388. Nagykanizsa, Petőfi utca

 

  

A már lebontott Petőfi utca 39. szám alatti (dupla) épület

 

  

Petőfi utca 62. és 64.

 

•A városnak ez az öreg utcája a Budára vezető országút mentén alakult ki.

1772-ben, de a 19. század közepén is Cigány utcának nevezték, de ekkor a belső (a Honvéd utcáig terjedő része) része a Récsei utca nevet viselte. Emlegették Nagy utcaként is.

 

  

 

1873-ban lett az akkori Pesti utcából Petőfi utca, majd 1900-ban Petőfi út.

 

Az 1890-es évek közepén
(Uher Ödön, a fényképész a Honvéd utca torkolatánál a városközpont felé fordulva készítette felvételét. Jobbra az utca nyugati oldalának házai látszanak: a 38. házszámú épület egy darabja, mögötte, oromfalukkal az utca felé fordulva, a 36., 34. és 32. számú házak. Az épületeket már lebontották, telekosztások is történtek.)

 

Az előző fénykép rajzolt változata egy képeslapról
(Ezen kicsivel jobban látszik a Petőfi utca 28. szám alatti ház, amely a két nyárfa tövében a jobb oldali házsor utolsó épülete. Ott volt 1873-tól Nucsecz József vármegyei tanfelügyelő irodája.
Nucsecz 1822-ben Nagykanizsán született. Piarista tanárnak készült, de 1848-ban otthagyta a rendet, mert honvédnak állt. A fegyverletétel tüzér főhadnagyként érte. A fogságba került fiatalembert besorozták a császári hadseregbe. Onnan szabadulva, 1851-ben visszatért szülővárosába. Elemi iskolai, felső-leányiskolai tanító, majd igazgató lett. 1873-ban kinevezték a vármegye tanfelügyelőjévé. 1898-ban halt meg Kanizsán.)

 

A felvétel 1910 körül készülhetett
(Jobbra a Hertelendy-bástya, balra a 10-es, 12-es és 14-es számú házak.)
(S Varga György jóvoltából.)
 

A 20. század elején

(Jobbra piros tetővel a 9. számú ház, balra egy darabka a 16. számúból és mögötte a téglakerítéses 16.a.)

 

 

Az 1950-es években

(Balról jobbra: a 13., a 11. – itt két épület áll –, a 9. és a 7. számú telkek.)

 

Az 1980-as években

(Balról az 51. számú, jobbról a 64. számú ház egy-egy része.)

 

A kép jobb szélén a Petőfi utca 87. szám alatti ház
(Kotnyek István 1980 körül készített felvétele.)
 

389. Nagykanizsa, Petőfi utca 1. (korábbi számozás szerint)

 

•Bár címe szerint e házzal kezdődött a Petőfi utca, mégis az Eötvös tér keleti oldalának volt része.

A földszintes ház, amely 1860-ban már létezett, az 1870-es években – mint az Eötvös tér több háza is – a katonaság használatában volt. Itt helyezték el nyilvántartási hivatalukat.

A ház tulajdonosa ekkoriban Talabér Zsigmond volt, aki hetvenkilenc éves volt, amikor 1892-ben meghalt.

•1900 nyarán, amikor a zalasárszegi Talabér Kálmán ötvenhárom évesen meghalt, már-már mesébe illő történetről értesülhettek a Zalai Közlöny olvasói.
Az elhunyt, akkoriban a megye egyik legnagyobb földbirtokosa, mivel gyermekei nem voltak, minden vagyonát egy távolabbi rokonára, Talabér Lászlóra hagyta.
Végrendeletében tett egy kivételt. Kanizsai háza (Petőfi utca 1.) örököseként Matkovics Józsefet, a város egyik szegénysorú cipészmesterét nevezte meg.
Gáláns tettét hálával indokolta.
Egy alkalommal, amikor kocsival Kanizsán járt, az ismeretlen (Matkovics) figyelmeztette, hogy elvesztette egyik kerékszegét. Talabér úgy érezte, hogy ezzel olyan balesetet került el, amely akár végzetes is lehetett volna számára.
A jótett tehát elnyerte jutalmát, Matkovics boldogan élt, míg meg nem halt…
Hát… Nem!
Hamarosan előkerült nagyjából hatvan − magát rokonnak (és jogos örökösnek) valló − egyén és elindult az évtizedes per. Másoknak komolyabb családtörténeti kutatásba kellett kezdeniük, hogy eséllyel induljanak a versengésben. Közülük az utolsó 1909-ben lelt fel egy olyan iratot, amelyből kiderült, hogy dédapja és Talabér Kálmán nagyapja testvérek voltak.
Matkovics József nem lett háztulajdonos. 1905-ben, a jogerős döntés megszületése előtt meghalt. Hatvankilenc éves volt akkor.
1907-ben már a bíróság által törvényesített, új örökösök árulták az ingatlant. A város 1911-es címtárában Weiss Jakab üvegkereskedő nevét találjuk tulajdonosaként.
•Persze, Matkovicsnak is volt rokonsága. A cipészmester halála után ők (nagyjából húszan) folytatták küzdelmét a házért.
Akadt köztük ismert ember is: Markos (Matkovics) Gyula, az elhunyt unokaöccse, Matkovics Gyögy helyi csizmadia fia.
Markos 1861-ben született Nagykanizsán (1932-ben, más adat szerint 1944-ben halt meg) és a gimnáziumot is a városban végezte. 1885-ben Veszprémben szentelték pappá.
1893-ban Budapestre költözve megalapította és három évtizeden át szerkesztette a Herkó Páter című élclapot.
Ő és rokonai a közösen folytatott hagyatéki pert minden szinten elvesztették.
Az akkor már országgyűlési képviselővé választott Markos elkeseredettségében egy cikkében megveszthetőséggel vádolta meg a legfelsőbb bíróságot. Nem eredménytelenül: 1908-ban rágalmazás miatt négy hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre ítélték.

 

Markos Gyula

 

 

Markos lapjának és levélpapírjának fejléce
 

•Füredi János (1873-1933) városi tisztviselőként sokféle hivatali poszton tevékenykedett. Többek között volt bejelentési nyilvántartó és levéltáros is.
A 20. század elején városi címtárak sorát állította össze. Munkái nagyon sok érdekességet rejtegetnek a város múltját kutatóknak.

 

1907

Az utolsó kötet készítésekor, 1920-ban itt lakott.
 

    

1920

(Egy kínos tévedés?)

(Beck 1884-ben született, 1951-ben vesztette életét.)

 

390. Nagykanizsa, Petőfi utca 3.

 

•Az Eötvös tér keleti oldalán (északkeleti sarkán), Petőfi utca 3. számmal állt a Hertelendy-ház.

 

Az 1970-es évek első felében

(Thúry György Múzeum.)

 

•Hertelendy Béla 1870-ben végzett ügyvédként és telepedett Kanizsára.

 

                            

           Hertelendy Béla (1843-1911) (Thúry György Múzeum.)          Fiskálisra várva (1883)

 

 Alapító elnöke lett Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztárnak, majd a Zalamegyei Gazdasági Önsegélyező Szövetkezetnek (1897) is.
1889-ben országgyűlési képviselőnek választották.

 

1887

Választási kampánya gyakran használt eleme volt a Hertelendy induló éneklése is.
Az induló egy akkor született kortes dal is lehetett, de valószínűbb, hogy a már korábban létező Hertelendy indulót (a 12. számú Nádor-huszárezred indulója) használták e célra. Utóbbi az ugyanezen zalai családból származó Hertelendy Gábor altábornagy (1742-1820) nevéhez fűződik. Szövege a következő:

 

„Hát fiaim, ti vitéz nevetek
Rablánczczal váltjátok-e fel?

 

Ősz fejem is ma tehát veletek
Nyert koszorúját veszti-e el?

 

Nem magyar az, czudar az, ki kivont
Karddal is esdekel s kér pardont.

 

Rajta tehát velem, a ki vitéz !
A csatán elől lobogó tollamra nézz!

 

Ezredem vér mezején vezetem,
Győzni vagy halni tanult seregem.”
 

•1874-ben alakult meg Kanizsán az Első Zalai Ügyvédegylet. Elnökül Koch Mihályt, titkárul Hertelendy Bélát választották.

A városban ugyan jelentős számú ügyvéd dolgozott, de az alakulás közvetlen előzménye az volt, hogy az igazságügyi miniszter Kanizsát jelölte meg az alakítandó ügyvédi kamara székhelyeként. Az elképzelés azonban így sem valósult meg, mert a kamarát 1875-ben zalaegerszegi székhellyel kellett létrehozni.

•Hertelendy háza – mielőtt tulajdonába került – szolgált tiszti étkezdeként, haláláig pedig Traupmann Lajos (1798-1865) birtokolta.

 

Traupmann háza (1333) és kertje 1864-ben

(library.hungaricana.hu)

A Pesten 1823-ban végzett Traupmann negyvenkét esztendőn át volt az uradalom orvosa.

(Mindezekkel ellentétben, az orvosok 1852-es összeírása szerint a Kanizsán született Traupmann 45 esztendős volt akkor és 1830-tól dolgozott a városban.)
Fia volt az uradalmi írnok Traupmann Lajos (1828-ban született Nagykanizsán), aki a szabadságharcban hadnagyi rangot szerzett a 7. honvéd zászlóaljban.
Emlékét ma is őrzi „A szabadságharcz első hadi foglyai: 53 honvéd tiszt Königrätz-ben 1849.” címet viselő, színes ceruzával rajzolt amatőr sorozat egyik darabja.

 

Traupmann Lajos hadnagy

 

A volt hadnagy a kiegyezéskor még Kanizsán élt.
Az 1830-ban Kanizsán született Traupmann Endre (András) szintén az orvos fia volt. A mérnöksegéd fiú is hadnaggyá lett a szabadságharcban.
•Itt említem, hogy Traupmann egyik kollégája Rosenberg Zsigmond volt. Pesten szerezte diplomáját 1837-ben, majd 1866-os haláláig Nagykanizsán gyógyított, a város (akkor még kicsi és szegényes) kórházaiban is.

(Az orvosok 1852-es megyei összeírása Rosenberger Simont említ és azt állítja, hogy Nagykanizsán született, 38 esztendős, 1830 óta dolgozik a városban.)

Ide tartozik, hogy az 1860-as években nagyjából tucatnyi orvosa volt Kanizsának.
•Rosenberg 1887-ben Nagykanizsán született unokája (szintén Zsigmond) 1891-ben már Beliscsén élt, mert apja, Rosenberg Ádám lakhelyet változtatott. A kis Zsigmond Sigmund Romberg néven lett az Egyesült Államokban világhírű zeneszerző.
Rosenberg Ádám zongorákat árusított Kanizsán. Először 1869 nyarán tájékoztatta e tevékenységéről az érdeklődőket a helyi lapban. Későbbi reklámjaiból az is kiderül, hogy az 1880-as években a Széchenyi tér 4. szám alatti házban működtette vállalkozását.
Kocsis Katalin találta meg kutatásai során azt a hirdetést, amely bizonyítja, hogy 1888-ban a Keller-házban (Fő út 23.) lakott a család.

 
Sigmund Romberg

 

•A telek északi oldalán torkollott az Attila utca a Petőfi utcába, amely aztán az Attila utcán túl térszerűen kiöblösödött.

 

Jobbra a Hertelendy-bástya, majd az Attila utca torkolata, mögötte oromfalával a Petőfi

utca 5. szám alatti ház a 20. század legelején

 

Mivel a telek az utca szintjénél jóval magasabban volt, északnyugati sarkán téglából egy támfalat (Hertelendy-bástya) építettek.

 

A Hertelendy-bástya helye ma
(A hajdani bástyát kiváltó új építmények az úttesttől néhány méterrel távolabbra kerültek. Így kisebb szintkülönbséget kellett ellensúlyozni, mégis mindkét épület eggyel több szintű elől, mint udvara felől.)
 

391. Nagykanizsa, Petőfi utca 5.

 

•A Hertelendy-ház északi oldalán – annak jellegzetes bástyáját jórészt megszüntetve – építtetett újabb elemi iskolát a város 1936-ban. A négy osztálynak helyet biztosító, új intézmény lehetővé tette a Huszti téri kis iskola kiürítését.

Terveit a város mérnöki hivatala készítette, kivitelezője a Horváth és Vas cég volt. Épületlakatosként Márkus József dolgozott a tervek megvalósításán.

 

         

 

 

Végzős diákok és tanáraik 1957-ben

(Harry Harsay jóvoltából.)

 

•A korábbi számozás szerint az utca 5. házszámát az Attila utca torkolatától északra álló földszintes épület viselte.

 

A kép jobb szélén a hajdani Petőfi utca 5. 1939-ben

 

•Itt jegyzem meg, hogy a helyhiány mérséklésére a város az 1870-es évektől bérelte a Petőfi utca valamelyik házát, ahol egy vagy két osztályban elsősök vagy másodikosok elemi iskolás oktatását végeztette. Még nem tudtam tisztázni az apró intézmény helyét, amely 1890 körül vált feleslegessé és szűnt meg.

 

392. Nagykanizsa, Petőfi utca 22.

 

•1900-ban az itteni nagy telken még egy lakóház állt. Ezt hamarosan lebontották és még a világháború előtt két épületet emeltek az utca mentén.
A történések mögött örökösödési okok állhattak, mert a tulajdonosok, vezetéknevük alapján, akár testvérek is lehettek.

 

1939-es felvétel a telek déli részén álló házról
(Petőfi utca 22.)
(Thúry György Múzeum.)

 

1973-ban készült kép a telek északi részére került házról
(Petőfi utca 22.a.)
(Thúry György Múzeum.)

 

Felépítése után a magasföldszintes épület (Petőfi utca 22.a) alsó szintjén asztalos-műhely működött. 1973-ban is ez volt a helyzet.

 

393. Nagykanizsa, Petőfi utca 33. és 46. (képek még: Rákóczi utca 106.)

 

•Ugyancsak Petőfi utcában a Honvéd utca kiöblösödő torkolatának közepén állt egy régi épület, amely már 1822-ben katonai istálló volt.

 

Lóápolás (1880)

 

1868-ban döntöttek laktanyává alakításáról.

1872-es leírása szerint a cseréptetős épület két altisztnek és huszonkilenc alárendeltjüknek biztosított helyet. Padlásán a szabadságoltak felszerelését tárolták. Az úttestnél mélyebb helyre épült, meglehetősen leromlott állapotú, rosszul fűthető „laktanyácskát” egészségtelennek tartották.

 

1887

(Thúry György Múzeum.)

 

Egy 1890-es, Honvéd utcai tűzesetről szóló híradás szerint még katonák lakták.

A világháborút követően a város egy gépjavító műhelynek adta bérbe. A ház 1925-ben teljesen leégett.

•A laktanyától délre állíttatta 1887-ben Gerócs János a ma is látható fogadalmi keresztet. Képei a Honvéd utca címszónál tekinthetők meg.

•Csaknem szemben, a Rákóczi utca déli sarkán álló házat Kálcsis János kisbirtokos építtette 1912-ben.

 

 

 

Az 1943-as telefonkönyv szerint az épületben (Petőfi utca 46.) volt elhelyezve a M. Kir. Útmesterség helyi szerve.

 

Autóatlasz részlete 1935 tájékáról
(Piros vonallal jelezték az épített országutakat, vastagított pirossal a legjobb épített országutakat, azaz a műutakat. Zölddel a legalább kavicsozott utakat ábrázolták, feketével azokat, amelyek autós közlekedésre általában alkalmatlanok voltak.)

Talán magyarázza a választást, hogy akkoriban még a Petőfi utcán vezetett végig a 7-es országos főút. Új nyomvonalát − 1963-tól Balatoni utca − 1953-ban alakították ki.

 

Az 1953-as útavatásra gyülekező közönség
(Balra az utca 22.a számú háza magasodik.)
 

        

 Az új „hetes” (Balatoni utca) részlete 1961-ben
(Vízvári József gyűjteményéből.)
 

1969
(fortepan.hu)
 

394. Nagykanizsa, Petőfi utca 49.

 

•A földszintes épület homlokzatán ma is látható egy szép, fehér márványból készült dombormű (Szűzanya a gyermekkel). Nem ismert állíttatója, készítője és kora.

 

   

 

•1907-ben Apáthy Lajos postai szolga tulajdona volt a ház.

 

395. Nagykanizsa, Petőfi utca 79. és 81.

 

•A Petőfi utca legutolsó épületei a keleti oldalon (ma a 79. és 81. számú házak állnak a helyükön) a 19. században az Utolsó Garas kocsma részei voltak.

 

Az épületegyüttes (171) az 1864-es térképen
(Balra az ingatlan Petőfi utca felőli oldala.)
(Thúry György Múzeum.)

 

1864

 

•A hagyomány szerint – az akkoriban (a 19. század közepe) a város lakói számára a „világ végén” lévő helynek – gyakori vendége volt a betyár, Patkó Pista, akit 1862-ben lőttek le a pandúrok.

Utoljára akkor látták itt, amikor az utca (nevezték hajdanán Cigány utcának is) végén tanyázó vályogvető cigányoktól megszöktette a legszebb cigánylányt.

 

                       

           Patkó Pista egy 1859-es színezett krétarajzon                    Vályogvető cigányok (1862)

 

 

Szemben Patkó Pistával, Patkó Bandi csak a legendák betyárja volt

 

•A csárda telkét előbb megosztották, majd a vendéglővé szelídült részét valamikor a második világháború után lebontották.

 

1920

 

396. Nagykanizsa, Petőfi utca 86. (korábbi számozás szerint)

 

•A létező, régi fényképe miatt érdemes az épületről szót ejteni, hiszen az érzékeltet valamit a hajdani szatócsboltok világából.

 

 

Az 1907-es és az 1926-os címtár szerint is a házban működtette vegyeskereskedését Ladiszlau Jenő, 1874-ben született szatócs. A képen, ami még az első világháború előtt készülhetett, valószínűleg ő is látható.

Később az üzlet megszűnt; 1937-ben már Milhofer Jakab terménykereskedőnek volt itt a telephelye.

 

397. Nagykanizsa, Petőfi utca vége

 

A környék az 1990-es években

 

•Fogadalmi keresztet már az 1786-os térkép (a későbbiek is) is jelez az utca végén.

Sajnos a jelenleg ott álló kereszten nem olvasható állíttatása időpontja. A kíméletlen „felújítások” nyomán eltűnt róla minden eredeti felirat.

 

      

 

•A jelenlegi ipari park (volt Kossuth laktanya) és az autópálya közötti terület volt a Képeskereszti-dűlő.

A hagyomány szerint egy jómódú, helyi kereskedő kocsijába itt vágott villám, amikor hazafelé tartott. Családja az eset helyén temettette el, síremléke volt a képes kereszt. (Könnyen lehet, hogy Dobrovics Péter méteráru-kereskedő volt az áldozat.)

A kereszt az 1786-os térképen már ábrázolva van a Petőfi utca végétől Förhéncre vezető, akkori földút mentén.

Ifj. Makoviczky Gyula szerint a két világháború között még létezett, de a keresztet a jelzettnél későbbi térképek nem ábrázolják.

•Egy másik, korpuszát vesztett kereszt képe (balra) az 1960-as, 1970-es években készülhetett. Eredetije dr. S. Nagy Katalin tulajdonában van. Sajnos nem tudta pontosabban megadni a kereszt helyét. Örülnék, ha valaki segítene.

 

                

Gyönyörű fogadalmi kereszt valahol a város közelében

A Rajnai Miklóstól származó felvétel (jobbra) korábban készülhetett.
Elképzelhető, hogy ez a „Csingős-kereszt”, ahogy a környékbeliek emlegették korábban. A Hosszúvölgyről dél felé induló földút mentén állt (már nem létezik), még homokkomáromi területen, ott, ahol az út áthaladt Homoki-patakon (piros háromszög).

 

 

•A Képeskereszti-dűlő északi oldalán a Vadalmás nevet viseli a terület. Hajdani erdejében sok vadalmafa nőtt. Tovább haladva északra, a Felső-erdőbe jutunk.
A néphagyomány szerint a kanizsai határ e részén tanyázott Savanyú Jóska és társa, a Kutyási ragadványnevű betyár (Leopold György), várva az alkalmat a hercegi csordák megdézsmálására.

•A Kisrécse felé vezető országút déli oldala mentén, a Péterfai-árok nyugati oldalán terül el a Katonatemető-dűlő. (Az 1690-es években még „Katona temetés” a neve.) Most az M7 autópálya vágja ketté.

A dűlőről azt tartották, hogy ott temették el a kanizsai vár visszafoglalására 1601-ben indított sikertelen ostrom több ezer keresztény halottját.

 

Az ostrom egy 1602-ben megjelent metszeten

 

 

Ugyanez a sárvári vár 1653-ban készült freskóján

 

•Az ostromban szerzett betegségében meghalt a pápai állam generalisszimusza, Gianfrancesco Aldobrandini herceg, VIII. Kelemen pápa unokaöccse is. Holttestét bebalzsamozva szállították Rómába. Hatalmas szobra a Capitoliumot díszíti.

1935-ben, 1936-ban arról cikkezett a Zalai Közlöny, hogy az olasz főváros a szobor másolatát megküldi Kanizsának. Ebből végül nem lett semmi.

Magyarázatul annyi kívánkozik ide, hogy Krátky István polgármester ekkoriban szerette volna – idegenforgalmi látványosságként is – újra megépíttetni a kanizsai vár egyik bástyáját. Arra került volna a másolat.

•A dűlőtől délre, már az „új hetes” út északi oldalán, szemben Szabadheggyel volt a Békástói erdő.

 

Az országút északi oldala a Péterfai-árok erdősávjával

 

Kétszáz évesre becsült fái között helyenként 500-600 éves hatalmas tölgyek álltak. Az erdőben békák otthonai, apró tavacskák sorakoztak, amelyek a Szabadhegy alapítása után csatornává mélyített patak (Péterfai-árok) miatt lassanként kiszáradtak, mára legfeljebb vizenyős hely utal hajdani létükre.

Az erdő a kanizsaiak kedvelt (és sokáig egyetlen) kirándulóhelye volt. Halis István szerint különösen népszerű szokás volt hajdanán május elseje hajnalán ellátogatni oda.

Az őserdőt (és mellette a „Katonatemető” erdejét) az első világháború idején (tűzifának) kivágták.

 

                                     

 Erdőben (1877)                                      Patakpart (1880)

                   

A „Katonatemető” és a „Békástó” erdeje (barnával) 1915-ben
(Thúry György Múzeum.)

 

Eltűntek a tavacskák, eltűnt az erdő és talán eltűntek a békák közül azok, amelyek innen egészen a környékbeli istállókig jutottak ugrálva, hogy ott boszorkává váljanak, teheneket fejjenek, lovakat igézzenek.

Ha mégis maradt mára a fajtájukból, segíthet a hajdani ellenszer, a fokhagyma.

•Az erdő szélén, Szabadheggyel átellenesen állt egy öreg, odvas tölgy a fenyők között. Hatalmas üregébe az arra járók szentképeket kezdtek elhelyezni, amikor oda már nem fértek, mohos kérgére is.

A közeli patakra egyszerű kis híd is került, végül pedig az odúba Szűz Mária porcelán szobrát, elé rácsos ajtót, fölé rézkeresztet helyeztek a helyet egyre nagyobb számban látogatók.

Ez volt a Képes tölgy, illetve Rezula. A 19. és 20. század fordulóján (talán az egyik odahelyezett gyertya révén) a fa meggyulladt és leégett, a spontán született kegyhely emlékké vált.

•Aki a kezdetektől (1895) az első világháború végéig átbogarássza a város születési anyakönyvét, látni fogja, hogy a vándorcigányok gyermekeinek nagyjából fele itt, a Békástói erdőben született meg.
Halis Istvántól tudjuk, hogy évre-évre e helyen, a leghatalmasabb, legöregebb tölgyfa (az „Ezeréves”, ahogy a fát emlegeti) körül tanyázott a Rafael és a Kalányos család. A helybeliek szemében kanizsaiaknak számítottak, mert emberemlékezet óta újra és újra visszatértek a városba. A családfők a kovács és a kolompár (rézműves) mesterség révén jutottak némi pénzhez. (Teknővájó cigányok is éltek és dolgozgattak itt, a vadonban.)
Rafael József a környék legismertebb vajdái közé tartozott.

Amikor 1907-ben, hetven esztendősen meghalt a „vajdáné”, Lakatos Teréz, háromezer ember sereglett a kanizsai temetőbe. (Az újságíró szerint csak harmaduk volt cigány.) Még a rendőrségi fogda néhány átmeneti lakója is megjelent. Ők kíséretükkel érkeztek. Az elhunytat Sárközi bandája búcsúztatta hegedűszóval.
Élettársa, „Patymaringo” halálát a vajda néhány évvel túlélte. Talán az elkezdődött háború miatt, Rafael temetésekor már elmaradt a sajtó érdeklődése, de Halistól tudjuk, hogy a cigányság képviselői távoli vidékekről is (például Szlavóniából) eljöttek Kanizsára. A menetben a halott mögött ezüsttel kivert, méretes vajdabotját, tisztségének jelvényét vitték gyászolói.
•Maga a Békás tó a régi hetes út északi oldalán volt, közvetlenül mellette, ott, ahol jelenleg is hídon vezet át az országút Péterfai-árok itt végződő nyugati ágán. A tó hajdani létét csak a környék nedvesebb volta sejteti.
•Korábban volt a környéken egy további tó is. Ott, ahol a Péterfai-árok keleti ágának (hajdan, szabályozatlan patakként, sokkal hosszabb volt) hídja van a régi hetes úton, közvetlenül a cserfői út előtt.
A híd északi oldalán lévő tavat 1686-ban Gáti tónak, kétszáz év múlva már Récsei tónak (Récsei gát) nevezték. A vízfolyás duzzasztásával hozták létre, talán ennek eredménye lett a feltöltődés is.
•Nyugatra a Péterfai-árok újabb oldalága keresztezi az országutat. E vízfolyás mellett hozták létre a városi gyepmester (Abdecker) házát, telepét:

 

1879
(Harmadik katonai felmérés.)

 

1984

 

A telep már az 1879-es térképen fel van tüntetve, de létezett még a két világháború között is.
1984-ben a Mihalicz-tanyát jelzik e helyen.
Ma a Honvéd, illetve a Hevesi Sándor utcáról közelíthető meg a hely. (A szócikk elején található térkép alsó részén, csaknem középen – a „Kiskert” feliratú terület jobb sarkánál – találjuk a ma ott álló két épületet.)
 

Kutyabárca 1886-ból

 

Érdekesség, hogy 1846-tól – gyepmester férje halálától – nő végezte a városi gyepmester munkáját: Lentz Rozália.

1856-ban jelezte a városnak, házasságra kíván lépni segédjével, Schmidtleitner Jánossal, akit így gyepmesternek javasolt maga helyett. Javaslatát alátámasztandó előadta, hogy pártfogoltja a „baromorvoslásban is jártas, sött már 2 éveken át a Hóhéri foglalkozás körüli ügyességének elismerést érdemlő jeleit adván, a közönség irányában hasznos és szükséges egyénné vált”.

Az indokolás akkoriban nem lehetett igazán meglepő, mert a 19. század elején a gyepmester még komoly szerepet kapott a tanács által kirótt testi fenyítések végrehajtásában is.

 

1906

 

1894

 

•Ha olyan helyet keresünk, ahol a hagyomány szerint igazán sokszor fordultak meg betyárok, tovább kell mennünk. Már a város határán túl, Kendlimajor után, Zalasárszeg északi szélén állt a postaút mentén a kis Lapi-csárda.
Állítólag szívesen látogatta Sobri Jóska, Savanyú Jóska és társaik, betyár mind, de nem mind Jóska.
A kocsma már az 1. katonai felmérésen is jelölve van. Akkoriban Gödri-csárdaként emlegették. A környék ma is a Gödri-dűlő nevet viseli.

(Hogyan lett a kocsma elhelyezkedését köntörfalazás nélkül közlő „Gödri” elnevezésből a tengerszint feletti magasság tekintetében is emelkedettebb „Lapi”? Magam is szeretném tudni.)

 

1786
(A térkép közepén, az út déli oldalán a csárda két épülete. Balra Nagyrécse, jobbra Zalaszentjakab.)

 

1899

 

     

A térképek által jelzett helyen álló út menti épület ma
 

 

 

 

 

 

 

 

.