Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



468. Nagykanizsa, Tárház utca

 

•A 20. század elején a Csengery út e részén 78. sorszámmal Blau Lajos nagy, üres telke terült el.

Blau 1912-ben kért engedélyt parcellázására. A terület feltöltése után három utcát (Só, Tárház és Vasúti utcák) kellett kialakítania. A három elnevezésből kettő a szomszédban akkor működő sóhivatalra utalt.

A telek Csengery utcai oldalán ma a 78.a-tól a 78.k-ig terjedő sorszámmal állnak a házak.

Itt már előírás volt az utca vonalára merőleges telekhatár, nem úgy, mint a telektől északra eső területeken.

•Kezdetekben a vegyes hasznosítás volt a jellemző. A lakóházak mellett például fatelep is létesült.

Az első világháború idején a Tárház utca végén (most a 15. és 15.a számú házak vannak ott) működtette azt Kondor Adolf és társa.

 

1919 vége

(Kondor Adolf ötvennégy évesen, 1920-ban halt meg.)

 

469. Nagykanizsa, Tárház utca 6. (képek még: Só utca 3.)

 

•Az első világháború után hozta létre Zob Elemér nyugalmazott százados Autóforgalmi Vállalatát.

 

1920

 

Zob Elemér

(olypen.com)

 

•A személygépkocsik kölcsönzésével, áruszállítással foglalkozó Nagykanizsai Autóforgalmi Rt. 1921-től működött; garázsai, műhelyei itt voltak.

 

1921

 

1922

 

Nem lehetett igazán nyereséges a tevékenység, mert 1923-ban a társaságot felszámolták, anélkül, hogy az autóbuszjáratok tervezett indítása megtörtént volna.

 

  

 

•Még 1923-ban döntött Kaiser és Strasser egy kötő- és szövőgyár alapításáról, amelyet itt építtettek fel. Az üzem létesítéséhez valószínűleg felhasználták a már létező épületeket is.

1925-ben, amikor az elnevezés mellett („Nagykanizsai Kötszövőgyár Strém és Társai”) részben változott a tulajdonosok személye is, a Strasser József és Récsei Imre (1891-1944) által vezetett üzemet modernizálták. 80-90 munkással (főleg nőkkel) állított elő kötött árukat.

Később a gyár az „Ideál” nevet kapta. 1937-ben Rosenberg Oszkár (1875-1944), Récsei Imre és Strasser Károly voltak tulajdonosai.

Az üzem a második világháborút követően is folytatta a termelést.

Az épületekben azóta is ipari jellegű tevékenység folyik.

 

                   

1926 és 1937

 

Részlet a cég 1944-ben használt borítékáról
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

•Itt említem, hogy már 1911-ben tervezte Dobó Márton (1920-ban, 52 évesen halt meg) autóbusz vállalat létesítését. 18-20 üléses járműveit a Teleki utca vége és Kiskanizsa, a Magyar utca vége és a vasútállomás, a sörgyár és a honvédlaktanya (Dózsa György út) között akarta közlekedtetni.

•1919-től az Amerikai Automobil Forgalmi Vállalat járatta autóbuszát a Központ (Centrál) szálló és a vasútállomás között.

•1927-től a – Sághy (Saághy) Dezső által vezetett – Nagykanizsai Autóbusz Vállalat már három (32 férőhelyes, sárga) buszt is közlekedtetett.

Ezek az Erzsébet térről indultak több irányba.

 

A vállalat busza
(iho.hu)
 

Az első menetrend 1927 februárjából

 

A tényleges igények megismerésével újra és újra változtatni kellett a menetrenden. Járatok megszűntek, újabbak születtek, más végállomásokkal is próbálkoztak: Zrínyi sportpálya (Virág Benedek utca), Sánc, Lazsnak, köztemető.
A helyi járatok rendszerének kialakítása nem ment zökkenőmentesen.
Szó szerint sem. Előfordult, hogy a kiskanizsai illetve a ligetvárosi járatot szüneteltetni kellett. Az utcák burkolata volt helyenként olyan rossz állapotban, hogy annak elviselését sem a járművektől, sem azok utasaitól nem lehetett várni.
A sofőrökkel sem volt minden rendben. Ki-kihagytak megállóhelyeket, máskor ismerőseiknek szívességet téve szaporították azok számát.
 

                    

          

•A Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalatot ifjabb Unger Ullmann Elek és Pintér Sándor ny. postafőtiszt hozta létre. Elsőként a letenyei vonalon indítottak egy járatot 1927-ben.

 


1930
(Teutsch Gusztáv és ifjabb Unger Ullmann Elek közleménye. Az 1935-ös cégbírósági bejegyzés már egyedüli tulajdonosként nevezi meg Teutsch Gusztávot.)

 

1928 tavaszán jelent meg a Deák téren a MÁVART két Mercedes-Benz busza, hogy újabb távolsági járatokat vehessenek igénybe az utazni akarók.
A döntéseket a szükség hozta. A Letenyére vezető vicinális vasútvonal építéséről melengetett régi-régi álomról kiderült, hogy gazdaságilag megalapozatlan. Pótlására – a személyforgalom tekintetében – az autóbuszos megoldás jöhetett szóba. Gondok így is maradtak. A legfontosabbnak ítélt Nagykanizsa – Letenye – Lenti vonal – Letenyén túl – buszokkal még járhatatlan volt.
A MÁVART autóbuszai Kaposvárra szállították az utazókat. Zökkenőmentesnek e kezdet sem bizonyult. Járataik időnként kimaradtak, mert az utak erre sem voltak igazán megfelelőek, a kocsik gyakran szorultak javítgatásra.

 

Az egyik hajdani „sztráda” egyik pihenőjében
(Szoliváné Szabó Erzsébettől.)

 

Ráadásul a vonatozás jóval olcsóbb volt, így a járművek kihasználatlanul közlekedtek. Negyed év múlva – az igényekhez inkább alkalmazkodva – már csak Böhönyéig jártak e buszok.

 

Buszok a Deák téren 1928-ban
(Neumann Rezső felvétele.)

 


    

Buszos kiránduláson a Teutsch-féle cég alkalmazottai
(A felső kép Szoliváné Szabó Erzsébettől származik, a két alsó a Thúry György Múzeumból.)

 


 

 

.

 
/1