Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



333. Nagykanizsa, Kisrác utca

 

•Az 1864-es kataszteri térképen még a Rác utca része. Az 1907-es címtárban már mai nevével találjuk.
•Az utca egyik háza és pajtája:
 

 

 

(Ketting Klára 1940-es fevételei.) (indafoto.hu)

 

•Kiskanizsán még csak a Templom téren volt iskola, amikor 1882-ben – az előbbi intézmény részeként – a Kisrác utca 25. szám alatt húztak fel két tanteremmel és tanítói lakással új iskolai épületet.

 

Beíratáson (1884)

 

 

Az ingatlanon a második világháború után óvoda működött.

•1918-ban helyezték át Kárpátaljáról Kanizsára Béres Jánost (1886-1976) és családját. Feleségével együtt Kiskanizsán kapott tanítói munkát, itt pedig tanítói lakást. Hamarosan Béres lett a Templom téren székelő elemi iskola igazgatója. Később a város ipariskolájában tanított.

 


Béres János és Béres Sándor 1922-ben

 

Fia, dr. Béres Sándor (1912-2000) bíró visszaemlékezésében hosszasan foglalkozik gyermekévei Kiskanizsájával. (Írásával Béres Sándor, az unoka jóvoltából tudtam megismerkedni.)
Sok más mellett megtudhatjuk tőle, hogy az 1920-as években tömegeket hódító új csapatsport, a foci sokakat varázsolt el Kiskanizsán is. Az elemi iskolát nemrég kezdett szerző és a többi hasonló korú fiú persze bőrlabdáról – 500-600 koronás ára okán – csak álmodozhatott. Maradt a rongylabda, pályaként pedig a közeli libalegelő a Nagyrác utca elején, az ottani tóka mögött.
Persze, láthattak „igazi” focistákat is, ha hajlandók voltak távolabbra, a temető mögé gyalogolni és leszurkolni az egy koronát belépőként, amelyért még az elszállt labdát is visszarugdoshatták.
Itt, a „Tölgyes erdő" szélén, a Tölösnek nevezett legelőn alakította ki pályáját a KEFE (Kiskanizsai Egyetértés Futball Egylet), amelyben már tekintélyes öregdiákok, legények álltak össze csapattá. A mérkőzések végén a játéktér gyorsan visszanyerte eredeti funkcióját. Kihúzták a földből a kapufák léceit és feltekerték a felső végüket összekötő két spárgát. Kifogástalan volt viszont a labda: belül gumi, kívül bőr.
Az elemi iskolát befejezve, a helyi gimnáziumba kerülve körülményesebbé vált a sportág űzése az emlékező számára. A cipők kopása miatt a szülők addig is ellenezték, de akkor támogatókra leltek. A kanizsai piaristák is tiltották a labdarúgást iskolán belül, azon kívül, sőt még a mérkőzések megtekintését is. Gondolatmenetük lényege az volt, hogy ez a durva játék agresszivitást vált ki, lelki elsivárosodást, cinizmust okozhat, akadályozhatja a testi, lelki fejlődést.

 

A visszaemlékezés szerzője (balról a második fiú az álló sorban) már bőrlabda mögött az 1920-as évek közepén
(A felvételen talán a gimnáziumnak a tantestület elől titkolt bajnokságán induló valamelyik osztály „titkos” csapatát látjuk a Zrínyi-pályán – még az igazgatói intések előtt.)
(Az eredeti kép Béres Sándor tulajdona.)
 

Ugyancsak a visszaemlékezésből tudható, hogy 1922 nyarán a piarista gimnázium udvarán tartották a „Törekvés” nevű csapat cserkészeinek ünnepségét. A cserkészek avatását Sík Sándor végezte. Béres szerint Sík itt, az intézmény udvarán írta versét, amellyel aztán gimnáziumi irodalomóráján találkozhatott. Emlékeiben így maradt meg szövegének töredéke:
„Kis pulyák, kis csibék, arany tollú, sárga pelyhes kicsi nép, anyja mellett szökdécselve, csipogatva csipegetve, húsz piciny kerek személyke félve lép. A március kicsalta őket, télszalasztó, rügydagasztó, kéjfakasztó édes ég.”
Czupi Gyula hívta fel figyelmemet arra, hogy a történet nem alaptalan. Sík 1924-ben megjelentetett „Kis csibék” című verséhez a következő megjegyzést fűzte:
„Nagykanizsai rendtársaimnak tartottam lelkigyakorlatot, s közben legtöbbször a kertben sétáltam. Annak folytatása volt a gazdasági udvar: ott spacíroztak a tyúkanyóval ezek a kis csibék.”

Így tehát Sík Sándor költeménye Nagykanizsán, udvarban, de a ferences zárda gazdasági udvarában született a vers.

•Itt kell említenem, hogy 1936 őszén adta hírül a helyi lap, hogy az utca elejét össze kívánják kötni a Bajcsy-Zsilinszky utcával. Az új utcának 1939-ben adták a Munkács nevet.
A háború után ebből lett Munkácsy, hogy minél kevesebbeknek jusson eszébe: szovjet barátaink az elfoglalt Munkácsot (is) megtartották magunknak.

 

 

 

 

 

 

 

.
 

 
/1