Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



162. Nagykanizsa, Dózsa György út

 

A Dózsa György út nyugati része a Sugár úti kereszteződésből a 20. század első éveiben

 


Ugyanaz télen
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

•Az utca eredetileg a József főherceg nevet viselte, akárcsak az oda épített laktanya.

A Magyar és a Petőfi utcákat összekötő új út 1902-re készült el. A Dózsa György út elnevezést 1945-ben kapta.

 

                                              

                           József főherceg (1876)

               

 

163. Nagykanizsa, Dózsa György út 28. és 30.

 

•Szuknay G. Lajos építőmester (1877-1937) lakóháza. Mint az a nyugatról szélső ablak feletti évszámból ma is látszik, 1910-ben építette.

 

Szuknay Lajos 1925-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

    

 

Irodája a szomszédban, a 30. szám alatti telken volt. Ott korábban sem volt az utca mentén ház; az udvarban álló épületet részben lebontották, részben átalakították.

 

1907

 

1914

 

164. Nagykanizsa, Dózsa György út 51. és 53. (képek még: Kinizsi utca 72.a és 85.b)

 

•Az 51. sorszám alatt Szántó Lajos (1873-1940) építőmester (Szántó János építőmester fia) 1910-ben készítette el saját lakóházát.

 

Szántó Lajos 1925-ben
(Thúry György Múzeum.)
 

  

Dózsa György út 51. és 53.

 

    

2017-ben

 

•Szántó a kialakítással lehetővé tette a Kinizsi utca általa szorgalmazott meghosszabbítását. A terv érdemi megvalósulására még évtizedeket kellett várni.

A szomszéd sarokházat (Dózsa György út 53.) Vugrinecz József kőművesmester tervezte és építette 1911-ben.

 

Nagykanizsa, Dózsa György út 54. (egyben Sugár út 53.)

 

•Lásd: Sugár út 53.

 

 

Két képeslap az első világháború időszakából
(Felül a Dózsa György útnak a Sugár úttól keletre eső része. Alul a Sugár út 53. számú sarokház.)

 

 

165. Nagykanizsa, Dózsa György út 61. (képek még: Sugár út 55.)

 

  

 

•Az emeletes házat Tanczenberger János (1921-ben, hetvenöt évesen halt meg) városi díjnok építtette 1911-ben. Az 1920-as években Makoviczky Gyula cukrász birtokában volt.

•Sarokrészén „Jobb, mint otthon” névvel 1920 környékén vendéglő működött. 1926-os hír szerint, itt volt a kilenc kanizsai adventista imaháza, Németországból érkezett lelkészük (Voigt Miksa) lakásán.

 

166. Nagykanizsa, Dózsa György út 65.

 

•A szokatlan homlokzatú földszintes házat Varga Sándor építtette 1910-ben.

 

    

 

167. Nagykanizsa, Dózsa György út 73., 75. és 84.a                                      (Honvéd laktanya*)

 

 

 

 

 

 

 

   

Képek a 20. század első éveiből

 

                              

       Rauscher Miksa     A sapkajelvény alkotója Markó Lajos volt    A zászlótartó (1889)

 

 

•A korábbi kaszárnya (Sugár út 9.) helyett itt, a 73. és 75. szám alatt épült a 20. honvéd gyalogezred számára új laktanya. Egy ezredtörzs és két zászlóalj részére biztosított elhelyezést.

 

Az 1917-es térképen

(Thúry György Múzeum.)

 

A szombathelyi Rauscher Miksa tervezte. Helyi mestereket is alkalmazva kivitelezte Harkányi Ede. 1902-ben adták át. Az épületegyüttes lakatosmunkái a helybeli Kohn Samut dicsérik.

•A diadalívhez hasonló főkapu belső oldalán volt a laktanya órája, a helyi Locke József „zseb-, mü- és torony-órás” munkája.

 

1892

 

A főkapu felső részén, az utca felől az ország címere lett elhelyezve.

A főkapu alatt a keleti oldalon 1910-es öntöttvas magassági jegy látható a falra szerelve.

Az utca mentén álló nyugati épület földszintjén irodák, emeletén altiszti lakások, könyvtár, értekezleti terem voltak. A keleti épület földszintjén alakították ki az őrség, a kórház, a börtön helyiségeit. Felettük helyezték el az altiszti iskolát és a nős őrmesterek lakásait.

 

1903

(Testedzés az új laktanya udvarán.)

 

Oldalt a legénység két épülete áll, négy-négy század részére.

 

        

Gyakorlaton (1889)                                        Éjszakai őrségben (1889)

 

Minden más építményt a hátsó pótraktár mögött helyeztek el. Az ottani udvar körül épült fel a fegyverraktár, a lőszerraktár, a kocsiszín és az istálló.

 

Pintér István fegyverműves 1925-ben
(Pintér volt a laktanya egyik fegyvermestere, aki a világháború után már fegyverművesként kereste kenyrét.)
(Thúry György Múzeum.)
 

Honvéd lelkészet, hadbírói-, orvosi-, kezelőtisztikar és honvédtisztviselők 1896-ban

 

1915 nyara
(Reggeli gyakorlat a laktanya udvarán.)
(Thúry György Múzeum.)
 

•Az első világháború után 1922. január 1-jén létrejött a Magyar Királyi Honvédség.
Nagykanizsa háziezrede a 6. honvéd gyalogezred lett. Horthy Miklós részvételével, 1923 tavaszán szentelték fel az egység zászlaját. 1926 és 1934 között e laktanya adott helyet az ezred parancsnokságának.
Zenekaruk, Blaton Antal vezetésével, sok örömet szerzett a város közönségének. 1924-ben – takarékossági céllal – mégis felszámolásra kerültek. Ezt követően kísérletek kezdődtek újjászervezésükre, amelyek 1926-ban eredménnyel is jártak. A város vállalta a zenekar pénzügyi támogatását, amelyet az – hetente kétszer – térzenével viszonozott.
Blaton százados azonban végleg nyugállományba vonult és 1927-ben, az akkor létesített „összfúvó tanszak” vezetését vállalta el a zeneiskolában.

Szerepkörét az új formációban Weckl Gellért (1885-1945) ezreddobos töltötte be. (Weckl a várost érő bombatámadás áldozata lett 1945. március 29-én. Április 1-én a front átvonult Kanizsán.)

Amikor 1930-ban negyven fővel megalakult a város szimfonikus zenekara, a honvédségiek adták a tagság zömét. Mellettük a zeneiskola tanárai és néhány amatőr voltak részesei az alapításnak. Karnagyuk Vannay János lett.
Az 1930-as évek második felében a hagyományt a 3. határőrezred zenekara folytatta, élükön Hering Károly karmesterrel. Ezredük parancsnoksága 1936-tól 1938-ig szintén Nagykanizsán került elhelyezésre.

•A két világháború közti időszakban a 6. gyalogezred tisztikara és a Somogy-Zalai Lótenyésztő és Lovassport Egyesület szervezésében rendszeressé vált a városban a Hubertus-vadászlovaglás, mint az év utolsó, ilyen jellegű rendezvénye.

 


Az 1921-ben alakult egyesület jelvénye

 

Lebonyolításáról először 1925-ben adott hírt a helyi lap.
A nagyjából harminc lovas a vasútállomástól indult a Bajcsa (szennyvíztisztító) felé vezető fasor mentén, át a práteri legelő akadályokkal tarkított buckáin, a Principálison és a bajcsai erdőn.
A vadászlovaglás eredeti változatában kopók falkájának vezetésével élő vadat űztek. A kanizsai úrlovasok falkával még jó ideig nem rendelkeztek. „Ép ezért csak képzeletbeli vadat űznek árkon-bokron keresztül a hallali-ig, ahol elfogják a képzeletbeli vadat” – magyarázta a helyi lap.
(A vad elejtését és a vadászat végét kürtszó jelzi, amelyet a lovasok „Hallali!” kiáltása kísér.)
A rendezvény népesebb része – a „kifutó” – csak itt és ezt követően kezdődött. A kifutó sík, füves térség szokott lenni, amelyen 500-1000 méter hosszan versenyezhettek a lovak és lovasaik. A szokásos eljárásban ennek szélén bevárták egymást a vadászlovaglás indulói, majd vonalba fejlődve startoltak a kijelölt pálya vége felé. (Elegendő jelentkező esetén a kifutón külön futamokat rendeztek hölgyeknek, úrlovasoknak, altiszteknek.)
A cél, a kifutó végpontja ekkor (gyakran más években is) a kiskanizsai sportpálya (az itteni legelő széle) volt, a Nagyrác utcai iskolától délre, nagyjából ötszáz méternyire.
E helyen aztán a lovasokat, a vendégeket, az érdeklődőket általában valamilyen vendéglátás; esetenként mutatványok, katonazene is várta.

 

 

    

 

    

 

    
A bátrak felülhettek az ezred nyereghez nem szokott, géppuskák vontatására használt lovai egyikére is

 


A büfé
 

•Az épületegyüttest 1955-ig (más forrás szerint 1956-ig) használta a katonaság. Ekkoriban (1945-től) a laktanya Petőfi Sándor nevét viselte.

 

A laktanya egésze (indafoto.hu)

 

    

                                    A déli oldal                                    A déli oldal közepe

 

  

                                           A nyugati oldal déli része               A nyugati oldal északi része

 

             

Az északi oldal                                                         A keleti oldal

 

A déli udvar déli része

 

A déli udvar északi része

 

                      

 

•A 20. gyalogezred parancsnokaként Nagykanizsán élt 1905-től 1907-ig Szurmay Sándor ezredes, később tábornok, miniszter, Nagykanizsa díszpolgára.

 

                             

 

•1915-ben a laktanya nyugati oldala menti telken közel 1000 fő részére katonai lábadozóhelyet létesítettek. Az érintettek szállásaként hat hatalmas barakk épült fából. (Addig ezt a várostól bérelt területet gyakorlótérként használta a laktanya.)
Kantinja külön barakkban, az utca másik oldalán volt (Dózsa György út 58.a). 1920-ban adták el kocsmaasztalait, padjait és az építmény anyagát is.
A lábadozó barakkjai később tűnhettek el, mert az 1926-os várostérkép még jelzi azokat.
 

 

                           

A kantinban (1889)                                                    Dózsa György út 58.a

 

•1933-ban rövidke utcát (ma Egry József utca) nyitottak a laktanya nyugati oldalán, amelyet 1936-ban Pilsudszky (Józef Klemens Piłsudski) marsallról neveztek el. Előtte Két ház utcaként emlegették. A háborút követően a Pilsudszky utca – az újabb változtatásig – visszakapta korábbi nevét.

Erre lehetett eljutni a kaszárnyától északra kialakított kis lőtérhez és lődombhoz.

•Az 1939-es földmérési jegyzék szerint az utca 84.a számú ingatlanának akkoriban két tulajdonosa volt: Pető László és Pető Ferencné. Pető László nem más, mint Nevető Laci, a hölgy pedig mostohaanyja (édesanyja meghalt fia 1907-es megszülését követően).

 


A hely az 1940-es térképen

(library.hungaricana.hu)

 

László az 1930-as évek vége felé kezdett ismertté lenni a városban. Kezdetben kőművesek mellett dolgozott (apja is az volt) és nem voltak anyagi gondjai, csak sokasodó furcsaságai.
Ha kedve úgy hozta, kiöltözött, ékszerekkel is emelte megjelenése fényét; kényeskedve, már-már tánclépésben lejtett végig a belvároson.
Ezen már lehetett mosolyogni.
Máskor csatlakozott a városba érkező püspök kíséretéhez: a kocsist megvesztegetve szállt a Kanizsa határába kirendelt hintók utolsójába (abba már nem jutott vendég), így a városközponti tömeg bőségesen részesült az általa osztogatott „áldásokból” is.
Ezen már lehetett nevetni is.
Mégsem ezért lett Petőből Nevetővé.
Vonzották a különféle összejövetelek. Színház, mozi, mérkőzés, cirkusz, esküvő, nagygyűlés… Ha elég sokan voltak együtt, úgy érezte, neki is ott a helye. És nevetnie kell! Lehetőleg akkor, amikor senki sem várja. Úgy, ahogy más senki nem nevet. Mély hörgéssel kezdve a produkciót, majd hosszan járva a sokak számára elképzelhetetlen magasságokban, eljutni a befejezéshez: a megint alacsony frekvenciák csak tőle hallható hangsoraihoz.
Ezen aztán már röhögni is lehetett.
Azt hiszem, hogy leginkább a városba látogató cirkuszok bohócai rettegtek kitüntető figyelmétől. Amelyikük fellépésének kiegészítését elhatározta, akár távozhatott a manézsból, azonnal világossá vált, Kanizsa nem szorul idegen bohócok vendégszereplésére, tart egyet állandó jelleggel.
Idővel nehezült Nevető Laci megélhetése, kétkerekű taligájával fuvarozott ezt-azt, főként bútorokat. Megrendelőit – mint a többi ajánlkozó is – a Deák tér 1. számú ház előtt várta. Fekete trikójával, fején egy gumilabda (a pöttyöset kedvelte) darabjával kirítt sorstársai közül.

 


Munkára váró taligások az 1950-es évek első felében

(A későbbiekben tanyáztak a Weiser-ház [Fő út 8.], illetve az Ady utca 8. előtti széles járdákon is.)

 

Ekkor már volt segédje is: Nyakas Karcsi. Sántító, viszonylag apró ember volt, aki imádta a katonai egyenruhákat, a jelvényeket. Ha bicegve követhette a sorkatonáknak a városban akkor még gyakran vonulgató kisebb-nagyobb csapatait, teljes volt a boldogsága. Nemcsak munkáját, de szállását is Nevető Lacitól kapta. Hárman éltek együtt: az özvegy, a mostohafia és annak munkatársa.
Aztán a dolgok megváltoztak. Nevető Laci állapota romlott, az 1970-es években már Zalaegerszegen kezelték, ott is halhatott meg. Házát mára lebontották. Nyakas Karcsit még befogadta egy közeli idős asszony a házába, de a hölgy halálával a helyi szociális otthonba került. Információim szerint ott halhatott meg 2010 körül.

 

Az idős Nevető Laci és hétköznapi, gumilabdából szelt fejfedője
(1970 körül Kanizsán járt Szász Endre. Vendéglátóival beült a Centrál szálloda sörözőjébe is, miközben kint az utcán Nevető Laci épp „produkálta” magát. Miután Szász Endrét felvilágosították, hogy a város egyik nevezetességével hozta össze sorsa, behívta és leültette Lacit. Ekkor készült e rajz, amelyet a művész a társaság hölgy tagjának adott ajándékba. 1999-ben az általa készíttetett másolatok egyikét kapta meg R.Gy.)
(R.Gy. jóvoltából.)
 

•A Nevető Laci tetteit őrző, már-már legendás történetek egyike Rákosi Mátyás személyéhez kötődik. A következő változathoz dr. Fodor Zsolt jóvoltából jutottam.
Kultusza tetőzésének időszakában (talán 1950-ben) a Deák tér alsó végén felállított emelvényen állva, városunk nagyjai körében fogadta a pártvezér a gyárak, intézmények vonuló, látványosan lelkes képviselőit.
A nagy eseményre hősünk is készült. Elővette a kivételes alkalmakra tartogatott, legjobb öltözékét. Így aztán fehér betétes lakkcipővel, pepita öltönnyel, csokornyakkendővel ejtette ámulatba a Fő út bámészkodóit. Nem ehhez voltak szokva. (Más emlékezők szerint megjelenését – szintén ritkán látható – zsirárdi kalapjával tette tökéletessé.)
A dísztribün elé érve kipattant a menetből és páratlan kacaját hallatva, virágcsokrát magasra emelve Rákosi elvtárs felé indult. Az éber testőrök természetesen elkapták és némi dulakodás után elvezették, de a virágok felkerültek a tribünre.
Az eset egyik egészen valószínűtlen variánsában Laci feljutott Rákosihoz, átadta csokrát és homlokon csókolta a vendéget. Megelőzően nagy, fehér zsebkendőjével tisztára törölte a diktátor magas homlokát.

 


1950 körül
(A felvétel az egyik kanizsai gyűjteményből származik, készülhetett akár a városban is. A hátsó oldal feliratából csak annyi derül ki, hogy Rákosi június 7-én látogatta meg a táborozó katonákat.)
(Harangozó Tibortól.)
 

Ugyancsak dr. Fodor Zsolttól származik a történet Laci egyik sörözéséről. Valamilyen módon birtokába került egy új (újszerű?), hófehér éjjeliedény. Az akkori, Weiser-ház előtti állomáshelyén ebből kortyolgatta jelentőségteljesen világos sörét. Időnként kevéskét kilöttyintett: hadd lássa mindenki, nem víz az; sárgás, kicsit habos is.
•Nevető Laci kortársára, Részeges Szent Jánosra így emlékszik kortársam, Fodor Zsolt:
„Részeges Szent János Nevető Lacinak szaktársa is volt. Neki is volt egy olyan kétkerekű kézikocsija, mint Nevető Lacinak, amivel alkalmi fuvarokat végzett. Amikor berúgott, akkor az utcán szokott kiabálni. Vallásos szövegekkel kezdte, például ilyeneket mondott: »Ma mindenkinek dicsértessékkel köszönök.«, vagy »Szent, szent, szent szerelem.«
Egy idő után azonban témát váltott. Akkor már ezt kiabálta: »Ezek a piszkos kommunisták!« Valószínűleg Rákosi pajtásra is kitért.
A hatóságok egy darabig tűrték, de türelmük fogytával Jánost bevitték a rendőrségre, gondosan elverték, majd jövőbeli verések ígéretével szélnek eresztették. Egy ilyen kúra hatása egy évig, másfél évig tartott, utána meg kellett ismételni.”

 

 

 

 

 

 

 

.

 
/1