Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



276. Nagykanizsa, Kinizsi Pál utca

 

•Az 1786-os térkép szerint már akkor nyílt innen egy rövid utca, amely északkelet felé vezetett. Szinte biztos, hogy az utcák 1772-es – ifj. Makoviczky Gyula (a cukrász fia) által közölt – felsorolásában Szombathelyi utca névvel ez az utca szerepel.

Feltételezem, hogy neve nem a mai megyeszékhelyre utalt, hanem az Árpád-házi királyok idején itt (a lámpagyár helyén) kialakult falura, Szombathelyre. A település neve alapján vásáros hely lehetett. Vándor László újabb kutatási eredményei alapján a törökök megjelenése előtti időkben a város északi irányban már idáig terjeszkedett és Szombathely az akkori (a maitól északabbra települt) város része volt.

•1799-ben már Óriás utcaként említik. Nem tudni miért kapta e nevet a rövidke utca – hacsak nem – rövidsége okán.

A németül beszélő helyiek számára Riesen Gasse volt a neve. A városlakók másik része persze a németesített változatot „visszamagyarosította”, de az eredmény nem az eredeti Óriás utca, hanem: „Rizengászli” lett.

Mai nevét 1873 óta viseli.

 

 

•Az 1860-as években még nem ért a Rákóczi utcáig, vége a fedetlen Ördög-árok előtt volt.

Szántó Lajos kőművesmester 1910-ben felépítette a Dózsa György út 51. szám alatti sarokházat és az 53. szám alatti párját is, helyet hagyva az utca folytatásának. 1914-ben engedélyt is kért az utca meghosszabbítására a Dózsa György úton túlra. Akkor ugyanis még földes kocsiút vezetett a Garay utca végéhez és tovább a „Herkules” irányába. A terv azonban terv maradt.

Az utca további kiépítése csak évtizedek múlva folytatódott.

Mára legalább hosszával rászolgál régi, „Óriás” nevére. Már Szombathelyig ér.

 

Nagykanizsa, Kinizsi utca 0. (valójában Erzsébet tér 16.)

 

•Lásd: Erzsébet tér 16.

 

   

 

A 2013-as felújítás eredménye

 

Nagykanizsa, Kinizsi utca 1. (egyben Rozgonyi utca 1.) és 3.

 

•Lásd: Rozgonyi utca 1.

 

 

277. Nagykanizsa, Kinizsi utca 2.

 

Az 1950-es években

(Balra a 2. számú, jobbra az 5. számú ház. E mögött a 7. számú épület oromfala.)

(Thúry György Múzeum.)

 

•Az épület déli fele öregebb: valószínűleg a Kaiser-házzal együtt épült.

Akkori telke az Erzsébet tértől (16. szám) a Kinizsi utca 6. szám alatti ház telkéig (az is része volt) terjedt.

Még a századfordulón is egy tulajdonosa volt az itteni épületeknek. Ekkoriban a telket északról a 4. számú ház telke határolta.

A 20. század első évtizedében készült el az épület északi része.

Ezzel összeépült a telek következő, északabbra álló házával. Ezt az ódon, 1860-ban már létező földszintes raktárt néhány éve lebontották, helyére nagy, emeletes ház került.

 

A terület (3389) 1917-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

A mai kapualjat 1942-ben alakíttatta ki az 1892-ben született Tóth Béla kereskedő, akkori tulajdonos.

 

    

 

 

 

•Az eredeti és a bővült házat terménykereskedők használták raktárként. Előbb Scherz Samu (Scherz Lipót fia 1923-ban, nyolcvanhárom évesen halt meg), 1912-től Pollák M. Emil (1910-ben indult) vállalkozása működött itt, de a telek valamelyik épületében volt Schável Lajos lakatos műhelye is.

 

1910

 

278. Nagykanizsa, Kinizsi utca 2.a

 

•Darányi Árpád emeletes háza felhúzására 1911-ben kapta meg az építési engedélyt.

 

         

 

Itt, az első emeleten volt Pollák M. Emil cégének irodája.

•Darányi – akárcsak apja, Ditrichstein Dávid – orvosként tevékenykedett Nagykanizsán. Gyakorló orvosként 1890-ben jött vissza a városba. A 20. honvéd gyalogezredhez került, annak törzsorvasaként vonult nyugalomba. 1925-ben, 63 évesen halt meg.

•Versényi (Vetter) Rezső (1886-ban született) az első világháború végén került a Felvidékről Nagykanizsára. Miután az 1920-as évek elejétől a főpostán dolgozott különböző beosztásokban, 1941-ben kapta meg a helyi mozgóposta vezetésének feladatát, majd a főfelügyelői rangot.
Családja legismertebb tagja mégis fia, Loránd lett. A hajdani kisgyereket (az 1910-es évek legvégén születhetett) manapság talán autistának mondanánk, akinek értelmi adottságaival ugyan semmi baj, de környezetével mégsem tudja kialakítani a szokásos emberi kapcsolatokat.
Az 1950-es, 1960-as évekre a gyermek idősödő férfivá és a nagykanizsai folklór sajátságos alakjává vált. Versényi (Vetter) Lorándot egyre többen kezdték emlegetni. Előbb Lóriként, majd félrehallások következményeként Flóriként. Új „ismerősei” nagy többségének már fogalma sem volt valódi nevéről.
Munkát valószínűleg nem tudott vállalni, így ideje jelentős részét sétával töltötte, bár a „hosszas gyaloglás” kifejezés jobban írja le elfoglaltsága lényegét.
A család itteni lakásából indult útjaira. Ruházata mindig kifogástalan és a célhoz illő volt. (Ebben érdemei lehettek két leánytestvérének is.) Ápolt ember benyomását keltette, a cipőivel sem volt gond, pedig ezekből átlag feletti lehetett fogyasztása. Sokszor valamiféle bőrtok függött egy vállán átvetett szíjon; lehetett benne akár fényképezőgép is. Élete végén váltott: egy „Szokol” lett az útitársa. A kis rádiót füléhez szorította, így szigetelte el magát a külvilágtól.

 

 

Magas volt és vékony, céltudatosan haladt, de kerülte a többi járókelővel a szemkontaktust. Inkább a járdára szegezte tekintetét; látszólag kutatóan nézte azt, de valójában saját gondolatai foglalhatták le. Képtelen volt elviselni, ha valaki hosszabb ideig mögötte haladt. Ilyenkor megállt, ellenséges gyanakvással várta, hogy megelőzzék.
Van visszaemlékezés, amely szerint időnként lassított, papírt, ceruzát vett elő és számolgatni kezdett. Akkoriban még feltűnést keltett a hosszasan tenyerében matató járókelő.
A gyerekek féltek tőle vagy csúfolták. Vagy féltek tőle és csúfolták. Alaptalanul. A Sétakertben – időnként ott pihent egy keveset – megesett, hogy megvédte a kisebbeket, ha a nagyobbak méltánytalanságra készültek velük szemben.
Igaz, az emlékezők szerint egyszer dührohamot kapott. A jelenlévők – állítólag – előbb hozzá, majd a mentősökhöz hívtak mentőt.
Egyik hosszabb útján érte a halál. Már sötétedés után, a várostól keletre, a hetes számú főút szélén gyalogolt hazafalé, amikor egy busz elütötte. A nekem hajdan mesélt változatban a Sánc felé tartó sínek mentén sétálva sodorta el egy szerelvény. Egyik esetben sem zárható ki a „Szokol” bűnrészessége.
(Az anyag összeállításában sokat segítettek az adatok, amelyeket dr. Fodor Zsolt gyűjtött.)
 

279. Nagykanizsa, Kinizsi utca 5.                                                                           (Aczél-ház)

 

•Az utca egyik legöregebb háza. Alaprajza változása alapján 1860 és 1864 között épülhetett. Az épület érdekes része az udvari oldalon a kapu feletti fedett balkon.

 

         

 

 

•A századfordulón Aczél (Fischl) Pál ügyvéd tulajdonában volt, aki hetvenhat évesen, 1928-ban halt meg.

Fia, Aczél (Acél) Pál 1885-ben született Siófokon, a középiskolát Kanizsán végezte.

Budapesten ismert drámaíró, filmrendező és szakíró lett. Például 1916-ban ő dolgozta át Petőfi „Apostol” című művét, amikor abból magyar film készült. 1949-ben halt meg Németországban.

•1910-ben már Grünfeld Miksa (1860, esetleg 1861 vagy 1862-1944), a Herkules téglagyár egyik alapítója, tulajdonosa birtokolta a házat. Itt voltak a gyár irodái is.

 

 

280. Nagykanizsa, Kinizsi utca 6.

 

•Strém Bernát (1920-ban, élete 90. évében halt meg) fakereskedő 1893-ban épített háza. A korábban itt álló két épület helyére került. Tervezője, kivitelezője Sallér Lajos volt.

 

(Tóth Endre felvétele)

 

•A Strém Bernát és Fiai cég a Magyar utca 2. szám alatt működött. Csonttelepük az Erdész utcában volt.

1905-től a vállalkozás Strém Károly neve alatt folytatta tevékenységét.

 

281. Nagykanizsa, Kinizsi utca 7.

 

Az 1950-es években

(Thúry György Múzeum.)

 

•Itt egy nagyon öreg, oromfalával az utcára néző ház állt.

•Az 1910-es évek elejéig Strém Károlyé volt.

Apja, Strém Bernát üzletágát folytatva lett fa és szén adásvételével foglalkozó nagykereskedő.

 

1906

 

282. Nagykanizsa, Kinizsi utca 8.

 

Az 1950-es években

(Balra a 6. számú ház egy része és mögötte a Torma-ház. Jobbra a 17. számú épület vége, aztán egy házként a 19.a és 19. számú ház. A kanyar előtt még látszik a 21. számú is.)

(Thúry György Múzeum.)

 

•Torma Lajos asztalos (1909-ben, élete 59. évében halt meg) háza. A 19. század utolsó harmadában épült.

Az építtető T L monogramja ott a kapu két ablakocskája öntöttvas rácsában.

 

    

 

                

 

Az udvari szárny emeletes

 

 

•Tormáék cége 1884-ben jött létre, a két világháború között is létezett Torma Pál tulajdonában. Ő 1911-ben kapta meg iparűzési engedélyét. 1913-ban a Kisfaludy utca 4. szám alá, majd újabb és újabb helyekre költöztette műhelyét.

 

1913

 

          

A bontás előtt álló házban 2013 elején készült képek
(A lépcsőház fából készített lépcsőfokaival, a függőfolyosó, a végén kialakított emeleti „pottyantós” illemhely. Utóbbi a 20. század közepén még általános megoldásnak számított a város emeletes házaiban is. A képen látható lehet fajtája utolsó példánya.)
 

Ide kívánkozik egy másik fotó is. A bútordarab a Muzikár-féle asztalosműhelyben készült. Valószínűleg a 19. század végén.

 


Szobavécé
(A felvételt dr. Fodor Zsolt jóvoltából készíthettem el.)
 

283. Nagykanizsa, Kinizsi utca 14. (képek még: Arany János utca 12.)

 

•A saroktelekre 1890-ben Sallér Lajossal építtette a ma is álló házat Bajor László.

 

  

 

•1891-ben „Polgárok vendéglője” néven indította itt el saját vállalkozását. Ezt megelőzően a Magyar utca 76. szám alatt működtette vendéglőjét.

•Ekkoriban szokás volt jótékony célokat is felvállaló asztaltársaságok alapítása.

1893-tól az új épületben tartotta összejöveteleit az 1890-ben alakult Nagykanizsai Kossuth Lajos Magyar Asztaltársaság.

A társaság elnöke harminc évig Horváth István, a városi adóhivatal főnöke volt. Hetvenhat évesen, 1940-ben hunyt el.

 

Horváth István

 

1907

 

1906-ban megalakult a Petőfi Sándor Asztaltársaság a Bayer-vendéglőben (volt Kozma-vendéglő, Kossuth tér 1.). Elnökük Oroszváry Gyula ügyvéd lett.

1911-ben és 1922-ben is újra kezdte működését az Első Magyar Asztaltársaság. Ők az 1890-es egylet utódai voltak, továbbra is Horváth István elnökletével. 1911-ben a Vaskapu szállóban (Király u. 26.) volt a székhelyük.

 

(Thúry György Múzeum.)

 

284. Nagykanizsa, Kinizsi utca 11., 13., 15. és 17.

 

•A korábbi egyetlen (mára már megosztott) telken 11. és 13. számmal két lakóház állt.
A századfordulón az ingatlant Kolozsvári (Klein) Ödön (1930-ban, élete 69. évében halt meg) postaszállító birtokolta. Kolozsvári a vasútállomásról szállította a postai küldeményeket a városba. E célból alkalmazott két kocsist, tartott két kocsit és két lovat.
Igazán ismert emberré azonban becsületsértési, rágalmazási ügyei tették. Hol ő perelt, hol őt perelték.
Először 1906-ban találkozhatunk ilyen esetével. Az egyik helyi lap, kifogásolva a küldemények rendszeres késését, Kolozsvári lovait hibáztatta, száraz gebéknek nevezte azokat. A gazda az állatokat ért inzultus miatt súlyos sértésekkel tűzdelt, goromba levelet írt a kiadónak, az pedig becsületsértési pert indított ellene. Kolozsvári viszonváddal élt a lovait ért sértések miatt. Csak a bíróságon tudta meg, hogy az állatok becsületét nem védi törvény Magyarországon. Kénytelen volt bocsánatot kérni és fizetni a két ügyvéd költségeit.
Újabb ügyek követték egymást. 1925-ben, egy a királyi ítélőtáblát is megjárt perben még Kolozsvári elmeállapota megvizsgálását is elrendelték.
Amúgy hősünk normális volt. Amikor 1920-ban megalakult a Nagykanizsai Háztulajdonosok Szövetsége, őt választották igazgatójának (később titkárának, főtitkárának). Itt alakították ki a szervezet irodáját is.

 

         
A telek beépítettsége 1901-ben és 1917-ben
(Thúry György Múzeum.)

 

•1910 körül lett lakója vagy részben tulajdonosa (talán a 13. számú háznak) az ingatlannak Holczer Jakab. Az 1907-es városi címtárban még a baromfikereskedők, között találjuk nevét, de aztán váltott: belőle „mozis” lett, fiából pedig mozigépész.

 

       

 

      
Az udvar mélyén

 

•A 15. és a 17. szám alatt a Gáspár család házai álltak.
 

Az 1950-es években

(Balra a 2., jobbra a 9. számú ház egy-egy része. Utóbbi mögött még viszonylag jól látszanak a 11., a 13. és 15. számú épületek.)

(Thúry György Múzeum.)

 

Gáspár Ferenc földműves (az időszak neves szőlőtermelőjének, borászának számított) egyik alapítója és mindvégig igazgatósági tagja volt a Dél-zalai Takarékpénztárnak, virilista tagja a képviselőtestületnek.

 

Gáspár Ferenc

(Kilencven esztendős volt, amikor 1911-ben meghalt.)

(Thúry György Múzeum.)

 

•A 17. szám alatti ingatlan 1868-ban Simán Ferenc és felesége, Gáspár Örzse hagyatékaként került birtokába.
1876 elején a helyi újság már Hayden-házként említi ezt az épületet.
A Sugár út kialakításakor a hosszú telek keleti vége is beépíthetővé vált. Hayden Mária emeletes lakóháza ott (Sugár út 18.) került felépítésre.

                                                                                 

                   
Kinizsi utca 17.
(A téglafallal határolt telek.)

 

Míg a 15. szám alatti korábbi épületből semmi nem maradt, itt az eltérő korú udvari részek még léteznek.
 

 

285. Nagykanizsa, Kinizsi utca 31.

 

•Hosszú földszintes házát 1889-ben építtette Keller Mátyás (1855-1925), neves cipész. Sallér Lajos tervezte, kivitelezte.

 

(Thúry György Múzeum.)

 

  

 

1880

 

1883-ban már a Fő út 7. szám alatt található meg a cipész

 

Keller üzlete 1890 körül a Vasemberház Erzsébet téri oldalán

(Thúry György Múzeum.)

 

1908

 

1920

 

Nagykanizsa, Kinizsi utca 34.g (valójában Rákóczi utca 23.)

 

•Lásd: Rákóczi utca 23.

 

 

286. Nagykanizsa, Kinizsi utca 43. és 58.

 

•A 43. szám alatt, a még létező (két részből álló) épületben 1896-ban Szücs Ferenc (1935-ben, hatvannégy évesen halt meg) nyitotta meg szikvíz üzemét, amely halálakor került fia, Lajos kezébe. Gyártottak üdítőitalokat is.
Szücs Lajos a vállalkozást már a Magyar utca 101. szám alatt működtette.

 

   

 Kinizsi utca 43.

 

 

1940

 

 

•Pais János úr hívta fel figyelmem az 58. szám alatti ház történetére.
Ebben hunyt el Talabér János (1825-1899) pap és költő. 1861-ben érte el, hogy Zalaszentbalázsra kerüljön plébánosnak. Így akart egy olyan város szomszédságába jutni, amelyben volt irodalmi élet.
Még többre vágyva lemondott a plébánosságról és az 1870-es évektől a fővárosi irodalmi élet részese lett. Ekkortól ideje javát ott, kisebb részét Kanizsán töltötte. Kanizsai házához (talán ezt is ő emeltette) kápolnát építtetett. Felszentelését 1900 tavaszára tervezte, de halála megakadályozta elképzelése végrehajtásában. A helyi temetőben nyugszik.
A ház kápolnának szánt része is létezik még.



Kinizsi utca 58.


           
Az épület udvari oldala a kápolnával

 

    

Talabér János

 

Nagykanizsa, Kinizsi utca 72.a (valójában Dózsa György út 51.)

 

Lásd: Dózsa György út 51.

 

  

 

 

287. Nagykanizsa, Kinizsi utca 79.

 

•Roth Miksa 1892-ben építtetett lakóháza. Szántó János tervezte és kivitelezte.

 

  

 

 

•Roth 1915-ös halálakor a helyi posta vezetője volt, de festőként, könyvek illusztrátoraként is ismertté tette magát.

1912-ben jelentette meg Pécsett „Az erdők világa” című könyvét. A Baranya természeti világával foglalkozó kötetet Roth rézkarcai gazdagítják.

 

                                    

Roth Miksa (1865-1915) és egy rajza Halis István egyik könyvéből

 

•1918-ban a ház már Krátky József telekkönyvvezető (dr. Krátky István polgármester apja) tulajdonában volt.

 

Nagykanizsa, Kinizsi utca 85.b (valójában: Dózsa György út 53.)

 

Lásd: Dózsa György út 53.

 

  

 

 

 

 

 

 

 

.

 
/1