezette le nevét: Ziegel nichts, azaz tégla nincs.

Az 1860-as években még engedélyezett fürdőző és korcsolyázó helynek számított, bár akkorra már – a vasút építéséből származó földet is felhasználva – részben (a déli oldalon) feltöltötték.

Az 1880-as évek végére sikerült a városnak több ütemben lecsapoltatnia a vizet és a megmaradt mély részt is feltöltetnie. A szintkülönbség ezzel azonban csak részben tűnt el.

•Az uradalom a téglavető helyét is házak építéséhez adta el, párhuzamosan a Batthyány utca környékén lévő területei értékesítésével.
A hajdani „tó” térségét ma a Bajza utca keleti fele szeli ketté. Az értékesített telkek ekkor még nem voltak alkalmasak építkezésre; a vásárlókat inkább a befektetési szándék mozgathatta.
A későbbiekben a terület sekélyebb oldalán (a vasút felől) korábban emelték az első házakat.
 

A Ciglenice maradványa: a telkek az udvar felé mélyülnek
(A 15-17. és a 9.a számú házak. A harmadik kép alsó részén már az útépítés miatti új töltés látszik. )

Az utca a Ciglenice máig megmaradt mélyedésében végződik

2010 őszén a Zrínyi utca meghosszabbításával tovább folytatódott a Ciglenice feltöltése

•Az utca hírhedt bordélyházai 1888-ban, egy belügyminiszteri rendelet következményeként szüntették be itt működésüket. (Ekkortól a Rákóczi utca nyugati vége volt az a hely, ahol engedéllyel lehetett nyitni nyilvánosházakat.)
Létrejöttük érdekes történet.
A már említett − 1860 körüli − vasúti munkák során kitermelt föld látványa a vízzel fedett terület több gazdájában hasonló ötletet szült. Nem voltak ők kifejezetten módos emberei a városnak, de teljesen ambíció nélkülieknek sem nevezhetném őket a vagyonosodási vágy tekintetében.
A közeli, „rendelkezésre álló” földdel feltöltötték területüket és azonnal építkezni is kezdtek. Ilyen-olyan engedélyek beszerzésével nem bíbelődtek.

1860
(A Ciglenice délen még „nyújtogatja csápjait”.)

(Thúry György Múzeum.)

Öt ház gyorsan elkészült. Ezt követően kezdődhetett volna a beruházás megtérülése a bérleti díjakból. A potenciális bérlők azonban kerülték a helyet.
Volt rá ésszerű okuk, mert bizony a feltöltés csak úgy-ahogy sikerült.
Szárazságban még elviselhető volt a környék, de máskor nem. A víz lecsapolása hiányában a házak inkább egyfajta zátonyon, mintsem szilárd talajon álltak. Esős időben víz vagy feneketlen sár vette őket körül.
Ekként jutott az egyik tulajdonos arra a következtetésre, hogy olyan szolgáltatás megtelepítése lenne célszerű a nem igazán vonzó helyen, amelynek igénybevevőit nem riasztják vissza kisebb akadályok.
Négy épületet bordélyok használatába adtak.
A befektetői várakozások végre teljesülni kezdtek. A bevételekkel együtt persze nőtt az utcácska forgalma is. Különösen éjszakánként.

Pedig a körülmények maradtak a régiek. „A Cziglenicze háborog, s a körülötte levő házakat beöntéssel fenyegeti, az Újvilág utcza folyónak látszik” – tudósított az ide látogató újságíró 1875 novemberében. Ha voltak is további benyomásai a helyről, azokról hallgatott.

1877
Az egyik
(A viszonylag nagyméretű épület a jelenlegi 16. és 16.a számú házak telkén állhatott.)

A bekövetkezett változásokról már a város tanácsa is kénytelen volt tudomást venni. A házak és az utat használók érdekében a tó vízszintjének egy lábbal történő csökkentéséről döntöttek. Az 1870-es évek végén boltozattal fedett csatornát építtettek a Kisfaludy utca felső végétől, a Kossuth tér nyugati oldala mentén, a Széchenyi téri nyílt árokig.
A költségeket részben, ingatlanjuk mérete arányában, a csatorna mentén álló házak tulajdonosainak kellett állniuk. Nem csoda, hogy legkevésbé lelkesnek Tóth Lajos ügyvéd bizonyult. Telke a legnagyobb volt a környéken.
Máig létező levelében felháborodottan tiltakozott, hogy a „szabad személy képezde intézet” működési feltételeit ő és a többi háztulajdonos költségére biztosítsák. Olyanok költségére, akik az intézet szolgáltatásaival nem is élnek.
A csatorna ennek ellenére elkészült. Röviddel később megtoldották egy a Széchenyi tér keleti oldalának házai elől induló elágazással is.

Az utóbbi szakasz 2011-ben napfényre került része

.