Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



247. Nagykanizsa, Garay János utca

 

•A hajdani Vizi, majd 1873-tól Garay utcáról a hagyomány úgy tartja, hogy eredeti nevét a rajta végighúzódó árok miatt kapta. Ez az úttest déli szélét foglalta el. Talán ez magyarázza, hogy lakóházai mind az északi oldalra épültek.

Mára teljes lebontásra került, hogy helyén elkészülhessen a hetes főút elkerülő szakasza. Utolsó házai az 1980-as évek végén tűntek el.

Eredetileg a 123. és 125. számú ingatlanok között nyílt a Magyar utcából. Az új, szélesebb utca kialakításához az említett két telket is igénybe vették.

 


Az utca szélső, 39. számú háza Faragó Márton 1947-es festményén
 

1963-ban még állnak az öreg házak
(Balra a Magyar utca.)
(fentrol.hu

 

1975 körül
(A déli oldal emeletes épületei már állnak, környékük még rendezetlen. A kép bal felső sarkában az új gázfogadó.)
(Darvas Ivett jóvoltából.)
 

248. Nagykanizsa, Garay utca 21.                                                         (Tüzérlaktanya)

 

Az 1930-as évek közepén

 

Kanizsai tüzér

(Neumann Rezső felvétele.)

 

(Egy német „Storch” a laktanya udvarán.)
(A kép eredetije Gayer Ildikó birtokában.)
 

•A Gábor Áron laktanya a lóvontatású tüzérségnek épült, a terület északi részén lovardával.

 

                                       

Gábor Áron (1881)                                               Medgyaszay István

 

1932-re készült el. Tervezője Medgyaszay István volt. A legénységi épület honfoglalást idéző sgraffitoi Kacziány Aladár festőművész alkotásai, 1929-ből.

 

Kacziány Aladár
(1887-1978)
 

A létesítmény kivitelezését a budapesti Farkas és Kármán cég kezdte, majd a helyi Horváth és Vas cég, Kalmár Zoltán és Kertész Béla folytatták.

 

    

 

  

 

  

 

  

 

  

Az utolsó három felvételen az egykori lovarda

 

       

1940 tájékán

 

•1936-tól a laktanyában sorozatosan folytak képzések a környék kovácsainak.

 

      
A polgármester hirdetménye és az egyik tanfolyam résztvevő
 

•Az épületegyüttest a második világháború végén az orosz hadsereg vette birtokba, majd 1946 közepén megüresedett, csak fosztogatói látogatták kitartóan. 1949-ben kezdték a károk helyrehozatalát. 1992-ig újra laktanyaként használták.

 

 

 

 

 

 

.