065. Nagykanizsa, Batthyány utca

 

•Az 1840-es évektől az uradalom építési telkekként értékesíteni kezdte a  – jórészt még nem létező – Zrínyi utcától délre eső területeit.

•Az értékesítés nem egészen a mai fogalmaink szerint történt. A vevők lényegében az örök használat jogát vásárolták meg. A vásárló ugyan kifizette a fundus árát, amiért ő és leszármazottai tetszésük szerint használhatták a terület, de ezzel nem jutottak fizetendőik végére. A használatért továbbra is fizetniük kellet; évente az „örökbér” összegét.

A telkeket részben befektetési céllal vásárolták új tulajdonosai; később továbbadták. Egyeseket többen összeállva vettek meg, másokat később részekre osztottak. Mindezek révén lehetővé vált a Gábor (ma: Batthyány) és az Iván utca (a Csengery út Zrínyi és Kisfaludy utca közti része) kialakítása is. Egyben a Zrínyi utca itteni (nagyjából a Bazárudvartól a Széchenyi térig terjedő) része is létrejöhetett.

•A Gábor utca nevét Sényi Gáborról, a Batthyány uradalom jószágkormányzójáról kapta.

 

 

Sényi Gábor 1850 körül

 

1858-ban zárult megegyezéssel az a per, amelyet nyolc éven át folytatott az uradalom a szabadhegyi birtokosok ellen, hogy korábbi legeltetési jogát megtartsa. Sényi közbenjárására a herceg a jog megtartása helyett megelégedett mérsékelt kárpótlással.

Ekkor a jószágkormányzó érdemeit a város ezzel a – mai viszonyaink között ugyancsak furcsának ható – döntésével ismerte el. Megjegyzem: a hegyháton akkor már (később még inkább) befolyásos emberek sorának volt szőlője és pincéje.

•A Batthyány nevet 1873-ban kapta az utca. Nincs megbízható forrásom arra, hogy melyik Batthyányt akarta megtisztelni választásával a város.
1885 júniusában megjelent írásában (A Gábor-utcza.) Töttössy Béla törvényszéki bíró (1883-tól a Társaskör elnöke, mellékesen a „Zala” munkatársa) jelzi, hogy tud az utca új nevéről, amiről azonnal közli is véleményét: „No, ez az elnevezés ugyan nem nagyon illeti meg, mert a herczegi név és a falusi sár nem igen illik össze.”
Az idézett mondat azt valószínűsíti, hogy nem gróf Batthyány Lajos miniszterelnökről, hanem Batthyány Fülöp hercegről (1781-1870), a város akkoriban meghalt földesuráról nevezték el. Szemben elődeivel, vele már viszonylag kevés ütközése volt a város vezetésének. Ráadásul, ő volt az, aki itteni uradalmi területei kiméretésével lehetővé tette a város terjeszkedését déli irányban.

 

                

A fiatal és az idős Batthyány Fülöp

 

Nem véletlen, hogy a városnak e részét (a Csengery, Zrínyi, Katona József utcák, a Kossuth tér és a vasútvonal között) ekkoriban Fülöpvárosnak nevezték. Az ő nevét viselte 1873-ig a Zrínyi utca keleti (az Ady utcától keletre eső) darabja is (Fülöp utca), amikor aztán az Iskola utca nevet kapta.

Fülöpváros utcáinak 1873-ig használt furcsa, keresztneves névadásainak okát (Fülöp, Gábor) a források részben tehát magyarázzák.

Kivétel az Iván utca. Ma sem ismerek, olyan adatot, amely ebben az esetben bármit közölne a névválasztás okáról.

Sokáig tanácstalan voltam a kérdésben magam is, mígnem – Fülöpvárosról lévén szó – az a gondolatom támadt, hogy talán Batthyány Fülöp családjában kell a magyarázatot keresni. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy Fülöp öccsét Ivánnak hívták. Ráadásul, mivel Fülöp nőtlen maradt, Batthyány Iván (1784-1865) a hercegi cím potenciális örököse volt.

A véletlen egybeesés szinte kizárt. Meggyőződésem, hogy Iván nem más, mint gróf Batthyány Iván.

•Az utca mai elnevezését kaphatta más okból is. Villányi Henrik egyik 1936-os írásában mellékesen, de megemlíti, hogy az a vár felszabadításában központi szerepet játszó Batthyány Ádám (1662-1703) nevét viseli.
Hajlamos vagyok hinni neki.
 

Batthyány Ádám országbíró
 

Nagykanizsa, Batthyány utca 1. (egyben Zrínyi utca 60.)

 

•Lásd: Batthyány utca 3. és Széchenyi tér 4.

 

Nagykanizsa, Batthyány utca 2. (egyben Zrínyi utca 58.)

 

•Lásd: Zrínyi utca 58.

 

   

 

 

066. Nagykanizsa, Batthyány utca 3.

 

•1887-ben itt, az utca elején két házat birtokolt dr. Rátz (Rácz) Antal (1827-1887) városi orvos: az egyik a Zrínyi (Batthyány utca 1.), a másik a Bajza (Batthyány utca 5.) utca sarkán állt. Előbbit mára részben lebontották, egy darabja még létezik a Zrínyi utcán, a sarokház keleti, földszintes szomszédjaként. Utóbbi (akkoriban Szöglet-házként emlegették) még ma is látható, bár homlokzata időközben teljesen megváltozott. 1860-ban már mindkettő állt.

•A kettő közötti kertje helyére építtette Rátz e harmadik épületet 1887-ben Sallér Lajossal, annak tervei szerint. Az eklektikus megjelenésű házról mára eltűntek homlokzati díszítései.

 

  

 

Az utcai homlokzat terve

(Thúry György Múzeum.)

 

•Rátz 1863-ban váltotta elődjét (Juhász Györgyöt, aki ekkor halt meg) a városi orvos posztján (a funkciót a város csak 1868-ban „rendszeresítette”). Előtte 21 éven át az Ispitának is főorvosa volt. 1887-ben, hatvanegy évesen érte a halál. Addig maradt városi orvos.                 

A városi orvos (lényegében a mai tisztiorvosi hivatás megfelelője) posztján fia, dr. Rátz (Rácz) Kálmán követte. Ő 1888-tól 1925-ig dolgozott e munkakörben.

 

Dr. Rátz Kálmán

(1861-1943)

(Thúry György Múzeum.)

 

•1881-től Kiskanizsa számára külön városi orvost (dr. Pick Albert) alkalmaztak. Picket fiatalon, 1890-ben érte a halál. Negyvenegy éves volt.

 

067. Nagykanizsa, Batthyány utca 4.

 

•A ház a hajdanán 5. sorszámmal értékesített uradalmi fundusra épült. Azt három személy – Koch Gottlieb (Zrínyi utca 56.), Koch Mihály és Tersánczky József (Zrínyi utca 58.) – vásárolta meg, 1/3-1/3 arányban.

Akár Koch Mihály ügyvéd is építtethette, de csak az biztos, hogy 1860-ban a ház már állt.

 

  

 

•Koch Mihály a szabadságharc utáni időszak neves helyi ügyvéde volt. Ő lett elnöke az 1874-ben alakult Első Zalai Ügyvédegyletnek.

Hetvenhárom évesen, 1882-ben halt meg.

Felesége, Krebs(z) Krisztina 1880-ban lett a Kisdednevelő Egyesület elnöke. Ő 1900-ban hunyt el. Nyolcvan esztendős volt akkor.

•Egy 1883-as adat szerint itt székelt a Polgári Egylet elnöksége.

•A házban élt és alkotott Vörös János szobrász (1897-1963). A második világháború idején, a letelepülő MAORT tiszviselőjeként költözött a városba.

Vörös János

 

Mindszenty József püspök mellszobrát 1944-ben készítette a zalaegerszegi Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör megrendelésére. Az életnagyságú alkotás kicsinyített mását is gyártatták Herenden. Ezeket a kör árusította.

 

A szobor gipsz változata a Göcseji Múzeumban

 

Újítók
(Az alkotás 1953-ban került a gépgyár [DKG] udvarára.)


Vörös egy alkotása 1959-ből (Petőfi utca 5.)

 

•A szobrász dolgozott az 1945-ben sebtében emelt, jórészt betonból és téglából készített szovjet emlékmű megvalósításán is. Az Erzsébet (1945-től Szabadság) téri monstrum alsó részén a műkő domborműveket készítette.

A tizenhét méter magas emlékmű tetején álló katona alakját Sinkó András (1901-1976) szobrász formálta meg a pécsi Zsolnay gyárban.

A talapzat két oldalára egy-egy ágyú került, elől – valódi lövegtoronnyal – egy T-34-es páncélos beton mása bújt elő belőle.

 

            

 

 

(A kép eredetije Vargha Ildikó (Miklós Zoltánné) birtokában.)

 

Az avatás
(1945. júl. 15.)

 

Az emlékmű átadásakor a városi lap közölte a talapzat feliratait.
Az elülső oldalon – jobbra és balra – két orosz nyelvű mondat tájékoztatta az idelátogató szovjeteket. Az újság fordításában:
„A mi ügyünk igaz”, illetve „Mi győztünk!”
A hátsó részre – márványba vésve – magyar nyelvű szövegek kerültek:
„A szülőföld hűséges fiai halált megvetően küzdöttek a hazáért. Az ő önfeláldozó harcuk legyen példa az utánuk jövő nemzedéknek.”
„Örök dicsőség a hősöknek, akik elestek az ellenséggel vívott harcban és odaadták életüket népük szabadságáért és boldogságáért.”
Ugyanott kis pirosas márványtáblán:
„Tervezte: Epitanovics M. P. százados. Építési ellenőr: Gorkin M. P. százados. Emelte: Nagykanizsa város és Délzala közönsége. Építésvezető: Vécsey Barnabás. Szobrászművészek: Sinkó András és Vörös János.”

Az alkotás 1956-ban a népharag fő célpontja lett. Ledöntötték tetejéről a katona betonból készített szobrát, leverték oldaláról a domborműves díszítést, elől a tank imitációja is erősen megsérült.
•További sorsáról röviden:
1959-re felújították.

 

Az átalakítás időszakában
(Nagykanizsa Helyőrség Virtuális Múzeuma.)
 

A dombormű helyét eltüntették, a katona alakja – most már bronzból – a tank helyére került, legfelül ezután egy – ugyancsak bronz – ötágú csillag díszelgett.
1990-ben távolították el két oldalról az ágyúkat, szedték le felülről a csillagot.
1991-ben a katona szobrának a Tripammer utcai temetőben találtak új helyet.
1992-ben ugyanoda kerültek át a sírok; az Erzsébet téren csak a talapzat maradt a helyén.
2011-ben eltűnt a talapzat is.
 

Nagykanizsa, Batthyány utca 5. (képek még: Bajza utca 1.)

 

•Lásd: Batthyány utca 3. és Széchenyi tér 4.

 

 

068. Nagykanizsa, Batthyány utca 6.

 

•E ház telkét Bója (Boja) Gergely (1817-1892) a helyi tanítóképző tanára 1843-ban vásárolta az uradalomtól (6. fundus az uradalom nyilvántartásában).

Bója lett a kerület országgyűlési képviselője 1848-ban és 1849-ben. 1869-től 1872-ig a megye, majd 1878-as nyugdíjazásáig Budapest tanfelügyelője volt.

Ő volt a Nagykanizsán 1870-ben alakult „Zalamegyei általános tanító-egylet” első elnöke.

•A telket 1856-ban megvette Vargha János uradalmi számvevő. (1875 legvégén, élete hetvenharmadik évében halt meg.)

A jelenleg is létező ház az 1860-as térképen már jelölve van. Nem tudni, hogy azt Bója vagy Vargha építtette.

 

  

 

  

 

•1882-ben költözött ide az új tulajdonos, dr. Szekeres József orvos, és itt élt 1921-es haláláig. 1918-ban Szekeres a királytól a „bánokszentgyörgyi” előnevet kapta.

 

Dr. Szekeres József mellszobra a városi kórházban

 

Szekeres egyik receptje 1910-ből Belus Lajos gyógyszertára pecsétjével

(17 x 10 centiméter.)
(Dr. Fodor Zsolttól.)
 

Ma az épület üresen áll, állapota gyorsan romlik.

 

Nagykanizsa, Batthyány utca 7. (egyben Bajza utca 2.)

 

•Lásd: Bajza utca 2.

 

  

 

069. Nagykanizsa, Batthyány utca 8. és 8.a

 

•A Batthyány Fülöp herceg által kiméretett házhelyek közül ezt, a sorszám szerint hetediket 1846-ban vásárolta meg a helyi evangélikus gyülekezet iskola és imaház építése céljára. Az uradalom kimutatásaiban tulajdonosként viszont a gyülekezet tagja, Forster Sámuel uradalmi bérlő, serfőző szerepelt.

•A tervezett intézmények máshol jöttek létre (Zrínyi utca 56.), így a még üres területet 1864-ben eladták Varga János uradalmi tiszttartónak, városi tanácsosnak. Nem lehetetlen, hogy a 6. szám alatti ház történetében szerepet játszó Vargha János számvevő és Varga János tanácsos (utódai Varghaként írták nevüket) egyazon személy volt.

•A ház 1873-as építésének egy balesetéről szóló újsághír Geiszl Mór építőmester készülő házának nevezte. Biztosra vehető tehát, hogy ő tervezte, talán a kivitelezés is a nevéhez fűződik. Arról nincs adatom, hogy Geiszl tulajdonosa lett-e a háznak, ha igen, akkor meddig.
A 20. század elején Berényi (Bernritter) Józsefnek (1811-1888), a hercegi uradalom tiszttartójának özvegye birtokolta.

Fiaik egyike, Elek az uradalom gazdatisztjeként vonult nyugalomba. Lakott itt ő is. Élete 68. évében, 1910-ben halt meg. Berényiék leánya, Ilona Concha Károly költő felesége lett.

 

  

 

  

 

Az emléktábla az északi szárnyon

 

•Az 1911-es címtár szerint a 8. számú házban lakott Nikolai Nándor gyáros.

 

Nagykanizsa, Batthyány utca 9.

 

•Lásd: Csány utca 8.

 

                      

 

070. Nagykanizsa, Batthyány utca 10. és 12.                                             („Semál” kaszárnya*)

 

•A 10. szám alatti területet 8. fülöpvárosi fundusként Albanich Flórián, többször városbíróvá választott pékmester vásárolta meg 1856-ban vagy 1855-ben. Az 1860-as térkép szerint már állt rajta a ház.

•Igazi laktanya hiányában a katonaság vonulásai nyomán a város vezetése ismétlődően szembesült ekkoriban a beszállásolás gondjaival.
1866 októberében adta hírül a helyi lap, hogy a városban a megszokottnál is több a katona: „Városunk utcái jelenleg igen élénkek, éspedig az által, mivel egyik zászlóalj katonaság a másikat éri. Van tivornyázás, öröm, sikoltás, nem ritkán boros fő és jókedv.”
Mint érzékelhető, voltak, akik szívesen látták az érkezőket, voltak olyanok is, akik üzletük megnövekedő forgalmával anyagilag is jól jártak ilyenkor.
Egyre többen vélték úgy, hogy egy honvédségi egység letelepítése előnyös lenne Kanizsa számára. 1869-ben a város vezetése engedett a növekvő lakossági nyomásnak. A 78. honvéd zászlóalj székhelye Nagykanizsa lett, legénységét egyelőre a Zöldfa szállóban helyezték el.
•1874-ben hét „laktanya" volt Kanizsán. A laktanyácskaként (chemal, chemale) emlegetett kisebb épületeket esetenként magánszemélyek építtették, adták bérbe a katonaságnak.

 

A dobos (1880)

 

Érdekesség, hogy – a laktanyák szétszórt elhelyezkedése miatt – esténként a város összes dobosa felsorakozott az Eötvös téren, majd dobszóval masíroztak a Király utca elején álló katonai kórházig. Így próbálták elérni, hogy a takarodó híre minden érintetthez eljusson.   

•A III. számú laktanya ez a ház volt.

Egy konzorcium alakíttatta ki, azzal az elképzeléssel, hogy az épületet a hadsereg céljaira biztosítva saját házaikat mentesítik a katonasági beszállásolásoktól.
Négy altiszt és negyvennégy katona számára biztosított elhelyezést, de szükség esetén valamivel hatvan fölé lehetett emelni számukat.

 

  

 

  

 

A létesítményt a 48. gyalogezred használta és az utca akkori neve után Gábor laktanyának is nevezték.

 

 

 

Az ezred egy levele 1866-ból

 

A nagy laktanyák felépülésével kiürült. Ezért a házat birtokló részvénytársaság 1890-ben megszűnt.
1875-ben 681 katona állomásozott a városban; közülük ötvenöten ebben a laktanyában.

 

 

 

   

           A kantinban (1880)                                                    Lőgyakorlaton (1889)

 

•1910 körül lett a ház gazdája Böhm Jenő (hatvankettő évesen, 1934-ben halt meg) terménykereskedő. Családja (a Csengery út 19. szám alatti fürdővel együtt) az államosításokig birtokolta az ingatlant.

 

1933

 

•Itt jegyzem meg, hogy a városban szolgált és lakott (lakóhelyére vonatkozó adatom nincs) Bauer Ferdinánd őrnagy az 1860 körül. Tábornokként 1888-ban a monarchia (közös) hadügyminisztere lett.

Bauer Kanizsán tanult meg magyarul. Oktatója Nucsecz József tanító volt.

Nucsecz hálás volt az őrnagynak, mert az 1859-es olaszországi hadjárat idején megmentette a behívástól.

 

Bauer Ferdinánd báró (1888)

 

  Különféle katonák a közös hadseregből (1875)    

 

•A szomszédos házat (Batthyány utca 12.) Blau Károly építtette telkén, amely a Csengery úttól (Csengery út 23.) a Batthyány utcáig terjedt.
Az ingatlan nagy kertjével, virágaival vált ismertté.
1882-ben Bogyay Ödön ügyész vásárolta meg.

•1932-től lakta az épületet Hoffmann János és családja. A jogász végzettségű Hoffmannt apósa, a zalaegerszegi Schütz cég tulajdonosa kanizsai áruházuk vezetésével bízta meg.

 

Hoffmann János

(1895-1944)

 

Hoffmann János 1940-től Auschwitzba hurcolásáig vezette feljegyzéseit, amelyből a naplóíró, a családja és a helyi zsidóság helyzetének romlását, majd ellehetetlenülését követhetjük végig.
Az üldöztetést csak leánya élte túl, felesége, fia is áldozata lett annak.
A gyermekeinek szánt, egy ismerősére bízott írása viszont megmaradt az utókornak. „Ködkárpit” címmel 2001-ben megjelentetésre is került Szombathelyen.
 

      
1980 körül
(Balra Kotnyek István felvétele.)

 

A ház manapság
(Fedett tornácát már elbontották.)

 

Nagykanizsa, Batthyány utca 13.

 

•Lásd: Kossuth tér 4.

 

 

071. Nagykanizsa, Batthyány utca 14. (képek még: Kisfaludy utca 23.)

 

Az eredeti homlokzat keleti oldala

(Thúry György Múzeum.)

 

•1880-ban Sallér Lajos tervezett és épített itt földszintes házat Varga Lajos ügyvéd számára. Varga 1902-ben, ötvenkét éves korában meghalt.
•A nyolcszobás ingatlan 1903-ban Viosz Ferenc főszolgabíró birtokába került, aminek eredményeként ide költözhetett a főszolgabírói hivatal. (Viosz 1897-ben lett a kanizsai járás főszolgabírója.)
 

Viosz Ferenc

(1861-1918)

 

A vármegye csak 1927-ben vásárolta meg (László Zsigmondtól) az akkor már egyemeletes házat, amely továbbra is a hivatalnak adott helyet.

 

Az 1920-as évek második felében

 

Az eklektikus, eredeti épület megjelenése az emelet ráépítésétől nem változott lényegesen. Jellegtelenné akkor vált, amikor a 20. század második felében újabb szintet húztak rá.

 

 

•Nagykanizsai járásról csak a kiegyezést követően beszélhetünk. Előtte kapornaki (Nagykapornak) járásnak nevezték a területet. Székhelye ott volt, ahol a főszolgabíró lakott (többnyire Kanizsán).
A főszolgabíró a vármegye ellenőrző jogkörét gyakorolta a várossal szemben. Viosz (ő 1897-től 1918-ig, haláláig viselte a tisztséget) elődje 1878-tól, tizennyolc éven át Svastits Károly volt.
•1891-ben közölte a Zalai Közlöny, hogy a főszolgabírói hivatal a Teleki utcából az Újvilág utcai Lengyel-házba költözött. A Lengyel-ház ma is áll (Bajza utca 15. és 17.), a Teleki utcai helyszínt nem tudtam azonosítani.
•A kanizsai járás területéhez a trianoni békeszerződés következtében elvesztett települések közül Légrád tartozott.

 

        

Két légrádi kép 1900-ból
(A vasútállomás az itt találkozó Dráva és Mura helyén létesült. A folyó medrét a Szentmihály-hegy lábától déli irányban áthelyezték, így Trianon után is a magyar hálózat része maradt az állomás. Ma az Őrtilos nevet viseli. Felvételi épületének megjelenése időközben sokat változott – hátrányára.)
 

Nagykanizsa, Batthyány utca 16. (egyben Kisfaludy utca 24.)

 

•Lásd: Kisfaludy utca 24.

 

   

 

072. Nagykanizsa, Batthyány utca 17.                                                          (Tárnok-ház)

 

•Tárnok Alajos (1796-1882), gróf Zichy Károly vrászlói uradalmának jószágkormányzója építtette. 1857-ben költözött be új házába.

 

  

 

 

•Tárnok 1796-ban született Németújváron. 1828-ban lett a zalaszentgróti uradalom dirigense. Nagykanizsára 1839-ben jött.

A korszak szinte minden fontos városi ügyében szerepet vállalt. A Nagykanizsai Takarékpénztár Részvénytársaság egyik alapítója és első igazgatója volt. Somogy, Vas és Zala megyék táblabírájaként is működött.

 

 

073. Nagykanizsa, Batthyány utca 19. (képek még: Kisfaludy utca 25.)

 

•1864-ben a telek még üres volt és Kaan Károly ügyvéd birtokolta (a 29. fülöpvárosi fundus része lehetett).

1886-ban a ház már létezett.

 

          

                                                                              

•Egy 1897-es adat szerint akkoriban özvegy Sauer Jenőné tulajdonában volt.
Férje a Déli Vasút tekintélyes főfelügyelőjeként vonult nyugalomba és telepedett le Nagykanizsán. Pár évvel később, 1889-ben meghalt. Hatvankét esztendőt élt.
•Az 1901-es városi térkép már megosztva ábrázolja a területet: keleti oldalából leválasztásra került a Kisfaludy utca 27. szám alatti telek.
•A ház újabb tulajdonosa Székács Pál (1864-1927) bíró lett. 1909-ben helyezték a városba, a törvényszék tanácselnökeként halt meg 1927-ben. Fiából, Székács Sándorból (1902-1977) az ingatlan újabb tulajdonosa és Kanizsa közismert orvosa lett.

 

.
Székács Pál

 

(Illavszky István jóvoltából.)

 

074. Nagykanizsa, Batthyány utca 21. és 23.

 

•Lásd: Kisfaludy utca 26. és Csengery út 29.

 

A környék 1984-ben

 

•A mai 21. számú ház telkét a sarokház (korábban ez viselte a Batthyány utca 21. és a Kisfaludy utca 26. számot) és a mellette lévő, házszámot nem viselő Hencz-féle „kuglizó” területéből alakították ki.

Az 1973-as várostérkép óvodát jelez itt, míg sarki szomszédjában bölcsődét.

 

  

Kisfaludy utca 26. (a sarkon) és Batthyány utca 21.

 

•Mára lebontották a 23.szám alatti öreg házat is. Az 1886-os uradalmi térkép már jelzi létét.

 

          

 

 

A mai ház lebontott elődje az 1990-es években és udvarának keleti része az 1950-es évek közepén
(Sajni Árpád jóvoltából.)

 

075. Nagykanizsa, Batthyány utca 24., 24.a, 26. és 29.

 

•E zsákutca jellegű szakasz lakóházai fiatalabbak, mint a Kisfaludy utcától északra eső részé. 1860-as térképen csak két épületét láthatjuk. Mindkettőt a nyugati oldalon emelték.
A 24. és 24.a telkek együttesének (még nem volt megosztva) közepén, az utcától viszonylag távol állt Oszeszli Antal ácsmester háza, aki 1870-ben, hatvanhét esztendősen meghalt. A lakóház 1872-ben kapott új tulajdonost, de még sokáig létezett. A két világháború közötti telekosztás pecsételte meg a sorsát.

 

              
Batthyány utca 24.a és 24.

 

A következő telek már közvetlenül a vasúti bevágás mellett helyezkedett el. (Még nem létezett a vasút menti út.) A másik ház ezen állt az utca mellett, a rendelkezésre álló hely északi részén. Tulajdonosa (valószínűleg építtetője is) Tersánczky József volt.
Az apró, öreg ház falai talán ma is léteznek, de biztos, hogy új tulajdonosai nyugati és déli irányban is bővítették szerzeményüket.

 

    
Batthyány utca 26.

 

A századfordulón Nagy Valér ezredes birtokolta, aki Csengery úti ingatlana kiegészítéseként vásárolta meg.

A fentebb jelzett bővítések jobbára 1912-ben történtek meg az akkori tulajdonos, Dreyer Alajos jóvoltából.
Az első világháborút követően lett tulajdonosa Gross Károly (Gross Dezső ügyvéd testvére) gelsei fölbirtokos, zsigárdi nagybérlő.
Gross 1873-ban született, 1937-ben halt meg.
A család a telek belső részén – két emelettel – modern házat emeltetett (Batthyány utca 26.a). Elkészülte után annak első emeletét lakta.

 

        
Batthyány utca 26.a
 

1932

 

•A 29. szám alatt ma is áll Josifovič Milivoj mérnök háza.
 

  

 

 

Josifovič Milivoj több helyi gyár (Merkur vasművek, Patria pótkávégyár) alapításában játszott jelentős szerepet. 1916-ban öt vonallal, helyi villamos vasút létesítésére kért engedélyt. A világháború következményei a megvalósítást megakadályozták.

Az 1910-es években a helyi görögkeleti egyházközség gondnoki posztját is betöltötte.

Bár élete javát Kanizsán töltötte, Zágrábban halt meg 1921-ben.

 

1916

 

•Az első világháború után az 1893-ban született Péter Hugó bornagykereskedő lakta a házat. Kanizsai cégét 1919-ben alapította.

 

Péter Hugó

 

1936

 

 

 

 

.