Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 

266. Nagykanizsa, Kaposvári utca eleje

 

•A Batthyány (hercegi) uradalom sánci majorja (Felső-Sánc) terült el az út északi oldalán.

 

 

1864
(Alul a major, felül az uradalmi téglavető. Középen a két ma is álló ház.)

(library.hungaricana.hu)
 

A majorból ez az, 1860-ban már létező épület és a szomszédos kápolna épülete (magtár) maradt meg:

 

  

Kaposvári utca 11.

 

Bagolasánc iskolájává alakítása után (a felvétel az avatási ünnepség kapcsán készült) emléktábla is került a házra:
„Nevelő munkánkat egyesíteni kell a dolgozók harcával a kizsákmányolók ellen.
Lenin.
Ezt az iskolát a MAORT üzemi pártszervezet dolgozói építették, „Dolgozók az iskoláért” mozgalom keretében 1948 nyarán.”

 


A kép egy 1950 körül készült képeslapról származik 

(A nagyon gyenge minőség általában jellemezte az ekkori lapokat.)

 

Az iskola létesítéséhez a Batthyány-kúriaként emlegetett ház zömét lebontották és tégláiból újrafalazták. Kialakították benne a tanító lakását is.

•Szemközt, az út másik oldalán található területek (Alsó-Sánc) Bagolához tartoztak. Itt a somogyszentmiklósi uradalom létesítményei működtek. A hajdani épületek már nem állnak.

 


1885
(Balra a major épületei és a téglavető. Középen az uradalmi kocsma és kerthelyisége.)

(library.hungaricana.hu)
 

Ugyanaz 1800-ban

(library.hungaricana.hu)

 

267. Nagykanizsa, Kaposvári utca vége

 

    

A hajdani bakterház dupla épülete északnyugatról és délnyugatról

 

Országúton (1888)

 

A Potyli a mai tó helyén 1959-ben
(A bal felső sarokban a Kaposvárra vezető országút.)
(fentrol.hu)
 

1970 körül
(A Potyli – a leendő Csónakázótó helyén – a vasúti töltésről.)
(Gerencsér Tibor képe.)
 

Folyik a Csónakázótó kialakítása
(Kotnyek István 1973-as felvétele.)
 

•Szabadhegy északi fele és a Potyli (ma a Csónakázótó) között terült el a Kerekes-erdő. A 19. század második felében, a 20. elején szívesen vonult ide majálisozni diákjaival a gimnázium, a polgári iskola.
Esetenként az érkezőket egy-egy felfogadott vendéglős terített asztalai fogadták a kiválasztott tisztáson.

•A kaposvári országúttól Sand felé tartó út mentén találjuk a város fakosi részét. Gutmann Henrik 1850-re már jelentős nagyságú területet birtokolt Fakospusztán (ma Nagyfakos), amit 1878-ban a szomszédos erdőkkel tovább növelt. E tényre ma is dűlőnév emlékeztet ott.
Kisfakos helyén a 2. katonai felmérés (1858) még nem jelez házakat, a harmadikon (1879) már megtaláljuk a települést „Kis fakos puszta”, („Gutmann puszta”) nevekkel. Akkor még csak az északra vezető (ma Damjanich) utca mentén álltak épületei.
A hely lakottá válásában jelentős szerepe volt Gutmannéknak. A gazdasági épületeken kívül egy üvegezett verandájú villát is építtettek maguknak, ahol gyakorta fogadták a városból érkező vendégeik kisebb-nagyobb seregeit.
 

1984

 

•Jóval távolabb, Kisfakostól északkeletre, elhagyva a város határát Virághegyre jutunk. A két világháború között párszáz ember lakott itt, távol Kanizsától, mégis kötődve hozzá.

Mindannyian nagyon szegények voltak. Nyaranta távoli vidékek mezőgazdasági munkáira szegődtek el, ha kaptak munkát. Telente a környék erdeiből a kivágott fekete- és vörösfenyők tönkjeit kiásták, hazavontatták, kunyhóikban forgáccsá aprították, majd azokat tízesével csomókba kötötték.
Ez volt a „gyújtalék”. A gyantás, száraz forgácsok égtek, mint a zsír, így ideális eszközei voltak a begyújtásnak.
Amikor elkészült 200-300 csomó, gazdája batyuba kötötte és begyalogolt vele a városba.
„Gyújtalékot vegyenek!” – szólítgatta a házaló a helyieket. Ha jó napja volt, sötétedésre visszaért Virághegyre.
 


 

 

 

 

.

 
/1