Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



359. Látóhegy                                                            (Szent Bertalan-kápolna*)

 

•Látóhegy Kanizsához tartozott, de Batthyány Lajos egy erdőért elcserélte Festetics Kristóffal. Ezzel Látóhegy nemcsak gazdát, de megyét is váltott: hosszú időre Somogy részévé vált.

 

A kápolna környéke az 1970-es években
(Kotnyek István felvétele.)
 

      

1891-ben állított fogadalmi kereszt a Hegyhát út déli végén

 

•A – hajdan a környék legjobb termőhelyének tartott – szőlőhegy kápolnáját 1776-ban Szent Donát, 1816-ban Szent Bertalan titulussal említik.
Harangja 1700-ban készült. A kápolna 1816-os leírása szerint a kis harang haranglábon függött.
Ekkoriban mindkét szent napját körmenettel ünnepelték a gazdák.

 


Körmeneten (1886)

 

Az eredeti harangot a világháborúban rekvirálták, így a gazdák 1922-ben újat öntettek a soproni Seltenhofer Frigyes Fiai céggel.

 

 

1980

(Az oltár két oldalán szentek nagy, fából faragott szobrai állnak. E két eredeti szobor mára eltűnt. Ugyan nem gondolom, hogy bárki valamiféle csodára gyanakodna, mégis megfogalmazom a tényt kevésbé szégyenlősen is: több mint kétszáz év és világháborúk után eltulajdonításra kerültek. Időközben Pete Zsolt révén megtudtam, hogy emlékei szerint 1996 körül betörtek a kápolnába. Péter illetve Pál apostol szobrát akkor lopták el.)
(Thúry György Múzeum.)

Míg a harangról maradtak fenn adatok, a kápolna létesítésének időpontját, kialakításának változásait nem ismerjük. Mégis, harangjának kora alapján a város legöregebb épületei közé kell sorolni.
.

 

      

 

      

 

 

 

•Oltárának megjelenése arra utal, hogy a 18. század közepén készülhetett. Emlékeztet az Alsótemplom egyik-másik egyszerűbb kivitelezésű oltárára. A szakemberek feltételezése, hogy azokat a helyi ferences szerzetesek faragták, ebben az esetben is érvényes lehet.
Nagyjából száz évvel később történhetett, hogy az oltárt először „állították helyre”. Az aranyozott és ezüstözött díszítményeket − az addigra sok helyen lepattogott részeket nem pótolva − igénytelenül lefestették. Az eredetileg ezüst- és aranyfüsttel borított részeket is festékkel fedték.
A felső rész felhőit, két angyalát, többi elemét ormótlan kovácsoltvas szegekkel (az oltár eredetileg szegek használata nélkül készült) háttérként alkalmazott deszkákra erősítették. Ezek és az oltár alsó része ekkor kapták szürke mázolásukat, helyenként sötét csíkokkal. Ugyanilyen csíkokkal tették viharos hangulatúvá az oltár felhőit is.
Ugyanekkor tűnhetett el az oltárkép is. Helyén egy dobozszerű mélyedést alakítottak ki, ugyancsak deszkákból. Ettől kezdve itt állt a szobor, amellyel az oltárképet helyettesítették.
(A 2010-es helyreállítákor felső rész durván megfelelő hosszúságúra fűrészelt, háttérként használt deszkáin a szürke festék alól egy régi festmény nyomai kerültek elő. Akár a hajdani oltárkép maradványai is lehettek.)
A továbbiakban, 2010-ig az oltárt jelentősebb beavatkozás nem érte. Csak a szúk generációi dolgoztak rajta csendesen, de eredményesen. Működésük révén a faragott díszek belseje porrá alakult, csak a darabok el nem fogyasztott kéregszerű, külső rétege és a festék miatt őrizték meg formájukat. Az oltár alsó, kép alatti része kevesebbet szenvedett a rovarok kártevésétől.
2010 nyarán, a tatarozáskor a menthetetlennek látszó oltár kikerült a kápolnából. Ekkor a különösen szúette részek részben szétporlottak, részben saját súlyuktól is összetörtek. A szétesett oltár darabjaiból egyesek el is tűntek.

 

             

2010


Az oltárasztal feletti rész java azonban megmaradt. Így, Szakony Attila 2010 elején a kápolna belsejéről készített fényképei alapján (egyikük fentebb látható) sikerült a helyreállítás.
Az oltárra Carlo Crivelli Szent Bertalan képének másolata került.

2011 tavaszán újra helyén állhatott az oltár.

 


2011 végén

 


 A fa gyertyatartókat Aranyos László mentette meg
(2014-ben lettek restaurálva.)
 

•1913-ban az oltár asztallapjába ereklye került.

 

    

 

Az ereklyetartó hátsó lapján az ereklyét tartalmazó mélyedést fából készült lappal fedték, amelyet pecséttel rögzítettek. Mellette egy papírlapon a következő nyomtatott szöveg olvasható:

 

MCMXIII die 8 mensis Novembris Ego Colomanus Kránitz, Episcopus consecratus Cymaensis consecravi altare hoc et Reliquias Sanctorum Martyrum Victorii et Pii in eo inclusi et singulis Christi fidelibus hodie unum annum et in die anniversario Consecrationis huiusmodi ipsam visitantibus quadraginta dies de vera Indulgentia, in forma Ecclesiae consueta concessi.
EGYHÁZMEGYEI NYOMDA VESZPRÉM

 

Magyarul:
Én, Kránitz Kálmán, felszentelt címzetes püspök 1913. november hónap 8. napján megszentelem ezt az oltárt valamint Victorius* és Pius** szent vértanuk itt bezárt maradványait és Krisztus minden híve nyerjen bűnbocsánatot, aki a következő egy évben vagy későbbiekben − egyházi szokás szerint − a felszentelés évfordulóját követő negyven napban idelátogat.
EGYHÁZMEGYEI NYOMDA VESZPRÉM

 

* Victorius valószínűleg Szent Victor szaracén származású katona vértanú lehet, aki Maximianus császár idején kínhalált szenvedett.
** Pius esetében nincs véleményem.

 

 

 

•A kápolna melletti, mára felhagyott kis temető létesítésének időpontját nem ismerem.
1950-nel záródóan a fejfák egy részére házilag készített tábla került. Az elhunytak adatait is tartalmazó fém alkotások kedvesen esetlenek és ugyanazon kéz munkáinak látszanak.

 

   

 

     

 

2014

 

•A Csónakázótó délkeleti nyúlványától a Látóhegy gerincére vezető aszfaltos út kezdetének déli oldalán találjuk a Hétbükkfa-forrást.

 

A forrás manapság


A hajdani hiedelem szerint itt megjelent Szűz Mária. Ezért akkortól a forrást Szent-kútként, Mária-forrásként emlegették.
 

A forrás 1936-ban

(Bakonyi Erzsébet jóvoltából.)
(A Hajdu Józsefné tulajdonában lévő képen Kenessey István, a környék 1897-ben született erdésze. Mögötte a vén nyárfán valamelyest látszik Szűz Mária képe, amelyet a hívek helyeztek oda.)
 

A környék egy 1990-es térképvázlaton

 

    

A parkerdő bejárati emlékköve az 1970-es évek végén és a 2017-ben kialakított változata

 

A Kalandvár 1985-ben
(Gerencsér Tibor felvétele.)
 

  

A létesítmény eredeti változata
(Simon Gabriella jóvoltából.)
 

•Babochay György polgármestersége idején a Bakónaki-patak (Potyli) keleti oldalán, ahol ma a Csónakázótó déli része, szigete van, városi gyümölcsöst létesítettek. A nagyjából 600 különféle gyümölcsfát az 1887-ben telepítették és 1936 végén vágták ki az akkor még létezőket.

 

1926
(A bal alsó sarokban a kaposvári országút. Balra feljebb az erdőőr háza: Őrh.)

 

•A város itteni erdejét, de a városi gyümölcsöst is városi erdőőr védte a tolvajoktól. Már az 1890-es években, majd évtizedekig az itteni erdőőri házban lakó Bódog Ferenc végezte e feladatot.

 


A „foglalkozási napló”, amelyben a későbbi főerdőőr nap mint nap feljegyezte, hogy a rábízott területen hol, mit végzett az 1890-es évek második felében
 

 

 

 

 

 

 

.

 

 

 

 

 

.