Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



320. Nagykanizsa, Kisfaludy Sándor utca

 

•1854-ben nyitották meg.

A Kerti utca helyett (alsó részét Gőzfürdő utcaként is emlegették) 1873-ban új nevet kapott. Nyugati része a Fürdő, keleti már a Kisfaludy utca nevet kapta.

1900-ban az utca egésze Kisfaludy Sándorról lett elnevezve.

 

 

•Sokáig poros, városszéli utcának számított. Még 1921-ben is olyan cikk jelenhetett meg róla a Zalai Közlönyben, amely ezt támasztja alá.

 

Szenzáció a Kisfaludy utcában

Bármily hihetetlenül is hangzik az olvasónak, de mégis megtörtént. Tegnap este a Kisfaludy utcát egy jött-ment, vagy odatévedt öntözőkocsi a gőzfürdőig végigöntözte. Az eset hihetetlen szenzációt keltett az utcában, amelynek lakói a portól már csaknem derékig betemetve egymás után bújtak elő a csoda szemlélésére. A szenzáció azonban ott van, hogy a kocsi nemcsak megjelent, hanem annak módjával spriccelt is. A Kisfaludy utcabéliek a soha nem látott kocsit nagy ámulással szemlélték.

A glossza még további részletekkel érzékelteti az ott lakók meghatottságba váltó örömét, majd így fejeződik be:

Mindegy. A hihetetlen szenzáció megtörtént s az öregek mesélni fogják még a kései unokáknak is, éltetve a város érdemdús vezetőségét. Vannak azonban, akik azt vitatják, hogy a kocsi csak betévedt ebbe a „kloáka” utcába, mások szerint pedig a kocsis nemrég került be faluról s hű maradt a kövezetlen utcákhoz, már csak a lovak patájára való tekintettel is.

 

Persze, egy-egy nagyobb esőzés időnként enyhülést hozott a por okozta kínokban.

Például 1876 tavaszán az utca alsó részének lakói nyílt levelükben arról tájékoztathatták a városi tanácsot, hogy feléjük megszűnt a kocsis közlekedés.

Egyúttal „alázatosan” kértek engedélyt – a kocsikat pótlandó – csónakok, dereglyék használatához.

 

      

Az utca burkolata alatt ma két boltozatos csatorna rejtőzik, amelyek korábban az esővizet vezették el
(A képeket Varga Zoltán és Czupi Gyula készítette a Csengery úti kereszteződésben.)
 

•Mivel a város legnagyobb része agyagos talajra települt, az utak javításához pedig a közelben nem lehetett követ lelni, a nedvesebb időszakokban szinte lehetetlenné vált a gyalogos közlekedés. Így volt ez már a mai város kialakulásakor, az 1700-as évek elején is.
Halis István egyik írásában olvasható, hogy száz esztendővel később egyesek „falábakat” használtak arra, hogy az utca egyik oldaláról a másikra jussanak.
A gólyalábazásnak e kanizsai szokását Czupi Gyula támasztotta fel kétszáz évvel később, az ezredfordulón.
A dolgot megízlelő gyerekekből olyan csapat alakult ki, amely ügyességével sok helyen késztetett bámulatra sokakat.



A helyi gólyalábasok egy csoportja 2011 nyarán

 

321. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 1.a

 

•Pusofszky Sándor (1872-1923) borbélymester tornácos lakóháza.

 

1900

 

1910-ben építtette Palkó Péter építőmesterrel. Kapuja Kohn Samu munkája.

 

      

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 2.d (valójában Csány László utca 2.)

 

•Lásd: Csány László utca 2.

 

 

322. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 4. (képek még: Csány László utca 1. és 1.a)

 

•1868-ban alakult meg a Nagykanizsai Fürdő Részvénytársulat.

 

Az 1920-as évek második felében

 

Az általa itt – ma két telek van a területen – építtetett gőzfürdő 1873-ban nyílt meg. Az épület, amelynek homlokzata a Kisfaludy utcával volt párhuzamos a telek belsőbb részén állt. Ötven méter hosszú volt, Geiszl Mór tervezte.

•A korabeli leírás szerint nők és férfiak egyaránt igénybe vehették az intézmény szolgáltatásait, de térben elkülönítve. A keleti oldalon voltak a fürdőszobák, márvány illetve egyszerűbb, kő kádakkal. Az épület nyugati felében a két gőzfürdői részhez nagy előtér, öltözők, gőzterem (benne lépcsőzetes gőzpadokkal), hideg és meleg vízzel is ellátható márvány fürdőmedencék (kettő) tartoztak.

Az udvar hátsó részében, az épület mögött volt a nyári uszoda szabadtéri, ovális alaprajzú, nagyjából húsz méter hosszú medencéje. Mellette helyezkedtek el a kabinok. A medence vizét, ha szükséges volt, gőzzel melegítették. A hölgyek délelőttönként, az urak délutánonként látogathatták az intézmény e részét.

Vizéről nem volt hízelgő véleménye a helyi lap munkatársának. Mint 1900-ban megállapította, a cserét követő első napon jéghideg, két percnél tovább elviselhetetlen. A másodikon kellemes, bár, mintha valamilyen réteg úszna a felszínén. A harmadikon már piszkos. A cserét megelőző (általában ötödik) napon szaga is van, akár az öreg pocsolyának.

A fürdőt ásott kút és benne egy „mellbajos" gép látta el vízzel. A fürdő mellett szökőkút (ugrókút) is működött.

 

1917

(Thúry György Múzeum.)

 

(Az intézmény közérdeklődésre számot tartó jellemzőiről Tersánczky József tájékoztatta a helyi lap olvasóit. Köztük arról, hogy a pénztárban üldögélő Herman Katalin kisasszony szép, barna leány.)

További szolgáltatásként hamarosan bevezették a köpölyözést is.

•A fürdő eredetileg elképzelt fejlesztési tervei már nem valósultak meg. A forgalom kisebb volt a vártnál, így nem lett felépítve a szálloda sem, ami a gőzfürdőtől délre lett volna.

A kút vízhozama sem lett megfelelő, jelentős költséggel lehetett csak megoldani a problémát.

Jellemző a pénzügyi gondokra, hogy a részvényeseknek évi egy fürdési lehetőség jelentette az osztalékot.

•Miután 1910-ben a részvénytársaság megszűnt, a fürdőt bérlőkkel működtették.

Egyikük, Csillag Jenő 1910-ben itt, a gőzfürdő épületén helyeztette el a város az első fényreklámját.

 

1911

 

1911

 

•Kocsma is létesült az épületben. A két „intézmény” párhuzamos léte nem volt mindig mentes a problémáktól.

1896-ban írta a helyi lap, hogy a helyőrség katonái miután féktelen jókedvre derülnek a kocsmában, a fürdő folyosóin ropják a táncot. Azt csak feltételezem, hogy táncpartnereik nem tartoztak a hadsereg kötelékébe.

A vendéglői rész és a környező kert volt a 20. század első évtizedében – a rendkívül megszaporodott munkabeszüntetésekkor – a munkások sztrájktanyája.

Volt időszak, amikor a helyi sajtóban a „Ma nincs sztrájk Nagykanizsán” cím igazi hírnek számított.

 

Sztrájk (Munkácsy festménye alapján.) (1910)

 

1907

 

•1911-ben a város megvette a fürdőt, majd 1921-ben továbbadta Novák János volt országgyűlési képviselőnek. (A Sandon, 1869-ben született Novákot 1910-ben választották a csurgói választókerület képviselőjévé.) Érdekessége az időszaknak, hogy Novák csapi földbirtokán talált és kitermelt szénnel fűttette a kazánokat.

Az új tulajdonos az intézményt felújíttatta. Ekkortól a többi szolgáltatáson túl tíz fajansz káddal felszerelt kis fürdőszoba és harmincnégy gőzkabin várta a vendégeket. Hiába. Az elszegényedés radikálisan csökkentette a látogatók számát. A működtetés – nem segített a saját „bánya” sem – gazdaságtalan lett. 1923 végén Novák bevezette a havi egyszeri nyitva tartást.

 

1920

 

1928-ban kapott új tulajdonosokat a gőzfürdő, de öt esztendő múltán már ők is az értékesítését hirdették:

 

1933

(Tóth János társa Poór Ferenc volt.)

 

1929-ben így kesergett az újságíró: „A boldog békeidőben Csillag Zsaki fürdője volt az előkelő világ találkozó helye. Nemcsak a kanizsaiak fürödtek ott, hanem oda járt a jelenleg már külföld számba menő Varasd, Kapronca, Ludbreg is. Azóta az idők megváltoztak. Csillag Zsaki hátat fordított a gőznek és a fürdő lassú végvonaglásban elhunyt.”

•Az uszodai rész már az 1920-as évek közepén használhatatlanná vált, de a gőzfürdő még a második világháború után is működött.

A lakásokba épített fürdőszobák általánossá válásával látogatottsága lecsökkent, a szolgáltatás megszűnt, az épületet lebontották.

•A „részvénytársulat” eredetileg a déli oldal összes építési telkét megszerezte a Csány utcától a Csengery úti sarokig. A feleslegesnek bizonyult keleti területet 1875-ben hirdették meg értékesítésre.

 

323. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 7.

 

•Bojtor József, aki korábban kocsik, szekerek gyártásával foglalkozott – a gépkocsik térhódításával – autók javításával is foglalkozni kezdett az 1920-as években.

E telken garázst alakított ki, amelyben bérelhető autói álltak. Taxikat is járatott. Az épület előtt volt benzinkútja.
Itteni lakásán érte a halál 1946-ban. Ötvenkilenc esztendős volt akkor.
 

1931

 

  

 

A házat az emeletráépítés során jelentősen átalakították, de a garázs még létezik.

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 8. (egyben Csengery út 24.)

 

•Lásd: Csengery út 24.

 

  

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 8.a (valójában Csengery út 29.)

 

•Lásd: Csengery út 29.

 

  

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 17. (egyben Csengery út 22.)

 

•Lásd: Csengery út 22.

 

    

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 17.a (egyben Csengery út 27.a)

 

•Lásd: Csengery út 27.a

 

                                                            Az első világháború idején

 

      

 

 

324. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 17.b

 

•Weisz Hugó szesznagykereskedő (1915-ben, 30 évesen halt meg) 1911-ben készült emeletes bérháza.

 

      

 

325. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 17.c

 

•Weisz Mór (1918-ban, 68 évesen halt meg) szénnagykereskedő 1912-ben épült emeletes háza.

 

1980 körül

 

  

 

1906

 

326. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 19.                                                               (Vécsey-ház*)

 

•A telket, az uradalom 10. fülöpvárosi telkét, amelyre e ház épült, Blau Jakab vásárolta meg az eredeti, 1847-es vevőtől, Pávits Jánostól. A telek keleti határa a Batthyány utca lehetett.

1854-ben lett Blau Pálé. Blauék fél évszázad után házhelyekre osztva értékesítették a területet az itt építkezőknek.

 •A jelenlegi épület Vécsey Zsigmond (1865-1913) polgármester 1912-re elkészült háza.

 

  

 

Védett kapuja a budapesti Oetl öntöde munkája.

 

      

 

Oetl cégének vaspavilonja a székesfehérvári országos kiállításon (1879)

 

•A torontáli származású Vécsey 1893-tól főkapitánya, 1896-tól 1913-ig, haláláig polgármestere volt Kanizsának.

Idejében a stagnáló város új fejlődésnek indult.

 

  

Vécsey Zsigmond

 

Egy országúti verseny (1898)

 

•1890 körül jelentek meg az első kerékpározók a város utcáin. A két keréken maradás tudományának elsajátítására legtöbben a katonaréti gyakorlóteret használták. Az évtized vége felé a rendőrkapitány már kénytelen volt tiltani az ottani biciklizést a katonaság gyakorlatai idejére.
Az új közlekedési eszköz barátai hamarosan szerveződni kezdtek.
1895 tavaszán Vécsey Zsigmond elnökségével és tizenöt taggal alakult meg a Nagykanizsai Kerékpár Klub. 1898-ban Tripammer Gyula került a kör élére.
1896-ban újabb szervezet kezdte tevékenységét, a Millennium Kerékpár Egylet. Első (nemzetközi) versenyüket 1896 őszén a Gyékényes felé vezető országúton rendezték meg. A nézők számára a sörgyár előtt állították fel a tribünöket.
A legnagyobb tagsággal azonban a legfiatalabb, a Hungária Nagykanizsai Kerékpározó Sport Egyesület dicsekedhetett. 1897 tavaszán alakultak. Első elnökük dr. Szigethy Károly lett.

 

Tivolt János kávéházas a „Hungária” egyenruhájában
(Göcseji Múzeum fotótára.)


Hagyományos versenyek helyett vasárnapi biciklis kirándulásokon keresték fel a környék falvait. A piknikek vonzónak bizonyultak.
Azzal is dicsekedhettek, hogy 1898-ban elsőként náluk jelentkezett a tagok közé (később a vezetőségnek is tagja lett) egy hölgy, Reichenfeld Gyuláné (Pollák Mari). Ráadásul új tagjuk – a helyi lap szerint a bicikliző hölgyek egyik legsikkesebbike – volt az a személy, aki valamivel korábban elsőként merészkedett az utcára járművével Kanizsa asszonyai és lányai közül. Tettét, majd társai csatlakozását élénk vita kísérte, de az ellenzők lassanként elcsendesedtek.
1898 nyarán (ekkor már Deák Péter volt elnökük) mutatkozott be a város közönségének szürke dresszes tagságuk. Délutáni rendezvényük, a „Virágkorzó” alkalmával a virágokkal, szalagokkal, művirágokkal feldíszített gépeiken járták be a belváros utcáit nézők ezrei előtt.

 

A Virágkorzó délutáni része
(Engedéllyel a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményéből.)
 

Este a sötét utcákon lampionokkal felszerelkezve ismételték meg a vonulást. Az öt-hatezres közönség elbűvölve figyelte őket. A természet távoli villámlásokkal járult a sikerhez.

 

A vonulók


Amilyen gyorsan lett divat a tehetősebbek között a kerékpározás, ugyanolyan hirtelen hagytak fel azzal. Talán furcsa, de az elfordulás oka a jármű árának igen erőteljes csökkenése volt. Egy évtizeddel később az egyesületekbe tömörülők kerékpárra ülve már kénytelenek lettek volna keveredni a biciklivel munkába igyekezőkkel és az onnan biciklivel hazatérőkkel.

 

Egy kerékpáros program 1921-ből

 

•Vécsey halála után, 1917-ben Singer József, divatárukkal foglalkozó kereskedő vásárolta meg az épületet.
Singernek Kiskomáromban volt boltja, majd a század végén Kanizsára költözött. Nagykereskedő cége a Singer József és Társa nevet viselte.
A cégalapító 1922-ben, 60 évesen meghalt.
Özvegyét követően az 1930-as évek közepétől a Singer testvérek (Pál és Sándor) birtokolták a céget és a házat. (Singer Sándor 1891-ben született.)

•1953-tól a MASZOLAJ, majd a DKG óvodája és bölcsődéje működött itt. Utóbbinak a telek északi oldala mentén hosszú, új épületet emeltek. A város új bölcsődéje (a létező épületek összeépítésével) 2002-ben készült el.

 

327. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 20.

 

•A házat dr. Merkly Antal (1860-1923) ügyvéd 1887-ben építtette családjának.

 

  

 

•Merkly 1885-ben feleségül vette Belus József gyógyszerész, polgármester leányát, Annát.

Fiúk, Merkly József (1886-1966) gyógyszerész lett. 1916-ban – a Belus név eltűnését megakadályozandó – a család felvette a Merkly–Belus nevet.

 

Merkly József

 

Merkly József vette át Belus Lajostól (1915-ben, ötvenhárom évesen halt meg), a polgármester fiától (neki nem voltak gyermekei) az Igazság gyógyszertár vezetését. Merkly Józsefet fia, Merly–Belus József gyógyszerész követte a patika élén.

 

  

Belus Lajos        Merkly–Belus József

 

(8800.hu)

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 23. (egyben Batthyány utca 14.)

 

•Lásd: Batthyány utca 14.

 

  

 

328. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 24. (képek még: Batthyány u. 16.) (Imaház és lelkészlakás*)

 

•Itt alakította ki az uradalom 11. fülöpvárosi telkét, amelynek déli és nyugati irányú kiterjedését nem ismerem. A területet 1843-ban Ejjuri János kőműves vásárolta meg.

•A telken ma saárdi Somssich Lőrinc (1819-1894) hajdani háza áll.

 

  

 

•Somssich idősen költözött Kanizsára Somogyból. Ott alispánként is tevékenykedett.

Unokája volt annak a Somssich Antalnak, aki az Ispita melletti kápolnát építtette. Bátyja, Pál (1811-1888) neves politikus volt, 1869-ben még a képviselőház elnökének is megválasztották.

 

 

Az idős Somssich Lőrinc Kanizsán a Kisdednevelő Egyesület gondnokaként végzett fontos munkát.        

•A kanizsai missziós református egyházközség 1887-ben alakult a Tapolcától Fiuméig és a stájer határig terjedő terület központjaként. Első istentiszteletüket – helyiség hiányában – még a polgári fiúiskolában kellett tartaniuk.

Ezt követően, 1893-ig az imaházat Thassy Ábel szolgabíró Arany János utca 9. szám alatti (átalakítva még létező) házában működtették.

E saroképületet 1893-ban vásárolták és átalakították imaház, valamint lelkészlakás céljára.

Már 1910-ben gyűjtést indítottak templom építésére. Bár még akkor is három megye (benne Varasd vármegye) 540660 hektárnyi területén működtek, nem volt eredményes az akció. Így még ebben az évben az imatermet lelkészlakássá alakították, az épületet pedig megtoldották a Batthyány utcában egy imateremmel.

 

1929

 

A ház 1934-ig, templomuk felépüléséig szolgálta a hitéletüket.

 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 25. (egyben Batthyány utca 19.)

 

•Lásd: Batthyány utca 19.

 

 

329. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 26. (képek még: Batthyány utca 21.)

 

Az 1920-as években

(Thúry György Múzeum.)

 

•A ház Batthyány utcai szárnya 1886-ban már állt. Építtetője idősebb Grunner Ernő palini tiszttartó lehetett, aki 1887-es halálakor (élete 72. évében járt akkor) tulajdonosa volt. Az 1907-es címtár szerint még a család birtokolta.

 


1876
(Ezek szerint Grunner – Palint követően – a somogyszentmiklósi uradalomban is dolgozott tiszttartóként.)
 

  

 

 

•Egy 1912-es hír és az 1920-as címtár szerint már Sanveber József (1869-1944) zalabaksai földbirtokos volt az ingatlan gazdája. Sanveber 1906-ban adta el a nagyapja által vásárolt földeket és költözött Kanizsára.
A későbbiekben Gonda Hugó gyótapusztai (Szepetnek) bérlő kezébe került. Gonda házát 1933-ban árverésen értékesítették.
•Az új tulajdonos Nemesvid nyugalmazott körorvosa, Boskovitz Sándor lett.
1937-ben meghalt felesége, majd szintén itt élő leánya is. A házban már csak az idős orvos és unokája, az 1929 októberében született Neumayer Károly maradt. (Az apa apró gyermekét és feleségét már sokkal előbb otthagyta. Brazíliába távozott, ahonnan azután már nem is érkezett hír róla.) 1941 végén, nyolcvan évesen, a nagyapa is életét vesztette. Talán ennyiből is eldönthető, hogy a kis Karli – így hívta mindenki – nem volt a sors kegyeltje.
Látszólag ellentmond ennek, hogy így a családi vagyon egésze a gyerekre szállt. Gyámja ekkor nagyanyjának a győrvári Gurgatópusztán élő testvére, ottani földbirtokos lett, aki 1943 júniusában szintén elhunyt. A fiú ezt az időszakot Vasváron töltötte.
Nem tudni, hogyan vészelte át a következő esztendőt, mert semmilyen érdemi hivatalos intézkedés nem történt ügyében. 1944 nyarán nagyapja korábbi ismerősét, a kanizsai temető gondnokát nevezték ki gyámjául. Augusztusban a gyám beköltözött a fiú házába, aki újra Kanizsára került.
1945. június huszadikán a tejesen árva Karli eltűnt. Hat hét elteltével a gyám szóban jelentette az esetet a rendőrségen, majd két és fél évig, a történtek nyilvánosságra kerülésig, nem is érdeklődött a keresés eredményéről. Akkor azt állította, hogy maga is nyomozgatott: információi szerint a fiú előbb Vasvárra, majd Gurgatópusztára ment. Talán így volt, talán nem, de ifjabb Neumayer Károly soha többet nem került elő.
Előkerült viszont végrendelete, amelyet 1944 októberében mondott írásba egy közjegyző előtt. Ebben – tizenöt évesen – minden ingó és ingatlan vagyona örököseként a gondnokot jelölte meg.
A feltűnően javult körülmények között élő gyám végül nem lett a ház tulajdonosa, 1948-ban kénytelen volt kiköltözni abból. 1949-ben a házat átalakították, hogy ott a város egyik gyermekintézménye kezdhesse meg működését.
•A Kisfaludy utcai szárny középső harmadával a két világháború között, a keleti harmaddal 1945 után egészült ki az eredeti épület.
 

1951
(A második világháborút követően, az 1980-as évekig óvodaként használták a házat. Ez után iskolai osztályokat helyeztek el benne, majd bölcsőde létesült itt, amely 2002-ben költözött el. )
(Buzek Dénes felvétele Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

330. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 27. és 29.

 

•A ház 1897-ben még nem állt. Az 1901-es térképen – a Batthyány utca 19. szám alatti telekből leválasztott részen – már láthatjuk a mai épület utcára merőleges szárnyát.

 

  

 

 

1919-ben vagy 1920-ban kerülhetett Kálozdy Albert tulajdonába, aki megelőzően Somogybükkösdön volt földbirtokos.

•A 29. szám alatt ma álló ház elődjét Gózony Sándor bíró emeltette 1897-ben.
Az épület Geiszl Viktor kivitelezésében készült el. Valószínűleg ő is tervezte.

 

     
(Thúry György Múzeum.)
 

331. Nagykanizsa, Kisfaludy utca 34.

 

•Már nem létezik a régi földszintes ház, amelyben a század elején Ney (Neu) Lipót sómalma őrölt. Ney 1911-ben, nyolcvankilenc évesen meghalt.
Még ugyanebben az évben Ney (Neu) József (Batthyány utca 4.) kapott engedélyt a tevékenység folytatására. Ő 1919-ben, hatvannégy évesen hunyt el.
 

Nagykanizsa, Kisfaludy utca 43. (valójában Kossuth tér 9.a)

 

•Lásd: Kossuth tér 9.a

 

 

 

Eredetileg a 41. számú ház is az ingatlan része volt

 

 

 

 

 

.

 
/1