404. Nagykanizsa, Rozgonyi utca

 

•Amikor megszületett a döntés a Sugár út létrehozásáról, indokolttá vált az Erzsébet tér északi részének összekapcsolása az új utcával.

Ma már nem könnyű elképzelni, hogy ekkoriban közvetlenül a Fő és Kölcsey utcák északi oldalának telkei mögött mezőgazdasági hasznosítású területek – az újságíró szerint jobbára kukoricások – húzódtak. Távolabb a Rákóczi utca ugyan még keresztezte a földeket, de északabbra utca már nem volt. 

A Stern-ház lett az újonnan megnyitott – akkor Koronaherceg – utca elsőként megépült háza. 

 

Rozgonyi utca 3.a a két világháború között

 

        

Gärtner Antal (Rozgonyi u. 3.) és Tamás János (Rozgonyi u. 3.a) ügyvédek hajdani lakóházai

(Gärtner Antal hatvanegy esztendőt élt 1945-ös haláláig.)
(Tamás János, a hercegi uradalom jogtanácsosa 1936-ban, hatvankilenc évesen halt meg.)
(A még osztatlan telekre a 20. század elején már építkeztek. Az első világháború után itt helyezte el húsüzeme sertésóljait és forrázóját a Dunántúli Élelmiszer és Áruforgalmi Részvénytársaság. A telekre került 1928-ban az ügyvédek két emeletes épülete. Mindkettőt a Horváth és Vas cég tervezte és kivitelezte.)
 

Az utca 5. számú házát 1910-ben építtette Dukász Dávid marhakereskedő

(Dukász 1938-ban, hetvenhét évesen halt meg.)

 

Az azonos megjelenésű házak (10. és 10.a) Geiszl Viktor építőmester munkái a 20. század első évtizedéből
(Geiszl lakóháza az akkori Kazinczy utcában volt, ezeket eladásra építhette. A Rozgonyi utca 10. számút Vécsey Zsigmond polgármester bérelte 1911-ig, amikor megvásárolta a Perlakról költöző ügyvéd, Tamás János. Az év végén a másik ház is elkelt; Steiner Simon [1840-1923] söjtöri kereskedő, pusztaválickai földbirtokos tulajdonába került.)

 

A Rozgonyi utca középső (a Hunyadi utcáig tartó) részének kialakítása 1891-ben (a Sugár út 9. szám alatti honvéd laktanya bővítése miatt) történt meg. Ezt 1911-ben burkolták bazalttal.

 

1933

(Jeszenői Csaba gyűjtéséből.)

 

Az 1970-es években

(A két utca sarkán a hajdani, Rozgonyi utca 15. szám alatti ház. Petrás Miklósné 1894-ben emeltette a tervező építőmesterrel, Szántó Jánossal.)

 

A háttérben a Rozgonyi utca 17. [középütt] és 19. [jobbra] 1970 körül
(A két házszámmal jelzett épületet Geiszl Viktor tervezte és építette Keömives Izidor [1923-ban, hetvennégy éves korában halt meg] jegyző számára 1895-ben. Az ingatlant 1915-ben Mathea Károly fényképész vásárolta meg. A 19. szám alatti rész tulajdonában is maradt, a fényképész halála után özvegye birtokolta.)
(A korábbi adatokat Kunics Zsuzsa kutatási eredményei alapján módosítottam.)
(A kép eredetije Vargha Ildikó [Miklós Zoltánné] birtokában.)
 

1900-ban e két rész kapta a Rozgonyi nevet.

•Jelenleg nincs adatom arról, hogy a nagyhatalmú, 1556-ban fiúágon kihalt Rozgonyi nemzetség melyik tagjáról nevezték el az utcát, de arról sem, hogy egyáltalán miért merült fel névadóként a városhoz különösebben nem kapcsolható családból bárkinek a személye.

A Rozgonyi család címere

 

Esetleg Arany János 1853-ban megjelent és nagyon ismertté vált balladájának (V. László) két versszaka szolgáltathatta az ötletet.

 

Előbb:
„Mélyen a vár alatt
Vonul egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét…
Kanizsa, Rozgonyi.”

 

Később:
„Az alvó aluszik,
A bujdosó búvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi.”

 

1457-ben Hunyadi Lászlóval és Mátyással együtt − mások mellett − elfogták a Hunyadiakat támogató Kanizsai (a versben Kanizsa) Lászlót és Rozgonyi Sebestyént. Halálra és vagyonelkobzásra ítélték őket is.
V. László végül csak Hunyadi Lászlót végeztette ki. Kanizsai és Rozgonyi megélték a hatalomváltást, majd jelentős szerepet játszhattak Mátyás király országában. Például, erdélyi vajdának nevezte ki őket a király. E posztot megbízási idejük javában közösen töltötték be.
A költő is sorsuk összefonódásának érzését erősítette azzal, hogy együtt „szöktette meg őket” művében. (Kanizsai és Rozgonyi szökésére − sem együtt, sem külön − nincs ismert bizonyíték.)

•1936-ban úgy döntöttek, hogy az utca harmadik – a Hunyadi utcán túli – része lord Rothermere nevét fogja viselni.

 

A Trianon utáni magyar revíziós törekvéseket támogató

sajtómágnást népszerűsítő képeslap

 

Egy 1942-es hír szerint az utcanyitási munkák elkezdődtek, de az alábbi légi felvétel igazolja, hogy még egy évtized múlva sem létezett az új szakasz.

 

1952

 

  

 

Nagykanizsa, Rozgonyi utca 0. (valójában Erzsébet tér 17.)

 

•Lásd: Erzsébet tér 17.

 

  

 

 

A homlokzat 2017-es felújítása után

 

405. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 1. és 1.b (képek még: Kinizsi utca 1.)               (Stern-ház*)

 

•1883-ban építtette Stern J. Mór (nyolcvannyolc évesen, 1905-ben halt meg) téglagyáros, nagybirtokos, helyi bankok igazgatósági tagja lakóházának és vállalata irodáinak.
Stern Sándor 1909-ben kapott építési engedélyt emeletes háza bővítésére és melléképületek emelésére.

 

A korábbi ház nem sokkal elbontása előtt
(Thúry György Múzeum.)

 

Az új, emeletes ház alaprajza az 1886 tájékán született vázlaton
(library.hungaricana.hu)
 

A környék 1917-ben
(Látható, hogy Stern időközben megvásárolta az örökösöktől néhai Walbach Mór ingatlanát és Walbach Kinizsi utca 3. szám alatti lakóházát lebontatta.)


Az átalakított épület képeslapon

 

1960

(Vízvári József jóvoltából.)

 

1979

(Thúry György Múzeum.)

 

           

 

 

       

 

   

 

Ekkor készült – szintén az utca mentén – a Rozgonyi utca 1.b alatti kocsiszín is. Egyben lebontották a két épület közötti földszintes építményt.

 

Rozgonyi utca 1.b

 

•A Stern J. Mór és Fiai céget 1863-ban alapították. A cég termény- és fakereskedelemmel is foglakozott.

A ma is létező téglagyárukat, amelyet 1858-ban létesített a Déli Vasút a Csengery úton, Sternék 1863-tól bérelték. Az üzemet 1883-ban megvásárolták és 1944-ig birtokolták.

Övék volt a század elejétől a Honvéd utcai Haba-féle téglagyár is.

 

1920

 

Stern Sándor

(Hetven éves korában, 1926-ban halt meg.)

 

A cég vezetését a későbbiekben az alapító fia – Sándor –, majd az unoka – Gyula – vette át.

Stern Gyula a zsidóüldözés áldozata lett. A háborút követően két leánytestvére birtokolta az üzemeket, majd bekövetkezett az 1948-as államosítás.

 

406. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 4.

 

                   

A magtár 1990-ben

(Nagy Csaba jóvoltából.)

 

•Armuth Náthán 1912-ben a mára lebontott Löwinger-féle magtárban alakította ki az első állandó mozit, az Urániát.

 

1912

 

1914

 

•A magtár utcai falára egy balkonszerű építmény került (Uránia színház feliratokkal), alatta négy vasredőnyös, üveges ajtó vezetett a fűtött váróterembe. Ez 21 méter hosszú, 6,5 méter széles volt. Itt ruhatár, büfé, száz felcsapódó ülésű szék állt a várakozók rendelkezésére. Nyolc ívlámpával és hatvanhat izzólámpával világíthatták meg a termet a vetítés megkezdése előtt.
Három ajtó nyílt a 24x10 méteres nézőtérre. Itt kétszázhetven felcsapódó ülésű szék várta a nézőket, mögöttük a páholyokban negyven személynek volt helye.
5x5 méteres felületre vetítettek. Alatta foglalt helyet az ötfős zenekar, illetve ott volt a felolvasó emelvénye is.
A nézőtérről három kijárat vezetett az utcára.
 

1920

 

•A mozik korábbi hangosítási teljesítményei meg sem közelítették a manapság elfogadott mértéket, amely mellett egy falakon túli „égszakadás-földindulás” zajából sem hall semmit a néző. Hajdanán nem volt ritkaság, hogy az előadást élvezni akaró fülében a film zenéje, dialógusai, az utcáról, de még inkább a nézőtérről érkező zajokkal, rendező által nem tervezett egyveleggé alakultak. Még inkább így lehetett ez a hangosfilm megjelenése előtt.
1925-ben (még a némafilm fénykora) épp erről panaszkodott lapjában a helyi újságíró.
Mint írja, nézi a film csodálatos és megható jeleneteit, de akadályozva érzi magát annak a néhány könnycseppnek elejtésében, amit nagyon is helyénvalónak gondol e szituációban. A zavaró tényező egy távolabbi, hátrébb ülő bájos hölgy, akinek megnyerő külseje fékezhetetlen közlésvággyal párosul ismerőse irányába, aki néhány sorral előtte ül. Zsurnalisztánk újabb és újabb információval kényszerül gyarapodni, amelyek mind akadályozzák vágyott érzelmi azonosulását a film főszereplőivel. Például,
hogy a kezdetben bájosnak ítélt nézőtárs fasírozott húst vacsorázott,
hogy véleménye szerint az újságíró előtt üldögélő fiú módfelett érdekes profilú,
hogy ki az angolosra nyírt bubi-frizura kanizsai meghonosítója,
hogy hiába a divat, a pepita harisnya nem szép,
hogy nem szabadna bárkit a moziba beengedni,
hogy – hála Istennek – most az egyszer sikerült egy ilyen alakot ide jövet leráznia,
hogy az illetőnél aligha van minden rendben,
hogy az a rögeszméje, hogy…
A végére aztán kiderült, hogy a mozi műsorának ezen ingyenes része nem rövidebb a filmnél, hogy – bár neve nem hangzott el – az újságíró melyik ismerőse az „illető”, hogy van már témája a lap másnapi számához.

•A város 1935-ben (két mozi működtetésére volt engedélye akkor) úgy döntött, hogy a kiskanizsai intézményét bezárja és hosszabb szünet után – más névvel és hangosfilmekkel – újra indítja itt a vetítéseket.

 

Az 1935-ös újrakezdés műsora

 

1936
(Alul a Rozgonyi utca.)
 

1938-ban jelentős felújításon esett át a ház.
Hivatalos neve mellé – idővel – az intézménynek a közönség maga is adott nevet. Így lett – az akkor működő két belvárosi mozi közül ez – a „Bolhás”.

Mások – nyílván más emlékekkel térve haza – „Tetves”-ként emlegették.

Bizonyos, közelben lakó hölgyek a film mellé vállalták a sötét nézőtéren egyéb élmények nyújtását is. Díját a belépőjegy ára nem tartalmazta.

•Mint a következő hirdetésből is látszik a némafilmes időkben készültek apró „tudósítások” a város mindennapjairól.
Tisztázatlan, hogy kik munkáiról van szó, hogy léteznek-e még.

 

1927

 

1922-ben a „Zala” is említett közülük kettőt: „Öntözik Nagykanizsa utcáit” és „Kövezés, csatornázás, városépítő”.
A sci-fi korai darabjai lehettek, mert az újságíró szerint a jövő században játszódtak. Ugyancsak ő állította, hogy a polgármesteri hivatal betiltotta bemutatásukat.

•Megemlítem, hogy 1933-ban készült az első hosszabb mozifilm a város bemutatása céljából (Hunnia filmgyár: „Városok filmje” sorozat). Nem tudom, hogy fennmaradt-e kópia az alkotásból.

 

1933

 

•A Nép filmszínház a háborús szünetet követően, 1948-ban nyílt meg újra.

Létezése utolsó évtizedeiben a Dél-dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat kanizsai egységének adott helyet az épület. Földszintjén volt a bemutatóterem, mögötte a raktár. Az irodát az emeleten alakították ki.

 

407. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 6.

 

•A házat minden bizonnyal Sallér Lajos építette befektetési céllal a századfordulón.

 

      

 

A házhoz 2010-ben Eiter István faszobrász (Balatonmagyaród) készített új kaput

 

Néhány év múlva már az 1870-ben alakult Nagykanizsai Általános Betegsegélyező Egylet épülete volt. 1922-ben az egyesület hirdetésben tette közzé, hogy értékesítené ingatlanát.

 

408. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 7.

 

Amikor még működtek a szabadkőművesek

(Szombath Tibor gyűjteményéből.)

 

•A helyi Munka Szabadkőműves Páholy erősen átalakított háza. 1912-ben épült. Terveit Rauscher Miksa szombathelyi műépítész készítette. A májusban kezdett munkákkal októberre már végzett Bricht Jenő (1881-1945?) tapolcai építőmester, aki ekkoriban kanizsai házak sorát kivitelezte.

 

 

Előtte a Zrínyi utca 36. (Ady utca 12.) szám alatt volt a szabadkőművesek otthona.

•1878-ban alakult a páholy elődje, a Kelle jótékonysági egyesület. Jelképük a vakolókanál lett. 1890-ben (másik adat szerint 1886-ban) vették fel végleges nevüket.

 

.

Szabadkőműves páholyok 1892-ben

 

Szabadkőműves szimbólumok

 

A kanizsai páholyt – magyarországi társaival együtt – 1920-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatták.

•1944-ben a helyi lap munkatársa (a Szálasi-éra hónapjaiban már főszerkesztője) méretesebb cikkében emlékezett vissza a város hajdani ellenségeire. Újdonságokkal nem tudott szolgálni a szabadkőművesek tevékenységének ártalmasságáról.
Az viszont máshol nem olvasható, hogy e kanizsai urak hatalmas, de nem hullámos karimájú „művészkalapokkal” fedték fejüket utcára lépve. Tették ezt azért, hogy megismerjék egymást ott is.
Fogadjuk el a cikkíró állítását és vegyük figyelembe a helyi szervezet kicsiny voltát! Ki tudja, mi akadályozhatta az érintetteket abban, hogy székházon kívül is ismerősnek találják a másikat?
Még zavarosabbá teszi a helyzetet, hogy a visszaemlékezés szerint idővel egyre több kisebb-nagyobb úr, majd többségük járt-kelt művészkalapban.
Tehát a hozzáértő – mint az írás szerzője is – pontosan számba vehette nyugtalanító szaporodásukat, a kitartó pedig névsorukat is összeállíthatta.

•Az első világháború után a ház helyiségeit előbb a keresztényszocialista párt helyi szervezete használta, majd a Szociális Missziótársulat székháza lett, akik ott egy kis kápolnát is kialakítottak.

1940-ben manzárdtetőssé építették át, hogy ott lehessen a nővérek öt szobácskája.

 

 

Kanizsán 1918-ban világiak alapították a misszió helyi csoportját. Beltagjai 1927-ben telepedtek le Nagykanizsán. Ezt követően teljesedett ki tevékenységük; a rászoruló kicsinyeknek ebédet, gondoskodást biztosító napközijük is ekkor nyílt.

 

A "Missziósház" 1929-ben

 

1930
(Ebéd a szegény családok gyermekeinek napközi otthonában, a ház udvarában.)
 

Óvodaként
(Az 1950-es évek első fele.)
(Facebook: Ördögh Csilla.)
 

•Az 1930-as évek közepére a megszűnt Weiser-féle gyár területén felépültek a Sugár út és a Kazinczy utca új házai. Ezzel a misszióház mögött jelentős nagyságú, beépítetlen telek alakult ki.
A füves, gyomos térségre egy hátsó kapun lehetett kijutni. A napközis gyerekeket időről időre ide vitték játszani gondozóik. Ez volt a „Nagy udvar”. A szokás nem változott, akkor sem, amikor már óvoda működött itt. Azután a Nagy udvar Muraközi utcai oldalán újabb óvodai egység épült, mögötte pedig valódi játszóteret alakítottak ki mindkét intézmény apróságainak.

 

Az 1970-es évek végén
(Az eredeti fotó Tóth Katalin tulajdonában.)
 

409. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 8.                                                            (Sonnenberg-ház*)

 

•Sonnenberg Frigyes postatiszt, majd főtiszt (Steiner Simon földbirtokos veje), 1902-ben épült háza. A lépcsőházi korlát elemei Bécsben készültek (R. P. H. Waagner Wien).

 

         

 

    

 

              

 

•A második világháború idején és azt követően a maláriavizsgáló állomásnak adott helyet.

Az ország öt ilyen állomásának egyike 1940-ben az Ady utca 1. szám alatt nyílt meg. Akkor ott a rendőrség költözésével épp megürültek helyiségek.

•1945-ben a maláriavizsgáló állomást tüdőgondozóval egészítették ki. A Tüdőbeteg-gondozó Intézet 2005-ig működött itt.

Az ingatlan tulajdonjogát megszerző ügyészség 2009-ben példát adóan restauráltatta az épületet.

•A Tüdőbeteg-gondozó Intézet elődjét a József Főherceg Szanatórium Egyesület 1906-ban alakult helyi csoportja 1913-ban nyitotta meg a Hunyadi utca 7. szám alatt. 1916-ban került a Királyi Pál utca 1. szám alatti épületbe.

 

410. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 9.

 

•A házat Schável Lajos (1867-1912) lakatosmester építtette lakásának és műhelyének 1910-ben.

 

A kapu részlete 1995-ben

 

Védett kovácsoltvas kapuja Márkus József szabadulási remeke 1913-ból.

 

       

 

•Schável cégét apja, Schável János alapította 1865-ben.

 

   

                                                                                        Schável takaréktűzhelye egy 1910-es hirdetésében

 

Schável egyik munkája a temetőben (Tripammer utca)

 

Schável Lajos nem sokáig örülhetett új házának és műhelyének. 1912-ben meghalt, özvegye 1915-ben Budapestre költözött.

 

411. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 11.                                                                (Knortzer-ház)

 

•Knortzer György, a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár vezérigazgatója háza. 1891-ben építtette.

 

  

 

A kapualj és díszítése:

 

              

 

 

•Knortzer 1879-ben a Tűzoltó Egylet titkára, 1891-ben alparancsnoka lett. Főparancsnokként 1893 és 1927 között megteremtette a kanizsai tűzoltóság intézményesítésének lehetőségét.

 

Knortzer ünnepi alkalmakon viselt parancsnoki sisakja

 

1898-tól elnöke volt a Zalavármegyei Tűzoltó Szövetségnek is, amely ekkor székhelyét is Kanizsára helyezte át. Ennek megbízásából írta meg a „Tűzoltóvizsga-rendszer és tankönyv” című művét.

Úttörő jellegű munkáját 1892-ben elfogadták; ekkortól Kanizsán a tűzoltótiszti kinevezést a könyv anyagából tett vizsgához kötötték.

 

   

Knortzer György

(1854-1940)

 

•Házában töltötte utolsó éveit Knortzer Frigyes, messze földön híres kanizsai szállodás. Nyolcvanadik életévében, 1900-ban halt meg.
(A Nagykanizsán is tevékenykedő vendéglős, Knortzer Károly, továbbá Knortzer György apja – idősebb Knortzer György – Frigyes testvére volt.)
 

Nagykanizsa, Rozgonyi utca 14. (egyben: Sugár út 12.)

 

•Lásd: Sugár út 12.

 

A 20. század elején

 

1976

(TGYM)

 

      

 

 

 

     

Az udvari homlokzat és bejárat 2016-ban

 

Nagykanizsa, Rozgonyi utca 15. (egyben: Sugár út 14.)

 

•Lásd: Sugár út 14.

 

       

 

Nagykanizsa, Rozgonyi utca 16. (egyben: Sugár út 5.)

 

•Lásd: Sugár út 5.

 

  

 

 

412. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 18. (korábbi számozás szerint)                                              (Aréna*)

 

Az Aréna eredeti változata keletről

 

•Itt – ahol jelenleg a könyvtár és a templom közötti térség van – épült fel 1902-ben a város nyári színháza, a fából épített, fedett Aréna.

Kövesy (Kövessy, Kövesi) Albert színházigazgató emeltette, miután a várostól három évre ingyenes használatba kapta a területet.

 

Kövesy Albert

 

Az Aréna építési munkáit Geiszl Viktor építőmester vezette.

•Az épület trapéz alaprajzzal készült. Leghosszabb oldala a Fő út felé nézett. Falmagasságát három méteresre tervezték. Három bejárata a mellette haladó három utcára nyílt.
Emeleti páholyai, karzata is voltak. 450 nézőnek adott helyet.
 

Kövesy társulata tagjaként Bánházi Teréz 1906-ban lépett fel az Arénában és fényképeztette magát Mathea műtermében

 

Még Blaha Lujza is megfordult benne (1906). 1910-ben, Fedák Sári fellépésekor már ponyvával kellett fedni öltözőjét, mert épp esett az eső, a nézők pedig esernyőt voltak kénytelenek nyitni.

 

                                             

Blaha Lujza (1875)                                                        Fedák Sári

 

Pedig a színházat sokan látogatták. Akiknek nem volt pénze belépőre, az utcán sétáltak fel-alá. A zenét ott is lehetett hallani.

 

Ahogy az épületet (és a katonai teniszpályát) 1909-ben a szomszédos gimnázium firkálgató diákja északkelet felől látta

 

•1912-ben a színházat Füredi Béla színházigazgató (az új tulajdonos) Csillag Jenővel (az előző tulajdonossal) átalakíttatta. A munkát Kőnig Lajos pécsi műépítész vezette.

 

Füredi Béla (1868-1929)
(Füredi kötődött a városhoz, mert színésznő felesége kanizsai leány volt. Zalai Margit − talán művésznévről van szó −1880-ban itt látta meg a napvilágot.)
 

Az Aréna most már két emelet magasságú lett, mert kialakították zsinórpadlását. 70 cm mély zenekari árkot kapott, színpadját 11x14 méteresre bővítették, korszerűnek mondható villamos világítással látták el. Felülről – a színpad szélességében – hatvan különböző színű lámpa és ezen túl még két reflektor szolgált a szereplők megvilágítására. A színpad nyílása fölé négy sűrű sorban további izzólámpák kerültek.
A talajt, amely korábban mindent porral borított el, most padlóval fedték. A lejtőssé vált nézőtéren tizenhat sorban karfás, felcsapódó üléseket, felettük bordó plüssel borított páholyokat helyeztek el. Ezekre huszonegy karjával szórta fényét az elektromos csillár. Az oldalfalakon további nyolc lámpatest fokozta a hatást.

Az eseményt a Zalai Közlöny rigmussal köszöntötte:

 

A rozzant Színkör újra épül.

Óh, nem a város kegyelméből,

Hanem Füredi direktornak

Lesz „díszes” otthona maholnap.

Más senkié, övé az érdem,

Miénk pedig csupán a szégyen,

Hogy Thália itt nem találhat

Más menhelyet, csupán faházat.

Vivát, művészet! Szép a sorsa,

Elég neki éppen a morzsa.

S mi, domború mellünket verve

Belátjuk, hogy Isten kegyelme

(meg egy direktor-zseb), gondoskodása

Elég a magasba jutásra.

Lesz színkör, szépen renovált,

Amelyben újra hangzik a magyar szó,

S lesz benne taps, orkánszerű, viharzó.

A „mérsékelt” és „zónaárak” mellett

Lelkünkben a közöny jege fölenged.

Megnézzük, ha frivol az operett,

S elalszunk a Shakespeare tragédián.

Futóbolond lenne az csakugyan

Ki Kanizsától egyebet kíván.

S ha éhezik majd a művészcsapat,

Hiszen évszázados szokása az

Különben is, spenótot, retket és

Vereshagymát nekik hoz a tavasz.

 

1912

 

1917

(Thúry György Múzeum.)

 

A létesítmény 1920-ban még állt, akkor faanyagát Füredi eladta.

Állítólag valamiféle gabonaraktár épült belőle Budapesten.

 

1919 őszén

 

•1905 szeptemberében, az őszi szezonban a megszokottakon túli érdekes események színezték Kövessy társulatának kanizsai szereplését.
A helyiek lehettek tanúi az új primadonna, a huszonhat éves Kállay Jolán bemutatkozásának. Érkezését szokatlan érdeklődés kísérte. A János vitéz előadásakor (a címszerepet kapta) az Aréna zsúfolásig, karzata már-már életveszélyesen megtelt, a nézők között még segítségért kiáltozók is akadtak.
A darabban Iluska szerepét − mint általában − a társulat másik primadonnája, a két évvel idősebb Károlyi Leona játszotta.
A két hölgy vetélkedése talán nem fajult volna el, ha a Király Színház nem hirdet versenyt az ország primadonnáinak János vitéz szerepe alakítására.
A hónap közepére eldőlt, hogy a tucatnyi induló versengését Károlyi nyerte. Már ez is okozott némi meglepetést Kanizsán, de még inkább az, hogy Kállay is a nevezők között volt. Ez csak akkor vált ismertté, amikor jött a hír, hogy ő meg második lett.
Egy országos verseny második helye kiváló eredmény.
Az, ha a győztes nem legfőbb társulati vetélytársa az embernek. Így viszont természetesen merült fel a kérdés, hogy akkor ki hordja ezek után a nadrágot.
Biztos vagyok benne, hogy „Iluska” tett lépéseket a ruhadarab megszerzése érdekében. Hatékony lehetett, mert − budapesti diadalát ismételve − gyorsan nyerte a vetélkedő kanizsai fordulóját is. A hónap vége felé Kállay Jolán nemcsak Kanizsáról távozott, de otthagyta Kövessy társulatát is és Kolozsvárra szerződött.
Ezek után jelentette meg írását a Zalai Közlöny munkatársa arról, hogy mi történhetett a színpadon a két színésznő között „együttműködésük” rövid időszakában.

 

Nagyon szeretik egymást
Történik a János vitéz előadásában.

 

                         János vitéz − Kállay Jolán.
Személyek:       Iluska − Károlyi Leona.
                         Öreg néni a nézőtéren.

 

Kállay (jókedvűen:) Adj egy csókot, Iluskám! (súgva:) Talán rosszul leszel tőle.
Károlyi: Furulyázz nekem, Jancsikám! (súgva:) Amíg ki nem szárad a csöpp hangod.
(Leheverednek a jobb oldali falak mellé és kedélyesen hancúroznak.)
Kállay: Ölelj meg, Iluskám!
(Ölelkeznek.)
Károlyi (súgva:) Ne fojtogasson, az istenfáját, mert oldalba ütöm!
(A szerelmeseknek pechjük van, mert míg ölelkeznek, tilosba megy a nyáj. Jancsi és Iluska búcsúznak.)
Kállay (énekel:) Isten veled hát, Iluskám…
Károlyi (félre:) Csakhogy elvisz az ördög.
Kállay (énekel:)  Megálmodtam réges-régen,
                          Hogy te lész az üdvösségem,
                          Te leszel az éltem édes párja,
                          Egymásé leszünk mi, te meg én.
(Ezzel elbúcsúztak egymástól. A darabban még látják egymást, de az életben ezentúl aligha.)

 

(Kék tó)

Kállay (énekel:)  Kék tó, tiszta tó,
                           Melyből az élet tüze támad,
                           Add vissza, vissza hát,
                           Hadd tépem ki a haját.

 

(Franciaország)

Bagó:                  E rózsaszál szebben beszél,
                           Mint a legszerelmesebb levél,
                           Nem tud az írni, aki küldte
                           És aki küldte, már nem él.
Kállay (megkönnyebbülten:) Hála Isten!
            (vígan dúdolja:) Nem tud az énekelni, aki küldte.

 

(Tündérország)

(Itt a felek ismét egymásra találnak és oly élvezettel csókolják egymást, hogy az ellenségemnek legyen mondva.)

 

(Otthon)

(Tudvalevő, hogy ez némajáték. A felek hazaérkeznek és méltóságos léptekkel bevonulnak a kunyhóba, mely a színfalak mögé vezet. Ami itt történik, arra borítsunk fátylat.)

 

Egy öregasszony (a nyolcadik sorban, az előadás végén): Istenem, mennyire szeretik egymást!

A győztes: Károlyi Leona

 

413. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 25.                                                               (Elemi iskola*)

 

•1910-ben és 1911-ben a katonai teniszpálya (rajza az előző címnél látható) helyén épült. A pályát pedig áthelyezték szembe, oda, ahová később a református templom épülete került.

A szecessziós stílusú épületet a Fuchs és Grosz cég tervezte és emelte.

Lépcsőházi korlátja nabrezinai márványból készült.

Az új intézmény az addigiaknál sokkal jobb lehetőséget nyújtott tanításhoz, tanuláshoz egyaránt. A helyi lap elismerőleg írt arról, hogy tantermei „kicsik”, így a máshol szokásos 80-100 diák helyett, csak 50-60 tanuló fognak azokban leültetni. (Három ablakkal készültek, csak az emeleti nagyterem lett négyablakos.)

 

Az új iskola és diákjai

 

1933
Kertészkedő diákok a tornacsarnok nyugati oldala mentén
(Jeszenői Csaba gyűjtéséből.)

 

1942
(A kép jobb oldalán a Hunyadi utca 9. és a 7. számú ház egy része látszik. A Rozgonyi utca legfelső szakasza még nincs megnyitva.)

(Jeszenői Csaba gyűjtéséből.)

 

1942

(Jeszenői Csaba gyűjtéséből.)

 

Az 1970-es évek végén
(Az épület nyugati oldalán már folynak a gimnázium bővítése miatti bontási munkák.)
(Deák-Varga Dénes főépítész jóvoltából.)
 

Az előző épület manapság

 

       

(Balra Tóth Endre felvétele)

 

      

 

Az iskola bővítése előtt készült képek

 

Az épület a bővítés után

 

•A 2007-ben lebontott tornacsarnokot 1912-ben adták át. Első volt a városban, amelyet elemi iskola számára építettek. Király Sándor (1900-tól városi mérnök, majd tanácsnok) tervezte.

 

Király Sándor

(1874-1943)

 

1942

(Jeszenői Csaba gyűjtéséből.)

 

  

 

Tetőzete érdekes példája volt a beton korai felhasználásának ilyen célra: a belőlük öntött gerendákkal (Takács és Darvas budapesti építészmérnökök végezték a munkák e részét) igyekeztek fából készült tartóelemek benyomását kelteni.

A létesítményt jó ideig csak korlátozottan tudták használni az intézmény tanulói. Azután 1931 tavaszán végre intézkedett a közoktatásügyi miniszter: tornaszerekkel szereltette fel az eddig az ilyesmit nélkülöző tornatermet.

•Az iskola régi fényképén a bejárat bal oldalán látható egy − Kanizsán sokáig különösen hasznos − szerkezet: a sárkaparó. Magánházaknál is gyakran felszerelték; jobbára az épületek belsejében.
Az aszfaltozás terjedésével lassanként eltűntek a városból. Csak a Csengery út 4. számú épület lépcsőházában tudok egyről. Ott is csak a felső, kapaszkodásra szolgáló fele maradt meg.

 

               

                                                                                         Csengery út 4.

 

414. Nagykanizsa, Rozgonyi utca 27. (képek még: Hunyadi utca 14.)                    (Leber-ház)

  

1939

(Thúry György Múzeum.)

 

•Hajdanán itt csatlakozott a Kölcsey utca a Hunyadi utcához. Ezt még ma is jelzi az épület déli oldalának a mai utcavonalhoz nem illeszkedő, ferde volta.

 

A környék 1864-ben
(A Leber-ház zöld háromszöggel jelölve.)

(library.hungaricana.hu)
 

•1870 tájékán Leber Ignác cipész háza volt. Leber 1884-ben, hatvannyolc éves korában halt meg.

 

  

 

 

 

    

 

•1877-ben már iskolának használták. Általában 2-3 osztálynak adott helyet.

1897-ben a város döntött a Hunyadi utcai községi népiskola átalakításáról.

A munkákat Sallér Lajos végezte.

 

                                             

                                 Írás (1892)

 

A Rozgonyi utca 25. szám alatti, új iskola építésével az akkor százévesnek tartott régi iskolaépület kiürítése is célja volt a városnak. Ez nem történt meg, sőt, 1914-től 1927-ig óvodát is helyeztek el benne, majd újra elemi iskolai osztályok használták.
A „kis Rozgonyi” 1930 őszén szűnt meg, amikor osztályai − a Vécsey utcai iskola elkészültével − átköltözhettek a szomszédba, a Rozgonyi utca 25. szám alá. A kiürült helyiségekben a város népkonyhát rendezett be, amely még a második világháborút követően is üzemelt.

 

   

A bontás kezdete 2019 decemberében

 

Jeszenői Csaba fényképezgetve követte a bontást napról-napra. Az alábbi képek tőle származnak:

 

             

 

 

                                                                                             

 

 

 

 

 

.