451. Nagykanizsa, Szent Imre utca

•Az utca helyét 1875-ben jelölte ki a város az Izraelita Hitközség által birtokolt területen. Kialakítása még abban az évben megtörtént.
Megnyitása után, 1877-ben kapta a Nádor utca nevet.
1895-re a déli oldal összes háza már állt.
 

Az utca 1910 körül

1930-ban változtatták nevét Szent Imre herceg utcára.

Szent Imre-év

1930-1931

452. Nagykanizsa, Szent Imre utca 1.

•A 19. század végén szűk (a Nádor utcáig szélesebb nem fért el), földszintes épületet emeltek az Ady utca 11. számú ház déli oldalfala mentén. Ez volt a Nádor utca 1. számú ház.

•Kóser mészárszék működött benne, az 1910-es években Prager Ferenc húscsarnokaként.

1907-es hirdetés

Volt terv arra, hogy a szomszédjával megegyezően kétemeletessé alakítsák, de földszintes maradt lebontásáig. Ez a mai sarokház építésekor történt.

Nagykanizsa, Szent Imre utca 2. (egyben Ady utca 13.)

•Lásd: Ady utca 13.

453. Nagykanizsa, Szent Imre utca 3.

•Régóta birtokolt telkére 1939-ben építtette a hitközség a Steiner Zsigmond Izraelita Aggokházát. Az épületet Vécsey Barna tervezte.

Az építkezés anyagi alapját a névadó alapítványa teremtette meg. Tettét az épületben elhelyezett emléktáblán örökítették meg tisztelői.

454. Nagykanizsa, Szent Imre utca 4.

Az eredeti homlokzat

(Thúry György Múzeum.)

•Az épületet Fischel Fülöp építtette 1887-ben Geiszl Mór tervei szerint.

•A lakóház pincéjét úgy alakították ki, hogy helyet adott Fischel nyomdájának is (1891-től), sőt a házban működött egy időben Zala című lapjának szerkesztősége is.

Eklektikus homlokzati díszítése már az emeletráépítés előtt eltávolításra került.

•Valószínűleg itt – az 1890-es évek vége felé – készültek az első olyan kanizsai képeslapok, amelyek fotókkal igyekeztek bemutatni a várost.

Kivitelezésük, anyaguk utódjaiknál kevésbé igényes. Az első lap alsó sarkában Herbst Samu neve olvasható, akinek ekkoriban  fotokemigrafiai műintézete működött Budapesten. A képeslap nyomólemeze Herbsték munkája lehet.

A fotokemigráfiai eljárás során a fénykép negatívjáról fényérzékeny papíron pozitív képet hoztak létre, majd ezt cinklemezre átnyomva, a megszokott módon könyvnyomdai klisét készítettek.

A másik két lap megjelenése is erre a módszerre utal.

•Az 1910-es évek elején a városban dolgozó Bacsics (Árpád) és Kosák (Ferenc) építési vállalat itt rendezte be tervezői irodáját.
Az 1913 végétől Bacsics nélkül működő cég a levéltári cégjegyzék szerint 1932-ben szűnt meg.
Bacsics további tevékenységéről nincs adatom, de talán nem egyszerű véletlen, hogy a két világháború között (1933-tól) Bacsics (Bačič) Árpádnak hívták Alsólendva polgármesterét is.

455. Nagykanizsa, Szent Imre utca 5. és 5.a

•Eredetileg az utca 5. számú háza volt. A 19. század utolsó évtizedében épülhetett. Az 1907-es címtár szerint Sauer Ignác bérlő birtokolta akkoriban, aki akár a ház építtetője is lehetett. Az 1911-es címtárban már az Izraelita Hitközséget találjuk tulajdonosaként.

•A 20. század elejétől a hitközség intézményei működtek itt.
Az 1901-es térkép a polgári leányiskolájukat, az 1917-es elemi leányiskolájukat, az 1940-es óvodájukat jelzi e helyen. Az 1920-as címtár szerint lányiskolájuk, az 1937-es szerint óvodájuk található itt.
1933-ban a házban alakíthatta ki saját helyiségét az 1927-ben alakult Izraelita Jótékony és Kulturális Leányegylet.
 

456. Nagykanizsa, Szent Imre utca 7.

•A 19. század utolsó évtizedében épülhetett. Akkoriban Kohn Emil tulajdonában volt.

A viszonylag fiatal (negyvenhat éves) Kohn Lamberg gróf stájerországi uradalmának igazgatójaként halt meg 1902-ben.

Az 1911-es címtárban már az Izraelita Hitközséget találjuk a ház tulajdonosaként.

•1910 körül az épületben dolgozott a Zalai Közlöny kiadóhivatala és szerkesztősége.

457. Nagykanizsa, Szent Imre utca 9. (képek még: Csengery út 12.a)

•A sarki épületet 1883-ban építtette az Izraelita Hitközség iskolaházaként.

A 20. század első évtizedében

Céljuk ezzel elemi leányiskolájuk megfelelő elhelyezésének biztosítása volt. Így már (a korábbi három helyett) négy csoportra oszthatták diákjaikat.

Az 1926-os és az 1937-es címtár is e helyét adja meg a hitközség elemi iskolájának.

1939
(Az elemi iskola végzősei tanítóikkal.)
(centropa.org)
 

458. Nagykanizsa, Szent Imre utca 8. és 10.

•A 8. szám alatt Marton Vilmos építkezett 1888-ban. Az 1907-es címtárban is az ő neve szerepel tulajdonosként, de kereskedőnek titulálva.
Utóbbi téves lehet, mert ezzel a névvel nem találkozunk a foglalkozást űzők felsorolásaiban. Sokkal inkább Marton Vilmos postai főtisztről lehet szó, akit harmincöt év szolgálati viszonnyal 1905-ben nyugdíjaztak.

•A 10. házszámú épület a 19. század utolsó évtizedéből származhat. Tulajdonosa a Pollák család volt.
 

•Az 1902-ben, hetvenhat évesen meghalt Pollák Vilmos kereskedő volt.

1888

Utána fiai lakták a házat. Dr. Pollák Ernő (1895-től) orvosként, Pollák (Pásztor) Miksa (1938-ban halt meg, hetvenhét évesen) pedig zenetanárként tevékenykedett a városban.

Pollák Ernő dr.

(1869-1922)

459. Nagykanizsa, Szent Imre utca 12.

•Harmonikus homlokzatával tűnik ki az utca épületei közül. Építéséről nincsenek adataim.

(Könnyen lehet, hogy Ledofszky Ernő kereskedő és cipőgyáros emeltette a házat. Róla ugyanis tudható, hogy az új utcában volt egy házhelye, amely 1883 nyarán még nem volt beépítve.)

Egy 1896-os fényképen már látható. 1911-ben vásárolta meg Schwarz Gusztáv kereskedő Sauer Ignáctól. A Sauer család ekkor költözhetett el a városból.

1910 elején jött a hír, hogy a terménykereskedő Sauer tag lett Budapesten a Villamos Cégtábla és Felszerelési Rt. igazgatóságában. Fia, Sándor (Sauer) Béla a cég ügyvezetői posztját foglalhatta el.

Az 1930-as, 1940-es években dr. Hoch Oszkár ügyvéd tulajdonában volt.

460. Nagykanizsa, Szent Imre utca 14.                                                        (Kisdedóvoda*)

•Az óvodai nevelés ügyének felkarolására 1875-ben, több száz taggal jött létre a Kisdednevelő Egyesület. Első elnökéül Martinkovics Károlynét (Győry Vilma) választotta. Csoportjait 1880-ig csak bérleményekben működtette: 1875 őszétől a Fő út 15. szám alatt (az Ujváry-házban), majd 1877-től az izraelita leányiskola Csengery út 10. szám alatti épületrészében.
A megalakuláskor több elképzelés is született, hogy miként biztosítsanak intézményüknek saját épületet.
Elsőként Sláby Ferenc (1814-1893) választott püspök Eötvös téri (pontosabb helyét nem ismerem) házát készültek megvásárolni. (Sláby Kanizsán született, de ekkor már Pécsett élt.)
Valamivel később megvették a Kölcsey utcában a Huszár-féle házat. (Címét ennek sem tudtam meghatározni.) Mégsem költöztették be oda a kicsiket, hanem bérbeadással hasznosították tulajdonukat.

Az egyesület Ranezay József okleveles óvót bízta meg intézménye vezetésével.
1875 őszétől Ranezay feleségével közösen foglalkozott a gondjaira bízott kicsikkel. A felmerült vitás kérdések miatt Ranezay hamarosan lemondott és a házaspár távozott a városból.
Az „óvó bácsi” azonban nem csak másik lakóhelyet, de ígéretesebb megélhetési lehetőséget is talált magának. 1878-ban (talán még elköltözése előtt) Kiskunfélegyházán könyvkereskedést (majd nyomdát is) nyitott. Ott is halt meg 1897-ben. Ötvenhárom esztendős volt akkor.

Emlékének életben tartásáról Móra Ferenc gondoskodott „Szeptemberi emlék” című elbeszélésével:

„Ranezay bácsi volt abban az időben a városunkban az egyetlen könyvkereskedő. Éppen kint is volt a kirakatában a tábla, hogy jó házból való gyereket fölvesz inasnak. Ettől egy kicsit felhődztem, mert a mi házunk roskadt volt egy kicsit, meg a zsindely is lekéredzkedett itt-ott a tetejéről. De ebből nem lett semmi baj se. Ranezay bácsi megnézett gyalogszemmel is, aztán kijelentette, hogy kitanít könyvkereskedőnek – és nem kíván érte többet, csak három pengőt havonta.”

Könnyen lehet, hogy még sokáig Ranezay lesz az a könyvkereskedő, aki nevét legtöbbet emlegetik a  tanévkezdések idején.
 

1896-ban

(Uher Ödön felvétele.)

•Közadakozásból 1880-ban készült el itt első saját óvodai épületük Hencz Antal kivitelezésében.

1882-ben Friedrich Fröbel születése 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségükre Koroknyai Ottó térítésmentesen megfestette számukra az ünnepelt arcképét.

Ekkor készült el az udvari „nyaraló” épülete is.

Fahn Adolf 1925-ben készített fotóján látszik valami a hajdani „nyaraló” szerkezetéből is
(Thúry György Múzeum.)
 

•1881-ben, átmeneti megoldásként, egy Magyar utcai bérelt helyiségben indították be második óvodájukat. (Az Erzsébet tér északi része akkoriban még a Magyar utcához tartozott.)
•Az egyesület építkezései 1885-ben az Arany János utcában folytatódtak. Így az 1886-ra elkészült intézménybe átköltözhettek a Magyar utcai gondozottak.
Négy óvodájuk 1904-ben anyagi okokból került a város kezelésébe. (Kiskanizsán és az Attila utcában volt még egységük. Ezek 1889-ben nyíltak meg.)

•Az egyesület 1880-ban alkalmazta óvodája vezetésére Kemény Józsefet (1857-1891). Vele együtt érkezett Kanizsára felesége, tarnói Miletz Mária (1855-1891). Mindketten az Országos Kisdedóvó Egyesület óvóképezdéjében szereztek oklevelet.
A Magyar utcai, majd az Arany János utcai intézmény vezetésével Miletz Máriát bízták meg.
A sors nem volt kegyes hozzájuk. Ugyan született két leánykájuk, de egyikük sem élt soká. A szülőket a gégerák vitte el fiatalon és ugyanabban az esztendőben.

Kemény József feleségével
(Thúry György Múzeum.)

                     
A házaspár könyve
(Thúry György Múzeum.)
 

•Megjegyzem, hogy egy az óvodai neveléssel foglalkozó, 1940-es újságcikk szerint 1844. szeptember 15-én Varga János alapításában már nyílt egy óvoda, amely 1848-ban még létezett. Sajnos nem tudni, hogy a cikk írója milyen források alapján állította ezt.

•1856-ban a fővárosi „Vasárnapi Ujság" adott arról hírt, hogy Nagykanizsán letették a kisdedóvoda alapkövét. Több adatot erről a kezdeményezésről sem ismerek. Elképzelhető, hogy a lap az izraelita óvoda építéséről tudósított némi pontatlansággal.

Nagykanizsa, Szent Imre utca 18. (egyben: Csengery út 14.)

•Lásd: Csengery út 14.

.