440. Nagykanizsa, Szabadhegy

•Az uradalommal közösen használt itteni legelőn 1849-ben a város a maga részéről megszűntnek nyilvánította a legeltetést. Ezzel elérte, hogy ott az uradalom sem legeltethetett tovább, a terület „szabaddá” vált (Szabadhegy). Így a régi és új tulajdonosok 1850-től szőlőheggyé alakíthatták a területet.

A birtokosok még abban az évben elfogadták a „Szőlőhegy rendszabály” pontjait, elöljáróságot, hegymestert választottak.

Az első présházat Babochay János hegymester építtette.

•A történteket az uradalom nem nézte jó szemmel, hosszú pereskedés kezdődött, amely 1858-ban megegyezéssel zárult. A visszaemlékezők szerint, az amúgy inkább hajthatatlanságáról ismert Sényi Gábor, uradalmi jószágigazgató szívét Keményfy Júlia kisasszony lágyította meg.

Ezzel a szőlőhegy sorsa jogilag is rendeződött. Az 1880-as évek végéig 45 holdnyira nőtt a szőlővel beültetett terület.

Befolyásos polgárok sora telepített itt szőlőt. Jellemző, hogy voltak gazdák, akik már a 20. század első évtizedében kiépíttették a telefonhálózatot itteni pincéjükhöz.

Telefon 1900 tájékán

•Ma már nehéz megítélni, milyen eredménnyel járt az új helyen kezdett bortermelés. Tény, hogy 1884-ben a szőlőhegyre látogató újságíró úgy foglalta össze ez irányú tapasztalatait, hogy „bárki pompás borokat kóstolhat Szabadhegyen, aki visz magával".
Mégis feltételezem, hogy a tulajdonosok Sényi hajdani kijelentésével értettek egyet: „Szabadhegy valóságos paradicsomkert”.
A Szabadhegyért rajongó és dolgozó birtokosok sorának élén minden bizonnyal Tersánczky József orvos állt. Megírta a szőlőhegy történetét (Szabadhegy monographiája) és szakkönyvek írásával, kiadásával segítette társai sikeresebb tevékenységét. Az itt közölt ábrák is könyvéből származnak.

•Ma már a környék belterület, a szőlők, gyümölcsösök helyét családi házak foglalják el.

A szőlőhegy nyugatról 1982-ben
(Jobbra a Városkapu krt. épülő háza.)
(Gerencsér Tibor felvétele.)
 

441. Nagykanizsa, Szabadhegyi és Pásztor utca találkozásának déli sarka és Szabadhegyi utca 37.

•A szabadhegyi birtokosok 1854-ben döntöttek az jelenleg is álló hegypásztori lakás felépítéséről, 1857-ben harang állításáról.

A harangot egy évvel később szentelték fel. Az 1864-es térkép azt a benyomást kelti, hogy a ház elé építtettek egy haranglábat:

(mapire.eu)

Az eredeti harang, társaival együtt 1916-ban elszállításra, beolvasztásra került. Ekkor még mindig haranglábat említ a korabeli híradás.

A jelenlegi, 80-90 kilogrammos harangot 1923-ban szentelték fel. 1922-ben öntette a hegyközség birtokossága a soproni Seltenhofer Frigyes Fiai céggel. A harang oldalán Gábor angyal látható a liliommal és a 3893. SZ. jelzést viseli.

A harang mai helye az épület tetején valószínűleg ekkor lett kialakítva. Onnan a közelmúltban szerelték le, hogy újra haranglábra kerüljön.

A leszerelt harang a városi múzeumban

•1911-ben emetette nyári lakát a Szabadhegyi utca 37. szám alatt Heltai József gabonakereskedő.
Az házat megjelenése alapján Bacsics és Kosák helyi építészek tervezhették, kivitelezhették.

(Deák-Varga Dénes felvétele.)

.