Nagykanizsa, Templom tér

•Az 1864-es kataszteri térképen a tér még név nélkül szerepel. Az 1907-es címtárban mai nevével találjuk.

Nagykanizsa, Templom tér 4.a (valójában Hajgató Sándor utca 1.)
 

•Lásd: Hajgató Sándor utca 1.

1929

487. Nagykanizsa, Templom tér 5.                              (Sarlós Boldogasszony-templom*)

A templom és az iskola a 19. század utolsó éveiben                 Festmény a plébánián

(A templom körüli, téglafallal határolt területet cintóriumnak nevezték a kiskanizsaiak. Itt találkoztak egymással a misére korábban érkezők. A lányok, asszonyok, illetve a férfiak kisebb csoportokban, de külön-külön váltottak szót a településrész és az ismerősök épp legérdekesebbnek tartott ügyeiről.)

Kiskanizsai leány ünneplőben
(Vastagh Béla felvétele az 1930-as évek második feléből.)
 

Az 1930-as években

A keleti oldal az 1940-es évek első felében
(Kardos Ferenc révén Kovács Béla gyűjteményéből.)

(Kardos Ferenc révén Kovács Béla gyűjteményéből.)

A főoltár eredeti állapota négy képen

•Az 1716-os vizitációs feljegyzések szerint akkor már állt egy néhány éves, fából készített kápolna a városrészben, amelyet Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel.

1748-ban már téglából épített szentéllyel, egy oltárral rendelkezett. Feljegyezték, hogy körülötte volt a temető. Kiskanizsa e templomát az első katonai felmérés (az 1780-as évek első felében) a mai templom helyén jelzi.

A templom Barbarits által jelzett 1761-es építése tévedés, esetleg egy átépítés jellegű felújítás történhetett ekkor.

1799-ben (más források szerint 1797-ben, 1798-ban) leégett, majd 1803-ban újjáépítésre került.

1816-ban már két oltára, kórusa és sekrestyéje  volt, fehér bádoggal fedett tornyában négy harang „lakott": 312, 228, 134 és 58 kilogrammosak. Egy 1824-es feljegyzés említi először hét regiszteres orgonáját.

A korábbi templom és környéke 1864-ben

(Thúry György Múzeum.)

•A szűkös, kisebb templom helyén (1872 nyarán bontották el) Hencz és Berg építészek emelték az akkor önálló mezővárosnak a mai templomot.

Az utcai homlokzat egy rajza a templom tervezése idejéből
(Thúry György Múzeum.)

A helyi sajtó esetenként bővítésként emlegette a munkákat. Feltételezhető tehát, hogy valami megmaradt a korábbi templomból. Kétévnyi munka után, 1874-ben szentelték fel az új alkotást.

Szószékére a két angyal által emelt nemzeti címer került.

A templom mai üvegablakai 1914-ben készültek.

(Középen Fehér Tibor fotója.)

(Szakony Attila két felvétele.)

•Az első világháború előtt a templom tornyában öt harang „lakott”. 1895-ben öntött, hatalmas nagyharangja 1322 kg-os, a délben használt (a régi nagyharang) 700 kg-os, a misei 500 kg-os, a fertályos 230 kg-os, a művészi kidolgozású kisharang 80 kg-os volt. Öt harangjából négyet 1916-ban rekviráltak, mindössze a régi nagyharang (a 700-kg-os) maradt meg.
A meghagyott harang mellé 1922-ben Szlezák Lászlóval öntettek három harangot. A 307,5 kilogrammos harangot Szent Antalról, a 149,5 kilogrammosat Szent Vendelről, a 44 kilogrammos Szent Józsefről nevezték el.
Ekkor a templom tornyát is átalakították, négy új ablak és új bádogtető került rá.
1939-ben tudták a nagyharangot is pótolni. Az 1189 kilogrammos utód is Szlezák László műhelyében készült.

1944 júniusában olvashatták a kanizsaiak a helyi lapban, hogy ismét harangokat szereltek le beolvasztásra. Az Alsótemplomból a Szent Ferenc és a Szent Antal (e nevet tévesen adhatták meg) harang vált a világháború áldozatává, de a Felsőtemplomból (kettőt) és Kiskanizsáról (nem világos, hogy hányat) is vittek el harangokat.
Nincs adatom arról, hogy a háború hátralévő részében történt-e hasonló akció.

•1924-ben Szántó Lajos építőmester és Wuszter Károly bádogos kivitelezésében külső renoválás történt.

A kereszt javításakor a már tönkrement toronygombban, egy rozsdaette dobozkában megtalálták az 1872-ben kezdett építés adatait és az akkori tisztségviselők nevét tartalmazó papírlapot.

A helyenként már olvashatatlan szöveg megmaradt részeit egy új lapra másolták, kiegészítették az 1924-es adatokkal. Az utókornak szánt új üzenet ugyancsak a toronygombba került.

•Éber Sándor bajai festő freskói, stukkói az 1927. évi restaurálás eredményei. Ugyanekkor festette a Nagykanizsáról elszármazott beregszászi gimnáziumi tanár, Haba Ferenc a Szent Ferencet ábrázoló oltárképet.

Új orgonáját 1928-ban vásárolták, 1940 tavaszán új óra is került a toronyba.

Az 1942-es felújításkor készült Szent Antal oltára és átalakították a Magyarok Nagyasszonya-oltárt. A munkákat Bicskei Karle János festőművész és Bicskei Karle István szobrászművész végezték. A belső renoválást Mankovits István helyi építőmester végezte.

1945 és 1948 között
(A kép eredetije Vargha Ildikó [Miklós Zoltánné] birtokában.)
 

1962-ben Jets György és Konfár Gyula festették újra oldalfalait.

•A templom melletti plébánia, rendház építésére 1942-ben született indítvány, de az alapkőletételre csak 1948-ban került sor.

Hely hiányában akkor a plébánia az Olvasókör épületének földszintjén volt elhelyezve. (A püspök 1941-ben választotta le az alsóvárosi ferences plébániáról a kiskanizsait, amely a Magyarok Nagyasszonya nevet kapta.)

1911
(A templom mellet látható háznak ma már nyomát sem találjuk. Ha állna, 63-as házszáma lenne. Talán a plébánia építéséhez volt szükség telkére.)

A plébánia gazdasági épülete 1929-ben

•A templom keleti oldalán található fogadalmi kereszt még a jelenlegit megelőző, kisebb templom lebontása előtti időkből származik.

488. Nagykanizsa, Templom tér 5. (korábbi számozás szerint)

A 19. század utolsó éveiben

Balra az iskola a 20. század első éveiben

(Ugyancsak balra látható az egyik személy fején az a jellegzetes kosárféleség, amelyet a helyi lányok, asszonyok teherhordásra használtak. A 20. század nagyobb részében ilyenekben vitték Kiskanizsáról gyalogolva terményeiket a nagykanizsai piacra. Sokszor egymásra rakott kosarak emeleteit egyensúlyozták fejükön.)

1910

(Thúry György Múzeum.)

Az 1970-es évek első felében

(Jobbra az épület udvari szárnya.)

(Thúry György Múzeum.)

•Már az 1830-as években folyt a rendszeres iskoláztatás Kiskanizsán egy zsúpfedeles házikóban. A tanítást „György mester” végezte (nem azonos Faics Györggyel). Ezt követően az intézmény a Templom tér 1. szám alatt bérelt helyiségbe költözött.
•A körülmények javítására itt, a templom északi szomszédságában, a régi temető helyén épült fel a kiskanizsai „iskolaház”, amelyben 1842-ben kezdődött meg a tanítás.
Egy-egy osztállyal fogadta akkor a leányokat, illetve a fiúkat.
Kiskanizsa népessége gyorsan nőtt, az épület mérete viszont nem. Így 1874 őszén olyan kanizsai rekord született itt, amelynek megdöntése teljesen reménytelennek tűnik. A leányok első osztályába kettőszáztíz gyermeket kényszerültek felvenni.
Az ilyen helyzetek kezelésére valóban mesterek szükségeltettek.
•Halis István közlése szerint (Zalai Krónika), az 1896-os bővítéskor, a fundamentumot ásva öt csontvázat és egy bádogdobozt találtak. A dobozban tizenkét ív papír volt fametszetekkel, latin és német nyelvű imákkal.

•Az iskola négy tanteremmel történő bővítésének elhatározása 1905-ben megszületett, de csak 1911-re valósult meg.
Székely Nándor városi mérnök tervei szerint, Szuknay Lajos helyi építőmester kivitelezésében egy második épületet emeltek a régebbi mögött. Ez jelenleg is létezik, a szomszédos plébánia használja.
 

A tér épületei az 1926-os városrendezési terv térképén
(Thúry György Múzeum.)
 

1952

(A kép eredetije Vargha Ildikó [Miklós Zoltánné] birtokában.)

1979-ben az intézmény a közeli, új, emeletes épületébe költözött, a feleslegessé vált itteni, öregebbik házat lebontották.

•Amikor Kiskanizsa önálló mezővárosként (1868-tól), majd nagyközségként (1873 és 1880 között) élte életét, szükségből itt rendezték be a városházát.

Eredetileg Dolmányos Vendeltől béreltek e célra növekvő számban helyiségeket. (A Bajcsy-Zsilinszky út 37. szám alatt 1864-ben Bőrdolmányos György háza volt. Ő szerepelt a választójoggal rendelkezők 1848-as névsorában, Bőrdolmányos Antallal együtt, Dolmányosok viszont nem. Nem lehetetlen, hogy a név az idők során rövidült, mert később megjelennek az iratokban a Dolmányosok, eltűnnek a Bőrdolmányosok.)

Később – valószínűleg anyagi okokból – az itteni iskola részbeni igénybevétele mellett döntöttek.

•Megjegyzem, hogy ettől az időszaktól eltekintve, Kiskanizsa mindig Kanizsa városának egyik fele volt. Az 1880-as egyesülés végső oka az önállóvá vált városrész pénzügyi ellehetetlenülése volt.

Jobb ötletem nem lévén, itt sorolom fel azoknak a nevét, akiket ebben az időszakban Kiskanizsa első emberének (városbírónak) választottak. A listában csak azokat tudom szerepeltetni, akiknek megválasztásáról szóló hírt a helyi lapokban megtaláltam.

1868: Varga István,

1872: Hegedüs László,

1878: Haba József,

1880: Dolmányos László.

Az 1871. évi törvény alapján készített helyi rendelet (1873) szerint a városbíró munkáját helyettese és két esküdt segítette. Mindnyájukat három évre választották.

.