001. Nagykanizsa, Ady Endre utca

 

A 19. század végén
(Kardos Ferenc révén Kovács Béla gyűjteményéből.)

(A Vasemberház sarkán idősebb Unger Ullmann Elek vaskereskedése.)
 

•Az Ady utca – az egyik legöregebb a város utcái közül – hajdan a légrádi országút szerepét töltötte be.

Ez a postaút Zákánynál lépte át a Drávát és Fiuménél érte el a tengert. Miután a Károlyváros és Fiume közötti szakaszát a birodalom 1819-ben Ludovica út néven modernizálta, esetenként a teljes, Kanizsától induló részt is emlegették e néven.

•Az utca funkciója azonban a vasútépítés nyomán nagyon megváltozott.
Korábban a Gyékényes felé vezető út keresztezte a jelenlegi pályaudvar területét, majd a Miklósfa előtti hídnál érte el mai nyomvonalát.
A vasútvonal megépülése után az útnak a pályaudvarra eső része megszűnt. Így a Kisfaludy vagy a Szemere utcán vagy az indóházi bérházaknál (Ady utca 63.) lévő sorompós átkelőn át lehetett eljutni az Iván utca folytatásaként kialakított új (Csengery) útra, onnan pedig a Gyékényes felé vezető országútra. Ennek nyomvonalát – az akkor megnyitott Csengery út folytatásaként – 1870-re alakították ki, a korábbitól némileg keletre.
 

Az Erdész utca legalsó részéről 1969-ben készített felvétel alapján megállapítható, hogy akkor még létezett és használatban is volt az Ady és Csengery utcák közötti sorompós átkelő
(A kép az Ady utca 63. szám alatti épület emeletéről készült.)

 

•Megjegyzem, hogy légrádi útként egy másik, biztosan kisebb forgalmú utat is emlegettek az 1700-as évek végén. Ez a jelenlegi Kórház utca folytatásaként, a temető nyugati oldalán haladt délre, Miklósfa előtt kötött be a másik Gyékényes felé vivő útba.

•A Légrádra vezető postaút városi részét 1772-ben Légrádi utcának nevezték. Első szakaszát (a Zrínyi utcáig) Kórház, Kóroda, Ápolda, Ispita, Városháza utca néven, folytatását Szentmiklósi, Kapronczai, 1873-tól Kazinczy utca néven emlegették, majd 1900-ban az utca egésze is (ezt meg Sörház utcának is nevezték korábban) a Kazinczy nevet kapta.

1945-től Ady Endre utca.

 

 

Az utca háztetői az Alsótemplom tornyából 1907-ben

 

•A Zrínyi utcáig tartó részt már az 1820-as években téglával burkolták – elsőként a városban.
Érdemi folytatása azonban még évtizedekig nem lett a dolognak. A kiszórt sódert gyorsan elnyelte az agyagos sár, az esős időszakokban járhatatlanná vált a város.
1868-ban Hencz Antal építőmester találóan írta egyik cikkében: „Régi krónikák szerint elődeink sárt sárra halmoztak és nevezték vala útnak.” Ekkor már nagy vita folyt arról, hogy miféle burkolat lenne célszerű és viszonylag olcsó.
1870-ben aztán „klinkeresítés” hívei győztek. 1870-ben szintén ebben az utcában kezdődött el a tíz éven át tartó folyamat.
Az utcákat sorra burkolták a helyben készített  téglával.

Az eljárás eredménye a városképnek nem volt hasznára, közlekedési szempontból sem bizonyult ideális megoldásnak, a téglagyárak tulajdonosai viszont elégedettek lehettek.
A legendás kanizsai sár eltűnőben volt, de a por nem. 1870 októberében így élcelődött az újságíró: „Néhány nap óta Nagy-Kanizsán a boltok ajtai s a lakások ablakai folyton bezárvák, amazok az izr. ünnepei, emezek az uralgó porfelhők miatt.”

A téglával burkolt utakat portalanításként öntözni kezdték. Az első öntözőkocsit 1874-ben vásárolta meg a város. A por azonban még nagyon sokáig központi probléma maradt, mert a város 4/5 részén öntözés sem volt. 1910-ben a helyi lap már az utcák olajjal történő locsolását követelte.
A megoldást végül a más burkolatok (bazalt, aszfalt) használata hozta.

 

1910

 

•A klinkertégla készítéséhez a nyerstéglát hosszú ideig égették az olvadáspont (1200 °C) közelében. A sokféle színárnyalatú termékben a bekövetkező zsugorodás miatt az egyes darabok mérete meglehetősen eltérő lett, alakjuk pedig változatosan torzult. Ugyanakkor az ilyen tégla fagyálló és közönséges társainál jóval kopásállóbb.

A helyi lap 1870-es cikke írta le, hogyan készül a jó klinker. A szerző szerint a megfelelő agyag 1/4 résznyi homokot tartalmaz. Az esetleges hiányt folyami homokkal kell pótolni. A nyerstéglák fedett helyen történt szárítása után következhet égetésük: „üvegelésülésig”. Előnyös a kisebb, vékonyabb tégla. Az ilyen ráütéskor nem törik, hanem peng. Innen a klinker magyar neve: „pengő tégla”.

 

         

Kanizsai klinkertéglák a Teleki út 6. szám alatti ház udvari járdájából
(Méretük 20x10x5 cm körül ingadozó. Az utakra élükkel, a járdákra inkább lapjukkal rakták le. A városban felhasznált klinkertéglákat mindvégig a Csengery úti gyárban készítették.)
 

•A Kisfaludy utcán túli, ma is létező hársfákat ültethették 1881-ben, de a következő fásítás alkalmával is, 1914 tavaszán.

 

      

A fasor még létező fái 2009 októberének elején

 

•Az utca külső, sínek melletti részén, a sorompó után 1913-ban alakították ki a jelenlegi kis parkot. Annak helyét az előző évben vette meg a város a vasúttól, akik addig ott – az akkor még mélyen fekvő területen – szénpernyéjüket, salakjukat rakták le („loschgödör”, azaz oltógödör). A megnőtt építkezési kedv lehetővé tette, hogy a helyet a házak alapozásakor kitermelt földdel töltsék fel a mai szintre.

 

   

 

Séta az állomás felé
(Az Ady utca sorompón túli része a fasorral Steiner Edgár 1907-es vízfestményén. Az út fölé hajló, öregedő akácok egyre több gondot okoztak.)
(A kép Zsittney Gábor tulajdonában.)

 

     

Az első szakaszt 2019 áprilisára alakították sétálóutcává

 

Nagykanizsa, Ady utca 0. (valójában Fő út 2.)

 

•Lásd: Fő út 2.

 

 

 

A városháza nyugati oldala 20. század első éveiben

 

 

Az 1930-as években

 

Az 1950-es években

 

002. Nagykanizsa, Ady utca 1.                                                           (Városházi bérház*)

 

Az 1910-es években

 

•Az 1873-ban épült városháza megmaradt, kiegészítő épülete.

Előbb polgári fiúiskolának szánták, de bérházként épült fel, amelynek bevételeit a szomszédos városházi épület (Fő út 2.) fenntartására kívánták fordítani.

Berg Károly (1889-ben, ötvenegy évesen halt meg) budapesti építész tervei alapján 1872-ben készült el. Kivitelezője a tervező és Hencz Antal helyi építész volt.

 

Az udvar délkeleti sarka 1936-ban
(A képen a Mura iszapjában lelt bödöncsónak látható. Ilyenek hordozták a folyó partja mentén dolgozó hajdani vízimalmokat.)
(Thúry György Múzeum.)

 

Egy kései utód: idősebb Szoliva János malma Murakeresztúrnál az 1930-as években
(Szoliváné Szabó Erzsébettől.)
 

   

 

       

 

     

 

•A földszinti üzletek fölé azonnal a kilenc magyarországi főtávírdai központ egyike költözött.
Az 1871-ben felálló igazgatóság hatásköre Baranya, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékre terjedt ki. Hivatali szervezetét 1879-re felszámolták, feladatait a budapesti igazgatóság vette át. Ettől kezdve csak a távírdai főállomás működött Kanizsán.
1887-ben a távírdai és postai szervezetet egyesítették. A város szerette volna megkapni az akkor kialakított postaigazgatóságot, de az Pécsre került. Ekkortól a városi távírda mindenkor a posta épületében volt elhelyezve.
•1872-ben alkalmazott először távírászként hölgyet a főállomás. A még szokatlan döntést üdvözölte a helyi lap is.
•Arra nézve nem találtam adatot, hogy mikor jelent meg a távírdai szolgáltatás a városban. Valószínűleg a vasúti építkezések részeként történt a vezetékek felszerelése. (Morse találmányát először is a vasút alkalmazta; 1844-ben a Baltimore-Washington vasútvonalon alakították ki a távírdai kapcsolatot.)
 

                                               

Morse-féle távíró készülék (1897)                                                                   Hughes-féle távíró készülék (1897)

 

Az első híradás a témában 1862-es; akkor egy hirdetésben a távírda előtti utcát Piarista utcaként említették. Kérdés ebben az esetben, hogy a belváros melyik részére használhatták ezt a hivatalosan nem létező elnevezést. Talán a Deák és Széchenyi tér déli oldala néhány házáról lehet szó, átellenesen a Felsőtemplommal, amelyet akkoriban a piaristák használtak. Az elképzelést valószínűsíti, hogy itt (Deák tér 3.) volt a postahivatal. Lehet, hogy az adott helyet a távírdának is.
Egy 1865-ös hirdetés szerint a "távsürgönyző hivatal" költözik ki az Iván utca 480. számú házból. A gond ezzel az, hogy az akkori kataszteri térkép szerint a 480. számú ház a Batthyány utcában volt (ma Batthyány utca 6.). Igaz, a telek folytatása a Csengery útig nyúlt, de ott a 486. számú ház (ma Csengery út 13.) állt.
Ezért a házszám elírását tartom valószínűnek. Feltételezem, hogy a közölni kívánt szám a 490. (Csengery út 23.) lehetett. Az Iván utcai elhelyezés ésszerűnek is tűnik, hiszen a távírdai vezetékek a vasútállomás felől tartottak a belvárosba.

 

1868

•Itt említem meg, hogy Vahot Imre író, szerkesztő 1876-ban Kanizsára látogatott: felolvasást tartott Petőfiről a költő emléknapján.
 

Vahot Imre (1879)

 

Kanizsai tartózkodására emlékezve később megírta, hogy itt ismerkedett meg Grandpierre Károllyal, távírdai igazgatóság titkárával, akinek apja a francia emigráció idején települt Kolozsvárra.

Grandpierre a felolvasás alkalmából verset írt Petőfihez, amelyet megjelentetett a Zalai Közlönyben. A mű elnyerte Vahot tetszését: szerinte bármely francia költő büszke lehetne rá, de megjegyezte – utalva a névazonosságra –, hogy Nagy Péter cár bizonyára nem dicsőítené így Petőfit.

Más forrásokból ismert, hogy az apa, a hugenotta Charles Grandpierre Svájcból került Kolozsvárra és ott nyelvtanításból élt.

Fia, az említett Károly igazi „rebellis” volt. Kivette részét az olasz szabadságharcból és a kufsteini várfogságból is. 1891-ben Budapesten halt meg. Élete 52. évében járt akkor.

Károly három fia egyike volt dr. Grandpierre Emil (Nagykanizsán született 1874-ben), aki jogász lett.

Ő Erdélybe visszaköltözve, a kolozsvári közéletben szerzett ismertségén túl, íróként (Nagy Péter művésznévvel) is jó nevet szerzett magának.

 

 

Dr. Grandpierre Emil fia, Kolozsvári Grandpierre Emil, pedig már kimondottan írói munkássága révén lett közismert.

Íme, a Vahot által dicsért vers:

 

Grandpierre Károly: Petőfihez

 

Jövél, – tűnél, – nem tudja senki se’

Honnan? – Hová? – Léted egész mese.

Egy-egy szikra lantod minden dala,

Mely lángot éleszt, fényt áraszt vala.

S midőn lelked földünkről távozék,

Díszét veszítve, elborult az ég.

 

Mondd: mi valál? – Tündöklő meteor?

Mely útjában szikrát szikrára szór?

Mely pályáját végig nem futhatá

S kihamvadt csillagként hullt alá;

Koromsötét űrt hagyva hátra ott,

Hol csak imént tűzfénye ragyogott?

 

Nem, nem valál csak puszta tünemény,

Múlékony meteor hazánk egén!

Te nap valál, amely sugarait

A végtelenbe szórva melegít;

Állócsillag, mely bár kialva rég,

Szemünkben most is tündérfénnyel ég!

 

S neved e fénye soh’ sem veszhet el;

Mert míg e földön lesz érző kebel,

Míg lesz oly szív, mely lángolón szeret

Szabadságot, hazát és nemzetet;

Mely szépért és nagyért hevülni tud,

Lesz, – ki sírodra tűzzön koszorút.

 

•Részben szintén a távírda létéhez kapcsolódik, hogy 1875-ben létrejött a Nagykanizsai Tiszti Önsegélyező Egylet. Távírdai, postai, sóhivatali, adóhivatali tisztviselők alakították.

 

Opris Péter

(1848-1913)

 

Szobra Pécsett

 

Elnöknek Oprisiu Pétert választották, aki 1873-tól a távírdai igazgatóság másik titkára volt Grandpierre mellett. 1878-ban (ekkor szűnt meg az igazgatóság) távozott a városból. 1887-ben Pécsre kerülve, ott lett a posta és távírda főigazgatója, az ottani igazgatóság vezetője. Nevét Oprisra változtatta.

Az 1880-as években már Nagykanizsai Tiszti Önsegélyező Szövetkezet volt az egyesület neve. Ekkoriban gróf Hugonnay Kálmán bíró volt az elnökük.

•Az 1872-ben létrehozott polgári fiúiskola 1873 őszén a Csengery útról ide költözött és átmenetileg itt működött a második emeleten. 1878-ban az iskolának saját épületet emeltek a Zrínyi utcában.

•Megalakulásától (1873) a ház adott helyet a Nagykanizsai Bankegyesület Részvénytársaságnak is. A részvénytársaság 1923-ban egyesült a Dél-zalai Takarékpénztárral.

 

             

 

 

1945

(Dr. Fodor Zsolttól.)

 

•Bár bérháznak szánták, ahogy várható volt, az épületet fokozatosan birtokba vette a hivatalaival terjeszkedő városháza. 1912-től a városi rendőrség működött első emeletén.

•Itt dolgozott Farkas és Krausz 1897-ben alapított nyomdája is, amelyet megszűnésekor, 1911-ben már a Múzeum tér 6. szám alatti uradalmi épületben találtak meg ügyfelei.

 

Farkas Jenő

(1862-1928)

 

             

1909

 

Farkas társa az 1866-ban született Krausz Jakab volt. Cégük rendelkezett budapesti címmel (nyomdával?) is.

•1920-ban a második emeleten kezdte, majd a gőzfürdő egyik épületében folytatta tevékenységét a rövid életű, Fenyves-féle zeneiskola.

•A két világháború közötti időszakban látszerészek is munkálkodtak a házban.

 

                      

 

1940
(A ház üzletei 1930-ban kapták a képen látható „modern” portálokat.)
(Ketting Klára felvétele.)

(indafoto.hu)

 

Az 1940-es években
(Brónyai Lajosné üzlete az épület déli kapujának déli szomszédja volt.)

(Brónyainé nyolcvankettő esztendősen, 1969-ben halt meg.)
(Dr. Polgár József engedélyével Tüttő Istvántól.)
 

•A két világháború közötti időszakban Szabó Sándor (1872-1944) áruháza (a járda feletti, „BÖRÖNDÖS” feliratú tábla mögött) volt a földszinti üzletsor legnagyobb boltja. 1942-ig létezett.

       

            
Szabó Sándor 1939-es arcképe és áruháza csomagolópapírja

 

Hat kirakatában kínálta a cipőket, amelyek a cipész képzettségű Szabó és fia 1924-ben alapított üzemében készültek.
Egy adat utal arra, hogy a termelés az átellenes szomszédban (Ady utca 2.) folyt, ahol az anyagraktárt követő négy teremben vándoroltak kézről-kézre a cipővé alakuló nyersanyagok. Egy 1932-es írás szerint harmincnyolc alkalmazottal dolgozott a cég akkoriban.

 

A vállalkozás személyzete 1930 körül
(A felvétel az Ady utca 1. szám alatti udvarban készülhetett.)
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

•1951 elején az egyik utcára nyíló üzlethelyiségben kezdte újra működését a városi könyvtár. A háború előttről örökölt könyveket az „illetékesek” alaposan szelektálták, az aktuális politikai irányvonal kiadványaival kiegészítették, majd megindult az érdemi kölcsönzés.

•Az épületnek eredetileg is két bejárata volt. Az északi erkély alatti kaput azonban megszüntették, helyette a ház szélén alakították ki az igazán széles és nem kevésbé stílustalan bejárót.

 

Nagykanizsa, Ady utca 2. (egyben Erzsébet tér 1.)

 

•Lásd: Erzsébet tér 1.

 

A 19. század végén

 

1886

 

A 20. század első éveiben

 

 

1913

 

Az 1920-as években
(Az épület sarkán ifjabb Unger Ullmann Elek és Tóth József vasboltja.)
 

1976
(Thúry György Múzeum.)
 

    

 

Az udvar keleti oldala

 

003. Nagykanizsa, Ady utca 3.                                                                            (Unger-ház*)

 

Az 1920-as évek végén

(Jobbról a második ház.)

 

•A ház, amelyben a kapualj kovácsoltvas ajtaja eredeti, a 19. század első felében épülhetett. Tetőzetét 1913-ban emelték meg.
•Az ingatlan a századforduló tájékán került a cégét 1887-ben alapító Melczer Jakab üvegkereskedő birtokába.
 

1899

(Melczer 1935-ben, hetvenöt évesen halt meg.)

 

1905
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

Melczer számolócédulájának részlete
(Steinhardt László gyűteményéből.)

 

1942

(Melczer Jakab fia, Jenő 1891-ben született.)
 

Melczer 1899-ben vette át a Schiffer-féle üvegboltot és azt felújította.

 

(Thúry György Múzeum.)

 

Schiffer számlájának 1888-ban használt darabja
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

Schiffer Vilmos neve már az 1850-es évek első felének uradalmi kimutatásaiban szerepel, kereskedelmi tevékenysége miatt adófizetésre kötelezettként. Ekkoriban még Kiss József gombkötő házában (Fő út 8.) volt az üzlete.

 

  

 

•Korábban Unger-háznak nevezték.
Itt, az épületben működött a tulajdonos, Unger Lőrinc vaskereskedése.

1864

 

Az 1871-ben fiatalon (negyvenhatodik életévében) meghalt Unger egyik fia volt Unger Ullmann Elek vaskereskedő. Az épületet a továbbiakban az özvegy birtokolta, valameddig még létezett a bolt is. (Az Ullmann vezetéknevet az asszony második férje viselte.)
Unger Lőrinc síremléke ma is áll a családi kripta felett.

 

 

Szövegéből látható, hogy a kriptában az Ungereken kívül nyugszanak Ullmann és Unger Ullmann nevű halottak is.
Említendő itt még Unger Ferenc „német varga” hajdani háza (most is létezik az Ady utca 17. szám alatt) és fia, Unger Alajos, a város hajdani országgyűlési képviselője. A családi kapcsolatot jelzi, hogy Unger Ferenc ingatlanja idővel Unger Ullmann Elek birtokába került.

•A 20. század első éveiben itt volt a helyi mértékhitelesítő hivatal, amely 1908-ban kapta meg a megyei hatáskört.
•1909-ben a „Zala” és nyomdája kikerült a Fischel család kezéből.
 

Schwarz Ottó részvénye 1909-ből

 

     

Fischel Lajos

(1871-1944)

(Thúry György Múzeum.)

 

Ekkor lett tulajdonosa az e célra alapított Zala Hírlapkiadó és Nyomda Rt. (A cég igazgatóságának 1911-ig még tagja volt Fischel Lajos.)
A társaság itt rendezte be a lap kiadóhivatalát és nyomdáját. Utóbbi 1911 tavaszán a Csengery út 7. szám alá költözött, „társbérletbe” a Gutenberg Nyomdával. Egy 1912-es hír szerint már a gimnázium Eötvös téri kiürült épületében dolgoztak.
 

1912

 

1913

 

•Fitos Gyula fényképész – még létező – műtermét az udvar délkeleti sarkában, 1912-ben építették (a kis ház nyugati kiszögelésében volt maga a műterem).

 

1912

 

Az épülő Sugár út 53. szám alatti ház 1913-ban
(Szamosi Gábortól.)
 

      

Fitos egyik képe 1915-ből
(A kép eredetije Vargha Ildikó [Miklós Zoltánné] birtokában.)

                       

 

1920

 

                  

1928
(Dr. Károlyi Attila gyűjteményéből.)
 

Az 1930-as évek végén már ezt a műtermet is Vastagh Béla működtette. Az „Elite-foto” nevet adta neki.

 

 

•Az 1893-ban született órásmester, Rabinek Dezső 1932-ben költöztette műhelyét az Erzsébet tér 1. szám alá.

1944-ben halt meg Auschwitzban. Ötvenegy esztendőt élhetett.

 

           

 

1932

 

•Egy műköszörűs a házból:
 

 

1930

 

1931

(Bozzay ötvenhét évesen, 1963-ban halt meg.)

 

004. Nagykanizsa, Ady utca 4.

 

Az 1910-es években

(Balról a második ház.)

 

Ketting Klára 1940-es felvétele

(indafoto.hu)

 

•Az 1990-es évek elején lebontott, korábbi emeletes házat 1910-es haláláig (79. évében járt akkor) Sommer Sándor kereskedő birtokolta. A korabeli térképek tanúsága szerint a századfordulón történt az átépítés, amelynek révén kialakult az épület képeslapokról ismerős homlokzata.

 

             

 

Három 1976-os fénykép
(A legöregebb rész, az udvar végén a raktár már 1860-ban is létezett.)

(Thúry György Múzeum.)

•Az 1870-es évektől 1882-ig e helyen (a már emeletes Sommer-ház helyén állt, valószínűleg földszintes, a telek szélességénél szűkebb házban) működött Fischel Fülöp könyvkereskedése és a „Zala” szerkesztősége. 1883-ban Fischel kiköltözött itteni bérleményeiből, a szerkesztőséget a Bajza utca 6. szám alá, a könyvkereskedést a Fő út 2. számú házba költöztette.
A nyomdák történetével foglalkozó tanulmány szerint Fischel nyomdája 1884-ben költözött a Neumann-házba. 1891-ben Sommer viszont kiadásra hirdette a nyomda itt megürült helyét. (Az addig bérleményekben dolgozó nyomdát Fischel ekkor költöztette saját házába, a Szent Imre utca 4. szám alá.)
Ezek alapján feltételezem, hogy Fischel 1884-ben nyomdáját ide, boltja és a „Zala” szerkesztősége helyére költöztette, az akkor még Neumann-háznak nevezett épületbe.
Sommer Sándor tulajdonába ezt követően kerülhetett az ingatlan.
Az eredeti tulajdonos személyét nem tudtam azonosítani. Van egy harminc évvel korábbi adat Neumann Henrik nevű kereskedő létezéséről, illetve az 1870-es években Neumann Sándor volt a Vár úti gőzmalom egyik tulajdonosa. Utóbbi nyolcvanhat évesen, 1922-ben halt meg.

Egy 1887-es adat szerint a Neumann testvérek, Jakab és Sándor cége vaskereskedéssel foglalkozott.

Neumann Jakab 1932-ben hunyt el. Kilencvennégy esztendős volt akkor.

•Sommer Sándor (1910-ben, 79 évesen halt meg) alapítója volt a közel negyven évig létező Sommer Miksa és Sándor fa- és terménykereskedő cégnek. (Sándor testvére, Miksa 1887-ben, hatvan évesen hunyt el.) A vállalkozás az egész Dunántúlon ismert volt. Egy 1887-es adat szerint akkorra már Sándor fia, Ignác is a tulajdonosok egyike lett.

Sándor másik testvére, Sommer József (1907-ben, 78 évesen halt meg) 1853-ban alapította szintén neves, rövidáru kereskedelmével foglalkozó cégét.

 

1879

 

Volt még egy Mór nevű testvérük is, akinek 1872-ben nyílt üzlete.

•A házat 1922-ben adta el Sommer özvegye és fia, Sommer Ignác (1864-1931), ugyanakkor megvették a Csengery út 6. szám alatti Schreyer-házat.

Ignác – csapi előnévvel – 1913-ban nemességet kapott. Korábban Csapiban volt földbirtokos 1000 holdon. Ott és a környéken mezőgazdasági telepek létesítése, iskolák építése, a szőlők újratelepítése fűződött nevéhez.

Érdekesség, hogy Csapi közelében szénbányát is feltárt, amelyben kitermelés is folyt. A kanizsai gőzfürdő fűtéséhez is szállítottak a szénből.

•A lépcsőház – ónból készült – fiúcska figurája ma a Bazárudvar északi udvarában áll.

 

    

Lépcsőházi részlet 1976-ból
(Thúry György Múzeum.)

 

•Itt, a hajdan Fiumébe vezető országút elején került ki 2016-ban az épület falára a város nagykereskedelemére emlékeztető makett.

 

 

                    

 

A kis gőzhajóhoz tartozó, magyarázó szöveg:

 

 

005. Nagykanizsa, Ady utca 5.

 

A 20. század első éveiben

(Jobbról a harmadik ház.)

 

Másik kép ekkoriból

 

Az 1920-as évek végén
(A kép jobb szélén.)
 

•1861-es adat szerint itt az uradalom – a jelenleginél szűkebb – épülete állt. A ház mellett, a telek déli oldalán lehetett bejutni az udvarra. A házban bérelte akkor boltját Scherz Lipót gabonakereskedő, illetve a rövidáruk kereskedésével foglalkozó Sommer József. Az 1870-es, 1880-as években már Mayer József orvos tulajdonában volt.

•A jelenlegi épület emeletes, eklektikus elődjét a 19. század végén emelték, Löwinger-házként emlegették a századfordulóig. (Tulajdonosa birtokolta az utca 6. számú házát is.)
Földszintjéig visszabontva (1970-es vagy 1980-as évek), a házat kétemeletessé alakították.
 

Az utca képe a ház átalakítását megelőzően

 

1976

(Thúry György Múzeum.)

 

•Már az első világháború előtt dr. Goda (Goldmann) Lipót orvos birtokába került. Goda 1897-ben került vissza Kanizsára orvosként. 1900-tól 1936-ig volt a város tisztiorvosa.

 

Dr. Goda Lipót

(1866-1944?)

 

Apját, Goldmann Samut 1862-től alkalmazta kántorként az izraelita hitközség. Nyolcvanhárom évesen, 1917-ben halt meg.

•Az első világháború előtt a ház egyik lakásában lakott Sterneck Zsigmond zeneszerző, csellóművész.

 

Sterneck Zsigmond

 

Sterneck éveket töltött Németországban, majd a világháború után ismét a városban telepedett le, az utca valamelyik kis házában bérelt szerény lakást. A nagykanizsai zenei élet meghatározó figurája lett. 1927-ben halt meg Kanizsán. Hatvanhat esztendőt élt.

•Itt működtette műhelyét az 1911-ben született Matyasics Pál. Az órás és ékszerész szakmát a szomszédban, Rabinek Dezsőnél tanulta. Vállalkozása az államosításokig létezett.

 

Az 1930-as évek második felében
(fortepan.hu)
 

006. Nagykanizsa, Ady utca 6.

 

A 20. század első évtizedében

(Balról a szélső épület.)
(Kardos Ferenc révén Kovács Béla gyűjteményéből.)
 

             

1976

(Thúry György Múzeum.)

 

•Az 1990-es évek elején, az Ady utca 4. számúval együtt bontották le a korábban itt állt házat. A két új ház építésének időpontja sem térhetett el nagyon egymástól.
A telken hajdanán állt (valószínűleg földszintes) épületet Löwinger-házként emlegették a századfordulóig. Tulajdonosa birtokolta az utca 5. számú ingatlanát is.
A város 1907-es címtára már dr. Szabó Zsigmondot adja meg tulajdonosként. (Szabó Perlakról költözött Kanizsára.) Könnyen lehet, hogy ő volt az, aki a szerény megjelenésű korábbi épületet azzá az emeletessé alakíttatta, amelyet a képeslapokon láthatunk.
 

Dr. Szabó Zsigmond orvos

(1866-1938)

 

•Itt kezdte működését – akkor még kisipari jelleggel – Kardos Sándor 1901-ben alapított „kefegyára”, amely valódi gyárrá a Szemere utcai telep 1907-es megépülését követően vált.
•A Löwinger-házban kialakításra került egy napfény-műterem is. Létrehozása időpontját nem ismerem.

 

         
A ház és környéke 1864-ben, a századfordulós átépítés előtt és 1917-ben

(Thúry György Múzeum.)

 

A helyi lapokban megjelent hirdetések alapján csak közelítőleges képet tudtam kialakítani az itt dolgozó fényképészekről.
•Az első, magát itt hirdető fényképész Fiedler Gyula (1833-1897) volt. 1882 előtti és 1885 utáni reklámjával nem találkoztam.

 

Fiedler Gyula, a „fényképész-chemikus" 1883-ban, 50 évesen

 

1882

 

1883

 

1885

 

                           

 

         

 

1897-ben a Zala tudósította olvasóit, hogy Fiedler Zágrábban (pályafutását ott folytatta) meghalt. Ekkor azt írták, hogy a fényképész korábban néhány évig dolgozott Kanizsán.
Ha hihetünk a képek egykori tulajdonosai által feltüntetett évszámoknak, a néhány évet elég tágan kell értenünk.
Ezt a képet 1880-ban készíthette:

 

                                              

 

Két felvétel 1887-ből:

                                                    
(Thúry György Múzeum.)

 

            

(Dr. Károlyi Attila gyűjteményéből.)

 

Mindezekből nem derül ki, hogy mikortól létezett a műterem és melyik évben kezdte, illetve fejezte be működését a városban Fiedler. Dolgozhatott itt akár 1890-ig is, mert a műteremhez kötődő újabb reklám ekkor jelent meg. 1891-ből már zágrábi felvétele ismert.

 

1891

•A következő „ismert”, itt dolgozó fényképész Istvánffy D. volt.

 

1890

 

Istvánffy D. esetében az ismert jelző használata idézőjelek nélkül igazán túlzás lenne. Még keresztnevét sem sikerült megállapítanom.
Annak ellenére ez a helyzet, hogy az év decemberében a Zala munkatársa meglátogatta a műterem legújabb mesterét, hogy bemutassa a város lakóinak.
Igen ám, de belépve a fényképész segédje fogadta, aki történetesen lány volt… És tizenhat éves volt és Lenke volt. E pillanatban az újságíró érdeklődése a fényképezés mesterfogásai iránt elillant, majd a szerkesztőségben biztosan nem azt a cikket írta meg, amelyet eredetileg tervezett.
Döntését mégsem vehetjük zokon, mert a barna Lenke nem csupán fiatal, de gyönyörű is volt. És a szemei… Azok bizony, még elfogulatlan újságírónk megállapítása szerint is, lángoltak.
Miután távozáskor módja volt még egyszer beletekinteni a szép Lenke szemébe, gyengéden megszorítani jobbját, joggal írta beszámolója végén: „A ködös, borongós vasárnapi délutánt jobban nem használhattam volna fel, mint az által, hogy látogatást tettem a műteremben.”
Hát, így maradt az utókorra a mester keresztneve helyett a segédé.

 

1891 októbere

 

1891 novembere

 

Mint feljebb látható, az 1891-es hirdetésekben Istvánffyk vonatkozásában újabb kérdés merül fel. Nem Ilona esetében, aki már 1885-ben feltűnt, mint a Fő út 8. szám alatti műterem mestere. Istvánffy J. kiléte azonban bizonytalan: lehet a család egy újabb tagja, de lehet szó egyszerű elírásról is.

 

           

(fortepan.hu)

 

                  

(Dr. Károlyi Attila gyűjteményéből.)

 

 

•A következő mester létezéséről csak indirekt módon tudunk. Uher Ödön tájékoztatta egy hirdetésében a város lakosságát, a Városház utcában lévő Szénássy-féle műtermet a továbbiakban ő működteti. Uher felesége Szénássy Anna volt. Így a Szénássy nevű fényképész lehetett akár apósa, akár felesége is.
Sajnos, a Szénássy-féle időszakból származó felvételt nem ismerek.

 

1894

 

                

 

•Uher e (immár második) műtermét fióküzletként használta, majd hamarosan Budapestet választotta tevékenysége színhelyéül.

Még megjegyzem, hogy a helyi múzeum őrzi olyan kanizsai munkáját, amelyen párhuzamosan működtetett bártfafürdői műtermét is reklámozza Uher.

 

                                  
(Thúry György Múzeum.)

 

•A műterem történetében 1896-ban megint az Istvánffyk következtek.

 

  

 Skublics Imre közjegyző portréja

(Nyolcvanhét évesen, 1934-ben halt meg.)

 

•1897-ben lett a ház lakója Bogyay Elek fényképész.
A Zala 1897 decemberében adta hírül itteni műtermének megnyitását, amelyet azonban, valamilyen okból, nem sokáig használhatott. (A helyi lap egy 1891-es számában találtam kanizsai tevékenykedése első említését. Akkor a Zöldfakert adott helyet műtermének. Bogyay az őt választóknak ötven perc elteltével ígérte a kész felvétel átnyújtását.)
Kunics Zsuzsa kutatásai szerint Bogyay 1898-ban kénytelen volt munkája végzéséhez sátrat állítani az Erzsébet tér északi felén. 1899-ben, engedély hiányában, már ezt sem tehette meg.
Amikor 1900 márciusában, ötvenkét évesen meghalt a Zalai Közlöny gyorsfényképészként búcsúzott tőle.
A gyorsfényképész negatív felvétel nélkül, közvetlenül a papírra dolgozott. Így, képei szükségszerűen egyetlen példányban készültek. Nem is találkoztam Bogyaytól származó fotóval.
•Ugyancsak Kunics Zsuzsa találta meg a műterem megszüntetésének időpontját.
Dr. Szabó Zsigmond háztulajdonos 1904 tavaszán (talán ekkor emelték az emeletes épület) bontatta el a létesítményt.
Utolsó bérlője Mathea Károly volt. Nem ismerek olyan felvételét, amely itt készült volna.

 

007. Nagykanizsa, Ady utca 7. (képek még: Zrínyi utca 29.)                     (Kaszinó székház*)

 

•Egykor itt állt az Ispita és a Szent Márton-kápolna: a sarkon volt a kápolna, mellette, az Ady utcai oldalon az Ispita emeletes épülete.

 

A környék Szent Erazmusz alsótemplomi oltárképén
(A kápolna tornya a képi térd alatt látszik. Onnan a házak között ferdén lefelé a mai Zrínyi, ferdén felfelé az Ady utca keleti házsorát ábrázolta a festő.)
 

•Ispita működtetésének kötelezettsége 1750-től számított a város feladatának. Ekkor vette felügyelete alá a város az ispotályt, melynek építése 1698-ban lett engedélyezve. Egy 1713-as adat szerint akkor már valószínűleg létezett. 1780-ban felújításon (talán emeletessé is ekkor lett) esett át. Az intézmény egyszerre számított kórháznak, szegényháznak és aggok ápoldájának.

Az Erdélyi Hírmondó 1837-es írása (alább olvasható) e városi „kórház” létrehozását Babochay János, illetve Bernhard Gáspár városbírók érdemének tekinti. A két személynek lehettek – akár tiszteletre méltó – tettei az Ispita ügyében, de alapítása biztosan működésüket megelőzően történt, hiszen 1779 és 1787 között (míg a leégett városháza helyett újat nem emeltek) a város tanácsa az Ispitában ülésezett. Ekkori adat szerint hat szobája volt.

A tanács kiköltözése után is eredeti rendeltetésétől eltérően használták egy részét: itt lakott a városi iskolamester és itt is tanított. Az elhelyezési gondok megoldódását a szomszédos „nemzeti oskola” megépülése jelentette.

Orvos hiányában, 1780 és 1836 között a gyógyítási tevékenység szünetelt a házban.

Működése utolsó szakaszában a kórházi rész az emelet három szobájában volt elhelyezve. Külön szobája volt a női és férfi betegeknek, illetve a súlyos állapotban lévőknek. Évente 300, 400 beteget látott el. Kórházi ágyai száma tíz és huszonöt között ingadozott.

 

1860

(A számlát pénztárnokként Lovák Károly patikus állította ki.)

(Markbreiter Jakab nyomtatványa.)

 

A földszint három szobája látta el a menhelyi feladatokat.

•A kápolnát 1771-ben Szent Márton püspök tiszteletére szentelték fel.
Saárdi Somssich Antal (született: 1742) építtette 1769-től. Vonzódását a városhoz talán magyarázza, hogy első felesége Inkey Boldizsár leánya, az 1754-ben született Zsófia lett. (A fiatal leánynak édesanyja korai halála (1767) után vezetnie kellett apja palini háztartását. Bevételei és kiadásai 1771-ből és 1772-ből származó kimutatása az utókorra maradt. 1773-ban ment férjhez.)

Az épület 1831-es leírása szerint is tornyos volt. Hajdani megjelenéséről képet kaphatunk, ha megnézzük Szent Erazmusz oltárképét az Alsótemplomban. Ott a háttérben látható a kápolna és környéke.

Főoltárán kapott helyet Szent Márton „képe”. A valóságban szobor és festmény kombinációja. Ma a Kórházkápolna oltárát díszíti.

A nagykanizsai kórház történetével foglalkozó, 1974-es kiadvány szerint oldalt is volt két oltár. Ezeken Szent Ambrus, illetve Keresztelő Szent János képét helyezték el.

A Keresztelő Szent Jánost ábrázoló (olaj) oltárképet a 18. század végén Pfaff János pékmester adományozta. Az épület lebontásakor a képet eladták és az Cserfőre, a kápolnába került.

Ugyanakkor (1885-ben), az előbbivel együtt, Szent Balázs olajképét is hirdették eladásra. Mindkettőt szőlőhegyi kápolnákba ajánlották. Lehet tehát, hogy ilyen kép is volt a kápolnában, de lehet szó a név egyszerű elírásáról is. A két, fából készült keretben lévő, kép hat láb magas, három láb széles volt.

Az épület déli oldalán napóra mutatta az időt még lebontásakor is.

•A két objektum története során többször is a katonai igények kielégítésének áldozatává vált.

A Kossuth téri kórház 1885-ös felépülésekor is (ekkor bontották le mindkét épületet) a 78. honvédzászlóalj egy százada tanyázott a kórházi részben. (A teljes legénység nem fért el Zöldfa laktanyában.)

 

1920 körül

 

Az 1960-as években

(Középen egy 1948-ban felállított telefonfülke.)

 

•Helyükön – a két épületet megvásárolva – a Kereskedelmi Kaszinó 1886-ban építtette fel székházát, Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján, eklektikus stílusban. A tervezésben Schöne társa az ugyancsak bécsi Haas volt. Olasz munkásokkal Morandini Bálint csáktornyai építész kivitelezte.

Az utóbbi két adattal az 1881-ben született Balog Dezső titkárnak az egyesület százéves jubileumára írt jelentésében találkozhatunk.

 

Balog Dezső Dávid titkár, a felsőkereskedelmi iskola igazgatója

 

Haas személyéről az azonosítást lehetővé tevő információkat nem közölt, de elképzelhető, hogy Rochus Haasról (1837-1903) van szó, aki ekkoriban épületek homlokzati díszítésével, reliefekkel foglalkozott Bécsben.

A nagyteremből eredetileg nem volt leválasztva a jelenlegi színpadi rész, ellenben volt karzata. Annak helyén ma a színpad fölötti, a „tiszti klubos idők” filmvetítéseihez kialakított gépházat találjuk.
Létezik viszont a karzatra vezető feljáró. Nagyon szűk lépcsőháza a földszinti folyosó végétől indul, elhalad a nagyterem bejárata mellett, majd eléri a hajdani karzat (ma gépterem) szintjét és a padlástérben végződik.

        

               
A karzati lépcsőház
(Valószínűleg a főlépcsőházi korlát is hasonló elemekből állt.)

 

A lépcsőház a nagyterem bejárata mellett

 

               
A karzat szintjén
(Bejárat a gépterembe és az egyik vetítőgép.)
 

•Az ünnepélyes avatás 1886 októberének végén egy nagyszabású „társasvacsora” keretében történt meg.
Itt olvasta fel verses köszöntőjét Bátorfi Lajos. Verssorai összeolvasott első betűivel az egyesület elnökének, Ebenspanger Lipótnak akart kedveskedni. Sikere volt, bár alkotása irodalmi értékének biztosan nem használt a magának, maga által állított korlát.
Az elismeréssel azonban nem érdemtelent tisztelt meg. Ebenspanger hosszúra nyúlt elnökösködése idején (1873-1913) a szerveződés fénykorát élte.
 

Emléksorok

 

a nagy-kanizsai Casino
saját új helyiségeinek megnyitása
alkalmára

 

Egyetértés szellemének árnyában
Barátságnak áldoznak ma javában.
Egyetértés, barátság: egy házaspár,
Nemes eszméknek születésére vár;
S ha ez megvan, a természet törvénye
Példányszerű boldogságot teremte.
Ad hozzá még ragyogó, szép világot,
Nekik élő, dicsfénylő csillagtábort
Gondolatok szépségében és tettek
Erejében, – mikor – ikrekké lettek. –
Ritka jelenség! Ím, e díszes körben
Leli megoldását és örömömben
Jelent a múlttal összekötöm dallal,
Páros érzettel, páros diadallal.
Osztozik ebben mindenki én vélem,
Találván közérzetet így vélem:
Elnöke ez ős helyi casinonak
Legyen pártolója szépnek és jónak!
Ne csüggedjen, mint eddig sem cselekvé,
Örömben, búban legyen velünk eggyé!
Kiváló érdeme e dísz-palota, –
Lelje benn örömét késő korba! –
Egyetértést, barátságot, ím egybe
Teremte meg honfi érzettel – benne.
Ezt látom én itt mindenkinek arcán,
Azért örvendünk e hely szilárdságán.
Legyen e palotával szilárd itten
A magyar érzet minden tekintetben!
Tettivel megmutatta, hogy nem laza,
Tartsa is fenn s vele: „Éljen a Haza”!

 

  

 

•A „Casino” alapítását 1836-ban határozta el 60 kanizsai polgár – kereskedők és tisztviselők. Az egyesület számára Batthyány Fülöp herceg az „új” uradalmi épületben (Vasemberház), a térre néző szárnyban bérbe adta a földmérői lakást, amelynek öt szobája volt.

• Az Erdélyi Híradó 1837-es tudósítása a városból:

„N. Kanizsa jan. 5kén:
Kanizsa város elöbbkelő lakósi, ʼs műveltebb polgárai aʼ
csinosb társalkodás ʼs közjóra hathatós tekintetéből casinói társaságot alakitottak; aʼ társaság noha számos tagból áll, ʼs fenntartására szükséges költségei eléggé fedezvék, még is létrejutását főleg Batthyány Fülöp ő hgségének köszöni, mert nem levén most időnkivül aʼ városban alkalmas üres szállás, ő hgsége az egyesület folyamodására uradalmi egyik főbb tisztjét lakjából kiszállitani, aʼ lakot szükséges butorokkal felkészittetni ʼs illő haszonbérben aʼ társaságnak átengedni kegyes volt; eʼ segedelem-nyujtás aʼ társaságot képessé teszi most jelesb könyvtár alakitására, jövedelmeiből elegendő ujságok ʼs folyóirások megszerzése után is maradván annyi, hogy évenként aʼ jobb új könyvek meghozatására is áldozhat valamit. Aʼ casino folyó jan. 2kán délután kinyittatván, estve az ablakok ő hgsége tiszteletére aʼ helybeli hangászkar zengedezései közben kivilágittattak. Kanizsa városa Bernárd Gáspár mostani, és Babóchay János volt biráinak aʼ csinosulás ʼs müvelődés körül közjóra tett fáradozásaikért örökös hálával tartozik, mert aʼ köz-sétatér, hangász egyesület,városi kórház felállitása ezeknek köszöni létrejutását, nem különben aʼ házankénti koldulásnak is csak az ő munkás iparkodások vete véget, még csupán gyalog-kövezet (járda) ʼs az utszák kivilágitása hiányzik ezen egyébiránt minden tekintetben figyelmet érdemlő kereskedő városban.”

(Mint olvasható, a „hangász egyesület” Babochay Jánosnak [városbíró 1833-tól] és Bernhard [máshol: Bernhardt, Bernard, Bernárd, Bernáth] Gáspárnak [városbíró 1835-től] köszönheti létezését. A zenekar [annak idején a hangász szó zenészt jelentett] működéséről más adatot nem ismerek.
Az ugyancsak említett „köz-sétatér” az Eötvös tér és a Fő út felső felének déli oldalától húzódott háromszög alakban. Ennek csúcsa a köztemető bejáratánál helyezkedett el.)
•A Casino első igazgatója Darás (Darázs) József (1789-1846) ügyvéd, táblabíró lett. A zalavári apátság irattára 1835-ös dokumentuma szerint ő volt akkoriban az uradalom ügyésze.

Az öt szobára terjedő bérelt részt fokozatosan növelni kellett; felmerült tehát a székház építésének ötlete 1846-ban, majd 1861-ben, de az időszak nem kedvezett a megvalósításnak.

•Közben, 1863-ban (más adat szerint korábban, mert már 1859-ben is létezett) megalakult a Kereskedelmi Egylet (Kaszinó), német nevén Handelscasino is. 1867-ben nagyjából 300 tagja és saját könyvtára volt.
•Ennek helyiségében és támogatásával jött létre 1867-ben a Magyar Társalgókör (Magyar Társalgási Kör).
Megalakulásának egyik kezdeményezője az ideiglenes elnökké választott Walbach Mór volt, aki végül alelnöke lett a szervezetnek.
A kör feladatának a magyar nyelv oktatását tartotta a város magyarul nem, vagy nem nagyon tudó polgárai között. Célja érdekében ingyenes nyelvtanfolyamokat indított. (Potenciális diák ekkoriban még nem kevés élt a városban.)

•Ide tartozik, hogy 1881-től létezett a városban a Nagykanizsai Névmagyarosító Társaság. Működésével kapcsolatos utolsó adatom 1906-os.

•1875-ben a Casinoba beolvadt a Kereskedelmi Egylet és neve Nagykanizsai Kaszinóra változott. A megerősödött egyesület lett képes az építkezés megvalósítására.

•Az egyesület itteni rendezvényein jelentős pályát befutó művészek is megfordultak: Reményi Ede, Szigeti József, Dohnányi Ernő.

 

                          

Reményi Ede (1856)                      Szigeti József                           Dohnányi Ernő

 

•Az épület adott helyet az első világháborúig az 1871-ben alakult Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének is.

1919-ben a Kaszinó átmenetileg megszüntetésre került, az épületet a szocialisták és kommunisták egyesülésével alakult Szocialista Párt vette tulajdonába, „Szocialista Klub” lett belőle.

A Kaszinó könyvtárában a két világháború között 6000 kötet várta az olvasókat.

•1944 nyarán – miután a város zsidónak nyilvánított lakosságát elhurcolták – a belügyminiszter feloszlatta a Kaszinót. Indokot is talált: az „elnéptelenedés”-t.

•Egy esztendővel később újra pártszékházzá vált az épület. Most az MKP helyi szervezete vette birtokába a helyet. Tagsága úgy érezte, hogy ők végre nevet tudnak adni a nagyteremnek. Hogy, hogy nem, a Rákosi Mátyás-terem elnevezés nyerte meg tetszésüket.
1952-ben a honvédség tulajdonába került az ingatlan. Hosszas tatarozgatás után 1956-ban költözhetett ide a Sugár út 3. szám alól a Helyőrségi Tiszti Klub.

 •A ház hajdani berendezési tárgyainak világháború utáni sorsa csak néhány darab esetében ismert. Ezek a múzeumban tekinthetők meg.

 

            

 

      

 

Eredeti lehet még a nagyterem két hatalmas (nagyjából négy méter magas) tükre. Ezek átellenesen állítva adják termek két hosszú sorának illúzióját.

 

             

 

•A szociáldemokraták a két világháború között is tevékenykedtek a városban. Csoportjuk 1922 márciusában kezdett újra működni. Az irányukban semmiféle vonzódást nem mutató egerszegi újság, a „Zalavármegye” kommentárja a lakonikus rövidség egyik rekordja: „Ejnye, ejnye…”
A helyi lapból azután semmit nem lehet megtudni működésükről. Így itt közlöm az alábbi két képet.
A felsőn a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének kanizsai csoportja. A hatalom gyanakvással kezelte a szervezkedést: „melegágya a bolseviki propagandának” – olvasható a politikai rendőrség 1934-es jelentésében. A belügyminiszter még ugyanezen évben rendelettel oszlatta fel az egyesületet és csoportjait.
 

Az 1933-as felvételen valamelyik kanizsai udvaron az eszperantisták
(centropa.org)

 

E néptánccsoport is a párthoz kötődően szerveződött meg
(A felvétel az 1930-as évekből származik.)
(centropa.org)
 

008. Nagykanizsa, Ady utca 8.

 

•Az itt állt és a déli irányban következő, földszintes házak utcai frontja – egészen az Alsótemplom bejáratáig – egy vonalba esett az előző házakéval. Tehát az utcának e része is szűk volt annak idején.

 

1913-ban

(Thúry György Múzeum.)

 

•Kürschner Mayer méteráru-kereskedő hagyatékából 1874-ben árverezték el itteni, ma már nem létező házát. Az ingatlan Reichenfeld Ignác (Reichenfeld Gyula apja) kereskedő birtokába került.

•Halála (élete 73. évében, 1893-ban halt meg) után örököseitől 1908-ban vásárolta meg a Katholikus Legényegylet, majd 1909-ben átalakíttatta – fedett tekepályával is ellátott – otthonának.

 

Az egylet jubileumát ünneplők 1912-ben
(Thúry György Múzeum.)

 

1926-ban a hátsó, földszintes épületben két helyiséget összenyitva összejöveteleikhez egy nagyobb (16x7 méteres) termet alakíttattak ki Szántó Lajos építőmesterrel. 1928-ban e helyiséget tovább bővítették, de az igazán jelentős lépés 1935-ben történt meg. Vécsey Barna városi mérnök tervei szerint készült el az egyesületi terem, a nagyobb, 26 méter hosszú (9 méter széles) nagyterem („táncterem”), amely a jelenlegi épület hátsó fele. Ehhez 6 méter mély színpad csatlakozott. A zenekar helye süllyeszthető lett.
Az utcai rész a második világháború után került lebontásra.
 

  

(Bálits Kálmán 1967-ben készült mozaikja [Munkát végzők] 2007-ben áttelepítésre került a DKG egyik Vár úti épületére.)

 

•A mozaik sorsának alakulásáról Móritz István jóvoltából tudok kicsit részletesebben is beszámolni.

Az alkotást a DKG orvosi rendelőjének (a „Vasvázas” északi szomszédja) keleti homlokzatára telepítették át, miközben rendelkezésre álló hely szűkössége okán méreteit némileg csökkentették.

 

A „tömörített” mű Móritz István felvételén

 

•Az egylet 1902-ben (elődje 1868-ban) alakult.

1903-ban az Eötvös tér 14. szám alatt avatták fel korábbi otthonukat.

 

      

Az egylet jelvényei

 

1905-ben szentelték fel zászlójukat. A nehéz selyem zászló egyik oldalán a korona mellett ott voltak a hit, a remény, a barátság, a szeretet, a szorgalom jelképei és az „Isten áldja meg a tisztes ipart!” felirat. A másik oldalra Szent József képe került.

•1946 novemberében a belügyminiszter feloszlatta az egyletet, épületüket lezáratták. 1952 és 2005 között a helyi olajipari cégek művelődési házaként használták.

 

Egy 1977-es vendég: Garas Dezső
(Kardos Ferenc révén Harkány László hagyatékából.)
 

009. Nagykanizsa, Ady utca 9. (képek még: Zrínyi utca 38.)                           (Nemzeti oskola*)

 

•Itt, a Kligor Józseftől 1793-ban vásárolt saroktelek (előtte a rajta álló lakóházzal együtt mostohaapjáé, Brebrovics János kovácsmesteré volt) nyugati oldalán, 1806-ban építtette fel a város nemzeti iskolája bolthajtásos, csaknem negyven méter hosszú, emeletes házát.
Ezt megelőzően a terület északi, nagyobb részét 1802-ben három kanizsai polgárnak továbbadták, másik forrás szerint azt az uradalom vette birtokába.
Az intézmény kivitelezését Heffert Simon kőművesmester ugyanebben az esztendőben elkezdte, de a munka elakadt. 1805-től Stauner János építőmester folytatta és fejezte be az épület felhúzását.
Alul voltak a tanítói lakások (egyik szobájában Faics György, az első tanító még lova és tehene tartásával is próbálkozott), felül pedig a tantermek.
•1822-ben a város bővíttette a gimnázium épületét, hogy a legkisebbek oktatását is a piaristákra bízza. Ekkortól a második és harmadik osztályokat ott működtette. Az elsősök viszont továbbra is itt tanultak írni és olvasni.
Barbarits szerint a gimnázium épületébe 1831-ig jártak a gyerekek, amikor a város a „nemzeti oskola” számára megvette néhai Szatirovics János házát.
Nem ismerek forrást, amely megadná a Szatirovics-féle épület helyét.
Az itteni épület 1825-től a német nyelven oktató iskolának adott helyet.
•A nemzeti oskolába kezdetben a leányok és a fiúk együtt jártak. Az 1830-as évek közepén a leányoknak külön „leánynevelő intézet” nyílt. Ezt is itt helyezték el, hiszen az épület jó része nem volt használatban. Anyagi okokból 1849-ben az elkülönítés megszűnt.
1857-re már három elemi iskolája volt a városnak; az egyik Kiskanizsán működött.
Szükség is volt mindre. Az 1870-es népszámlálás eredményei arról árulkodtak, hogy a kanizsaiak fele nem tud írni, de olvasni sem.
•Nem csupán Szatirovics János ingatlanjának helye ismeretlen, vannak jócskán más bizonytalanságok is a város alapfokú oktatása 1830 utáni történetében.
Az 1877-es tanfelügyelői látogatások megyei jelentéseiből viszont tudhatjuk, hogy a harmadik és a negyedik évfolyam diákjai itt, a központi épületben tanultak. Nemek szerint mindkét évfolyam két osztályra volt bontva. Hely jutott még a leányok egy elsős és egy másodikos, a fiúk egy elsős osztályának.
A legkisebbek többsége azonban máshová kényszerült.
A másodikos fiúk egy osztálya a gimnáziumba.
Két elsős osztály (egy leány, egy fiú) a Teleki út 14. és 36. számú lakóházakban húzta meg magát.
A Hunyadi utca 14. számú épületet a leányok egy elsős és egy másodikos osztálya látogatta.
A Petőfi utcai „iskola” két osztályába (első és második) fiúk jártak.
Volt még egy hely (Magyar utca 32.), ahol a fiúk illetve a leányok egy-egy elsős osztálya tanyázott.
Nem tudni, hogy a Hunyadi és Petőfi utcai helyszínt mikortól használták oktatási célokra, nem tudni, hogy az ingatlanokat mikor vásárolta meg a város (ha megvásárolta).
(Kiskanizsa ekkoriban önálló településként élte napjait.)
Tudható viszont, hogy 1869-ben a népiskolai oktatás hat évfolyammal indult, amit 1873-ban redukált négy évfolyamossá a város iskolaszéke. (A korábbi állapot csak az 1904-ben induló tanévben állt helyre.)

A működtetés anyagi nehézségei miatt a város – megszabott éves hozzájárulása mellett – 1900 első napjával elemi iskoláit állami kezelésbe adta.
•A ház volt 1844 és 1850 között a tanítóképző, a „királyi képezde” otthona.

Már 1848-ban és 1849-ben is kevesen jelentkeztek képzéseire, 1850-ben pedig senki. Ezzel sorsa megpecsételődött.

 

Palotai (Purgstaller) József

 

1847-ben került az intézmény élére Palotai (Purgstaller) József. (A tanítóképzőt a gimnázium mindenkori igazgatói vezették.) 1848-ban Pestre távozott, egyetemi tanár, a Tudományos Akadémia tagja lett, majd a piaristák rendfőnökévé választották.

•Itt működött gimnázium épületéből átkerült inasiskola is 1886-ig.

•1878-ban készült el a mai épület Zrínyi utcai oldala, amely emeletén helyet adott a polgári fiúiskolának.

Az építkezés nyomán korszerű intézménnyel gazdagodott a város. Természettani tárat, laboratóriumot, rajztermet, iskolaszéki üléstermet is létesítettek a tantermek mellett. Utóbbiak mindegyikéhez „légtisztító cső” csatlakozott. Udvari szárnyában tornatermet alakítottak ki.

 

                                                      

                                                                                   Csengery Antal

                                                                                                

Az iskolatípus bevezetésében nagy szerepet játszott Csengery Antal, a város országgyűlési képviselője. A kanizsai intézmény létesítésében is jelentős érdemei voltak.                                                                      

A házat Hirschl Ede és Bachrach Gyula kivitelezték, építőmesterük Geiszl Mór volt. Elkészültével a régi részben csak a leányok osztályai maradtak.

 

                   

                                       Órán (1880)                                                     Fegyelmi tárgyaláson (1887)

 

•Az Ady utcai épület 1886-tól az  ipariskolának (a korábbi inasiskola) is helyet biztosított. (A későbbiekben 1886-ot tekintették az intézmény alapítási évének.) Ekkor kapta kinevezését az intézmény első igazgatója, Tóth István tanító is, aki haláláig vezette azt.

 

Tóth István
(1843-1897)

 

Az iskolának az öreg épület bontásakor kellett átköltöznie a Zrínyi utcai részbe.
A tanoncok iskolai oktatása csak nehezen vált mestereik részéről is igazán elfogadottá.
Kezdetben este hét és kilenc óra között voltak a tanítási órák. Tíz évnyi küzdelemmel sikerült a két időpontot egy-egy órával előbbre hozni. Így viszont nőtt azok száma, akik egyszerűen nem engedték inasaikat iskolába.
1913-tól engedélyezték leányok beiskolázását.
Az 1926/27-es tanévet már új helyén, a Rozgonyi utcában kezdte az intézmény, bár 1932/33-ban egy részét újra itt kellett működtetni.
 

      

                           A mai épület a 19. század utolsó éveiben                                     1939

 

Ketting Klára felvétele 1940-ből

(indafoto.hu)

 

•1888 januárjában az épület emeletén, a polgári fiúiskola 4. számú tantermében tartotta első istentiszteletét Nagykanizsa akkor megalakult református egyházközsége. Ekkor iktatták hivatalába első lelkészüket, Matolcsy Istvánt is.

•A nemzeti oskola régi épületét 1897-ben bontottak le, hogy helyére felépítsék a polgári leányiskolát befogadó (Ady utcai) szárnyat. (A polgári leányiskola létesítésre 1891-ben került sor. Az oktatás három osztályban 1892 januárjában indult. Ősszel már az új intézmény negyedik osztálya is működni kezdett. A lányoknak akkor csak a hajdani nemzeti oskola „ódon kazamatái” jutottak.)

 

                                                     

                                  Plosszer Ignác (1821-1901)

                                                          

Ekkor nyerte el mai, Plosszer Ignác városi mérnök terve szerinti, egységes megjelenését az épület. A munkákat Hencz Antal vezette, kivitelezője Bachrach Gyula vállalkozása volt.

Ekkor kerülhetett helyére az Ady utcai oldalon az utcára szaladást gátló öntöttvas korlát. Addig ilyesmi nem létezett a városban.

A polgári fiúiskola tornatermét 1899-ben Sallér Lajossal kibővíttették. Az első világháború idején tönkrement létesítményt 1929-ig nem tudták használni a diákok. Akkor felújították és megfelelően fel is szerelték.

 

  

 

  

 

2017

 

•1913-ban az ipariskola megint költözött, akkor az épületen belül, a polgári fiúiskolai szárnyból a polgári leányiskola által használt (Ady utcai) részbe. Ekkor indult a lányok külön szakmai képzése is, szintén itt.

 

Klein Elza a Zárda utca 6. szám alatt várta kuncsaftjait

 

                   

Az intézmény 1926-ban áttelepedett a Sugár út 9. szám alá

 

Poredus Antal

(1867-1940)

 

•A két polgári iskolának sokáig közös igazgatója volt. A szétválás 1920-ban történt meg. Mindkettő az emeleti részre szorulva létezett, mert a földszintet az elemi iskola használta. Ennek osztályai 1929 őszén költöztek el.
Ezt követően tudták az épületben a leányokat és a fiúkat teljesen elkülöníteni.
 

1938

 

Végzős leányok 1936-ban
(Szoliváné Szabó Erzsébettől.)
 

Polónyi György

 

(Thúry György Múzeum)

 

•1944. március 19-én értek a városba az országot megszálló német csapatok.
A polgári fiúiskola termeiben rendezték be katonai kórházukat. Távozásuk után a szovjet katonaság vette használatba azt.

•A második világháború után az épület Zrínyi utcai szárnyában fiúiskola működött: „Állami Általános Iskola Nagykanizsa Zrínyi Miklós u.” névvel. A leányiskola az Ady utcai szárnyban volt elhelyezve. A két intézmény udvarát, no, meg diákjait továbbra is magas, a kukucskálásnak még a reményétől is megfosztó fal választotta el.

 

Az a bizonyos fal 1961-ben
(A Zrínyi utcai ballagás ünneplői között [Simon] János bácsi, a pedellus.)

(Az eredeti felvétel Molnár Tibor tuladonában.)

A telek déli szélén a pedellus földszintes lakóháza félig az egyik, félig a másik udvar része volt.
 

1951

(Kertész Tamástól.)

 

1955
(Április negyedike alkalmából a fiúiskola 1945-ös születésű diákjai koszorúznak a Szabadság téri szovjet emlékműnél.)
(Az eredeti felvétel Gayer Ildikó birtokában.)
 

 

1955
(A koszorúzók – a „jókor” született, negyedikes tanulók – már kakaójukat és kalácsukat várják az emeleti nagyteremben. Nagy többségük kakaóval addig nemigen találkozhatott. A kevésbé érdemesek − idősebbek és fiatalabbak − akkor sem.)
 

1955
(A nagyterem túlsó végében a kiszolgálást vállaló szülők.)

 

•Az 1897-es építkezés bontási munkái során a pince téglái között elrejtve egy mállott, régimódi erszényt találtak, amelyben egy papírdarabon ceruzával írva a következő közlés volt:

„Ezen bugyeláris 1849. január 2-án tétetett el, benne 258 frtot érő papírral a fölülről a harmadik szoba udvari falába egy kis katulába van rejtve. Én a szabadság harcába mentem. Németh Antal, szolga.”

Németh Antal további sorsa ismeretlen, talán elesett az egyik ütközetben. Eltűnt a skatulya és az értékpapír is…

•Ehhez kapcsolódva, itt jegyzem meg, hogy 1848 őszén a megyei bizottmány kötelezte a várost, hogy „a haza védelmére 40 önkénytest” állítson és biztosítsa a felszerelésükhöz szükséges összeget. A katonákat ki is állították. 1849 májusában a megyegyűlés újabb 60 újonc biztosítását írta elő.

1890-ben Bátorfi a helyi levéltár adatai alapján közölte a város által állított 130 honvéd névsorát azzal, hogy a nevek valószínűleg időrendben kerültek rögzítésre.

 

         

 

Én is ezt a sorrendet követem:

 

Hoffer Márton, Major György, Pápai István, Nemes Mátyás, Kolongya József, Tóth György, Mataja Károly, Grábner János, Grábner György, Kammer Ferdinánd, Volf György, Andri József, Németh Elek, Juhász Ferdinánd, Kiss János, Mátés József, Plander József, ifj. Plander József, Dani József, Tiszai József, Kancsalics József, Bőrdolmányos Ferenc, Kolovrát József, Ruff József, Polai György, Babics Károly, Träger János, Kiss József, Schapringer Lázár, Szita József, Buváry Ferenc, Maninger Ferenc, Tehel József, Orbán János, Gábor János, Igrovics József, Imrei Antal, Milhofer Adolf, Andrasek Péter, Rimmer Adolf, Makár József, Stankovics Imre, Pausz György, Stamberger József, Pogácsás J., Nemcsics Pál, Kele Imre, Szíjgyártó György, Horváth Mihály, Veszter Mihály, Galgóczi Imre, Magocsi László, Bőhm Ignác, Balázs György, Czethofer János, Magyardi József, Halász Ferenc, Krausz József, Schiller Mihály, Auerbach Jakab, Scherbauer Mihály, Sábián Gábor, Gudencz Vilmos, Szabó István, Halvax Ferenc, Nuszár József, Szekulics Mayer, Kalmár Zsigmond, Berdó János,  Sommer József, Baranyai Pál, Zsandár József, Pál József, Vadász János, Ács József, Farkas József, Dervalics Ferenc, Krenusz Mihály, Bedenek József, Kovács János, Kovács József, Kotnyek József, Bedenek János, Budai László, Sipos István, Tomsics György, Sárvári J., Poszavecz J., Poszavecz Gy., Major György, Págai István, Kollarics János, Mátyás Ferenc, Samu János, Polai vagy Fráter György, Horváth vagy Vrászló József, Kober vagy Mátyás József, Martinecz János, Varga József, Lesziák József, Németh János, Auer Károly, Farkas Sándor, Dani László, Mihalecz Péter, Szerpák József, Brogyovin Sándor, Ihász János, Kis vagy Sajtos György, Pap József, Vas Ferenc, Szabó György, Horváth József fityeházi cigány, Mihalecz József, Süller János, Csepreg vagy Horváth József, Munkácsi János, Karlovics János, Horváh János, Szokol György, Tislér István, Millei György, Török József, Lendvai József, Kránicz János, Kamenár Ferenc, Matkovics János, Keszés István, Markovics József, Szekeres János.

 

              

 

•A ma is iskolaként használt épület sarkán van Kanizsa első modern térképészeti felmérésének emléke: magassági jegy 1910-ből.

 

 

A korábbi, 1:2280 méretarányú városi térkép 1864-ben készült.
Az új térkép készítése munkálatai az 1910-es magassági felméréssel kezdődtek, amire a vízvezeték hálózat megépítéséhez is szükség volt. A méréseket 1910 és 1912 között Hollop János mérnök, azok kiegyenlítését Miklós Béla főmérnök (mindketten a Háromszögelő Hivatal munkatársai) végezte. A 169 alappont mindegyikére került egy öntöttvas falicsap (itt is a helyén van még) és egy ovális, öntöttvas magassági jegy, amely 30 cm hosszú, 12 cm magas. Utóbbi kanizsai különlegesség: a többi magyar város felmérésekor más típusúakat használtak.
A falicsapok még sok helyen ott vannak a házak falában, de magassági jegyből, az itt megmaradton túl, csak egyről tudok.
1914-ben indultak a háromszögelési munkák. Ezeket Spender Emil és Langer Béla háromszögelő mérnökök vezették.
1916-ban a pápai 19. számú „fölmérési” felügyelőség egy osztálya két évre a városba költözött, az épületek felmérésére.
Az új, 1:1000 méretarányú térképet 1918-ban mutatta be Imreh Albert főmérnök.
 

010. Nagykanizsa, Ady utca 10.  (képek még: Zrínyi utca 27.)                     (Postapalota*)

    

A 20. század első éveiben

(A kép bal szélén.)

 

•A mai épület telkén, az utca elejének vonalában hosszú, földszintes, öreg ház állt. Az 1850-es években is létezett már. Bettlheim Márkus gabonakereskedő (1882-ben, 45 évesen halt meg), majd özvegye tulajdonában volt.

 

A környék beépítettsége 1901-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

 

Az udvarban álló raktárépületekben működött a játékgyár 1908 és 1911 között.

Az időközben kincstári tulajdonába került házat (a telek Zrínyi utcai, másik épületével együtt) a posta építésének előkészítéseként 1913-ban lebontották. Ezért az 1893-tól itt dolgozó mértékhitelesítőnek is új helyet (Csány utca 8.) kellett keresni.

 

 

•Új postapalotára először 1912-13-ban készültek tervek, az építkezés azonban csak 1921-ben kezdődött.

A modern palotát Goll Elemér és Gyenes Lajos neves budapesti építészek tervezték. Az építést az alkalomra létrejött helyi konzorcium végezte Horváth Lipót, Fatér Mihály (1870-1942) és Szántó Lajos (1873-1940) építőmesterek vezetésével.

A nyílászárók fém részeit a budapesti Haas és Somogyi cég készítette. Máig léteznek ezek eredeti, külső vasredőnyei is.

Az épület berendezése Muzikár Vince és Martincsevics Imre (1877-1935) helyi asztalosok munkája volt.

 

                

Muzikár Vince és Martincsevics Imre 1925-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

Sajnos az ügyfelek számára kialakított fogadótér keményfából, üvegből, öntöttvasból kialakított, szép bútorzata már a múlté. (Eredetileg az épület sarki, görredőnyökkel fedhető részében folyt a közönség kiszolgálása. Az utcára néző többi ablak mögött kisebb-nagyobb hivatali helyiségek sorakoztak.)

Az azóta eltelt nagyjából két évtizedben most kerül másodszor lecserélendő állapotba a helyére került, „modern” anyagokból megálmodott utódja.

A hajdani berendezéssel együtt tűnt el a házból a sárgaréz csőposta, amely az épület szintjeit, fontosabb helyiségeit kötötte össze.

A posta és távírda korábbi helyéről (lásd: Erzsébet tér 5.) 1924 nyarán költözött az új épületbe. A távírda (Ady utcai oldal) és a telefonközpont nagy helyiségeit az első emeleten alakították ki. (Innen indulva kezdték 1937-ben a telefonvezetékek földbe fektetését.)

A második emeletet a hivatal főnökének lakása foglalta el.

 

       

Az épület és ügyféltere

 

      
A csomagraktár

 

      
A távbeszélő rendezőterme és a távírógépterem
(A postahivatal új épületének hat fotója a postamuzeum.hu oldalról.)
 

Az 1930-as években

 

Ketting Klára 1940-es felvétele

(indafoto.hu)

 

Az I. számú postahivatal új helyén új vezetőt kapott az 1879-ben született Tholway Zsigmond személyében.

 

Tholway Zsigmond
 

      

 

      

 

•A Zrínyi utcai oldalon 1939-ben alakították ki a garázsokat, hogy a következő évtől – lecserélve az addig használt lóvontatású kocsikat – autókkal hordhassák ki a csomagokat a városba.

•A kanizsai nyilaskeresztesek hatalomra jutásuk után az épületben rendezkedtek be. Helyiségeikbe az ügyféltér északi végén juthatott be az, aki a fegyveres őrség jóváhagyását megszerezte.

 

1945

 

•A világháború végén lövészárkok sorát mélyítették a város utcáiba, a német katonaság jó néhány helyen alá is aknázta azokat, hogy az érkező szovjet tankokat felrobbanthassa, vagy legalább akadályozza mozgásukat. Az aknákhoz innen, az épület nyugati szárnyában kialakított központból indultak az elektromos kábelek. A rendszert a közeli templomtoronyban létesített megfigyelőpont egészítette ki, amely ugyancsak vezetékkel kapcsolódott ide.
Végül a „kanizsai csata” elmaradt, de a kivonulók e központjukat felrobbantották. Az épület Zrínyi utcai részének külső falai épségben maradtak, de belül komoly károsodás történt, megsemmisült az emeleti telefonközpont is. A helyreállítási munkák 1946-ban fejeződtek be.

 

011. Nagykanizsa, Ady utca 11.

 

•A 18. század végén az itteni fundust Nyers János birtokolta.

 

1907-ben

(Thúry György Múzeum.)

 

•Az itt állt kétemeletes, klasszicista bérházat az izraelita hitközség építtette 1862-ben, miután 1854-ben megvásárolta a Danneberg-féle telket, amely a Zrínyi utcától délre, az Ady és Csengery utcák között terült el, magába foglalva az akkor még nem létező Szent Imre utca területét is.

•A 19. század végén, a 20. század elején itt lakott a ritka műveltségű két testvér: Kronfeld Ida (ötvenhárom évesen, 1916-ban halt meg) és Camilla (Klára) (negyvennyolc évesen, 1904-ben halt meg). Nyelvoktatásból éltek, de nevüket a lakásukon tartott irodalmi esték tették igazán közismertté.

•1918-ban az épület udvarában alakította ki üvegtetős műtermét Halász Sándor fényképész.

A második világháború után, az államosításig özvegye folytatta a tevékenységet.

 

1940
(Halász Sándor műterme az udvar déli oldalának középső épületében [A] volt. Az 1880-as évektől az északi szárny utolsó egységében [B] végezte tevékenységét az izraelita hitközség saktere.)
 

Halász Sándor

(1894-1944)

 

                 

 

 

1920

 

(antikjatek.blog.hu)

 

   

(Dr. Károlyi Attila gyűjteményéből.)

 

•Kertész Tamástól tudom (a házban lakott, gyerekként élte át az időszakot), hogy a második világháború végén a városba bevonuló szovjetek itt, az első emeleten rendezték be városparancsnokságuk irodáit. Érkezésük előtt a német katonaság használta azokat hasonló céllal.

•A 19. század végén még egy szűk (a Nádor utcáig szélesebb nem fért el), földszintes épületet emeltek a telekre, a ház déli oldala mentén. Az Ady utcában nem kapott sorszámot, a Nádor (Szent Imre) utcában ez volt az 1. számú ház. Bővebben ott.

•A mai épületbe 1971 nyarán költözhettek lakói. Az építmény egyetlen esztétikai értéke – Kustár Zsuzsa (1942-2014) alkotása – lépcsőházában rejtőzködik.

 

„Mesevilág”
(Móritz István felvétele.)
 

012. Nagykanizsa, Ady utca 12.  (képek még: Zrínyi utca 36.)                      (MAORT-ház*)

 

Az 1920-as évek második felében
(A kép jobb szélén.)

 

•A századfordulón az itteni viszonylag nagy telken a kis földszintes ház az Ady utcai oldalnak csak felét foglalta el, mégpedig az Ady és a Zrínyi utcák sarkán.

A Weisz Tivadar (1863-1935) (a Danneberg és Weisz gabona- és terménykereskedő cég beltagja, Weisz Adolf fia) birtokában lévő ingatlan hamarosan a Rosenberg család tulajdonába került. Rosenberg Károly „gazdász” (Rosenberg Izráel fia) utódjaitól 1927-ben vásárolta meg a város.
•1912-ig, Rozgonyi utcai székháza megépültéig itt volt a helyi Munka Szabadkőműves Páholy otthona. Két szobát béreltek az udvari részben.
Rosenberg Pauline 1889-ben még olvasótermes könyvtárt is kialakíttatott számukra.

•Az ingatlant adottságai inkább valamilyen ipari tevékenység folytatására tették alkalmassá.

Az első világháború előtt Moller Károly „villamos felszerelési vállalata” székelt itt.

 

1907

 

Quittner Arthur és ő lehettek a város első villanyszerelői.

Ide tartozik, hogy egy harmadik villanyszerelőt már 1897-ben említett a helyi lap. Ő Fürst Vilmos, Fürst Sándor megyei állatorvos (1906-ban Pozsonyba helyezték át) öccse volt. Talán alkalmazottként végezte munkáját, mert saját vállalkozásának nem találtam nyomát. Fiatalon (35 éves volt) halt meg 1904-ben. Fürst Sándor 1929-ig élt. Hatvanöt esztendősen hunyt el.)

•Az 1920-as években itt, az udvari épületekben létesítette üzemét Bojtor József „kocsigyáros”. Műhelyei (kovács, kocsigyártó, bognár, fényező, javító, vasaló) egy részét a szomszédos, Ady utca 14. szám alatti telken alakította ki. A nyergek készítésével foglalkozó részlege az Ady utca 29. szám alatt működött.

 

Bojtor József 1925-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

 

A cég hintók, kocsik, szekerek készítésével foglalkozott. A választott tevékenység visszaszorulóban volt, így hamarosan autójavító üzemként is hirdették magukat.

•1927-ben a város vásárolta meg az ingatlant a Rosenberg örökösöktől.

•A jelenlegi épület a MOL Rt. elődje, a Magyar Amerikai Olajipari Rt. alkalmazottai számára 1942-43-ban emelt bérház.

 

1943

 

A MAORT Nyugdíjintézet építtette Berkes József és részben Pásztor Zoltán kanizsai MAORT-építészek tervei szerint, Kalmár Zoltán vállalkozó kivitelezésében.

Földszintjén volt az „Élelemtár”, amely a társaság dolgozóinak biztonságos ellátását szolgálta.

 

Berkes József

(1914-1999)

 

Az 1950-es évek első felében

 

1969

(fortepan.hu)

  

      

Három felvétel a „Modell Szalon” eladóteréről

 

(MúzeumDigitár.)
 

013. Nagykanizsa, Ady utca 13. (képek még: Szent Imre utca 2.)                    (Danneberg-ház*)

 

1938

 

•Itt állt a „Halleriana” épülete. Nevét úgy kapta, hogy 1805-ben ott nyitotta meg a város második patikáját Haller Antal, az épület tulajdonosa.
A ház 1808-ban Vidákovich Ferenc bábsütő birtokába került. A gyógyszertárat Haller bérlőként működtette tovább. A felmerült hiányosságok és a versenytárs mesterkedései okán 1830-ban bezáratták.
Így a második patika végleges megnyitása Szép Károly nevéhez fűződik. Négyévnyi küzdelem után, 1835-ben a Fő út 12. szám alatt kerülhetett erre sor.
•A patika helyén épült e jellegzetes, klasszicista jegyeket viselő, későbarokk városi ház a 19. század első felében.

 

  

 

Gazdája Danneberg Mihály terménykereskedő és borász volt. 1878-ban halt meg, 101 évet élt. Leánya, Betti (Dobrin Fülöpné) „csak” 97 éves volt 1910-es halálakor.
Fia, Danneberg Jakab (1904-ben, 82 éves korában hunyt el) és Weisz (Weiss) Adolf (1919-ben, élete 98. évében hunyt el) híres gabonakereskedő cége 1846-tól 1944-ig létezett.

 

1901

A ház magas padlástere ma is jelzi, hogy azt tárolásra használták. Eredeti tetőszerkezete különösen értékessé teszi az épületet. Jelenlegi nyílászárói nem követik a hajdani kiosztást.
•Miután 1854-ben az izraelita hitközség megszerezte a széles, a Csengery utcáig nyúló Danneberg-féle telket, 1855-ben ebben a házban kezdte működését kisdedóvójuk, amelynek alapításában a hitközség elnöke, Wettendorfer textilkereskedő és gelsei Gutmann Henrikné (Strasser Nanette) szereztek jelentős érdemeket. Létezése idején a város egyetlen óvodája maradt, pedig a nagyjából tizennégy ezer fős lakosságnak csupán hetede volt izraelita. 1857-ben a Csengery út 10. alatti iskolaépületüket kibővítették az óvoda számára és az odaköltözött.
Friedrich Fröbel módszere szerint dolgoztak. Az 1860-as évek elején a téli időszakban 60, nyáron 100 gyermekkel működtek. Többségükben fiúk voltak, háromévesnél fiatalabb alig akadt köztük.
Nyaranta a deszkával körülkerített, gyümölcsfákkal beültetett udvar egyik fele szolgálta a játékot. Ott építőkockák, apró talicskák, dobok, hinták, falovak és más, kicsik számára kedves dolgok várták őket. A ponyvával fedett rész alatt szalmamatracokon pihenhettek a gyerekek, de voltak ott padok és asztal is, ahol az ötévesek olvasni tanultak. Délelőtt egy órában magyarul (a társalgás nyelve is magyar volt), délután ugyancsak egy órában héberül. De tanultak számolni, tanultak verseket, dalokat is. A tanítási feladatok egy végzett tanítóra hárultak (ekkoriban férfit – az 1833-ban született Klein Mórt – alkalmaztak a célra), a gyerekek gondozása egy dajkára maradt.
1865-ben az óvodát előkészítő osztállyá alakították.
•A hitközségtől 1875-ben, a szomszédos utca megnyitásakor vásárolta meg az ingatlant Fischel Fülöp. Annak akkor része volt az a terület is, amin most a Szent Imre utca 4. szám alatti (Fischel által építtetett) ház áll. Mivel a Fischel-ház története egészen másképp alakult, mint a telek többi épületéé, a továbbiakban csak az ingatlan utóbbi részével foglalkozom itt.
Fischelék a Danneberg-házat – bérbe adva – vendéglőként hasznosították.
 

1879

 

Akkoriban már létezett az udvari, a telek délkeleti részén álló ház is. Ennek szobáiban tudták elhelyezni a szállást is kereső vendégeket.

 

A telek 1887-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

Az udvari épület jelenleg

 

1894

(Politzer Julia 1897-ben, ötvenhárom éves korában elhunyt.)

 

•1896-ban Grünbaum Hugó és a pancsovai Wolf József kicsiny, tucatnyi dolgozót foglalkoztató cukorkagyárat rendezett be a területen. Nem tisztázott, hogy a célra az ingatlan mekkora és melyik részét vették igénybe.

Az üzemben az üstökben főzött, majd a gyúrástól tészta állagúvá vált cukrot az alkalmazottak formázó gépbe adagolták. A kihűlt cukorkákat végül dobozokba csomagolták.

•Ezután Vida Lajos vendéglős bérelte a két házat, sőt 1911-ben meg is vásárolta azokat. 1913-ban, ötvenegy évesen meghalt. Vállalkozását két fia, az 1893-ban született Endre (András) és Lajos folytatta.
•1923-ban sógorukkal, Gyenes Lajossal kalapgyárat indítottak itt be (talán az udvari épületben).

 

Gyenes Lajos

(1887-1930)

 

1929

 

       

Egy keménykalap Vida Endrétől

 

Az államosításkor a sarki épület Ady utcai oldalán volt a kocsma, keleti felében az étterem és a konyha. Az udvari épületben lakott a főpincér, illetve itt volt a korábbi „kalapgyár” szerény emléke, egy kalapos-műhely egyetlen alkalmazottal.

Az államosításkori adatokat idősebb Vida Lajos Kanizsán élő dédunokájától, Pataki Józsefnétől kaptam.

 

2019 decemberében

 

014. Nagykanizsa, Ady utca 14.

 

•Az Alsótemplomhoz vezető sétányig nyúlva, a mai ház helyén földszintes, nagyon öreg sarokház állt.
Vénségére jellemző az 1875-ben (ekkoriban Prager Lipót ügynök birtokolta) erre sétáló újságíró véleménye. Ő úgy találta, hogy a hajdan földszintes ház már „földszin alatti”. Olyan, amelynek ablakai (az út évszázados töltődése, szintemelkedése miatt) épp egy arasznyira állnak a járdától.

Prager Lipótot 1880-ban, hatvannégy évesen érte a halál.

 

1920

 

Prager Ferenc 1925-ben
(Thúry György Múzeum.)

 

A következő tulajdonostól, Lipót fiától, Prager Ferenc (1879-1935) mészárostól a ház a századfordulóra már Adler Mór tulajdonába került.

Ő a kóser mészárszék mellett harminc éven át pászkasütőt is működtetett a Király utca 47. szám alatt. 1903-ban, hatvan esztendősen halt meg. Ezután özvegye, majd a két világháború között fia, Miksa folytatta a mészárosi tevékenységet.

 

Az 1884-ben született Adler Miksa 1925-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

1940

(Thúry György Múzeum.)

 

Templomtornyi látvány 1940 körül
(Szemben a Szent Imre utca. Elől, balra az Ady utca 14. szám alatt még áll a vénséges épület. Szomszédjában a leendő MAORT-ház telke [Ady utca 12.] már megüresedve várja az építkezés kezdetét.)
(Kardos Ferenc révén Kovács Béla gyűjteményéből.)
 

Az épületet 1944 nyarán bontották le azzal az elképzeléssel, hogy a MAORT folytatja a szomszédban elkezdett építkezését. A cég nagyjából a ma itt létező háztömb elődjét készült kialakítani dolgozói számára. A terv nem valósulhatott meg.

 

015. Nagykanizsa, Ady utca 15.                                                                  (Dobrin-ház*)

 

•Dobrin József (1846-ban hunyt el) terménykereskedő az itteni Manovits-házat vásárolta meg magának. Az ingatlan telke az Iván (Csengery) utcáig nyúlt. A vétel időpontját nem ismerem.
A korábbi földszintes ház helyére Dobrin Benő bor- és gabonakereskedő, a Dél-zalai Takarékpénztár alapítóinak egyike, a Rotschild-bankház közvetítője 1880-ban építtette a mai házat, 1500 hektoliteres borospincével.
 

A Dobrin-ház és környéke az 1950 körül
(Jobbra a ferencesek zárdájának kertje. Északi szélén 1950-ben épült fel az első két „pontház”.)
(Pék Pál hagyatékából.)

 

      

 

   

 

    

Két kép a plébánia internetes oldaláról a 2005 és 2010 közötti időszakból
(Jobbra az ekkor lebontott, az udvar északi szélén álló épület.)
 

•A terménykereskedő, az uradalom kereskedelmi tevékenységét is bonyolító Dobrinok a 18. század végétől működtek Kanizsán. A család Tatáról került a városba 1795-ben. Dobrin Jakab (1856-ban halt meg) kereskedő akkor, már itt, a család új lakhelyén született.
1851 júniusában az Alsó-Ausztriai Kézműves Egyesület (Nied. Oesterr. Gewerb. Verein) a jelentősebb kanizsai kereskedőkről készített felsorolásában a Dobrinok közül gabonakereskedőként említi Fülöpöt és Jakabot, illetve a Dobrin József és Társa céget. József azonos lehet azzal a Józsuával, akit más források – már 1820 előtt is – neves terménykereskedőként emlegetnek.
 

Dobrin Benő 1918-ban, kilencvenegy esztendős korában halt meg
(Thúry György Múzeum.)

 

Dobrin Jakab fia, Benő üzleti tevékenységét földbirtokok bérletével kezdte, majd 1870 tájékán lett a város egyik terménykereskedője.

 

 

A Dobrinok rokonságba kerültek a szomszédos telket birtokló Danneberg családdal (Dobrin Fülöp Danneberg Bettit, Danneberg Mihály leányát vette feleségül), Benő révén pedig a Lackenbacher családdal (felesége Lackenbacher Antónia volt).

•Koroknyai Ottó festőművész 1880 és 1882 között a városban élt és alkotott.

 

Koroknyai Ottó

(1856-1898)

 

Lakása itt, a Dobrin-házban volt. Dobrin Benő a művész Kanizsán festett képeiből tucatnyinak lett tulajdonosa.

 

Kanizsai emlékek alapján
(1893 decembere: Borsszem Jankó.)
(epa.oszk.hu)
 

Koroknyai egyik képe 1894-ből

 

•Egy 1930-as riport szerint az egyik földszinti lakásban élt a már idős Hirschler Sándor.

 

Hirschler Sándor

(1855-1932)

 

Hirschler a század első harmadában a város elsőszámú pénzügyi szakemberének számított.

1881-ben kezdte tevékenységét a Nagykanizsai Bankegyesületnél. 1908-ban igazgatója lett, majd 1922-ben vezérigazgatója. 1923-ban egyesítette az általa vezetett pénzintézetet a Délzalai Takarékpénztárral.

Munkáját kir. kincstári tanácsos címmel ismerték el.

1921 és 1932 között elnökként vezette a Nagykanizsai Kaszinót.

•A házat a Szent József Egyházközség 1939-ben adakozásból vásárolta meg katolikus kultúrháznak.

 

(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)

 

1950 óta a Szent József Plébánia otthona.

•Az udvar mögötti jókora telken fedett tekepálya épült fából valamikor az 1940-es években. 1950-től már általános iskolások használták sportpályaként a területet, de városi tanévnyitónak is helyet adott. A Ságvári-kert nevet kapta. A plébánia épületén keresztül közelíthették meg az érkező diákok.

 

016. Nagykanizsa, Ady utca 16. (korábbi számozás szerint)                         (Alsótemplom*)

 

A két világháború között

 

               

A toronysisak 1970-es cseréje előtt és után
(Kotnyek István felvételei.)
 

•Az alsóvárosi (egyszerűbben és a száz évvel ezelőtti helyi tájszólásban: „asó”) templom patrónusa Szent József.
A Berge György Kristóf várparancsnok által 1696-ban adományozott telken a templom és kolostor épületegyüttesének építése érdemben csak 1702-ben kezdődhetett, amikor a vár bontásából nagy mennyiségű téglához, kőhöz jutott a ferences rend. Ugyanakkor a kincstártól megkapták a szomszédos, országút (ma Ady utca) menti területet.
Így is tizenkettő esztendő alatt sikerült odáig jutni, hogy letehették a sekrestye alapkövét. A barokk stílusú épület tornya még jó ideig csonkán állt, teljesen csak 1816-ban készült el.
1823-ban Hitzelberger Károly, a Dunántúl egyik leghíresebb mestere készítette el óráját. Őt más források Gáborként említik. 1882-ben a régi helyére új óra került. Világító számlapjait 1937-ben készítették, 2008-ban lecserélték.
 

            

 

Sebők Mária felvétele 2008-ból

 

 

A vár kövei a torony alsó részében

 

           

 

1913-ban az épület keleti oldalán új gyóntató helyiséget építettek, amelynek csillára Tandor Ottó hagyatékából került helyére.

 

Az 1913-as gyóntatókápolna
 

•A főoltárképet 1747-ben Caspar Franz Sambach festette; a szószékkel együtt gróf Batthyány Lajos készíttette.

 

   

 

  

 

A keleti oldal középső mellékkápolnájában Szent Erazmusz oltárán – Inkey Boldizsár első felesége, Nagy Júlia emeltette – Szent Rókus és Szent Sebestyén alakja között a háttérben látszik a hajdani Kanizsa egy kis darabkája.
Látható maga a templom egykori formájában és a későbbinél még lényegesen kisebb kolostori rész. A zsúpfödeles házak között ott a Szent Márton-kápolna, amelyet 1769-ben kezdtek építeni. A hagyomány által őrzött történetben van egy feloldandó ellentmondás: Nagy Júlia 1767-ben halt meg.
(Akár utólagos átfestés is elképzelhető, hiszen a csak 1816-ra elkészült alsótemplomi torony is ábrázolva van a részleten. Igaz, a festő akár „meg is előlegezhette” azt, mert művén a toronysisak alakja nem igazán egyezik az általunk ismerttel.)
A kápolna helyén ma a Kaszinó székház áll.

•1892-ben a templom belsejét Götz Adolf budapesti templomfestő renoválta. Ekkor készített a mennyezetre a fiatal, akadémista Lohr Ferenc három képet temperával. Ugyancsak ekkori a sziklaoltár a lourdesi Szűzanyával. Vogl Adolf innsbrucki kőfaragó munkája. A templom külső helyreállítását Geiszl Viktor tervezte és vezette.

•A ma is létező, stukkókeretes freskók Éber Sándor és Anna munkái 1926–27-ből.

A keresztúti reliefeket 1927-ben Lajos Béla budapesti szobrász készítette.

 

Az 1940-es évek közepén

 

1969

(fortepan.hu)

 

Az ólomkeretes, színes ablakok Palka József üvegfestő mester műhelyében készültek 1926-ban.

Ugyanekkor került a főoltár keleti oldalán a gyóntatókápolna bejárata helyére Palka nagy, ovális üvegablaka.

Az 1926–27-es helyreállítás építési munkáit Fatér Mihály végezte.

•Szenteltvíztartója eredetileg török sírkő volt. Török nyelvű felirat van rajta:

Musztafa aga

meghalt

évben

1084.

A török évszám 1673-nak (vagy 1706-nak) felel meg.

•A templom 1872-ben új (Angster-féle) orgonát kapott. Korábbról, 1778-ból egy 22 regiszteres orgona létezéséről van adat.

 

 

Az 1923-ban kibővített orgona helyére 1928-ban másik került. Ez a Mauracher testvérek linzi műhelyében készült. A 30 regiszteres orgonát 1987 és 1989 között átépítettek.

•1816-os leírása szerint a templom hat haranggal rendelkezett (már 1778-ban is hat létéről tudósítottak); a legnagyobb 600 kg-os, a legkisebb 27 kg-os volt. Tetőzete cseréppel, tornya bádoggal volt fedve.
A torony hat öreg, 1700-as években öntött harangjából (a torony felépülése előtt valószínűleg haranglábakon tartva használták őket) 1916 szeptemberében hármat rekviráltak; ekkor még csupán a templomok harangjainak (súly szerinti) kétharmadát olvasztották be. Ezek adatai fennmaradtak.
A 600 kg-os nagyharangot 1767-ben öntötte Martinus Feltl Grazban. Körben vallásos tárgyú reliefek díszítették. A hagyomány szerint II. József ajándékozta a plébániának.

Felirata szerint:

 

„Zu Gottes Ehre mich gegossen Martinus Feltl in Graz Ao 1767.”

Grazi munka volt az egyik 150 kg-os harang is. Franz Anton Weier készítette 1729-ben:

 

„Franz Anton Weier in Graz goss mich 1729.”

A régóta nem használt, törött, 40 kg-os lélekharangot Matheus Köstenbauer öntötte 1739-ben Grazban:

 

„Matheus Köstenbauer in Graz goss mich 1739.”

A következő év augusztusában beolvasztottak még egy 150 és egy 300 kg-os (fertályos) harangot. Utóbbi is Grazban készült 1731-ben. Előbbiről annyit tudni, hogy 1882-ben került a helyére.
A kicsi, 54 kg-os harang elkerülte a megsemmisülést.
A város szinte teljes „harangtalanítása” 1917 augusztusában megtörtént.
1941-ben a helyi lap munkatársa Budapesten, a Műemlékek Országos Bizottságánál megtalálta a hajdanán műemléknek nyilvánított három alsótemplomi harang feliratát.

Ezeket közölte is:

„Zu Gottes Ehre hat mich gegossen Martinus Feltl in Graz 1767.”

„Ich bin gegossen in Graz bei Therezia Wegerin Witlib. 1731.”

 

Az 1731-es dátum alapján a 300 kg-os harangon lehetett.

„In Graz goss mich Franz Anton Weier 1770.”

 

Amennyiben az 1770-es évszám nem tévedés, e szöveget csak az 54 kg-os harangról jegyezhették le.
•A meghagyott egyetlen harang mellé 1926-ban Szlezák Lászlóval öntettek négy új harangot. Ezeket egyben el is nevezték:
Szent József harang (10 mázsa),
Assisi Szent Ferenc harang (5 mázsa),
Szent László harang (3 mázsa),
Szent Erzsébet harang (130 kilogramm).
 

1926

 

Ekkor felmerült, hogy a régi kisharangot vegye meg a város a temetői kápolnába (annak eredeti harangját is rekvirálták), de ehhez ott új tornyot kellett volna építeni. Az elképzelés nem valósult meg.

•1944 júniusában olvashatták a kanizsaiak a helyi lapban, hogy ismét harangokat szereltek le beolvasztásra. Az Alsótemplomból a Szent Ferenc és a Szent Antal (e nevet tévesen adhatták meg) harang vált a világháború áldozatává, de a Felsőtemplomból (kettőt) és Kiskanizsáról (nem világos, hogy hányat) is vittek el harangokat.
Nincs adatom arról, hogy a háború hátralévő részében történt-e hasonló akció.

Az itteni toronyban ma már csak Szent József és Szent Erzsébet harangját találjuk.

A nagyharangon a következők olvashatók:

„ISTEN DICSŐSÉGÉRE
SZENT JÓZSEF TISZTELETÉRE
ÖNTETTE A NAGYKANIZSAI RÓM. KATH. EGYHÁZ 1926. ÉVBEN.

ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN.”

 

A másik harang feliratozása hasonló, de Szent József neve helyén Szent Erzsébetét találjuk. Feltételezhető, hogy a megsemmisült két 1926-os harang szövegezése is e szellemben történt.

•A templom alatti kriptákba utoljára 1876-ban temettek.

•1895-ben a cinterem talaját feltöltéssel kiegyenlítették és elültették a rajta átvezető Ady utcai sétány akácait. (Már 1878-ban kialakítottak egy töltést a templom keleti bejárata és az utca között, hogy megkönnyítsék a közlekedést.)

 

  

A templom az 1895-ben telepített fasorral

 

Az új fasor

(1930-ban az akácokat kivágták, majd 1931-ben japánakácokat ültettek helyükre.)

 

    

A plébánia egy meghívója
(Kovács Lászlóné [Szalai Ilona] jóvoltából.)
 

2005

(Tóth Endre felvétele)

 

A 2010 elején kivágott japánakácok 2009 végén

 

•A templom keleti oldalán található Mária-szobrot (a talapzatába vésett évszám egy múzeumi fotón még látható) 1888-ban állították. Északi szomszédságában egy 1901-ből származó fogadalmi kereszt van. Egyik sem áll eredeti helyén.

 

 

A kereszt és a Mária-szobor a két világháború között

 

  

 

•1848-ban alakult meg a helyi Szentháromság Társulat. Eke-, illetve Paraszt-céhként is emlegették őket, hiszen kezdetben csak földműveseket vettek maguk közé.

Tagjai többsége a Petőfi, a Honvéd és a Magyar utcákban lakott. Alapszabályuk előírta bizonyos napokon a közös megjelenést a szentmiséken, ahol lámpákkal állták körül az oltárt. Körmenetek alkalmával vitték a baldachint, lámpáikkal díszmenetben lépdeltek az Oltáriszentség két oldalán.

Sokáig a temetések lebonyolításában is volt szerepük. Ők vitték a koporsót a halottas háztól a temetőbe. A későbbiekben már csak tagjaik halálakor tették ezt. Az egyesület 1930-ban még létezett.

 

Az 1940-es években
(Úrleányok Mária Kongregációjának helyi csoportja.)

 

•A templommal összeépült kolostor adatai a „Zárda utca 16.” címen olvashatok.

 

1940 tájékán

 

1940 tájékán

 

017. Nagykanizsa, Ady utca 17. és 19.

 

A második világháború alatt

(Thúry György Múzeum.)

 

•Hajdan egy telek volt. A két ház közül az északi jóval idősebb: már 1848-ban is létezett. Akkoriban még nem állt a 19. szám alatti épület, az udvart ott egy téglafal szegélyezte.

  

       

A válaszfalak boltíves kialakítása is érzékelteti a 17-es épület korát

Tulajdonosa, Unger Ferenc „német varga” neve többször előfordul 1848 helyi történéseiben.
Amikor 1902-ben meghalt, a helyi lap a város legidősebb polgárának nevezve búcsúzott tőle. Kilencvennégy esztendős volt.
•1848. június 15-én a háziak és az ide vetődő érdeklődők a telek [Kapronczai utcza 1707] déli felén (ma Ady utca 19.) húzódó téglakerítés tetejéről láthatták, mi történik odaát, az Alsótemplomot övező bástya mögött.

 

1864
(library.hungaricana.hu)

Kíváncsiságukra volt alapos okuk. A templomkertben – a „cinteremben” [1738] – rendezték meg az első népképviseleti alapon tartott országgyűlési választás helyi részét a kanizsai választókerület polgárai számára.
Általános választójogról ekkoriban még nincs szó, de a választásra jogosultak köre lényegesen, a korábbi 1,5-2 százalékról mintegy 10 százalékra, bővült. A voksolás folyamata mindenhol reggel kezdődött, jelöltet a helyszínen is lehetett állítani. Több jelölt esetén nyílt szavazás zajlott: a támogató polgár nevét feljegyezték a jelölt listájára.
Kanizsán három képviselőjelölt neve került elő. Gyorsan kiderült, hogy Chernel Ignác (1807-1894) hívei vannak legkevesebben. Így a kanizsai uradalom ügyvédjét pártolók a továbbiak csendes szemlélői lettek, illetve hazaindultak. Annál inkább nőtt a feszültség Babochay János (korábbi városbíró) és Bója Gergely (a helyi tanítóképző tanára) szavazói között. Csapra ütött hordóból osztották a bort, aki nem kapott, a közeli sörházban [1714] (Ady utca 29.) könnyedén gondoskodhatott magáról.
Az ordítozás idővel tettlegességgé fajult. A templomkert bástyájából kibontott téglákkal, kövekkel kezdték dobálni egymást a szavazni egyre kevésbé vágyók. Bója tábora lassanként kiszorította Babochay támogatóit. Közülük a hazatérést nem kevesen fegyverkezésre használták fel. Visszajövetelük után példájukat egyre többen követték, mások a környéken kerestek és találtak használhatónak ígérkező holmit.
Valaki félreverette a Felsőtemplom „lármaharangját”. A harcra készek száma így tovább nőtt a közeli földekről indulókkal.
Most már igazi csata folyt. A későbbi vallomásokban öles durungok, kapák, botok, fokosok, kalapácsok, balták, deszkák, sátorfák említődtek, de lovas szán rakoncája, csiga hajtórúdja, „magyarópálca”, csákány, puska is előkerült fegyverként.
A harctéren nők is kezdtek megjelenni. Jobbára kövek hordásával muníciót biztosítottak a férfiak számára, de akadtak köztük lécekkel vitézkedők.
Csatatérré váltak a közeli utcák. Sőt! A menekülő vidékiek üldözése, bántalmazása még a városkörnyéki réteken, legelőkön, szántókon is folyt.
A választási bizottság elnökének Csány Lászlóhoz intézett azonnali jelentéséből származnak a következő részletek:

„ A legnagyobb életveszély s a legborzasztóbb zavargás szakasztotta ma félben az itteni képviselőválasztást délután két fertály kettőre*… az utcákon keresztül folytatták a verekedést, most éppen egyes lövések is hallatszanak, temérdek sebes van, még holtnak egynek sem hallottam hírét… egyébaránt pedig hivatalosan fölszóllítom Önt, hogy ezen zavargásnak lecsillapítására a város kebelében nyomban mérséklett katonai erőt ide rendelni ne terheltessen…”

*fél kettőre
A másnapi jelentésből:

„Ekkor a csata már véres volt, a választás színhelye nem szabad polgárok gyülekezete, hanem egy szánt vérengzők csata helye volt, a szavazatszedő választmány életét mentendő kőzápor közt eltávozott.”

E napon a kért katonaság megérkezett a városba.
Lassanként tisztázódtak a történtek súlyos következményei is. Volt halott, három is. A több tucat sérült az akkori apró kórházban (az „Ispitában") [33] és a magánházakban várta felépülését.
A választást meg kellett ismételni.
A történtekről a „Pesti Hirlap” tájékoztatta az országot:
„Fájdalom! nem mindenütt mutathatjuk fel a rendszeretetnek és a békés magaviseletnek azon magasztos példáit, mellyeket a civilizált külföld választói szabnak előnkbe. Sőt még nagyobb fájdalom! épen legcivilisáltabbnak lenni kellő városunk volt olly kicsapongásoknak színhelye, mellyek még az ólmos botok fénykorában is sokalhatók voltak. Értem Kanizsát. Hol míg a Chernel Ignáczot követéül óhajtó párt magát úgy viselte, mint mások jogát tisztelő polgárokhoz illik; a másik két jelöltnek emberei egymás közt véres jeleneteket idéztek elő. Azonban ne foglaljanak el tért neveik a hirlap hasábjain. Mi nem érdemesítjük őket neveik kinyomtatására. Mert kik gyilkolásra engedik elfajulni a legszentebb jog gyakorlatát, azoknak nevei foglalhatnak helyet az igazságügyministerhez felküldendő rabok sorozatában, de nem hirlapok hasábjain, mellyeknek most más feladatuk van, mint herostratusi* tényeket registrálni. A 3 ember élete elvesztéséig ment féktelenkedés, a követválasztási elnököt kényszeríté a választás elhalasztására, és így a kanizsai választókerületből követünk nincsen.”
*A görög Hérosztratosz i. e. 356-ban felgyújtotta Artemisz istennő világszerte csodált epheszoszi templomát, hogy nevét ismertté tegye
Az újabb választáson, június 27-én Bója Gergely lett a kanizsai választókerület első országgyűlési képviselője.
•Unger Ferenc apja volt Unger Alajos (1937-1910) budapesti ügyvédnek, aki 1880 és 1884 között a kanizsai választókerület képviselője volt.
•1873-ban itt rendezte be helyiségét az akkor alakult „Első Nagy-kanizsai Kereskedő Ifjúsági Művelődési Egylet (Képző-kör)”.
•Az 1876-ban itt nyílt meg Dreher Antal jégpincés sörraktára.

 

1877

 

Ady utca 17.

 

Ady utca 17.

 

  

   Ady utca 19.

 

•Az épületek századfordulós tulajdonosuk miatt is említést érdemelnek. Az 1920-ban (56. évében) meghalt idősebb Unger Ullmann Elek vaskereskedő (boltja a Vasemberházban volt) fontos szereplője volt a város közéletének.

 

     

Egy diódaráló a boltból

 

                                                  

Idősebb Unger Ullmann Elek                                               Ifjabb Unger Ullmann Elek

                                  (Kunics Zsuzsa jóvoltából.)

 

 Elnöke volt a Nagykanizsai Kaszinónak, a Nagykanizsai Kereskedők Társulatának, a Nagykanizsai Segélyegylet Szövetkezetnek.

 

A cél felé (1891)

 

1905-ben lett a Nagykanizsai Tornaegylet elnöke. Elnöksége huszonhat éve a folyamatos fejlődés időszaka volt; akkoriban társadalmi rangot jelentett az egyesület tagjának lenni. Érdemeire tekintettel az egylet díszelnökének választotta.

Halála után a kereskedést – ugyancsak Elek nevű, 1888-ban született – fia folytatta.

 

1931

(Tóth József vaskereskedő 1892-ben született, 1950-ben hunyt el.)
(Dr. Fodor Zsolttól.)
 

Az Unger Ullmannok valamiféle rokonságban voltak a korábban tulajdonos Unger Ferenccel (lásd: Ady u. 3.).

•Az 1920-as évek nagyobb részében itt működtette képkeretező műhelyét Stern J. Kálmán (1886-1944). A helyi 1apok 1914-ben említették először személyét – üvegesként.
A huszadik század első felében talán ő volt az iparos, aki legtöbbször változtatta vállalkozása címét. Valószínűleg a Kinizsi utcában kezdett, majd hamarosan ide költözött:

 

      
1919 és 1920

Az évtized végéhez közeledve – kereskedéssel bővítve – sikerült a belvárosba jutnia: előbb az Erzsébet térre, majd még beljebb, a városháza épületébe.

 

        
1932 és 1933

 

Ennél előnyösebb helyszín már nem létezett Kanizsán.

 

(Kertész Tamástól.)

Az újabb költözés viszont nem rajta múlt; mennie kellett.

 

    

 

1942 júliusa és októbere

(Az utolsó hirdetések.)
 

•A ház északi sarkánál egy olyan megoldás figyelhető meg, amely korábban (amikor még a szomszédos épületek homlokzatukkal gyakorta nem illeszkedtek egymáshoz) elterjedtebb volt.

A tulajdonosok – tartva az éjszakai életet élők azon részétől, akik szükségét érezték egy sötét zúg keresésének – a kialakult beszögelléseket negyed körív mentén valamilyen technikai megoldással lezárták.

 

  

 

Itt falazással, a Magyar utca 26. számú háznál (több helyen talán már nem is létezik hasonló) vasból készített korláttal.

•A szegletek elkerítésének efféle szokása talán a városi tanács 1853-as rendeletének ötödik pontjában gyökerezik:

 

„Tisztasági Szabályok,

 

melyek Nagy Kanizsa város tanácsa által folyó 1853. évi April hó 20-án tartott ülésében e következendőkben állopíttottak meg, ugyanis:
    1-ször. Minden fogadós, áruszállító, kereskedő, úgy azok is, kiknek házaik és boltjaik előtt portékák, vagy más oly tárgyak lerakatnak, melyeknek lerakásával a nyilvános utcán szemét okoztatik, azt mindenkor a lerakás munkájának befejeztével eltisztíttatni köteles lészen, ellenkező esetben 1 forint pengőre büntettetik. Hasonlólag
    2-szor az is, aki a járdákon, vagy boltok előtti téreken üres portékás ládákat, vagy más egyéb eladási tárgyakat kirak.
    3-szor. Két forint pengő büntetés mellett tilalmaztatik mindenkinek az istállókbúl az utcára ganajlé-csatornákat kivezetni, úgy a házakbúl, boltokbúl és kertekbűl szemetet az utcára kivetni.
    4-szer. A konyhákban öszvegyűlni szokott mosadék víznek, úgy a festőknél és gyárosoknál a tisztátalan és festő víznek az utcára való kiöntése 1 forint pengő büntetés alatt tilalmaztatik.
    5-ször. Minden háztulajdonos oly szegleteket, ahol a házak körül vizelőhelyek léteznek, azokat deszkákkal elkerítve becsináltatni köteles lészen, úgy hasonlag bármely döglött állatnak az utcára való kidobása 30 kr. pengővel lészen büntetendő.
    6-szor. Minden háztulajdonos 1 pengő forint büntetés alatt köteleztetik kapuját nyári havakban 10 órakor, téliekben pedig 9 órakor bezárni.

 

Mely rendszabályok f. évi Majus hó 1-jén életbe léptetendők lesznek.
Kelt N. Kanizsán April hó 20-án 1853.

 

Szép Károly s. k. Város bírája."

 

•A két épület bontása 2018-ban történt meg.

  

2018 tavasza

 

       

2018 júniusa
(A 17. szám alatti, öregebb ház bontásakor előkerült téglák. A bal oldali felirat jelentése „herceg Batthyány” lehet. A másik esetében nincs ötletem.)
 

2018

 

      

2019

 

018. Nagykanizsa, Ady utca 21.

 

•A jelenleg álló ház építésekor bontották le elődjét, a tímár-házat.

 

A tímár-ház lebontása előtt

(Thúry György Múzeum.)

 

A 18. század közepéről származott.

1866-ban a helyi lap Neufeld Albertné hagyatékaként foglalkozott a házzal és a hozzá tartozó istállóval.

Zömök, földszintes, barokk jellegű épület volt, bolthajtásos kapualjjal, szép kapuval. Falai fél méter vastagok voltak, magasított tetőszerkezete dupla padlást rejtett. Ez és a nagy, bolthajtásos pincéje is hajdani tulajdonosai (tímár mesterséget űztek) tárolási igényeit elégítette ki.                                                             

•A 20. század első évtizedeiben Gutmann Sándor kádármester műhelye volt itt.

Gutmann 1926-ban, 66 évesen halt meg.

 

Kanizsai kádár kiszolgált kalapácsa

 

019. Nagykanizsa, Ady utca 23.

 

•A ház kétes értékű nevezetessége, hogy kapcsolatba került Sándor jugoszláv király 1934-es meggyilkolásával.

1931-től a kormány tudtával Jankapusztán usztasa menekülttábor létesült. A bérleti szerződést egy Perčec nevű szervezőjük kötötte Horváth Emil néven. A 242 holdas területen kívül bérbe vette ezt a házat is. A menekülttábor idővel kiképzőtáborrá alakult. A Jankapusztán felkészítettek közül hárman ott voltak a merényletet végrehajtó akciócsoportban.

 

  

 

1934-ben az ügy vizsgálatát végző Népszövetség Jankapuszta mellett e házról is filmfelvételeket készíttetett.

 

          

A lakóház és udvara 1934-ben

 

 

020. Nagykanizsa, Ady utca 25.

 

•A mára lepusztult földszintes épület története a szódavíz gyártásával kapcsolatos. Az üzem tulajdonosai 1875-től a második világháborúig ugyanazon családból kerültek ki.

A századfordulón Rosenfeld Alajos szikvízgyáros birtokolta és működtette itt 1893-ban épített udvari üzemét.

 

Rosenfeld 0,45 literes sörösüvege
(„GRAZ PUNTIGAMI SÖRRAKTÁR
ROSENFELD ALAJOS
N.KANIZSÁN”
felirattal.)
 

1912-es halála (hatvanöt esztendős volt akkor) után vejéé, Weisz Ignácé (1873-1944) lett az üzem. Ő szénsavval dúsított ásványvizet is készített Szent György-víz névvel. Az udvari épületekben dolgozó vállalkozás 1925-től jeget is gyártott.

 

1934

 

 

        

 

Az udvar felől

 

   

 

               

Az udvar északi oldalának legöregebb melléképülete már állt a századfordulón

 

Ekkoriban öt cég foglalkozott a városban szódavíz készítésével. Mindegyiküket kötelezték cégjelzésük feltüntetésére palackjaikon.

A háború előtti tevékenység itt még az államosítások után is sokáig (amíg tömeges igény volt a termékre) folytatódott. Abban az időben is része volt még az utcaképnek a szódavizes üvegeket, vagy a jeget szállító lovas kocsi.

•1941-ben tudatta a Zalai Közlöny, hogy Sáfrán Ferenc (1895-1947) nyitott itt „keresztény ecetgyárat”.

•A telek öreg épületeinek bontására 2017-ben került sor.

 

021. Nagykanizsa, Ady utca 29. és 31.                                                                   (OTI-székház*)

 

A 19. század utolsó éveiben

(Balra a „serfőző ház”, jobbra a Zerkowitz-házak, alul az uradalmi major deszkakerítése.)

 

•Itt (ma a volt OTI-székház áll e helyen) épült fel 1745-ben az egyik uradalmi vendégfogadó, kiszolgálva a Légrád irányába zajló utasforgalmat. A vasútállomás megépültéig e ház látványa fogadta a dél felől érkező utazót a város határában.

Oromfalával az utca felé forduló, emeletesnek mondható épület volt. Az 1822-es térképen még csak ez a főépület szerepel, Rongyos Lámpás névvel. Máshol egyszerűen Lámpásként említik.

A furcsa nevet talán magyarázza, hogy akkoriban lámpásnak nevezték a borosüveget, a boroskancsót, illetve rongyos jelzőt kaphatott egy ház is, ha eléggé elhanyagolt állapotban volt.

A fogadó 1805-ig helyet adott a zsidó hitközség első imaházának is.

Az 1840-es 1850-es években ezt az épületet már „serfőző ház” névvel illették (az 1890-es években már nem sört, hanem szódavizet készítettek benne, az első világháború előtt a hordójelző állomásnak adott helyet). Megváltozott rendeltetésének megfelelően volt két szobája, továbbá magtárak és műhelyek voltak benne.

•A vendéglátási tevékenységet az időközben történt bővítés révén azonban megtartották. Az udvar keleti szélén és északra, az utca mentén (Ady utca 29.) is megépült egy-egy épület. Az 1830-as évektől utóbbira (négy szobával rendelkezett) a „serház” nevet használták.

 

Az uradalmi ingatlan az utca keleti oldalán, a Kisfaludy utcától délre 1864-ben
(Ma az Ady utca 29., 31., 33. és 35. számú házak állnak ott.)

(library.hungaricana.hu)
 

Aztán az Ady utca felől a két épületet egy harmadik résszel összekötötték (akkoriban a telek még nem volt szétosztva a mostani Ady utca 29. és 31. szám alatti telkekre).

1901

(Thúry György Múzeum.)

 

1920

 

•A 19. század második felében és a 20. század elején az egész létesítményt Kis (esetenként: Régi) Sörházként is emlegették.  A „Kis” jelzővel a Vasemberházban lévő Nagy Sörháztól különböztették meg. E két nevet azonban időnként megcserélve is használták. A keveredésre okot adhatott, hogy a déli oldalon itt az épülethez parkosított sörkert (nagyjából az Ady utca 33. szám alatti terület) is tartozott, amely nagy volt, de nagy volt a Vasemberház épülete is.

 

1883
(Az általam ismert adatokkal nem dönthető el, hogy a hirdetés a két sörház melyikével kapcsolatos.)
 

•Az uradalom birtokában lévő, nagy, út menti területből 1893-ban Zerkowitz Albert vásárolta meg a Kisfaludy és Szemere utcák közötti részt. Így ő lett a sörház új gazdája is.

•A Kis Sörház telkén működött Weiser József vasüzemének elődje a Sugár utcai gyár 1884-es felépüléséig. Eredetileg a család vaskereskedése is itt volt.

 

1876

 

•1903-ban alapított kisipari jellegű vállalkozásukat fejlesztve 1904 végén itt (a 29. szám alatt) alakította ki cipőgyárát Ledofszky Ernő és Ney (Neu) Dezső. Utóbbi lett az üzem igazgatója.

 

 

1906

 

A cég vászonból, posztóból, bőrből készített cipőket 100 munkással és azokat a monarchián belül értékesítette. Tornacipőivel különösen sikeres volt. Az első világháború idején a gyár beszüntette termelését, az épületet a katonaság vette igénybe.

•Egy másik vállalkozás:

 

1920

 

•A Kis Sörházban gyerekeskedett a városban érettségiző dr. Székely Vilmos (1897-1966), aki jelentős szerepet töltött be Ausztria, majd Nyugat-Európa más országai filmgyártásában. Ott Wilhelm Székely, illetve William Szekeley néven lett közismert. Produceri tevékenységét az 1930-as évektől az 1950-es évekig folytatta. Nincs rá bizonyítékom, de valószínűsítem, hogy a sörházat bérlő ifjabb Schlesinger Mór egyik fia volt.

•Az első világháborúig a nagy telken (beépítéséig, annak sörkerti részén) sokszor verték fel sátrukat a városba érkező vándorcirkuszok.

 

            

                                         Állatsereglet (1879)                                                  Vándorkomédiások (1886)

 

           

1899 és 1910

 

                                        

1913 és 1914

 

•Az Ady utca 31. szám alatti részen 1930-ban bontották el az építményeket.

 

1930

 

A két ingatlan épületeinek alaprajza az 1930-as bontást megelőzően
(Thúry György Múzeum.)

 

Helyükön az Országos Társadalombiztosító Intézet építtetett székházat Várallyay Sándor tervei szerint. 1938-ra készült el. Az épület kivitelezője Kertész Béla (1898-1944) helyi vállalkozása volt.
 

Az OTI új kerületi pénztára

 

1960 körül

 

Alagsorában volt az irattár és a gázóvóhely, emeletén az irodák, földszintjén pedig a korszerű rendelőintézet.

Utóbbi a növekvő igények miatt 1974-ben a kórház új épületébe költözött. Helyén 1994-ig a fogászati szakrendelés működött.

 

  

 

•A Kis Sörház utolsó törzsvendégei az Ady utca felől juthattak kedvenc „intézményükbe”. A szabadból a söntésbe léptek, majd balra fordulva találták a vendéglő nagytermét. Csendesebb zugot – kisebb termet – is választhattak, amely a nagyteremből, annak keleti oldalából nyílt. A söntéstől jobbra volt a konyha és onnan indult egy folyosó a szállást is igénylők számára. Őket hét kis szállószoba várta az átjáró végén. Mindezek után helyezkedett el még a mindenkori vendéglős háromszobás lakása.

 

(Thúry György Múzeum.)

 

A terület 1940-es térképe hűen tükrözi a bontást közvetlenül megelőző állapotokat is.

•A hajdani épületegyüttes megmaradt, sarki részét a pártbizottság kétemeletes székházának építése miatt bontották le az 1960-as évek legelején. A helyet később a munkásőrség háromemeletes épületével erősítették meg.

 

 

022. Nagykanizsa, Ady utca 30-32. (korábbi számozás szerint: 18.)

 

•A 20. század elején itt és innen délre a sorompóig nem álltak az utca mentén lakóházak. A területet a szombathelyi vasútvonalig a Batthyány uradalom majorja (megkülönböztetésül belső majornak hívták) foglalta el.
Középső részén álltak a gazdasági épületek (istállók, magtárak, kukoricás górék) és a cselédlakások. Itt voltak három épületben a „tiszti” lakások is, amelyeket a majort irányító uradalmi tisztviselők, később a bérlők használtak. (A Batthyány birtok kanizsai része ekkoriban 1500 hold rendelkezett.)
 

A major az 1886-os uradalmi térképen
(Balra a szombathelyi vasútvonal, jobbra az Ady utca.)
(Thúry György Múzeum.)
 

1973
(A major felszámolása előtt.)
(fentrol.hu)
 

A területet az utca felől gondozatlan deszkakerítés határolta.

 

1911

 

Az építmények többségét a Nagyváthy utcai lakótelep építésekor bontották le.

 

Faragó Márton festménye a két világháború közötti időszakból
(Háttérben az Alsótemplom.)
 

A major északkelti sarka
(Ma itt a lakótelep bejárata. A felvétel az 1960-as évek második felében készülhetett.)
(Mónai Zsuzsannától.)
 

 

Az északkeleti sarok kelet-nyugat irányban húzódó épülete
(Alul istállóknak, felül a cselédség lakásainak adott helyet.)
 

 

Az északkeleti sarok észak-dél irányban húzódó épülete
(Istállók.)
 

A major nyugatról
(Az 1970-es évek első felében készült három felvétel a Thúry György Múzeum birtokában van.)
 

     

                                                                 Vetőgép (1855)

 

                                                                     A meghajtó gőzgép és a cséplőgép (1856)

                                                

•A fenti képek gazdasági épületeit a második világháború után az 1949 szeptemberében alakult „Vörös Csillag” Tszcs. kapta. A csoport 22 taggal jött létre. Egy év múlva már 104 taggal működött. Rendkívül változatos állatállományuk leltára – a felsorolással a háziállatfélék csökkenő mérete szerint haladva – 34 tehénnel kezdődött és 5 galambbal végződött.

 

    

 

1953 eleje
(A tavaszi munkákra készülődés három filmkockája.)
(filmhiradokonline.hu)
 

•Korábban, az 1860-as években még létezett délen, a jelenlegi MÁV sportcsarnok helyén, a nagy parkban egy erkélyes ház öt szobával. Ez volt az uradalmi fővadászlak.

 

A major és környéke 1864-ben
(Jobbra az Ady utca. Nyugati oldalán a fővadász háza és kertje. Balra a vasútvonal.)

(library.hungaricana.hu)
 

•Nevezetes lakója volt a 19. század első felében Klingspögl Konrád fővadász (főerdész).
A 19. század elejétől, egy élet munkájával, saját költségére ő alakította ki azt a romantikus kertet, amelyet Vadászkertnek (Jägerkert) neveztek. Ez a maga idején idegenforgalmi látványosságnak számított, voltak látogatói még Angliából, Franciaországból is.
Eleje a jelenlegi sarokház (Ady utca 30-32.) helyén volt. Nagyjából 30 méter szélesen, 300 méter hosszan húzódott déli irányban, az utca mentén, a jelenlegi lakóházak helyén. A Szemere utcával szembeni részen (a fővadászlaktól délre és nyugatra) erősen kiöblösödött és labirintus jelleget öltött. Tekervényes utak, várromok, függőhidak, remetelakok, mitológiai alakok szobrai (Diana, Veszta), obeliszkek, dór oszloptöredékek, alagút, török torony és más épületek utánzatai tarkították az utcától sövénnyel elválasztott parkot.
Építője halála után elhanyagolták, a szándékos rongálások sem kímélték. Végül a herceg tiszttartója 1869-ben a cédrusokat, más fákat kivágatta, a területet krumplifölddé alakíttatta.

•Klingspögl halála után már bérlőknek adta ki az uradalom e házat, amely 1886-ban már nem állt.

1861-es adat szerint akkoriban Geiszl Mór építész lakott benne.

 

 

 

 

(Thúry György Múzeum.)

 

A Kanizsára 1856-ban kerülő Geiszl a város jelentős épületeinek sorát tervezte. A keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom tornyának terve (1878) is az ő munkája. A Hirschl–Bachrach cég munkatársaként is sokáig dolgozott. Valószínűsíthető, hogy a cég által a hajdani Magyarország területén emelt középületek között is található általa tervezett. Ennek ellenére szegényen halt meg élete 71. évében, 1893 tavaszán.

Temetése körülményei sem tükrözhették személye fontosságát Kanizsa mai városképének kialakulásában. A halálát követő második napon – egy pajta kigyulladása nyomán – nagy tűz pusztított volt lakása környékén (az Attila és a Honvéd utcák elején és köztük a Petőfi utcában).

Így holttestét – az akkori szokásokkal ellentétben – tisztelői nem kísérhették a gyászháztól a temetőbe, mert a tűz elől a testet a temető halottasházába kellett szállítani. A következő napon, a családtagok jelenlétében temették el. Erősen pusztuló síremléke még áll a köztemetőben.

•Bojtor József patkoló és kocsi kovács, későbbi „kocsigyáros” itt, a majorban kezdte működését még az első világháború előtt.

 

1913

 

1920

 

Innen költöztette műhelyét az Ady utca 12. szám alá.

•A két világháború között az uradalom e részét Novák János (1869-1931) hajdani országgyűlési képviselő bérelte, aki itt élt a major területén. Halála után felesége lépett helyére.

Akkoriban a gazdasági épületeken túl 25-30 cselédlakás létezett a telken.

•Az uradalom itteni területe út menti részét 1937-ben kezdte parcellázni. (Addig az utca 18. házszámú ingatlana volt az egész.) A kialakított házhelyeket „villaszerű” lakóházak számára szánták.

Az emeletes sarokházat (Ady utca 30-32.) dr. Haiszer János fogorvos építtette. 1941-re készült el.

 

A mai ház terve

(Thúry György Múzeum.)

 

  

 

•A Szombathely irányába épülő vasút töltése elzárta volna a majort a déli irányban lévő uradalmi földektől. Ezért a Déli Vasút a terület délnyugati részén kőből boltíves hidat épített a töltésbe.

 

  

 

Így az állatok, szekerek és gépek szabad mozgását biztosították.

•A majortól délre, a vasúti töltés másik oldalán, szemben a töltésbe épített aluljáróval van az a telek, amelyen kialakították a város szennyvízátemelő telepét. A ma is álló, inkább családi házhoz hasonlító gépház 1930-ban épült Kertész Béla vállalkozása kivitelezésében.

 

Az épület északi oldala

A gépházban
Ketting Klára 1940-es felvételei

(indafoto.hu)

 

   

A mai állapot északkeletről és északnyugatról

 

Mára eredeti rendeltetését elvesztette, berendezéseit kiszerelték, a gépek javát magába foglaló szárnyát lebontották.

 

023. Nagykanizsa, Ady utca 33-35.                                           (Zerkowitz-házak*)

 

•A házak helyén lévő Sörházkertben rendezte meg az 1870-es, országos tornaünnepélyének versenyeit a helyi tornaegylet. A vetélkedéseket kettőezernél is több néző szurkolta végig.

A rendezvényre az alkalmat az egylet zászlójának felavatása szolgáltatta. Megjegyzem, hogy Mező Ferenc írásában (Barbarits városi monográfiája) a Zöldfakertet nevezi meg színhelyként.

 

Nyújtón kanizsai, Pollák Ármin kereskedő (1888-ban, negyvenkettő évesen halt meg) győzedelmeskedett
(A felvétel róla és akkor készült.)
 

Bettlheim Győző viszont – ő a versenyen magasugrásban lett második és az egylet egyik alapítója volt – nyolcvan évesen az előbbi helyszínt említette visszaemlékezésében. Akkor (1926-ban) őt már, mint az ország legidősebb tornászát köszöntötte a Zalai Közlöny. Lett még idősebb is, mert 1938-ban halt meg, amikor már 92 éves volt.

 

               

A tornaünnepély alkalmából készült (ón) érem

 

•A két azonos megjelenésű házat 1894-ben építtette Zerkowitz Albert borkereskedő a szomszédos Kis Sörház hajdani, akkor már elhagyatott sörkertje (Sörházkert) és a szomszédos uradalmi telek helyén. A házakat Sallér Lajos tervezte és kivitelezte.
(Zerkowitznak az uradalomtól 1893-ban vásárolt területe a Szemere utcától a Gőzfürdő, azaz Kisfaludy utcáig nyúlt. Ennek délre eső részét házhelyeknek továbbadta.)
 

A bejárati rész Sallér tervén

(Thúry György Múzeum.)

 

 

A 19. század utolsó éveiben
(Balra az üzemi épület, középen a déli lakóház az udvar felől.)

 

Alattuk húzódik az 5 méternél magasabb, ma 1500 m² területű, hajdanán a szomszédos telkeken folytatódó, szekerekkel járható pincerendszer. 1901-ben készült el benne a 2000 hektoliteres cementhordó, belsejében recés üvegbéléssel.

 

  

 

  

 

•Mivel a Zerkowitz család több tagja szerepet játszott a város kereskedelmi életében, az eligazodást segítendő, itt közlöm a család fellelt adatait.

Zerkowitz Leopoldot az 1848-as összeírás 31 éve Kanizsán élő boltosként említi.

 

1. Zerkowitz Leopold (1789 Óbuda – 1860 Nagykanizsa)

    Scherz Terézia (1796 Nk. – 1849 Nk.)

         1.1. Z. Zsigmond (1818 Nk. – 1874 Nk.)

         1.2. Z. Vilmos (1820 Nk. – 1874 Nk.)

         1.3. Z. Albert (1822 Nk. – 1902 Nk.)

                Schwarz Johanna (1846 – 1897 Nk.)

                   1.3.1. Z. Lajos (1865 Nk. – 1939 Bp.)

                             Rapoch Lujza

                   1.3.2. Z. Imre (Dr.) (1867 Nk. – 1933 Bp.)

                             Hirschfeld Helén

                   1.3.3. Z. Heléna (1868 Nk. – 1869 Nk.)

                   1.3.4. Z. Oszkár (1870 Nk. – 1928 Bp.)

                             Mair Hermin

                   1.3.5. Z. Teréz (1872 Nk. – 1936 Bp.)

                             Balogh Ignác (Dr.)

                   1.3.6. Z. Zsiga (1875 Nk. – 1876 Nk.)

                   1.3.7. Z. Zsigmond (Dr.) (1880 Nk. – 1944)

                             Frankel Ilona

         1.4. Z. János (1824 Nk. – 1899 Bécs) (fiatalon Bécsbe költözött)

         1.5. Z. Laura (1828 Nk. – 1853 Nk.)

                Weissmayer Márkus

         1.6. Z. Antónia (1831 Nk. – 1884 Nk.)

                Weissmayer Mór

 

•Zerkowitz Albert, aki az egyesületi tűzoltás létrejötte előtt szervezője és vezetője volt a tűz elleni védekezésnek a városban, e házakba települt borkereskedő cégét 1891-ben alapította.

 

Zerkowitz Albert

(1902-ben, nyolcvan esztendősen halt meg.)

 

1866

 

Előtte testvérével, Vilmossal fűszerkereskedőként tevékenykedett, de az 1860-as évektől egyre jelentősebb mértékben vettek részt a borkereskedelemben is: az egész Dunántúlon vásároltak fel borokat és azokból még Amerikába is szállítottak hajón, anélkül, hogy a borok megtörtek volna.

 

Weissmayer Mór

(1893-ban halt meg. Hatvankilenc éves volt.)

(Thúry György Múzeum.)

 

Ugyanakkor be nem jegyzett tagja volt a Zerkowitz Zsigmond és Társa (a társ Weissmayer Mór volt) borkereskedő cégnek, amely 1805-ben (más adat szerint 1811-ben) lett alapítva.

Később borkereskedelemmel a család más tagjai is foglalkoztak Alberttel párhuzamosan.

Különböző sikerrel dolgoztak, egymással címhasználati vitákba is keveredtek, hiszen Zerkowitz Zsigmond 1874-es halála előtt már jelentős külföldi kiállításokon ért el sikereket az eredeti, 1805-ös születésű vállalkozással.

•Megjegyzem, hogy a vasúti borszállítás megjelenése előtt a fuvaros a hordók mellé – lepecsételt palackban – mintát kapott a szállított borból. A megrendelő ennek megkóstolásával győződhetett meg, hogy bor a szállítás közben nem változtatta meg alapvetően minőségét (főleg: nem hígult-e).

•Az itteni, akkor már Zerkowitz Lajos nevével fémjelzett, országos jelentőségűvé vált kereskedésnek – 1931-es megszűnésekor – lerakata volt Bécsben. Itt, kanizsai pincéjükban 4000 hl borukat kezelték ászokhordóikban.

A multimilliomosként számon tartott Zerkowitz Lajos már korábban, 1920-ban családjával Bécsbe költözött.

 

Zerkowitz Lajos

 

1930

 

•Kanizsai ingatlanvagyonát 1931-ben árverésen értékesítették.

Az új tulajdonosok:

Ady utca 35.: Brandl Mór és Izidor borkereskedők (Zalaegerszeg),

Ady utca 33.: Szomolányi Gyula kereskedő,

Ady utca 31.: Ipartestület, majd OTI,

Ady utca 29.: Ipartestület,

Centrál Szálló: dr. Halpen Jenő ügyvéd.

•Az 1930-as években a 33. szám alatti részben lakott Löwenstein Emil (1940-ben, nyolcvan évesen halt meg) pogányszentpéteri nagybérlő. A helyi bankegyesületnek, illetve a közraktárak részvénytársaságának volt elnöke.

 

Az ingatlan az 1940-es térképen
(A telek keleti szélén jelölt nagy alapterületű épületet a 20. század elején emelték. Eredetileg fele szélességgel készült, a két világháború közötti időszakban toldották meg a telekhatárig. A második világháború éveiben már Boda Károly ügyvéd cége folytatott itt borkereskedelmet. 1949-ben felmerült, hogy a megürült épületet a MAORT vásárolná meg és alakítaná át kultúrházává. 1951-ben – új laktanyájuk elkészültéig – ebbe az emeletes házba költöztek a tűzoltók és a mentők.)

 

Boda Károly
(1905-1991)
(Skanecz Sándortól.)
 

1947

 

1951
(Tűzoltók, mentők, mentőkocsik az ingatlan udvarán. Jobbra átmeneti laktanyájuk sarka, hátul a Csány utca 8. szám alatti ház emeletes tömbje.)
(Gyarmati Olga révén a Nagykanizsa mentéstörténete című kötetből.)
 

•A borászkodás (Villány-Mecsekaljai Borászati Kombinát) az itt lévő pincékben csak a rendszerváltás után szűnt meg.

•Zerkowitz Béla, a neves zeneszerző Zerkowitz Leopold Óbudán maradt testvérének volt dédunokája.

 

 

Zerkowitz Béla

 

•Az 1943-as telefonkönyv szerint itt volt a Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalat telephelye.

 

024. Nagykanizsa, Ady utca 37.

 

•Konold Frigyesnek, a kanizsai uradalom egyik bérlőjének 1905-ben épített háza.

 

  

 

•Itt lakott az 1914-ben autós fuvarozási vállalatot alapító Riedl Jenő. Tevékenységét a városon belül és környékén tervezete folytatni. A terv megvalósulásáról nem maradt adat; talán ebben az esetben is a világháború szólt közbe.

•Valamikor az 1920-as évek közepén Gross Ferenc lett az ingatlan tulajdonosa. Gross a két világháború között a Batthyány család nagykanizsai uradalmának különböző részeit (Homokkomárom, Fülöp-major [Sormás], Felső-Sánc) bérelte.
Hatvannégy évet élt, 1939-ben halt meg.
 

025. Nagykanizsa, Ady utca 37.a

 

•Marton Vilmos postai főtiszt háza, amely a 37. számú házzal nagyjából egy időben épülhetett.

 

  

 

•1913-ban már Krausz Samu birtokában volt az épület, aki kerthelyiséges vendéglőt és szállót (Hársfa névvel) alakított ki benne. (Korábban Lazsnakon üzemeltette a vendéglőt.)

 

1913

(Krausz 1928-ban, hatvanöt évesen halt meg.)

 

Az első világháború után veje, Wollák Jenő (1887-1944) gyümölcskereskedő vette át annak működtetését, aki később az ingatlant is örökölte.

 

1928

 

• A két világháború között a város látogatott rendezvényei voltak a cigánybálok, a csonkacsütörtökök jellegzetes eseményei.
(Csonkacsütörtök a nagy farsangi mulatságok után, hamvazószerdán kezdődő nagyböjt második napja. A népi szokások szerint e napra felfüggesztődött a böjtölés, hogy a farsangi maradékok ne vesszenek kárba.)
E bálok közönsége persze nem a maradékok elfogyasztására jött össze, de amúgy sem csak az étkezés örömei jelentették az ilyen rendezvények vonzerejét. Ott volt például az elmaradhatatlan műsorszám, a nagybőgő éjféli temetése.

 

1931

 

Az 1931-es itteni bált meglátogatta a helyi lap munkatársa és hajnalig gyűjtött élményeit közre is adta. Írásából kiderül, hogy a hangulat a „temetés” után csapott igazán magasra.
A szertartáshoz a bőgőt két székre fektették, fehér lepellel fedték. Amikor a teremben már csak a halott fejénél felállított két gyertya pislákolt, a gyásznép elcsendesedett.
Ekkor kezdett Szentes Jancsi, a vak harmonikás búcsúztatójába:

 

„Te nagy halott, ki teljes életedben nagy becsületben voltál, régi, jó Magyarország sok nemes emberének bőgtél, mi is a bőgésednél sok jókat mulattunk és kacagtunk, de sajnos ez az infulenziai-járvány, aki a népnek huszonöt százalékát meglátogatta, téged se került el s te voltál az a szerencsétlen, ki ennek az áldozata lettél…”

 

Majd dalolni kezdte a gyászdalt százgombos harmonikája kíséretében:

 

„Mért oly borús, oly néma e sereg?
Orcáikról a pír elköltözött,
Lezárt szemükből hű könyű pereg,
Egytől-egyig mind gyászba öltözött.

 

Mert e sötét koporsó fekszik itt,
Sötét koporsóban kedves halott,
Azért ömlesztik a bú könnyeit,
Azért öltének gyászruházatot.

 

Kedves halott Isten veled,
Csendes legyen nyugvóhelyed!”
 

Ez már sokkal jobban ment, mint a nehéz nevű járvány emlegetése.
Tőle Foszák Feri prímás vette át az irányítást. Keresztbe tette a bőgőn annak vonóját, majd megindult a népes gyászmenet az udvar felé, míg a banda méltóságteljesen húzta:

 

„Kitették a holttestet az udvarra,
Jaj, de nincsen senki, aki sirassa,
Most tűnik ki, ki az igazi árva,
Nem borul senki a koporsójára.

 

Nincs több árva, csak egyedül én vagyok,
Mert sír fedi azt, kit szívemben tartok,
Halvány arcom mutatja nagy bánatom,
E földön nincs már nekem boldogságom.”

 

Mint az újságíró megjegyezte, az elhunyt életében nagy megbecsülésnek örvendhetett városszerte, mert a helyi társadalom minden rétege szép számban képviseltette magát a szertartáson. Mégis, a temetni érkezettek ismertebbje szépen kérte a tudósítót neve elhallgatására. Így aztán, bár részletes beszámoló született, a megjelentek kilétét máig homály fedi.

Már hat óra felé járt az idő, amikor – dolguk végezetével – a zenekar tagjai csomagolhattak.
Befejezte írását a szerző is: „Elmúlt csonka-csütörtök is. A farsang bolondos ráadása. A hegedűtok rákattanik a babonás szavú nótafára. Mintha koporsófedelet szegeznének jó Carneval herceg húshagyókeddi ravatalán...”
 

026. Nagykanizsa, Ady utca 39.                                        (Raffaeli-ház*)

 

•A 20. század legelején építtette Raffaeli Alajos (1861-1928) cementáru-gyáros.

Egységes megjelenésű háza bejáratának a hagyomány szerint egy pesti zsinagóga kapuját vásárolta meg.

 

      

 

•Az olasz származású Raffaelit 1909-ben honosították, 1912-ben szüntette be ipari tevékenységét a városban.
1899-es házasságakor Raffaeli foglalkozása még cementgyári munkásként került bejegyzésre az anyakönyvbe. Felesége Morandini Giacomina (Jakobina) lett.
Nem lehetetlen hát, hogy Morandini Román alkotásainak egyike e lakóház is.

•Leányaik egyike, Rafaela (1893-ban született Nagykanizsán) tanítónőképzői tanár volt. Budapesten lépett be az Irgalmas Nővérekhez.

Irodalmi kapcsolat fűzte Sík Sándorhoz, Babits Mihályhoz, Németh Lászlóhoz, Szabó Lőrinchez, Radnóti Miklóshoz (később özvegyéhez), Supka Gézához. Velük széleskörű levelezést is folytatott.

•Az épület az 1920-as években már Miltényi Gyula (1882-1942) cipőgyártó és kereskedő tulajdonában volt.

•Itt élt halála előtt Barthos Gyula (1883-1971) erdőmérnök, aki 1919-ig gróf Kendeffy Hunyad megyei birtokán volt főerdész. 1919-ben lett szülővárosában Pálfy Alajos után (ő 1885-ben került főerdésznek az uradalomhoz) a Batthyány-Strattman hitbizomány főerdőmestere. 1945-ig töltötte be e munkakörét.

Ezer hektárokban mérhető erdélyi és zalai erdő-felújítási munkája. Ornitológusként is jelentős volt.

 

                                                   

                      Pálfy Alajos (1856-1923)                                                                           Barthos Gyula

 

•Szántó Miklós jóvoltából 2017 őszén, a felújítás kezdetekor a teljes épületről készíhettem felvételeket:

 

               

 

         

 

              

 

            
A cselédség az alagsort lakta
 

Az eredeti előszobafal felújítva

 

2019 elején

 

027. Nagykanizsa, Ady utca 41.

 

•Lásd még: Szemere utca 1.

 

•Katzenbach József (1919-ben, hatvanöt évesen halt meg) járásbíró építtette 1896-ban Geiszl Mór fia, Geiszl Viktor (1865-1924) tervei szerint, a Szemere utca 1. szám alatti házzal együtt. (Ekkor még a telek nem volt megosztva.)

 

  

 

A ház hamarosan Löwe Adolf tulajdonába került, aki az alsódomborui Ujlaky, Hirschler és Fia faipari cég főtisztviselője volt negyvenöt éven át.
Hatvanhét éves volt, amikor 1926-ban meghalt.
•A 20. század elején itt volt a magyar királyi erdőgondnokság hivatala, amely kanizsai tevékenységét 1932-ben szüntette be.)
 

028. Nagykanizsa, Ady utca 43., 43.a, 43.b, 43.c, 55. (utóbbi korábbi számozás szerint)

 

Az utca e részének nyugati oldala az 1930-as években

(A fényképen látható park helyén erősen mélyülő terület volt. A vasút itt is szénpernyéjét, salakját rakta le („loschgödör”, azaz oltógödör). Ezt az út menti sávot (az uradalmi major és a sorompó között) vette meg a város. 1911-ben került sor feltöltésére, parkosítására. A vasút birtokában maradt résztől sövénnyel választották el.)

 

•A Szemere utca után a mára megmaradt négy szép, az 1900-as évek legelején épült házat követően még kilenc létezett a sorompóig.

 

           

Ady utca 43. és 43.a

(Előbbi Gansl Mór főkalauz 1910-ben emelt háza. Utóbbit 1909-ben építették.)

 

Ady utca 43.b
(Goldfinger József főkalauz 1909-ben épült háza. A kivitelezést Szántó János és Szántó Lajos építőmesterek végezték.)

 

             

 

Fitos Gyula fotóján Goldfínger József (1856-1931) családja új házuk udvari bejárata előtt
(Goldfinger a kép jobb oldalán. A felvétel az 1910-es évek első felében készült.)

 

           
Két későbbi fénykép

 

Az építőmesterek által az elvégzendő munkákra adott költségvetés összegző része
(A nyomtatványt Farkas és Krausz cége készítette.)
(A fenti három fényképet és a nyomtatvány másolatát a Nemesvitán élő Töreky Andrástól kaptam.)
 

Ady utca 43.c

(1909-ben készült.)

 

Köztük voltak az utcarész legöregebb épületei, némelyik várostörténeti szempontból is érdekes volt. A bútorgyár terjeszkedésekor kerültek lebontásra.

•A 45. szám alatti ingatlant Geiszl Viktor (1865-1924) építész, majd halála után özvegye birtokolta.

 

A házaspár síremléke a köztemetőben
(Hohl Zoltán felvétele.)
 

Az Ady utca 47. szám alatt ez az 1887-ben épült ház állt
(Tervezője és talán kivitelezője is Szántó János volt.)

(Thúry György Múzeum.)
 

•Az 1850-es években, az akkor még nem létező Szemere utcától délre eső, beépítetlen terület is a Batthyány uradalom birtokában volt.

 

Az Ady utca 55. szám alatti "malom" valamivel lebontása előtt

(Thúry György Múzeum.)

 

Dénes Gyula szerint az Ady utca korábban 55. számú telkén építtette fel malmát az uradalom, amely a város első gőzmalma lett. Vörös malomként emlegették.

Kanizsa első gőzmalma biztosan nem itt létesült, mert a Vár úti már akkor létezett, amikor itt még épület sem állt. Ellenben a ház egy 1928-as vízműves feljegyzésben a Gőzmalom Rt. tulajdonaként szerepel (korábban magánszemélyek birtokolták). Lehetséges hát, hogy ekkoriban már valamiféle malomként hasznosították.

Ezt megelőzően azonban évtizedeken át vendéglátás folyt az épületben. Az 1880-as években (1887-ig) Auspitz-féle kávéházként emlegették. A későbbiekben időnként vendéglőként hirdették, szállót is működtettek benne. Neve sűrűn változott.

 

1906

 

1907

(Markó hatvan évesen, 1932-ben halt meg. A házszám téves.)

 

Az emeletes épület körülbelül ott állt, ahol ma a bútorgyár Ady utcai portája van.

 

029. Nagykanizsa, Ady utca 57., 59. és 61. (korábbi számozás szerint)

 

•Az 57. számú ház (a jelenlegi déli üzemépület északi vége helyén) tulajdonosa még a 20. század első évtizedeiben is Gürtler Ágoston kesztyűsmester volt. Üzlete fénykorában (19. század utolsó negyede) virágzott, az egész megyében ismert volt. Műhelyét hatalmas kiakasztott kesztyű jelezte a házon. Nyolcvanegy évesen, 1926-ban érte a halál.

 

Az 1940-es években
(A Szombathely felé haladó szerelvény az Ady utcai vasúti átjáróban. Balra az utca 59-es sorszámú épülete, a hajdani Kossányi-ház.)

(Kossányi Károly a város egyik serfőző mestere volt a 19. század második felében.)
(Pék Pál hagyatékából.)

 

Kilátás északnyugat felé a vasúti átjáróból az 1930-as években
(Balra a város szennyvízátemelő telepe.)
(Pék Pál hagyatékából.)

 

•A házsor után, ahol a terület a budapesti és a szombathelyi vasútvonal találkozása miatt már szűkül össze, az 1930-as években kezdve sportpályát (futball és kosárlabda) alakított ki a MÁV.

 

A két pálya
(Felül az Ady utca.)
 

A pályaőri lak terve 1941-ből

(Thúry György Múzeum.)

 

Egy 1952-es légi felvételen

 

Három felvétel a pápai focisták 1957-es vendégszerepléséről:

 

 
A játékosok a pálya délkeleti sarkánál (balra) és az öltöző előtt

 

A kerítés mögött a Budapestre vezető vasútvonal
 

030. Nagykanizsa, Ady utca 63. (képek még: Erdész utca 2. és Erdész utca 4.)

 

•A pályaudvar építésekor emelte a Déli Vasút az alkalmazottak két kétemeletes lakóházát is. A sarokház az Erdész utca 2. házszámot is viseli, vele szemben ikerépülete az Erdész utca 4. szám alatt áll.

Utóbbiban volt a vasút osztálymérnöksége a második világháborút megelőző évtizedekben.

 

1900 tájékán

 

  

Az Ady utcai épület

 

•A két világháború között is volt újító vénájú munkatársa Kanizsán a vasútnak.

Az 1879-ben született Aradi (Ansorge) Antal pályamester sok ötlete közül egy átütő sikert aratott. A betonból öntött kerítéselemek sok helyen máig meghatározói a MÁV-ingatlanok képének.

 

           

               Aradi Antal                            Betonból öntött kerítés az épület déli oldalán

 

Az 1920-as években Aradi e ház (Ady utca 63.) lakója volt.

•Ugyancsak itt lakott kisgyermekként Tüskés Tibor (1930-2009) író, irodalomtörténész.

 

Tüskés Tibor

 

Szülei gyermekük iskoláztatása érdekében költöztek a városba, akit aztán a Vécsey utcai iskolába járattak.

•Az 1911-es városi címtár szerint az Erdész utca 4. szám alatti ikerépületben volt Schilhan János fűtőházi főnök lakása.

•A második világháború végének bombatámadásai után, 1946-ban helyreállított épületek sokat változtak akkor; ablaknyílásai is csak részben vannak eredeti helyükön.

 

A ház északnyugati része alatt légópincét alakítottak ki

 

031. Nagykanizsa, Ady utca 65.

 

•A Déli Vasút talán az 1870-es évek elején létesítette tekepályáját, mert az első hír az indóháznál tartott tekeversenyről 1874-ből származik. Nem világos, hogy az a pálya is itt volt-e.
•1925-ben a tisztviselői klubházát építette fel a vasút ezen a helyen téli tekepályával kiegészítve. A tekepálya és a 63. épület telke között (ma a szabadtéri vasúttörténeti kiállítás területe) két teniszpálya is követte egymást az utca mentén. Telente a korcsolyázók használták azokat.
A hajdanán csak kuglizónak nevezett épület most kiürített lakóház. Északi oldaláról a hosszú, fedett épületrészt és benne a pályát néhány évtizede elbontották.
 

   

 

  

 

•A területen máig nyugszanak a földben a régi zsidótemető halottai közül egyesek. Az 1925-ös építkezés alkalmával, egy meszesgödör ásásakor (ha akaratlanul is) megbolygattak két sírt.

 

032. Nagykanizsa, Ady utca 67.                                                                          (Pályaudvar)

 

.

 

 

Az utcai homlokzat 1908-as átalakítása előtt

 

•1860-ban – ekkorra készült el a Pragerhof-Kanizsa vonalrész – adta át pályaudvarát a Déli Vasút a város által adományozott területen. Épületeit Carl Schlimp tervezte. Az építkezést Karl Etzel vezette.

 

Karl Etzel

 

A pályaudvar 1864-ben

(Thúry György Múzeum.)

 

•A vasút ekkor tervezett épületeit a célszerűség jellemezte. Különösebb homlokzati díszítést nem használtak, az épületek külső felületét jobbára vakolatlan téglával fedték.

Az 94 méter hosszú indóház alapozása 1859 januárjában kezdődött. Az építést végző munkások táborát a Csengery úton, a téglagyár és a „Négyházak” helyén alakították ki.

•Az elkészült földszintes felvételi épületet a két végén emeletes részek határolták. Az utca felől az épület közepén lévő előcsarnokba jutott az utazó, aki itt találta a pénztárakat. A jobbra nyíló folyosón juthatott a harmadosztályú váróteremhez. E folyosó az épület jobb oldalát nagyjából felező, merőleges folyosóba torkolt. Azon lehetett kijutni a peronra, illetve az érkezők itt juthattak ki az utcára. E kijárat másik oldalán az emeletes sarokpavilon földszintjén a távírdának nevezett forgalmi szolgálat szobái voltak. A többi váróteremhez és azokon túl az étterembe a balra nyíló folyosón át lehetett eljutni.

Az épület két végén, az emeleteken szolgálati lakások voltak.

 

 

E felvételi épület déli szomszédságában álló földszintes házban a posta és a rendőrség kapott helyet.

•A mai utazó talán elképzelni sem tudja egy Kanizsához hasonló helyzetű állomás étterme hajdani forgalmát.
A legjobb évek akkorra estek, amikor – 1881 és 1918 között – Bogenrieder József bérelte a létesítményt. Az állítás igazáról meggyőződik, aki megtekinti a vendéglős palotáját a Fő út 13. szám alatt.
Ráadásul az utasokon túl a helybéliek is szívesen látogattak ki ide. Asztaltársaságok alakultak; azok törzsvendég tagjait Bogenrieder kényeztette, de a díszes, monogramos poharaik is érkezésükre vártak.

 

Kanizsai híján egy 1910 körüli csáktornyai kép

 

•Az állomáshoz fából ácsolt, négyvágányú, 100 m hosszú fogadócsarnok („halle”) csatlakozott. Kivitelezése a norvég származású Gregersen Gudbrand (1824-1910) vezetésével történt, aki faszerkezetek építésével alapozta meg hírnevét, majd vált jeles magyar építőmesterré.

 

Balra a posta földszintes épülete

(A Déli Vasút személyszállító vagonjai zöld színűek voltak.)

 

        

                                                1881 (a posta átépítése) előtt                                Gregersen pavilonja az országos

                                                                                                                                               kiállításon (1885)

 

 

A 19. század utolsó éveiben

 

 

 

Századfordulós képek a peronról

 

„Lili” a pályaudvari hodárral 1908-ban
(Steiner Edgár rajza Zsittney Gábor tulajdonában.)

 

Az 1930-as években

(indafoto.hu)

            

  

Két felvétel 1942-ből

 

1964

 

A cseréptetős csarnokot 1942-ben bontották le. Előtte, csaknem tíz éven át a kanizsaiak tiltakozása ezt még meg tudta akadályozni.

A csarnok még létező emlékei a peronon találhatók. A felvételi épület falába ágyazottan láthatók a csarnoktetőt tartó öntöttvas oszlopok. Felső részükön még ott vannak a csavarok, amelyek a légszesszel (világítógáz) működő peronlámpákat tartották.

 

      

                                                                               1896

 

Ezzel kapcsolatos adat, hogy a felvételi épületet 1904-ben, a teljes állomást 1911-ben kötötték rá az elektromos hálózatra. 1912-ben már 39 ívlámpa világított a pályaudvaron.

Mára az 1942-ben készült, 130 méter hosszú peron is teljes átalakításra került.

•A felvételi épülettel egy időben emelték a ma is létező két hosszú közúti áruátrakó épületet a Csengery utcai oldalon, azzal párhuzamosan. Ugyancsak ekkori a szomszédos két, kétemeletes vasúti lakóház az Erdész utca elején, a forgalmi laktanya mára erősen átalakított emeletes épülete az Ady utca legvégén (76. szám). Ettől keleti irányban, a vágányok között helyezték el a „vízház” épületét. A torzult kereszt alakú építmény már nem létezik.

 

      

 

    

 

Az áruátrakó déli végénél az emeletes irodaépület 1905-ben készült el

 

•A budai főállomásra 1861. március 20-án indulhatott el az „ünnepélyes próbamenet” Kanizsáról.

 

1862

 

  

                                           A Buda-Kanizsa vasút indóháza Budán (1861)            Az altiszti egyenruha

 

.

A budai főállomás (ma a Déli pályaudvar) és környéke az 1860-as években

 

         

A Déli Vasút igazolványa 1907-ből
(A fényképen a vasút egyenruhájában kanizsai hivatalnoka, Goldfinger Hermina. Hermina (1889-1966) Godfinger József főkalauz leánya volt.)
(Töreky Andrástól.)
 

 

  

A Déli Vasút két (az egyik I. és II. osztályú, a másik III. osztályú) személyszállító vagonja

1896-ban és az ülések elrendezése

 

E szakasz építése miatt a Balaton vízszintjét négy lábbal kellett csökkenteni.

 

A Sió-csatorna a századfordulón

 

A legmélyebb (20 méteres) bevágást Nagykanizsa és Nagyrécse között kellett kialakítani.

 

Közvetlenül a bontás előtt

 

Az ottani felüljárót 1981-ben bontották le.

•A központi váltóállítás rendszerét 1903-ban vezették be.

 

   

1903-ban épült fel ez a váltóállító torony is a fűtőházzal szemben

 

A környék északról
(indafoto.hu)
 

•Az állomás felvételi épülete mai képét 1908–09-ben nyerte el. Az előcsarnok ma is létező, magasabb változatát akkor alakították ki, akárcsak az új éttermet, a restit, az első-, másod- és harmadosztályú várótermeket.

 

 

1910 körül

 

A két világháború között

 

Ketting Klára 1940-es felvétele

(indafoto.hu)

 

Az eredetileg is emeletes, két szélső, kiugró egységet összekötő földszintes részre jóval később húztak még egy szintet. A csarnok 1942-es bontásakor az még nem létezett.

 

  

 

      

 

  

 

•Postahivatal 1865-től működik a kanizsai vasútállomáson.

 

Balra a posta eredeti épülete

 

Az 1870-es évekből

 

1896

 

1882-ben készült el a felvételi épület déli oldalán (a posta korábbi földszintes épülete helyén) a mozgóposta emeletes háza. Ma is létezik:

 

Háttérben a posta 1925-ben
(Elől a Vasutas Dalkör tagsága. Az énekkart Ansorge (Aradi) Antal alapította 1925-ben.)
 

A dalkörösök 1927-ben

 

  

 

A kanizsai mozgóposta 1875-től közvetítette a postai küldeményeket Bécstől Brodig. Az ország hat megyéjére, Horvátország, Szlavónia, Bosznia-Hercegovina területére terjedt ki szolgáltatása. Igazgatósága a belvárosból költözött az új épületbe.

 

            

                                    Postakocsi belseje (1896)                                 A küldemények átrakása (1897)

 

                            

Szauter Gyula, Kühlburger Miklós, Gengely József

 

                         
Frivisz Károly, Kaffka József
(A kanizsai mozgóposta néhány vezetője.)
(postamuzeum.hu)
 

 

        

Hivatali pecsétnyomó a 19. századból és tükörképe
(postamuzeum.hu)

 

              
1910 körül
(Kanizsai postakocsi belseje [a raktára és a kezelői szakasza] és az akkor beszerelt, folyékony gázzal üzemelő lámpáinak egyike.)
(postamuzeum.hu)
 

A MÁV Budapest és Nagykanizsa között közlekedő mozgóposta kocsija 1929-ben

 

•Még délebbre − a posta épületén is túl − 1904-ben készült el egy mára teljesen átalakított forgalmi laktanya. Kunics Zsuzsa kutatásai eredményeként tudható, hogy a kalauzok e szállása eredeti változatában földszintes volt. Müller Ede szombathelyi vállalkozó kivitelezte.
Az épületről az Ady utca 76. cím alatt talál képeket.

•1905-ben megépítették a gyorsáru felvételére, kiadására szolgáló épületet (ma az állomásépület földszintes, északi vége).

Addig a beépített részt is magába foglaló, parkosított, keskeny terület a kanizsaiak kedvelt kirándulóhelye volt, ahová szívesen jártak ki, hogy figyeljék a vasút életét. Az Ady utca 63. számú házig terjedő sáv fáit akkor vágták ki.

Lehetséges viszont, hogy a jelenleg is létező néhány öreg vadgesztenye a hajdani parkból származik.

•Pragerhof mai neve Pragersko. Maribortól délre fekvő vasúti csomópont.

 

A pragerhofi állomás 1918-ban

 

A Sopronig vezető vonalat 1865-ben adták át. Ezzel a város Béccsel is vasúti összeköttetésbe került.

 

A Sopronból Kanizsára 1865 őszén indított első szerelvény mozdonya

 

Érdekesség, hogy egy 1870-es hír szerint Sopron felé emeletes vagonokat is járatott a Déli Vasút. Az első világháborút lezáró békeszerződések nyomán a vonal jelentősége erősen csökkent.

1868-ra készült el a Murakeresztúrtól Barcsig vezető szakasz.

 

Az ország vasúthálózata a Kanizsára tartó vonalak átadása éveiben:

 

                                                          

1860: Kanizsa- országhatár (54 km Pragerhof felé)         1861: Kanizsa-Buda (221 km)

 

 

         

1865: Kanizsa-Sopron (166 km)                         1868: Murakeresztúr-Barcs (72 km)

 

•1906-ban a társaság a sebesség növelése érdekében 4 méter hosszú (5 centiméter széles) sínjeit 9 méteresre (7,5 centiméter széles) cserélte.

 

 

A régi és az új

 

 

1906-tól a Déli Vasút nappali gyorsvonatai étkezőkocsival közlekedtek
(Ezek a Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság tulajdonában voltak. A képen egy 1912-es kocsijuk helyreállított példánya látható.)
 

•1923-tól a Déli Vasút (Császári és Királyi Szabadalmaztatott Déli Vaspálya Társaság) magyarországi része Duna-Száva-Adria Vasúttársaság (DSA) néven működött tovább.

 

 

1928-ban a társaság Nagykanizsához is „közelebb hozta a Balatont”: sínbuszokat kezdett járatni Fonyódra és vissza.

 

 

A DSA két sínautóbusza
 

A vonatos balatoni kirándulásoknak volt vonzereje akkoriban. Olvasható, hogy az 1930-as esztendő egyik kánikulai vasárnapján 900-1000 fő kerekedett fel a fél kilences személyvonattal, hogy a tóban keressen enyhülést. Huszonnyolc pullmankocsi szállította őket. Ugyanezzel a szerelvénnyel este fél kilenckor értek haza.
•1932-től vasútvonalai a MÁV hálózatának lettek részei.
 

A Déli Vasút vonala megnyitásának 1986-os emléke a peronon
(Rétfalvi Sándor alkotása.)

 

033. Nagykanizsa, Ady utca 74.

 

•A zsidó hitközség első temetője a város akkori belterületétől meglehetősen távol, a  mai pályaudvar területén, az Ady utca 65. számú háztól keletre és északra eső területen volt. A körülbelül száz évvel korábban létesített temetőt a vasútépítés miatt 1859-ben számolták fel.

A fellelt csontokat áttelepítették ide, a fiatalabb temetőbe. Ugyancsak áthozták a kőből faragott síremlékek felső részeit és felállították azokat a Déli Vasút emlékoszlopa köré. A feleslegessé vált alsó darabok az Ady utca akkor kialakított, temető előtti töltésébe kerültek.

Ez a nagyjából 120 cm hosszú alsó rész a mai temetőn áthaladó csatorna kiváltásakor került elő a kis park délnyugati sarkán 2011 őszén ásott gödörből
(Északabbra további kisebb-nagyobb darabokat is kiemeltek a földből, amikor az út töltésének nyugati oldalán mélyítettek árkot.)

 

•A hitközség 1784-ben, amikor a korábban használt, kicsi temető már megtelt, itt kapott földet – a Práter legelőjéből gróf Batthyány Lajostól – új temetője kialakítására. Ekkor készült a temető északi és nyugati oldalán álló, ma is létező, téglából épített kerítés.

A temetkezések az új helyen 1786-ban kezdődtek.

 

A korai ábrázoláson a háttérben a temető nyugati oldalának ma is létező boltíves kerítése
(A kép a kanizsai Chevra Kadisa [Szentegylet] könyvében található, amelynek borítóján az 1793-as dátumot fedezhetjük fel. A kéziratot a Zsidó Múzeum őrzi Budapesten.)
(dbs.bh.org.il)

 

Major Ilona 1998-ban megjelent tanulmányában arra jutott, hogy a síremlékek hátsó sorában, jobb szélen Löwenstein Mózesét ábrázolták. Ez létezik ma is:

 

(ezwieback.com)

 

Amennyiben a feltételezés helyes, támpontot kapunk a kép keletkezési időpontjához. Az 1763-ban született Löwensteint 1824-ben érte a halál.

 

Jelenleg

 

1854-ben adományozta a herceg a ravatalozótól délre eső újabb területet, majd 1883-ban megint bővítették a temetőt és az új részt – a régi téglafalhoz csatlakozva – szintén bekerítették.

 

1912
(Steiner Edgár vízfestménye Zsittney Gábor tulajdonában.)

 

Az 1920-as évek második felében

 

•A korábbi apró, már roskatag építmény helyére az eklektikus stílusú ravatalozót 1888-ban építették. A munkák fedezetét gyűjtéssel biztosították. Ennek kezdeményezője a Chevra Kadisa volt, amely 1792 óta bizonyíthatóan létezett a városban.

 

  

 

  

A bal oldali képen a Déli Vasút 1864-ben állított díszes emlékoszlopa is látható

 

•A temetőben ma három család sírboltját találjuk.
A negyedik (Weiser) 1944 őszén pusztult el. A bombát a vasútállomásnak szánták.
 

                       

Az Elek és a Gutmann család sírboltja

 

034. Nagykanizsa, Ady utca 74.a                                                          (Téli gazdasági iskola*)

 

•1940-ben a Királyi Pál utca 2. alatt nyílt meg a négy hónapos, téli elméleti oktatást biztosító iskola.

 

1960 körül

 

•A város már 1924-ben tervezte, hogy e helyen a gazdasági iskola számára épületet emeltet, mert a hercegtől megkapta az itteni és az innen délre eső, összesen 25 holdas területet. Az utóbbit szánták a szennyvíztisztítónak. A tervek végül megvalósultak; az iskola építése csak jelentős késéssel.

1943-ban vette birtokba az intézmény az iskola és fiúotthon itteni, új épületét.

Tervezője Széll László építész volt.

 

 

Széll László

 

  

 

 

•1948-ban mezőgazdasági szakiskolává, 1950-ben technikummá alakult. 1962 és 1979 között felsőfokú technikumi, majd főiskolai szinten is folytattak agrárszakképzést.

•1944 tavaszán ide, a téli gazdasági iskolába gyűjtötték be Alsólendva, Csáktornya, Perlak és környékük, továbbá Dél-Somogy zsidó származású lakóit. A helyi anyakönyv tanúsága szerint május első felében hat idős ember már itt, a koncentrációs táborba szállításuk előtt, életét vesztette.

 

035. Nagykanizsa, Ady utca 74.b

 

•Az Országos Tejszövetkezeti Központ e feldolgozó üzeme (ahogy akkoriban emlegették: vajgyár) 1933-ban épült Kalmár Zoltán cége kivitelezésében.

Tervét Politzer Miksa készítette.

 

 

 

1938. június 13.

(A Szent Jobb útban a vasútállomásra.)

(Thúry György Múzeum.)

 

Ketting Klára 1940-es felvétele

(indafoto.hu)

 

  

 

 

Kezdetben 20-25 alkalmazottal dolgozott, a vajat külföldre szállította. Tevékenységi köre lényegében nem változott megszűntéig, az 1990-es évekig.

•Szemben a vasútállomással szemben találjuk azt a Principális-csatornáig terjedő és a déli irányban elnyúló térséget, amely rétjeivel, legelőivel, ligetes erdői terebélyes fáival elődeink kedves kirándulóhelyének számított. „Prater” volt a neve, az uradalom birtokolta, de a város lakóinak engedélyezték látogatását. Elnevezéséhez talán a bécsi Prater adta az ötletet.
Idővel a terjeszkedő legelő kezdte csökkenteni a környék vonzerejét és az itt sétálgatók számát, viszont egyre több lett a tehén. Végül az 1850-es évek tájékán az uradalom a kirándulni szándékozókat kitiltotta, a Prater (Práter) korábbi értelmében megszűnt.

 

A Práter 1854-ben, a vasútépítések előtt
(Középen, fent a mai Ady utca és folytatása, a légrádi országút. Attól balra, barnával a Práter erdői.)

 

Aztán a települést egyre többen lakták, a várost csatornázták, az itteni árkok pedig bűzös szennyvízzel töltődtek; a szabadba vágyók már nem a Práterbe vágytak.
 

A vasútállomás és környéke a Práter felől az 1940-es évek elején

(A gazdák ekkoriban inkább már a Próder névvel emlegették a környéket.)
(Pék Pál hagyatékából.)

 

Még a városi csorda 200-230 tehene a Kisfaludy utca, Ady utca útvonalon ide járt ki naponta, amikor 1932-re kialakították a csorda új legelőjét (Felső-erdő) és itt elkezdték a legelők újbóli erdősítését.

•Az első világháború előtt nagyjából húszezer kertészkedésből élő, bolgár állampolgárságú egyén tartózkodott az országban. Bérelt földeken dolgoztak, sokszor a szokásos díjak többszörösét fizetve. Mégis nyereségesek tudtak lenni, mert technológiájukkal (az mindig öntözéses volt) ugyanakkora területen jóval nagyobb értéket állítottak elő, mint helyi társaik.

Tevékenységük jelképévé az öntözés eszköze, a bolgárkerék vált; egy ökör vagy ló hajtotta vödrös-csigás szerkezet. Felállították a víz mellé és a vele néhány méterre felemelt vizet deszkavályúkkal, bakhátakkal sík vidéken is nagyobb távolságokra el lehetett vezetni.

 

Illusztráció
(Czibulya Ferenc, 1987.)

A kanizsai kolónia itt a Práterben, a hercegi uradalom földjén élt és tevékenykedett. A kis bolgár tanyán állt fehér falú házuk.
Évtizedeken át látták el szokatlanul jó minőségű és nem drága zöldségeikkel a kanizsai piacot. A 15 holdnyi területen termelt finomságokat hatalmas sátoros-kocsikról árusította a kék kötényes, lármásan alkudozó had.
1912 októberében, amikor a Balkánt lángba borította a bolgár-török háború, többségük hazament, a maradottak még elvégeztek a szükséges munkákat, azután távoztak ők is. Visszatérésükig a gazdaság őrzését egy idősebb társukra és kutyájára hagyták.
Az öreg februárban kapta a levelet, hogy – egy kivétellel – a hazatért fiatalabb férfiak mindegyike elesett a háborúban, nincs már, aki folytathatná itt a munkát. Ekkor indult Bulgáriába ő is, a gazdaság pedig a pusztulás tanyája lett. Kutyája néhány hétig még kitartott, majd végzett vele az éhezés.

 

Két bolgár menyecske Mathea lencséje előtt
(A megviselt felvételt a bulgáriai Várnában őrzi a múzeum.)

 

•A területnek a pályaudvar déli részével átellenes oldalán alakították ki a városi csatornahálózat 9 holdas derítőtelepét.

 

1931

 

Ott hat darab egy méter mély, téglával burkolt derítőmedence létesült. A szennyvizet tetszés szerint terelhették az 1000 köbméteres tárolók bármelyikébe. A valamelyest megtisztult víz végül a Dencsár-árokba távozott.

 

1940

 

Manapság

(A telep e változatát 1977 és 1980 között alakították ki.)
 

•A vasútállomástól indulva Bajcsa (a szennyvíztisztító) felé, előbb átjutunk a Práteren, majd a Principálison is. Itt, az úttól délre, szemben a práteri erdővel húzódik a Cigány-berek.

 

Az 1990-es években

 

A 20. század közepén még tanyáztak e helyen cigány családok, de a legenda szerint már sokkal-sokkal korábban is. A hagyomány úgy tudja, hogy a tatárjárást követően a király telepítette ide őket.
 

Nagykanizsa, Ady utca 76.

 

•Lásd: Ady utca 67.

 

 

Két részlet az 1904-es tervből
(Thúry György Múzeum.)

 

A második világháború előtt

 

      

 

 

 

 

 

 

.