041. Nagykanizsa, Arany János utca.

•A város 1883-ban a Jakopovics-telken megnyitandó új utcához megvette a Nucsecz- és a Masznyák-telket is.

1889

•A Király utca 18. szám alatti ház történeténél (300. pont) találkozhatnak az ingatlan hajdani tulajdonosa, Tuboly Viktor költeményével. Az ügyvéd − szenvedélyes versíró ember − ebben az alkotásában a számára kedves utcát, szűkebb lakóhelyét verselte meg.
Örömömre, szembesülhettem azzal, hogy ma is létezik ilyesféle kötődés és ilyen jellegű alkotás. A fiatal Láng Viktória verse 2011-ben jelent meg.

A kis utcánk

A kis utcánk nem alszik,
Éjjel nappal virágzik.
Gyermekzsivaj erre-arra,
Idős néni pletyka sarja.

Öreg házak sora színes,
Kutyák, macskák hangja éles,
Pletyka özön házak előtt,
Ilonka a függöny mögött,
Leskelődik erre-arra,
Viszi a hírt jobbra-balra.

De hol van már az óvoda,
Meg a régi iskola,
Nyomda lett helyébe,
Új ház nőtt a helyére.

A kis utcánk kezd elhalni,
Pletyka özön elhalkulni.
A gyerekek idősödnek,
A nénikék csendesednek.

042. Nagykanizsa, Arany János utca 2., 2.a és 4.

•1903-ban épült fel Kondor (Kohn) Adolf fakereskedő lakóháza a 2. szám alatti telek nyugati felén. A homlokzat az idők során sokat változott, de a kovácsoltvas kapu még őrzi a tulajdonos nevének kezdőbetűit.

Kondor árusított tüzelőanyagokat, fát (nagykereskedőként is), de ügynökséget is működtetett.

1911

1920-ban, ötvennégy esztendősen halt meg.
•Az ingatlan keleti felén 1905 körül épült fel Sió Károly építőmester lakóháza. A mester feltételezhetően maga kivitelezte, talán a tervek is tőle származtak.

A homlokzatot már rég megfosztották eredeti díszeitől

Sió sokáig nem élvezhette új házát. 1909 nyarán Budapestre utazott, hogy megoperáltassa magát, de életét vesztette. A fővárosba még eljutott, a kórházba már nem. Élete harminckilencedik esztendejében járt.

•1889-es adat szerint a 4. számú házban lakott Bátorfi (Bobek) Lajos (1835-1896).

Bátorfi 1868 és halála között dolgozott a Zalai Közlönynél (illetve elődjénél). 1871-től segédszerkesztője, 1872-től szerkesztője, 1887-től kiadó szerkesztője volt a lapnak.

Bátorfi Lajos

Ez idő alatt huszonhárom – verseit, novelláit tartalmazó – kötete jelent meg.

Az 1868-ban indított, fél évet élt, általa szerkesztett „Kandi Klári” című újság az ország első női élclapja volt.

1886

1891

1880-tól 1887-ig volt kiadója és szerkesztője a Zalai Tanügy című lapnak.
Életműve jelentős dararabja az „Adatok Zalamegye történetéhez” című sorozat, amelynek szerkesztője volt. A harminc – öt kötetbe gyűjthető – helytörténeti füzet havonta jelent meg 1876 és 1878 között.
 

Szegény ember maradt. Élete végén már kénytelen volt a Kisdednevelő Egyesület szívességét is igénybe venni: az óvoda épületében (Arany J. utca 7.) lakott.
A halálakor a szétküldött gyászjelentések egyik példányára a következő széljegyzetet írta tulajdonosa: „Kedélyes, jószívű ember vala; poharazás közben jelszava vala: »iszingyóresz«. Sok művet hagyott hátra; kunfelegyházi születésű vala; hozzám magyar sógor viszonyban. Miletz János"

Több jel is utal arra, hogy az „iszingyóresz” kifejezés népszerűsítője és megalkotója ugyanazon személy – Bátorfi Lajos – volt. E szóval csak Kanizsán született írásokban találkoztam. Közülük az utolsó 1921-ből származik. Ezt követően az iszingyóresz megszűnt a helyi szókincs része lenni. A hajdani szövegekből kiderül, hogy a társasági italozást jelentette; annak is az elszánt változatát.
•Tarnói Miletz János (1841-1903) középiskolai tanár az itteni óvodát vezető Miletz Mária bátyja.

Miletz János
(felegyhazikozlony.eu)

Jó nevet szerzett helytörténészként, régiséggyűjtőként. Legismertebbé Katona József életét, munkásságát feldolgozó tanulmánya vált.
Életművének kanizsai része egy „Chumoros versezet”. Nálunk jelent meg 1892-ben „Somogy-Szent-György vára” címmel. Sajnos, mindeddig nem sikerült megismernem ezt a – Romlottvárról írt – munkáját.
•Itt említem, hogy utódai egyike Sztrókay Kálmán (1886-1956) volt, aki 1923-ban, Budapestről Nagykanizsára kerülve vállalta el a Zalai Közlöny szerkesztését. Sztrókay 1924-ben megvált a laptól és visszatért a fővárosba.

Később könyvei sorával vált a tudományos ismeretterjesztés neves alakjává.

043. Nagykanizsa, Arany János utca 5. és 7.                           (Elemi iskola és óvoda*)

•Az akkor megnyitott új utcában ezt az iskolaházat (Arany J. u. 5.) Sallér Lajossal 1885-ben építtette első és második osztályos diákjainak a város. Két tantermet alakítottak ki benne.

Az iskola 1942-ben
(A háborús idők szellemében a következő, óvodai épületen már sziréna van elhelyezve a légiriadók jelzésére.)

Arany János utca 5.

•Ugyanekkor a 7. szám alatt a Kisdednevelő Egyesület már második óvodai épületét emeltette, ezúttal egy sorsjegy-akció bevételéből.

Az óvoda 1896-ban

(Középen talán az óvónő, Lenkei Malvin.)

(Uher Ödön felvétele.)

Arany János utca 7.

1887-ben az óvodát kiegészítették egy „nyaraló” épületével. Ez a pavilon a bejárattól jobbra, a telek határa mentén húzódott.

1886-ban az intézményben rendezték meg az országos gyermekjáték kiállítást.

Az 1970-es évek végétől már mindkét házat az óvoda használta, amely 2003-ban szűnt meg.

Az óvoda épületét 2007-ben lebontották. Emlékét az iskola épülete őrzi, mert külső megjelenésükben (méretüktől eltekintve) egymás tükörképeként egyeztek.

•A kanizsai óvodák vezetésére a városba szerződtetett Kemény József és felesége, tarnói Miletz Mária fiatalon meghaltak 1891-ben. Ekkor bízta a Kisdednevelő Egyesület itteni intézményét a tizenkilenc éves okleveles „kisdednevelő kisasszonyra”, Lenkei Malvinra. Ő élete hátralévő részét e munkának szentelte. Igaz, akárcsak a Kemény házaspárnak, hosszú idő neki sem adatott: tizenhat évvel később, 1907-ben őt is utolérte a halál.
Édesanyja túlélte. Lublitz Simonné (Milhofer Ilona) hetvenhárom éves korában, 1911-ben hunyt el.
Hosszú, de nem könnyű életet élt.
Férje apja, Lublitz Sebestyén volt akkoriban a város egyetlen „ablakosa”. Mesterségét „örökölte” két fia. József 1904-ben, nyolcvanhat esztendősen halt meg. Simon viszont már ötvenegy esztendősen, 1872-ben elhunyt.
A magára maradt Ilonának gyermekeit (köztük Lenkei Zsigmondot, a későbbi szolgabírósági irodatisztet is) egyedül kellett felnevelnie. Más lehetőség híján, férje tevékenységét folytatta. A kanizsai ablakok üvegezése továbbra is a Lublitzokra várt, de a szakemberek egyike immár – ugyancsak szokatlan lehetett az idő tájt – egy hölgy volt. Végezte is a munkát tisztességgel, csak egészen megöregedve vonult vissza.
Utolsó éveiben itt lakott az óvodában, itt lakott Malvin halála után is, élete végéig.
 

044. Nagykanizsa, Arany János utca 8. és 10.

1885-ben, amikor Muraközi (Megyimorecz) Lajos csizmadia (az Ipartestület 1890-ben megválasztott elnöke) Berdó Károly terve szerint a 10. szám alatt felépíttette házát, a 8. szám alatt már állt Geiszl Mór építész mára lebontott lakóháza.
Muraközi 1923-ban, hetvenhat esztendős korában halt meg.
 

Berdó terve

(Thúry György Múzeum.)

Arany János utca 10.

045. Nagykanizsa, Arany János utca 9. és 11.

•A mára teljesen átalakított külsejű, 9. szám alatti házat 1885-ben Farkas Ferenc terveztette, építtette Sallér Lajossal.

A homlokzat az 1885-ös terven
(Thúry György Múzeum.)
 

•Rövidesen Thassy Ábel (1906-ban, hetvenegy éves korában halt meg) szolgabíró birtokába került. A Thassyak jelentős szerepet játszottak Zala 18. és 19. századi közigazgatásában.

•A Széchenyi téren volt lakása a nyugalmazása (1898) után Kanizsára költöző Thassy Miklósnak (1842-1911), a zalaegerszegi járás főszolgabírójának.

1869-től kétszer választották a zalabaksai kerület országgyűlési képviselőjévé. Budapesten Jókaival együtt Tisza Kálmán állandó tarokkpartnere volt.

Szolgabírói tevékenysége emlékezetes epizódjai voltak Oroszlán Pali egyik kézre kerítése (1868), illetve Savanyú (Savanyó) Jóska elfogatása (1884). 

Savanyú Jóska (1841-1907)

A helyi újság Thassy halálakor azt írta, hogy Savanyút elfogása után a kanizsai bíróság halálra ítélte, majd az ilyenkor megszokott bámészkodó sokaság kíséretében a Teleki úton a (Sánc előtt, az út északi oldalán lévő) vesztőhelyre szállították. Itt, a későbbi vásártéren fel is akasztották.

A valóság ezzel szemben az, hogy Savanyú – a szombathelyi börtönből 1906-ban kegyelemmel szabadulva – 1907-ben agyonlőtte magát. Fájlalom: ez sem Kanizsán történt vele.

•1890-től 1893-ig itt bérelte első imatermét és lelkészlakását az 1887-ben alakult helyi református gyülekezet.

•A 11. szám alá 1885-ben épült lakóház:

(Thúry György Múzeum.)

2005-ben került helyére emeletes épület.

Nagykanizsa, Arany János utca 12. (egyben Kinizsi utca 14.)

•Lásd: Kinizsi utca 14.

.