442. Nagykanizsa, Szemere Bertalan utca

Az utca keleti fele 1940 körül
(Pék Pál hagyatékából.)

•Az újonnan nyitott utca már akkor, 1873-ban Szemere nevét kapta.

Szemere Bertalan

•Az Ady és Csány utca közötti szakasz északi oldalát kezdetben a katonaság használta.
1890-ben adta hírül a helyi lap, hogy Billisics József megvásárolta a Szemere utcai katonai barakktábor fából készített épületeit, azokat szét fogja szedetni.

A barakktábor (alul) az uradalom 1886-os térképén
(Thúry György Múzeum.)
 

A tábor 1879-ben nyílt meg valamelyik városi telken a vasútállomás közelében. A következő évben a katonai kincstár ide, a hercegi uradalomtól bérelt területre telepítette át a létesítményt.

•Itt említem, hogy 1878-ban, Bosznia-Hercegovina okkupációjakor a nagykanizsai hadkiegészítő kerület mozgósított ezredének katonái számára gyűjtés indult a városban. Az összeadott 250 forint és 1 krajcár felhasználásáról a helyi lapban számolt el a városi tanács.
A tehetősebbek együttérzése nyomán a harctérre indulók elfogyaszthatták az 1630 liter bort, hallgathatták hozzá a két felfogadott cigánybandát és szétosztásra került köztük 2030 Virginia szivar.
Az eltört poharak pótlása mindössze 39 krajcárba került.
 

443. Nagykanizsa, Szemere utca 1. (képek még: Ady utca 41.)               (Transzformátorház*)

•Az utca 1. számú házát Katzenbach József járásbíró építtette 1896-ban. Geiszl Viktor tervei szerint, az akkor még ugyanezen a telken lévő Ady utca 41. szám alatti sarokházzal együtt készült.

•Utóbbiban volt a 20. század elején a magyar királyi erdőgondnokság hivatala. Ez az épület ugyanebben az időben került Löwe Adolf tulajdonába, aki az alsódomborui Ujlaky, Hirschler és Fia cég főtisztviselője volt negyvenöt éven át.

•A két ház közé az 1890-es évek végén épült a várost 1894-től villamos energiával ellátó Franz Lajos és Fiai cég későbbi transzformátorháza.
Franzék 1922-ben tértek át az egyenáramról a váltakozó áramra. A transzformátorok használata ezzel vált lehetővé. Velük alakították kisfeszültségűvé a középfeszültségű áramot.
Nem világos, hogy addig milyen célra használták az építményt. Talán egy kisebb teljesítményű egyenáramú generátoruk működött itt. Szükségességét indokolja, hogy – elfogadható hálózati veszteséggel – csak nagyjából 1,5 km távolságra lehetett az elektromos energiát egyenárammal továbbítani. Így a Vár úti, központi generátorról az egész város ellátása lehetetlen lett volna.
A feltételezést erősíti, hogy a transzformátorházzal összeépült mai lakóház esetében az 1917-es térkép a város szolgalmi jogát jelzi.
 

•Nagykanizsa 1938-ban kapcsolódott az országos hálózathoz. Addig a helyi lakossági és ipari igényeket a Kanizsán termelt villamos energia kielégítette.

444. Nagykanizsa, Szemere utca 4.                                                                (Kefegyár*)

•Kardos Sándor 1901-ben alapított, az Ady utca 6. szám alatt működő, kisipari cége fokozatosan bővítette termelését és dolgozói számát.

1906-ban betéti társasággá alakultak. 1907-ben itt építtették fel Kardos és Társa kefe, ecset és cirokseprű gyárát.

1909

1910-ben

1914

•Kardos társai Böhm Emil kereskedő (az Alt és Böhm díszműáru bolt a Fő úton volt) és a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár voltak.

(Thúry György Múzeum.)

Böhm Emil (1874-1937) a Nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Körnek tizenhat éven át tagja, énekkarának karnagya volt
(1913-ban Pécsre költözött.)
(Thúry György Múzeum.)
 

A dalárda 1904-ben

(Thúry György Múzeum.)

Az üzem Kínáig, Egyiptomig jutó áruit 150 munkás termelte.

Havonta két számmal kiadták (Löffler Ferenc a gyár művezetője indította) a kétnyelvű Osztrák-Magyar Kefeipari Közlönyt is.

Az első világháború alatti tulajdonosváltozás után Frank Jenő kefekereskedő és társa működtette tovább a gyárat.

1908

1926

1929

                  Az államosított gyár (Thúry György Múzeum.)                                  1949-ben

A későbbiekben Frank beindította „sodronykefe” (drótkefe) üzemét is. Nem világos, hogy az egység hol működött: itt, vagy a gyáros lakóingatlanán (Zrínyi utca 34.).

A drótkefék árjegyzéke 1942-ből

Frank Jenő 1943-ig élt. Hetvennégy éves volt halálakor.

•1920-tól termelt egy másik, kisebb üzem is a városban, amely seprűk, kefék, ecsetek, esernyők gyártásával foglalkozott, „Hungária seprő-, kefe-, meszelő- és ecsetárugyár” néven. Az 1919-es alapítói közül Kreiner Gyula (hatvan évesen, 1922-ben halt meg) kereskedő és Wolf Lipót (ötvenkilenc esztendősen, 1927-ben hunyt el) személyéről tudok. Bérelt helyiségekben működött; e helyen is.

1920

•Az államosítások után Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalatként termékei között megjelentek a bútorok, mígnem 1968-ban Kanizsa Bútorgyárrá alakult

Modernizálása nyomán a hajdani építményekből talán már nem maradt semmi sem. Igaz, nem tudni, hogy mi rejtőzik a ma látható épületek burkolata alatt.

•Az ingatlanon működött Blankenberg Imre 1936-ban létesített hajdinahántolója is.

445. Nagykanizsa, Szemere utca 4.b

•Deák Péter helyi rendőrfőkapitány 1912-ben építtetett háza. Megjelenése alapján Bacsics és Kosák helyi építészek tervezhették, kivitelezhették.

•Deák Péter 1896 és 1919 között vezette a városi rendőrséget. Rokonságban volt Deák Ferenccel: dédapja, Deák Gábor nagyapja volt Deák Ferencnek.

Deák Péter

(1864-1921)

446. Nagykanizsa, Szemere utca 8.a  (képek még: Csány utca 16.a)

•1909-ben építtette az 1865-ben született Fischl János gépész.

•A házban született Pék Pál költő, tanár (1939-2008).

Pék Pál

.