Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



041. Nagykanizsa, Arany János utca.

 

•A város 1883-ban a Jakopovics-telken megnyitandó új utcához megvette a Nucsecz- és a Masznyák-telket is.

 

1889

 

 

•A Király utca 18. szám alatti ház történeténél (300. pont) találkozhatnak az ingatlan hajdani tulajdonosa, Tuboly Viktor költeményével. Az ügyvéd − szenvedélyes versíró ember − ebben az alkotásában a számára kedves utcát, szűkebb lakóhelyét verselte meg.
Örömömre, szembesülhettem azzal, hogy ma is létezik ilyesféle kötődés és ilyen jellegű alkotás. A fiatal Láng Viktória verse 2011-ben jelent meg.

 

A kis utcánk

 

A kis utcánk nem alszik,
Éjjel nappal virágzik.
Gyermekzsivaj erre-arra,
Idős néni pletyka sarja.

 

Öreg házak sora színes,
Kutyák, macskák hangja éles,
Pletyka özön házak előtt,
Ilonka a függöny mögött,
Leskelődik erre-arra,
Viszi a hírt jobbra-balra.

 

De hol van már az óvoda,
Meg a régi iskola,
Nyomda lett helyébe,
Új ház nőtt a helyére.

 

A kis utcánk kezd elhalni,
Pletyka özön elhalkulni.
A gyerekek idősödnek,
A nénikék csendesednek.

 

042. Nagykanizsa, Arany János utca 4.

 

•1889-es adat szerint a ma is létező házban lakott Bátorfi (Bobek) Lajos (1835-1896).

 

  

 

Bátorfi 1868 és halála között dolgozott a Zalai Közlönynél (illetve elődjénél). 1871-től segédszerkesztője, 1872-től szerkesztője, 1887-től kiadó szerkesztője volt a lapnak.

 

Bátorfi Lajos

 

Ez idő alatt huszonhárom – verseit, novelláit tartalmazó – kötete jelent meg.

 

 

       

 

Az 1868-ban indított, fél évet élt, általa szerkesztett „Kandi Klári” című újság az ország első női élclapja volt.

 

 

1886

 

1880-tól 1887-ig volt kiadója és szerkesztője a Zalai Tanügy című lapnak.
Életműve jelentős dararabja az „Adatok Zalamegye történetéhez” című sorozat, amelynek szerkesztője volt. A harminc – öt kötetbe gyűjthető – helytörténeti füzet havonta jelent meg 1876 és 1878 között.
 

 

Szegény ember maradt. Halála előtt már kénytelen volt a Kisdednevelő Egyesület szívességét igénybe venni: az óvoda épületében (Arany J. utca 7.) lakott.

•Itt említem, hogy utódai egyike Sztrókay Kálmán (1886-1956) volt, aki 1923-ban, Budapestről Nagykanizsára kerülve vállalta el a Zalai Közlöny szerkesztését. Sztrókay 1924-ben megvált a laptól és visszatért a fővárosba.

Később könyvei sorával vált a tudományos ismeretterjesztés neves alakjává.

 

043. Nagykanizsa, Arany János utca 5. és 7.                           (Elemi iskola és óvoda*)

 

•Az akkor megnyitott új utcában ezt az iskolaházat (Arany J. u. 5.) Sallér Lajossal 1885-ben építtette első és második osztályos diákjainak a város. Két tantermet alakítottak ki benne.

 

Az iskola 1942-ben
(A háborús idők szellemében a következő, óvodai épületen már sziréna van elhelyezve a légiriadók jelzésére.)

 

  

Arany János utca 5.

 

•Ugyanekkor a 7. szám alatt a Kisdednevelő Egyesület már második óvodai épületét emeltette, ezúttal egy sorsjegy-akció bevételéből.

 

Az óvoda 1896-ban

(Középen talán az óvónő, Lenkei Malvin.)

(Uher Ödön felvétele.)

 

  

Arany János utca 7.

 

1887-ben az óvodát kiegészítették egy „nyaraló” épületével. Ez a pavilon a bejárattól jobbra, a telek határa mentén húzódott.

1886-ban az intézményben rendezték meg az országos gyermekjáték kiállítást.

Az 1970-es évek végétől már mindkét házat az óvoda használta, amely 2003-ban szűnt meg.

Az óvoda épületét 2007-ben lebontották. Emlékét az iskola épülete őrzi, mert külső megjelenésükben (méretüktől eltekintve) egymás tükörképeként egyeztek.

•1891-ben az óvodák vezetésére a városba szerződtetett Kemény József és felesége, Miletz Mária fiatalon meghalt. Ekkor bízta a Kisdednevelő Egyesület itteni intézménye vezetését a tizenkilenc éves okleveles „kisdednevelő kisasszonyra”, Lenkei Malvinra. Ő élete hátralévő részét e munkának szentelte. Igaz, akárcsak a Kemény házaspárnak, hosszú idő neki sem adatott: tizenhat évvel később, 1907-ben őt is utolérte a halál.
Édesanyja túlélte. Lublitz Simonné (Milhofer Ilona) hetvenhárom éves korában, 1911-ben hunyt el.
Hosszú élete volt, de nem könnyű sorsa. Férje, a város egyetlen „ablakosa” az 1870-es években meghalt, gyermekeit (köztük Lenkei Zsigmondot, a későbbi szolgabírósági irodatisztet is) egyedül kellett felnevelnie. Más lehetőség híján, férje tevékenységét folytatta. A kanizsai ablakok üvegezése továbbra is egy emberre várt, most már egy hölgyre. Végezte is a munkát tisztességgel, csak egészen aggon vonult vissza.
Utolsó éveiben itt lakott az óvodában, itt lakott Malvin halála után is, élete végéig.
 

044. Nagykanizsa, Arany János utca 8. és 10.

 

1885-ben, amikor Muraközi Lajos csizmadia (az Ipartestület 1890-ben megválasztott elnöke) Berdó Károly terve szerint a 10. szám alatt felépíttette házát, a 8. szám alatt már állt Geiszl Mór építész mára lebontott lakóháza.
Muraközi 1923-ban, hetvenhat esztendős korában halt meg.
 

Berdó terve

(Thúry György Múzeum.)

 

  

Arany János utca 10.

 

045. Nagykanizsa, Arany János utca 9. és 11.

 

•A mára teljesen átalakított külsejű, 9. szám alatti házat 1885-ben Farkas Ferenc terveztette, építtette Sallér Lajossal.

 

  

 

A homlokzat az 1885-ös terven
(Thúry György Múzeum.)
 

•Rövidesen Thassy Ábel (1906-ban, hetvenegy éves korában halt meg) szolgabíró birtokába került. A Thassyak jelentős szerepet játszottak Zala 18. és 19. századi közigazgatásában.

•A Széchenyi téren volt lakása a nyugalmazása (1898) után Kanizsára költöző Thassy Miklósnak (1842-1911), a zalaegerszegi járás főszolgabírójának.

1869-től kétszer választották a zalabaksai kerület országgyűlési képviselőjévé. Budapesten Jókaival együtt Tisza Kálmán állandó tarokkpartnere volt.

Szolgabírói tevékenysége emlékezetes epizódjai voltak Oroszlán Pali egyik kézre kerítése (1868), illetve Savanyú (Savanyó) Jóska elfogatása (1885). 

                                                             

                                                                  

                                 Savanyú Jóska (1841-1907)

 

A helyi újság Thassy halálakor azt írta, hogy Savanyút elfogása után a kanizsai bíróság halálra ítélte, majd az ilyenkor megszokott bámészkodó sokaság kíséretében a Teleki úton a (Sánc előtt, az út északi oldalán lévő) vesztőhelyre szállították. Itt, a későbbi vásártéren fel is akasztották.

A valóság ezzel szemben az, hogy Savanyú – a szombathelyi börtönből 1906-ban kegyelemmel szabadulva – 1907-ben agyonlőtte magát. Fájlalom: ez sem Kanizsán történt vele.

•1890-től 1893-ig itt bérelte első imatermét és lelkészlakását az 1887-ben alakult helyi református gyülekezet.

•A 11. szám alá 1885-ben épült – már lebontott – lakóház:

 

(Thúry György Múzeum.)

 

Nagykanizsa, Arany János utca 12. (egyben Kinizsi utca 14.)

 

•Lásd: Kinizsi utca 14.

             

  

 

 

 

 

 

 

 

 

.

 
/1