Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



494. Nagykanizsa, Vágóhídi út eleje

 

•A Vágóhídi úton, közvetlenül a vasútvonal előtt, az út déli oldalán 1887-ben létesítette ezer sertést befogadó hizlaldáját Vucskics János.

 

1906

 

(A hizlalda szennyvizét a Dencsár-árokba vezették. Ezzel elérték, hogy annak közmegegyezéses neve Büdös-árok lett.)

 

 

 

 

•A létesítmény gazdái cserélődtek, közben 1920-ban (ekkor Breuer Izidor volt a tulajdonosa) az élelmezési gondok enyhítéséhez a város használta, bővíttette is. 1921-ben került a Dunántúli Élelmiszer és Áruforgalmi Részvénytársaság birtokába.

Ők nagyszabású tervet készítettek a hizlaló feldolgozó üzemekkel történő bővítésére. Bőrgyár, szappan- és gyertyagyár, a szarut, a szőrt, a csontokat feldolgozó üzem telepítését képzelték el.

1922-ben elkészült valamiféle húsfeldolgozó rész, majd a fejlesztés véglegesen elakadt.

 

1923


•1927-re már kiderülhetett, hogy a vállalkozás nem fog hasznot hajtani, mert augusztusban az ingatlanon kerthelyiséges „kiránduló” vendéglőt nyitottak, amely a Puskaporos nevet kapta.
Az ötletgazdák bevallottan számítottak a principálisi fürdőzés szándékával errefelé járókra is. A megnyitó sikeres volt. A helyi lap szerint ezrek látogattak ki az eseményre. A tulajdonosok már tervezték az Erzsébet térről induló buszok beállítását augusztus huszadikán, hogy segítsék az érdeklődők kijutását.
Mindezek ellenére az év végén meghirdették az ingatlan árveréses értékesítését.

 

(Rein Ernő – 1878-1944 – egyike volt a város mészárosainak. Vállalkozását 1928-ban fia, Andor vette át.)

 

495. Nagykanizsa, Vágóhídi út közepe

 

•A 18. század közepén, amikor még a Principális csatornát nem ásták ki, az elődjének számító patak sokkal közelebb volt a Magyar utcához, mint a későbbi csatorna.
A Vágóhídi út helyén már akkor létezett egy kocsiút. A patakon keresztül vezetett Kiskanizsa északi részébe, a mai Őrtorony utca végéhez. Minden bizonnyal a kiskanizsai gazdák igénye nyomán alakult ki: förhénci, cserfői birtokaik elérését könnyítette meg.
A patak hídjától nyugatra, az út északi oldalán az első katonai felmérés (az 1780-as évek első felében) jelzi a Berki vendégfogadó épületét.
Itt volt az a forrás, amelyet messzi vidékek csodás gyógyulásban reménykedői is Szent-kútként tiszteltek és vizétől egészségi állapotuk javulását várták.
Ilyesmiről nem maradt fenn adat. A fogadós vagyoni állapotának javulása sem számítható a csodás jelenségek közé.

 


Az első katonai felmérés részlete

 

1809
(Alul, középen a fogadó. Fenn, jobbra az Inkey-kápolna. Balra a Principális, tőle jobbra a szabályozás áldozata: Polai malma víz nélkül.)
(library.hungaricana.hu)

 

A második katonai felmérésen (1858) már nem szerepel a fogadó.
•A Vágóhídi út vasútvonalon túli részén, a déli oldalon, körülbelül félúton a vágóhíd felé (nagyjából a vendégfogadó helyén) állt az a puskaporos torony és őrszoba, amelyet 1863-ban volt kénytelen megépíttetni a város. A közös hadsereg 48. gyalogezredéhez tartozott.
Lebontásának idejéről nincs adatom. 1931 nyarán még állt, a katonaság őrizte.

 

A puskaporos torony az 1864-es térképen
(A jobbra látható csatorna keleti oldala mentén ma a szombathelyi vasútvonal húzódik. Létezik az út észak-dél irányú elágazása is.)

(Thúry György Múzeum.)

 

496. Nagykanizsa, Vágóhídi út vége

 

•A város első, kezdetleges vágóhídjához 1874-ben jutott, amikor átvette a két épületből álló, uradalmi vágóhidat, amely a Lazsnak-csatorna nyugati oldalán volt, nem túl messze a kiskanizsai úttól, déli irányban.

•Az új városi vágóhidat 1897-ben kezdte építeni Sallér Lajos itt, a puskaporos tornyon túl.

 

 

Modernizálása első lépéseként 1910-ben 44 méter mély, percenként 40 liter vizet adó kutat ásattak. A feladatot Neukom Bálint neves kútfúró végezte el.
1911-ben Rauscher Miksa elkészítette az átalakítás terveit. Felépült volna egy igazgatósági épület állatorvosi lakással, továbbá a házfelügyelő, a gépész és a fűtő lakása. Külön vágóhidat szántak a nagyobb, a kisebb és a beteg állatoknak. Kazánház, léghűtő és jéggyár tartozott volna még a létesítményhez.
Mindebből nem lett semmi, ami sok gondot okozott. Leginkább azzal, hogy sertéseket itt nem vágtak. 1927-ben a város ötvenkét mészárosának ötvenkét helyen létezett „sertésszúró” és feldolgozó üzemecskéje. Akadt köztük olyan is, aki éjszakánként háza pincéjében végezte a munkák legvéresebb részét, hogy csökkentse a munkáját terhelő adókat. Nyakon csípéséig nem volt sikertelen igyekezetében.
A rossznyelvűek szerint Gärtner Antal ügyvéd csak azért építtetett magának 1928-ban házat a Rozgonyi utcában, mert képtelen volt tovább viselni Deutsch Ignác mészárszéke mellékhatásait a Király utca 36. szám alatti lakásán.
1928-ban a vágóhídon történt egy felújítás, de a modernizálásra 1930-ig kellett várni. Ekkor Krencsey Géza fővárosi műszaki főtanácsos tervei szerint végezték a munkálatokat.
 

1928

 

1958

 

 

 

 

 

.

 
/1