Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



049. Nagykanizsa, Árpád utca

 

A csutora

 

•A város egyik régi, girbegörbe utcája. Az 1822-es térkép már jelzi. Korábban Csutorás utcának hívták. Csutorásoknak nevezték a 18. és 19. században a faesztergályosok egy csoportját, akik főleg a csutora nevű 5-8 liter térfogatú, lábas, két lapos oldalán esztergályozott kulacsokat készítették. Főként bor tárolására használták, az említett időszakban rendkívül népszerű volt, sőt rendszeresítették a birodalom katonaságánál is. Gyártása a Dunántúlra összpontosult. A csutorásoknak Kanizsán is volt (a bognárokkal közös) céhe. Elképzelhető, hogy hajdanán főleg errefelé dolgoztak a város csutorásai.

A Csutorás utca 1873-ban kapta mai nevét. (Viszont az 1864-es kataszteri térképen a Csutorás helyett a Mező nevet találjuk.)

Két – még létező – öreg ház:

 

 

Árpád utca 9. 

 

              

Árpád utca 13.

 

 

1989 és 1990
(Az Árpád utca 12. szám alatt egy hajdani csizmadia háza állt.)
(Gerencsér Tibor felvételei.)
 

•A 19. és 20. század fordulóján az akkori Árpád utca a 37. sorszámú házzal (ma Sikátor utca 11.) ért véget. Az első világháború előtt megnyitották a Dózsa György útba kötő egyenes szakaszát is.

Az előző furcsaság oka, hogy a korábbi Árpád utca Ördög-árkon túli részét egy 1942-es döntés révén ma Sikátor utcának nevezzük.

Ugyanakkor az eredeti Sikátor utcát az Árpád utca külső felének nyilvánították. Ezt a századforduló tájékán nyitották meg, majd az 1910-es években kötöttek be a Dózsa György útba. Szemben az Árpád utcával, teljes egészében mérnökileg tervezett utca volt: az Ördög-ároktól egyenesen vezetett a Dózsa György úthoz.

A jelenlegi Sikátor (korábban Árpád) utcának kanyarodó részét ma rövid utcácska (szintén Sikátor névvel) köti a Magyar utcába. Ezt 1939-re alakították ki.

 

              

1926-ban (TGYM)                                Manapság

 

Dr. Fodor Zsolt hat felvétele 1969-ből:

 

Az utca elejének északi oldala
(Balra a Magyar utca.)
 

   
Az Árpád utca 2. (egyben Magyar utca 37.) szám alatti sarki ingatlan déli oldala
(Balra a Magyar utca, jobbra az Árpád utca felőli sarok.)

 

   
(Balra: Árpád utca 8. és 10. Jobbra: Árpád utca 14. és keresztben, hosszan a 16. számú ház.)

 


Az Árpád és a Sikátor utca találkozási helye
(Középen: Árpád utca 18.)
 

050. Nagykanizsa, Árpád utca 1., 3., 5., 6., 7. és 15.

 

•Az Árpád utca 1. és 3. számú alatti ingatlanokat Vokoun Antal hentes birtokolta a századfordulón. A házai előtti kis terecske miatt azok akár a Magyar utca részei is lehettek volna. Boltja az 3. szám alatt üzemelt. Ötvenkilenc évesen, 1911-ben halt meg.
A hely nem maradt hentes nélkül: Vokoun munkáját Frk Ferenc folytatta.

 


Árpád u. 3. (1930-as évek.)
 

•Az 5. számú telken volt a két világháború közötti évek neves asztalosmesterének, Buday Jánosnak üzeme és fakereskedése.

 

Az udvar északi oldalán
 

Buday János

 

Buday János apja, Lajos (ötvenöt évesen, 1913-ban halt meg) ugyancsak asztalosként, ugyancsak itt űzte mesterségét.

• Az Árpád utca 6. szám alatti kapun át szokatlanul nagy telekre juthattak a kocsik, gyalogosok. Átellenes széle a Magyar utcánál húzódott. Beépítése is azon az oldalon (Magyar u. 41. – kép ott is) kezdődött.

 


1864

(library.hungaricana.hu)

 


Viola Adolf
(Thúry György Múzeum.)

 

A századfordulón Viola (Feigelstock) Adolf pékmester birtokolta, aki sütödéjét is itt működtette. 1911-es halála után (ötvenkettő esztendős volt akkor) fia, Lajos (1889-1953) vette át a vállalkozást. Hamarosan kénytelen volt ő is felhagyni mesterségével, mert az első világháborúban hadirokkanttá vált. Mások révén azonban a pékség még évtizedekig (nagyjából 1950-ig) dolgozott.

 


1940
(Thúry György Múzeum.)

 

A közelben gyermekeskedett dr. Fodor Zsolttól tudom, hogy az épületben hol helyezkedett el a sütöde (kék négyszög) és annak üzlete (kék hatszög). Utóbbiba a kapualjból nyílt bejárat. Az 1940-es évek végén Szattler (Sattler) pékségként emlegették. Vállalta a saját dagasztású, kelesztésű kenyerek kisütését is, sőt, az ünnepi alkalmak előkészített malacait is odavihette befejezésre az, aki az ilyesmit megengedhette magának.

 

Árpád utca 6. 1969-ben
(Bal szélen két ablakkal a 4. számú ház.)
(Dr. Fodor Zsolttól.)


A környékbeliek Cigány-Pék udvarnak nevezték a helyet, mert akkoriban cigány származású családok lakták, muzsikusok és nem muzsikusok egyaránt.

Az 1990-es években az épületek mindegyikét elbontották.
•Az Árpád utca 7. szám alatt állt a ház, amelyet 1928-ban vásárolt meg családja számára Papp Oszkár (1896-1987).

 

Az udvar mélyén még nem került minden bontásra


Papp a két világháború közötti időszak legismertebb cipészmestere volt.
1920-ban a Magyar utca 8. szám alatti (már nem létező) házban nyitotta meg önálló műhelyét, üzletét. Néhány év múlva hat segéddel és három tanonccal dolgozott.

1932-ben települt át a Vasemberházba. Ott a későbbiekben cipőkereskedői tevékenységet is folytatott, nem csupán saját készítményeit értékesítette.
Növekvő szakmai tekintélyét jelzi, hogy előbb az Ipartestület alelnöke (1932), majd az 1933-ban alakult Iparoskör ügyvezető elnöke (1935) lett.
A háború után munkáját gyorsan ellehetetlenítették. 1950-től csak az üzlete udvar felőli oldalán meghagyott nyolc négyzetméternyi műhelyében dolgozhatott. 1952-ben a család lakóházát is államosították.

 


Papp Oszkár

 

Nyolcvanadik évében járt, amikor a Vasemberház kezdődő felújítása miatt kénytelen volt felhagyni a cipők javításával.

•Alig arrébb, az Árpád utca 15. szám alatt neves asztalos família vénséges lakóháza és udvari műhelye állt. Az adatok túlnyomó része dr. Fodor Zsolttól, Muzikár Vince asztalosmester unokájától származik.

 


A lakóház az 1960-as években
(A fotón a kapu mögött, a fal eresz alatti részén még ott függ a sötétre öregedett cégtábla. MUZIKÁR FERENCZ neve két oldalán az ASZTALOS, illetve a TISCHLER szavak és köztük egy szekrény ábrája tájékoztatta az érkezőt, hol jár.)
(Dr. Fodor Zsolttól.)
 

Ahogy a vándorfestő látta a helyet a két világháború között, a honoráriumként kért ebéd után
(Balról: Árpád utca 17. és – egyik ablakát „megspórolva” – Árpád utca 15. Jobbról: Árpád utca 12.)
(Dr. Fodor Zsolttól.)

 

A házban kocsma működött (talán innen az utca eredeti neve is, a Csutorás), amikor a Kanizsán letelepedett asztalosmester megvette.
Korát jelzi az is, hogy 1990 körüli bontásakor kiderült, fagerendákból készült váza van. Az itteni műhely épületét is akkor távolították el. Az a telek északi határa mentén terjeszkedve 1910-ben érte el végleges kiterjedését.
 

A hely jelenleg

 

•A cseh származású Muzikár Ferenc (František Muzikař ) valamikor a szabadságharc után került Kanizsára, alapított családot, lett magyarrá és a város ismert asztalosmesterévé. Könnyen lehet, hogy elsőként Marschall József asztalos közeli, Magyar utcai műhelyében talált munkát. (Kanizsára is egy Marschall hívta, aki később fia, Vince keresztapja lett.) 1892-ben, élete 66. évében halt meg.
Egyik fia folytatta az apa mesterségét. A családi legendárium szerint a fiúnak nem a Vince nevet szánták. Leendő keresztanyja azonban a túlzott „ünneplés” következtében elfelejtette, miféle nevet akartak a gyermeknek adni. Így aztán a pap – épp Vince-nap lévén – a Vincét javasolta.
A csecsemőből mester lett és már a 19. század végétől apjánál is jelentősebb szerepet játszott szakmájában és a város iparosai között.
 

                          

Muzikár Vince (1865-1944)
(A Thúry György Múzeumtól és dr. Fodor Zsolttól.)

 

      

Balra a mester embereivel és kedvencével 1903-ban az 1901-ben emelt műhely előtt
(Dr. Fodor Zsolt jóvoltából.)
 


Hat szekrény szállításáról szóló szerződés fejléce

(Dr. Fodor Zsolttól.)
 

 

 

Számlák fejlécei az első világháború előtti évekből
(Dr. Fodor Zsolttól.)
 

           

A családfő vekkere
(Feliratai alapján Csehországban készülhetett. A számlapot nem fedte üveglap: vaksötétben is ki lehetett tapogatni, milyen messze a hajnal.)
(Dr. Fodor Zsolttól.)
 

A régóta pihenő mángorló

 

Befolyásosságát talán illusztrálja a következő történet.
Sokakhoz hasonlóan, Muzikár sem rajongott a tizenhármas számért, valószínűleg azt a létező számok legszerencsétlenebbjének vélte ő is. Így 1900-ban − ekkor vezette be a város a házak számozásának mai rendszerét− elérte, hogy az övével délről határos ingatlan két szélén álló két épületnek két házszáma (11. és 13.) legyen.
Mit szólt szomszédja, akinek a városi illetékesek „rugalmassága” a tizenegyes mellé még egy tizenhármast is juttatott? Ma már nem tudja senki.

•Vincét szülei az izraelita fiúiskolába íratták be. (Döntésük szokatlannak ugyan nevezhető, páratlannak azonban nem. Például másfél évtizeddel korábban, 1855-ben negyven keresztény diák járt az intézménybe.) Nem kevesen úgy vélték, hogy ott magasabb színvonalon folyik az oktatás, mint városi megfelelőjében.
A Muzikár szülők a német nyelv eredményes elsajátítását különösen lényegesnek tartották fiúk majdani szakmai pályafutása feltételeként. (1867-ig német volt az iskola oktatási nyelve.) A mesterlegények szokásos vándorlása, a külföldön szerezhető tapasztalatok jelentős későbbi előnyöket ígértek, amelyek csak nyelvismerettel realizálódhattak. (A fiatal Muzikár Bécsben, Potsdamban dolgozva kamatoztathatta is tudását.)
Így vált Muzikár Vince a város legtöbb nyelvet beszélő asztalosmesterévé. Anyanyelve magyar lett, apjától megtanult csehül, tanáraitól pedig németül. A jiddist ráadásul kapta iskolatársaitól.
A családi emlékezet szerint Vince időként még zsinagógai szolgálatot is teljesített osztálytársai, barátai kérésére. A hitközség, hogy az előírt tíz férfi minden imádkozni akaró esetén jelen legyen az imaházban, kilencet állandó készenlétben tartott. E kilencek valamelyikét helyettesítette időnként − félek, nem igazán szabályosan − az intézmény tanulója, Muzikár Vince.
 

051. Nagykanizsa, Árpád utca 25. (korábbi számozás szerint) és 29. (korábban Sikátor utca 1.a)

 

•Itt állt (a jelenlegi 25.a számú ház helyén) Szakonyi József (1819-1893) rendőrkapitány háza.
Szakonyi (igazi nevén: Bognár József) a helyi rendőrség első számú vezetője volt a Bach-korszakban, majd az 1870-es évek elejétől haláláig.
•A kapitány nagyobb beépítetlen területtel rendelkezett itt. Ez volt a Szakonyi-kert, amelyben Veltner Ferenc működtetett kocsmát (1879).

 

Szakonyi kertje (531) 1864-ben

(library.hungaricana.hu)


Az Árpád utcának a jelenleg 23, 23.a, 23.b, 25, 25.a számot viselő házai mögött húzódott a kert, az Ördög-árok mentén. Keleti végén ma a Rákóczi utca 8. számú ház áll.

•1904-en helyezték a városba a pénzügyőrség helyi vezetőjének Bagáry Zsigmondot, Szakonyi vejét. Néhány évvel később ő építtetett új házat (Árpád utca 25.a) a korábbi épületek helyett.

 


1940

 

Bagáry 1919-ben, hatvankét éves korában halt meg.
Dr. Fodor Zsolttól és Szávai Miklóstól tudom, hogy lakóházát a környéken sokan szentképes házként emlegették, mert déli oldala nyugati részét nagy, két méter átmérőjű falfestmény díszítette.

A világoskék háttér előtt jobbra az ülő Szűz Mária és egy szőke angyal látszott, balra a gyermek Jézus, középen pedig az összes alaknál magasabbra nyúló kereszt.

Amikor az 1960-as vagy 1970-es években az épület elnyerte mai megjelenését (délről hozzáépült másik fele, az Árpád utca 25.) a festmény az átalakítás áldozata lett.

 


Balra: Árpád utca 25.a (két ablakkal), jobbra: Árpád utca 25.
 

•Erősen átalakítva létezik még az Árpád utca 29. szám alatt Farkas Ferenc (1847-1931) városi rendőrkapitány háza. A 20. század legelső éveiben épült.

 

Középen: Árpád utca 29.

 

•A városi rendőrség vezetőjét eredetileg kapitánynak, helyettesét alkapitánynak nevezték. 1890-ben helyi rendeletben döntöttek arról, hogy a városi kapitány a jövőben főkapitányi címet visel. Ettől kezdve a helyetteseket hol kapitányként, hol alkapitányként emlegették. Farkas a főkapitány helyettese volt.

 

A városi rendőrség állománya az 1900-as évek legelején
(Farkas Ferenc balról a második az egyenruhát nem viselők közül.)
(Thúry György Múzeum.)
 

•Farkas leánya, az 1889-ben Nagykanizsán született Erzsébet (Bözsike, ahogy akkor írták) 1909-ben feleségül ment Sass Brunner Ferenc (Brunner volt az eredeti neve) festőhöz.

 

Sass Brunner Ferenc (1882-1963)

 

Sass Brunner Ferenc: Napsütésben

 

Sass képe feleségéről (1913)

 

Sass Brunner ugyan elismert festője lett a városnak (1909-től többször is festőiskolát működtetett a helybélieknek), de felesége – Sass Brunner Erzsébet néven – és leányuk, Brunner Erzsébet (1910-ben Nagykanizsán született) – Indiába költözve – nemzetközi ismertségre tettek szert.

Sass Brunner Erzsébet 1950-ben, Brunner Erzsébet 2001-ben halt meg.

 

                                   

                  Anya és leánya                                                        Brunner Erzsébet

 

Brunner Erzsébet Nagykanizsán (1988)

 

  

              Sass Brunner Erzsébet: Téli falurészlet               Brunner Erzsébet: Tagore

  

Művészi hagyatékuk jelentős része Nagykanizsára került: ebből válogat a Kiskastélyban látható állandó kiállításuk.

 

 

•Megemlítem, hogy téves a több helyen olvasható állítás, amely szerint Székely Bertalan, mielőtt 1859-ben Münchenbe utazott, Nagykanizsán festett portrékat, illetve egy nagy oltárképet.

Az a bizonyos Kanizsa Törökkanizsa (ma Szerbia), ahol az említett oltárkép most is létezik.

 

 

 

 

 

 

.

 
/1