468. Nagykanizsa, Tárház utca

•A 20. század elején a Csengery út e részén 78. sorszámmal Blau Lajos nagy, üres telke terült el.

Blau 1912-ben kért engedélyt parcellázására. A terület feltöltése után három utcát (Só, Tárház és Vasúti utcák) kellett kialakítania. A három elnevezésből kettő a szomszédban akkor működő sóhivatalra utalt.

A telek Csengery utcai oldalán ma a 78.a-tól a 78.k-ig terjedő sorszámmal állnak a házak.

Itt már előírás volt az utca vonalára merőleges telekhatár, nem úgy, mint a telektől északra eső területeken.

•Kezdetekben a vegyes hasznosítás volt a jellemző. A lakóházak mellett például fatelep is létesült.

Az első világháború idején a Tárház utca végén (most a 15. és 15.a számú házak vannak ott) működtette azt Kondor Adolf és társa.

1919 vége

(Kondor Adolf ötvennégy évesen, 1920-ban halt meg.)

469. Nagykanizsa, Tárház utca 6. (képek még: Só utca 3.)

•Az első világháború után hozta létre Zob Elemér nyugalmazott százados Autóforgalmi Vállalatát.

1920

Zob Elemér

(olypen.com)

•A személygépkocsik kölcsönzésével, áruszállítással foglalkozó Nagykanizsai Autóforgalmi Rt. 1921-től működött; garázsai, műhelyei itt voltak.

1921

1922

Nem lehetett igazán nyereséges a tevékenység, mert 1923-ban a társaságot felszámolták, anélkül, hogy az autóbuszjáratok tervezett indítása megtörtént volna.

•Még 1923-ban döntött a „Kaiser és Strasser” cég egy kötő- és szövőgyár alapításáról, amelyet itt építtettek fel. Létesítéséhez valószínűleg felhasználták a már álló épületeket is.

Így 1924-ben termelni kezdett a „Kötő-szövőgyár Nagykanizsa Kaiser és társai” cég üzeme.

A kezdetekben a pénzügyi gondok okán gyakran változott a tulajdonosok személye és a vállalkozás neve. (Kaiser József már 1925-ben távozott, megalapította a Stella kötő-szövőgyárat).

Az újabb cégnevek gyorsan követték egymást:

„Kötő-szövőgyár Nagykanizsa Stasser és társai”,

„Kötő-szövőgyár Nagykanizsa Strém és társai” (a társak száma hét volt),

„Ideál kötőszövőgyár Nagykanizsa Strém és társai”,

„Ideál kötött- és szövöttárugyár Pollák és társai”.

Az utóbbi, 1928-ban született változat azután fixálódott, az 1943-as telefonkönyvben is ezt találjuk.

1925-ben a Strasser József és Récsei Imre (1891-1944) által vezetett üzemet („Kötő-szövőgyár Nagykanizsa Strém és társai”) modernizálták. 80-90 munkással (főleg nőkkel) állított elő kötöttárukat.

1927-ben kapta a gyár az „Ideál” nevet. Volt időszak, amikor a 140 dolgozó termelése elérte a negyvenötezer darabnyi éves értéket.

Bár 1944 őszén egy eltévedt bomba itt robbant fel, de az üzem a második világháborút követően is folytatta a munkát. A korábbi tulajdonosok egyike sem élt már, a kereslet pedig erősen lecsökkent. Jellemző, hogy a tucatnyi alkalmazott által gyártott áru eladása is gondot jelentett.

Az épületekben azóta is ipari jellegű tevékenység folyik.

1926 és 1937

Részlet a cég 1944-ben használt borítékáról
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

•Itt említem, hogy már 1911-ben tervezte Dobó Márton (1920-ban, 52 évesen halt meg) autóbusz vállalat létesítését. 18-20 üléses járműveit a Teleki utca vége és Kiskanizsa, a Magyar utca vége és a vasútállomás, a sörgyár és a honvédlaktanya (Dózsa György út) között akarta közlekedtetni.

•1919-től az Amerikai Automobil Forgalmi Vállalat járatta autóbuszát a Központ (Centrál) szálló és a vasútállomás között.

•1927-től a – Sághy (Saághy) Dezső által vezetett – Nagykanizsai Autóbusz Vállalat már három (32 férőhelyes, sárga) buszt is közlekedtetett.

Ezek az Erzsébet térről indultak több irányba.

A vállalat busza
(iho.hu)
 

Az első menetrend 1927 februárjából

A tényleges igények megismerésével újra és újra változtatni kellett a menetrenden. Járatok megszűntek, újabbak születtek, más végállomásokkal is próbálkoztak: Zrínyi sportpálya (Virág Benedek utca), Sánc, Lazsnak, köztemető.
A helyi járatok rendszerének kialakítása nem ment zökkenőmentesen.
Szó szerint sem. Előfordult, hogy a kiskanizsai illetve a ligetvárosi járatot szüneteltetni kellett. Az utcák burkolata volt helyenként olyan rossz állapotban, hogy annak elviselését sem a járművektől, sem azok utasaitól nem lehetett várni.
A sofőrökkel sem volt minden rendben. Ki-kihagytak megállóhelyeket, máskor ismerőseiknek szívességet téve szaporították azok számát.
 

•A Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalatot ifjabb Unger Ullmann Elek és Pintér Sándor ny. postafőtiszt hozta létre. Elsőként a letenyei vonalon indítottak egy járatot 1927-ben.

A hévízi járat busza és büszke vezetője
(Facebook: Tamásné Margit.)

1930
(Teutsch Gusztáv és ifjabb Unger Ullmann Elek közleménye. Az 1935-ös cégbírósági bejegyzés már egyedüli tulajdonosként nevezi meg Teutsch Gusztávot.)

1928 tavaszán jelent meg a Deák téren a MÁVART két Mercedes-Benz busza, hogy újabb távolsági járatokat vehessenek igénybe az utazni akarók.
A döntéseket a szükség hozta. A Letenyére vezető vicinális vasútvonal építéséről melengetett régi-régi álomról kiderült, hogy gazdaságilag megalapozatlan. Pótlására – a személyforgalom tekintetében – az autóbuszos megoldás jöhetett szóba. Gondok így is maradtak. A legfontosabbnak ítélt Nagykanizsa – Letenye – Lenti vonal – Letenyén túl – buszokkal még járhatatlan volt.
A MÁVART autóbuszai Kaposvárra szállították az utazókat. Zökkenőmentesnek e kezdet sem bizonyult. Járataik időnként kimaradtak, mert az utak erre sem voltak igazán megfelelőek, a kocsik gyakran szorultak javítgatásra.

Az egyik hajdani „sztráda” egyik pihenőjében
(Szoliváné Szabó Erzsébettől.)

Ráadásul a vonatozás jóval olcsóbb volt, így a járművek kihasználatlanul közlekedtek. Negyed év múlva – az igényekhez inkább alkalmazkodva – már csak Böhönyéig jártak e buszok.

Buszok a Deák téren 1928-ban
(Neumann Rezső felvétele.)

1930 körül

Buszos kiránduláson a Teutsch-féle cég alkalmazottai
(A felső kép Szoliváné Szabó Erzsébettől származik, a két alsó a Thúry György Múzeumból.)

 

.