Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



338. Nagykanizsa, Kossuth tér

 

•Az 1860-as években a tér (ennek 1873-ban Vásártér lett a neve) és még két utca (a jelenlegi Katona József és Kórház utcák) a Szentgyörgyvári utca nevet viselték. Előtte a város e részét Tizenhárom város néven emlegették.

Az elnevezés valószínűleg a szepességi tizenhárom városra utal, amelyeket még Zsigmond király zálogosított el 1412-ben.

Amikor a városok 1772-ben Lengyelországtól visszakerültek Magyarországhoz, az ország sok településén jelent meg ez az utcanév..

A Deák térről a temetőhöz vezető utcát kezdetben (1769 után) Temető utcaként emlegették.  Ugyanakkor a Kossuth tér és a tőle északra eső (csaknem a Fő útig terjedő) térség beépítetlen területei a Sétatér nevet viselték és így is funkcionáltak.

A terület 1900-ban kapta mai nevét.

 

 

1889

 

A Kossuth tér 5. szám alatt állt ház homlokzata 1887-es átalakítása után
(Thúry György Múzeum.)
 

•Még a kórház megnyitásakor is hetente kétszer marha- és sertésvásárt tartottak itt.

 

Hajdani állatvásárok emlékei: a 2013-as csatornázáskor előkerült tülökcsontok

 

Ekkoriban a tér szintje már magasabb volt a régebbi házak bejáratánál: a vasúti bevágásból kitermelt föld egy részét itt terítették szét.

A Kossuth téren a mai állapotot eredményező fásítást 1896-ban kezdték. A helyi millenniumi ünnepségek keretében 32 „ezredévi” fát ültettek el. 1910-ben 120 juhar, 30 gömbakác, 15 hárs került a területre.

 

A tér egy része 1910 körül

 

 

1909-ben a város kockakővel burkoltatta az utakat a Felsőtemplomtól a temetői hídig.

•A Kórházkápolna közelében, a temetői híd északkeleti sarkánál található fogadalmi kereszt állításának időpontja ismeretlen.
Az 1917-es térkép szerint áll e helyen egy kereszt, az 1886-os uradalmi térképen is jeleznek valamilyen építményt. Egy 1906-os újságcikk említ egy itteni feszületet, de korpusz nélkül. Akár ellopta róla azt valaki, akár nem is került rá, a mainál egyszerűbb alkotás lehetett.
 

      

 

•A Szentháromság-szobor 1934-ben került mai helyére.

 

A második világháború előtt

                   

      

 

                   

Balra Kiss Judit 1976-os felvétele
(Szent István alakja az 1992-es restaurálás során kapta mai megjelenését.)

(Thúry György Múzeum.)
 

Roth Miksa 1893-as rajzán Szent István kezében még ott a párna és a korona

 

2012-ben a szoborcsoport újra az Erzsébet téren került felállításra.

 

2012 áprilisa

 

2012 májusa

 

Nagykanizsa, Kossuth tér 0. (valójában Bajza utca 8.)

 

•Lásd: Bajza utca 8.

 

 

339. Nagykanizsa, Kossuth tér 1. és 2.

 

•A Tizenhárom város hajdani Kozma-vendéglőjének épületei.

 

  

 

•A vendéglő az 1820-as, 1830-as évektől létezett. (Bővítéséhez Kozmáék 1896-ban megvásárolták a 2. szám alatti házat is. A hajdani borospincét ma is megtaláljuk ott.)

 

      

Kossuth tér 2.

 

Az 1. szám alatti épület, benne a „polgári vendéglő” a Münich családé volt, majd a Münich Máriát (1893-ban hunyt el) feleségül vevő id. Kozma György lett a tulajdonos.
Fénykorát az 1897-ben, harmincnégy évesen meghalt ifj. Kozma György idején élte. Pedig volt vetélytársa elég: 1860 tájékán 93 kocsma működött a városban.
•Járt ide a város mindenféle embere: ismertek, befolyásosok és olyanok, akik nem tartoztak e körbe.
Halis István emlékei szerint rendszeresen benéztek a vendéglőbe a vasutasok: tisztviselők, gépészek, mérnökök, kalauzok. Jöttek a katonatisztek, ezredestől a kadétig. A piarista atyák itt találkoztak ortodox kollégájukkal és annak kántorával. Városi tisztviselők, „szenátorok” váltották egymást.
Ha a városbíró, később a polgármester úgy érezte, hogy népszerűségét erősítenie kellene, maga is ellátogatott ide.
Itt vigasztalódtak a temetésekről hazafelé tartók közül azok, akik szerették a jó bort. Mindenszentek napján pedig rendszeresen megszületett a vendégforgalom éves csúcsa.
Ez volt a hely, ahol „szót értett” egymással két polgár akkor is, ha az egyik csak magyarul, a másik csak németül tudott.
Knobloch Frigyes, a tűzoltózenekar karmestere tizenhét éven át vonult ide bandájával Kozma Györgyöt névnapján köszönteni.
Ilyen polgári gyülekező hely nincsen több a városban – indokolta szokásukat.
Volt, akit csak a társaságban való gyönyörködés hozott ide. Ha már eleget látott, hallott arra a napra, mindig úgy távozott, hogy megrendelt borát asztalán hagyta, mert bort sohasem ivott.

 


A vendég, aki a bort rendelte, de nem itta
(A piarista Popini Albert /1864-1930/ 1887 és 1890 között tanított a kanizsai gimnáziumban.)
 

•1899-től a vendéglőt már az egymást követő bérlők működtették. A házban még a második világháború idején is folyt a vendéglátás.

 

1920

 

A két világháború között zárt kapualjjal egészítették ki az épületet, aztán lakóházzá alakították.

 

340. Nagykanizsa, Kossuth tér 3.

 

•A területét idősebb Sanveber József (1804-1885) asztalos 1845-ben vásárolta az uradalomtól (24. fülöpvárosi fundus). Az építkezések is a nevéhez kötődhetnek. Egy 1879-es adat szerint még tulajdonában volt az ingatlan.

 

Az 1970-es évek első felében

(TGYM)

 

•Az öreg ház utcai része már lebontásra került.

 

    

 

 

Az épületet a katonaság használta kaszárnyaként, még a nagy laktanyák felépítése előtt.

 

A kaszárnya ablakánál (1880)

 

341. Nagykanizsa, Kossuth tér 4.

 

•A már lebontott, földszintes ház tulajdonosa, Jack Frigyes 1908-as halálakor a város legidősebb, hetvenkilenc éves „óramívese” volt. (A Jack nevet annak idején Jáknak ejtették.)

•Látszerészettel, ékszerészettel is foglalkozó cégét 1854-ben alapította.

Üzlete a Fő út 10. alatt működött. Valószínűleg ott rendezte be –1865-ben nyitott – „fényképészeti műintézet”-ét is. Érdeklődési köre széles lehetett tehát, amit mutat az is, hogy 1890-ben „biztosító hajtű” nevű találmányára kapott szabadalmat.

 

 

 

•A tudományára büszke Jack 1875-ben a Zalai Közlöny hasábjain elég ízetlen vitába keveredett a magát reklámozó másik helyi órással. A vita egy hirdetéssel kezdődött. Konkurense melldöngető dicsekvését Jack rövid ideig tűrte, majd reagált.

Ezt, a választ és a viszontválaszokat itt közlöm, mert jellemzőknek érzem az időszakra, ráadásul azt is jelzi, hogy Jack nem (sem?) volt ekkoriban még feltétlen híve a gépesítésnek.

Megjegyzések:

Némelyik mondatot elviselhetetlen hossza miatt kénytelen voltam rövidebbekre osztani. Három helyen zárójelek között, dőlt betűkkel, csillaggal leírtam azt a változatot, amely – szerintem – az eredeti szándékot tükrözné, illetve a német mondat fordítását.

Nem változtattam viszont a szöveg eredeti fogalmazásán, írásmódján, bár az helyenként zavaró lehet.

 

200 frt fogadásul!

 

Minden Zala-, Vas-, Somogy-, Fehér- és tolnamegyei, de kiváltképp a nagy-kanizsaiakat kivéve órásokat és öreg művészeket ezennel felhívom és tudomásukra adom, miszerint ha a tisztelt urak közül valaki azt a munkát és művészetet egy órán képes előállítani oly pontossággal, számítással és csínnal, mint alulírt

és azon gépeket képes felmutatni, melyek az óra készítéséhez okvetlen szükségesek, (*amelyekkel?) az óra művészetben egy percz alatt képes készíteni annyit, mint azok nélkül 4 óra lefolyása alatt, úgy alulírt kötelezi magát a vállalkozónak 200 frtot fizetni. Díjjal (*fizetni díjként?), ki e tekintetben legyőzni fogja és kérném az érdekelteket minél előbb magukat, ha kedvük támadna fogadni, nálam jelenteni.

Nagy-Kanizsán, január 6.

 

                                                                Kopfmahler Károly

                                                                       óraművész.

 

(A hirdetés többször is megjelent, szövege némileg módosult, tapintatosabbá azonban nem vált.)

 

Válasz a 2000 forint fogadásra.

 

Részemről emlékezem, hogy Nagy-Kanizsán egy Kopfmahler Károly nevezetű órás czég volt, de ez megszűnt és most Kopfmahler A. nevezetű czég létezik csak, hihetőleg az előbbi czégtulajdonosunk neje; annál nagyobb tehát meglepetésem, hogy Kopfmahler K. ismét phönix-módon életre kapott és pedig annyira összeszedte magát, hogy angol lord módon fölfogadásra hijja föl minden Dunántúli órásokat 200 frtot ígérvén annak, ki oly gyorsan és oly jól tudna munkát elkészíteni, mint ő.

No, ez új neme a szédelgésnek, mit talán csakis a túlvilágon tanulhatni!

Nincsen szándékomban véleményt adni ezen nagyszerű szájhős művészeti tudománya fölött, de még kevésbé volna hajlamom vele vetélykedni vagy valami polémiába bocsátkozni, de el nem mulaszthatom az igazság kedvéért és a tiszt. közönség tájékozására a következő tényeket a nagyszerű bűvész leleplezésére felsorolni.

Aki K. K. úr tudománya fölött fölvilágosítást kívánna, szíveskedjék a Nagy-Kanizsa városának tettes elöljáróságánál megtudni, miért volt az illető ott oly számtalanszor bevádolva, vajjon tudománya vagy tudatlansága miatt.

Miért volt kénytelen a városi elöljáróság a városi órákat kezelése alul elvenni, és meg fogja hallani, hogy a városi toronyórák, melyek oly jó állapotban voltak, hogy legalább is 10 évig költség mentesek lehettek volna, most czigánymódon drótozottak, foltozottak, hogy alig haszonvehetők, miről minden szakértő meggyőződhetik most, mielőtt kijavíttatnak. Miért is polgári kötelességemnek tartom a tekint. elöljáróságot tisztelettel felhívni, méltóztatnék az órákat megbecsültetni! és az általa ejtett kárt rajta megvétetni.

Mi Kopfmahler Károly úr ügyességét és tudományát az órás művészetben illeti, visszaemlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt munkába állott nálam, de csak pár óráig, minthogy nem lehetett semmire használnom. Nevetséges volna tehát tőlem vele munkára kiállanom.

Ami pedig a tőle felhozott gépeket illeti, arról nincsen ugyan tudomásom, úgy hiszem a gép munkája nem is lehet a művésznek dicsérete; de miképp is szolgálhatnának gépek az olyan művésznek dicséretére, ki azokkal bánni nem tud. Egyébiránt azt tartja a régi közmondás: „A munka dicséri a művészt” és ha nem is volnának nekem – vagy talán sehol – oly nagy dicséretre méltó gépek, azt minden túlbecsülés nélkül merem állítani és bebizonyítja az én jó hírben álló üzletem, hogy gépész nélkül is képes vagyok egy t. c. munkaadó közönségnek megelégedését kiérdemelni.

Végre kijelentem, hogy én csakis a kihívásnak szándékoztam ezzel megfelelni és nem fogok többé ezen ügyben sem polemizálni, sem válaszolni és előre visszautasítom minden netalán ellenem felhozandó vagy reám vonatkozó sérelmeket.

Már a kis gyermekek is megtanulják a verset:

                  „Aki magát igen nagyra tartja,

                 Annak fejét nem nagy elme lakja.”

 

                 A nagy-kanizsai órások nevében:

                                                              Jack Frigyes

                                                       remekült óraművész.

 

 Hirdetmény.

Jack Frigyes,

 a remekült óraművésznek!

 

Előre gondoltam, hogy nagyon magasan lóg a szőllő és eszerint nagyon savanyú, az egyszeri róka állítása szerint és igaza van - a szőllő savanyú.

Igaz, Kopfmahler Károly órásczég volt és jelenleg Kopfmahler A. nevezetű czég létezik, de Kopfmahler Károly óraművész vezetése alatt.

Ami a 200 frtot illeti, Kopfmahler A. kész letenni azon bizonyos összeget, ha valaki a felhívott órások közül fogadni merne. De savanyú a szőllő.

Az úr azt mondja, hogy a gépek segélyével készített gyors munka szédelgés és czélt nem érő és hogy azt csak a túlvilágon tanulhatni meg; igaza van, az urak csak akkor fognak gyorsan és jól dolgozni, majd mikor a túlvilágon azt meg fogják tanulni, eszerint bátorkodom szerény ajánlatomat tenni, hogy minél elébb a nevezett világrésszel érintkezzenek, akkor talán nem lesz oly savanyú a szőllő.

Szájhősiességgel leszek vádolva.

Kell-e annál nagyobb szájhős, mint aki oly szemtelenül mer hazudni, mint Jack Frigyes úr, ki azt meri állítani, hogy én ezelőtt néhány évvel tőle kértem volna munkát és azt elfogadni nem mertem, vagy nem tudtam. Jegyezze meg az úr magának, hogy egy kontártól egy Kopfmahler Károly soha munkát nem kért, és kérni nem fog, tanúságul merem állítani Marienczeller udvari órást Bécsben, Braunswettert Szegeden, Térfi Antalt Pesten, Polátzek Ignáczot Pesten, Schleich és Mark urakat Dresdában, Blätterbauert Pécsett és újra Marienczellert Bécsben, ahol mindig huzamosb ideig munkában levém és elég alkalmam lévén az óraművészettel közelébb megismerkedni úgy annyira, hogy nem kell a túlvilágra mennem annak megszerzéséért.

És ha kontárságának ellenkezőjét merte volna bizonyítani, úgy nem mélyedett volna oly mélyen a polémiába, hanem azt mondta volna: elfogadom, mi azon munka? Jah, de savanyú a szőllő.

Térjünk a toronyórákra! Ezelőtt három évvel azért vétettek el azok Reich Gottfried órás úrtól, mert nem jól jártak, én tőlem pedig azok nem vétettek el, mert önkényt adtam át őket, mert meggyőződtem, hogy nem lehet az órákat a város egy bizonyos elöljárójának az órája szerint igazítani.

Térjünk az úr tudományára és remekére! Az úr remekült, igaz, de minő remek volt az, az Úr nem is teremtett olyan szörnyet, mint aminő az lett volna, ha saját maga készítette volna. Tudtommal úgy készíttetik egy mű, mint például egy óra, több órás ellenőrzése mellett és ki volt az úrnak remek készítésénél jelen? Talán édes apja – no meg talán a Szent Péter, ha a szobában egy keretben kép gyanánt volt, de ezek nem, mert az amint délelőtt a postán a remek megérkezett, délután az bemutattatott az órásoknak és készen volt a remek.

Figyelmeztetem továbbá az urat, mielőtt szenvedéllyé vált volna ezen tette, a zsebórákból a köveket ki nem szedni, mert az fából vaskarika, mikor a kő helyett réz lesz pótolva; (Die ist eine künstlich Pfuzcherei) (*Ez a művészi kontárság) és ha netalán állításomat kétségbe vonja, be tudom 9 darab zsebórán bizonyítani és azok tulajdonosával és saját segédjével, ki, midőn kérdém tőle, ki csinálja e vaskarikát, azt mondá, Jack úr. Jah, nem hiába savanyú a szőllő. Azon 9 darab óra tulajdonosát szembe tudom állítani bármikor.

Tehát felkérem 1-ör   többet szemtelenül nem hazudni,

         2-or   nem kontárságát bebizonyítani,

         3-or   minél előbb a túlvilágba átrándulni és azon tudományt  megszerezni és akkor - talán - édes lesz a szőllő.                                                                                                                                                                                                                        

Vegye ezen választ mint nagy-kanizsai órások pártfogója.

                                                           Kopfmahler Károly

                                                                  óraművész.”

 

Hirdetmény.

 

Jack Frigyes úrnak közlött hirdetményemben sietek azon sorokat, melyek így vannak: (Figyelmeztetem továbbá az urat, mielőtt szenvedéllyé vált volna ezen tette, a zsebórákból a köveket ki nem szedni, mert az fából vaskarika, mikor a kő helyett réz lesz pótolva;) erre kiegészíteni, ahogy alantabb áll. Figyelmeztetem továbbá az urat, mielőtt szenvedéllyé vált volna ezen tette, ha önhöz zsebóra javításba jön és törött kő van benne, azt ne rézzel pótolni, hanem kővel.

Nagy-Kanizsán 1875. január 21-én.

 

                                               Kopfmahler Károly

                                                       óraművész.

 

1873

 

(Kopfmahler – 1915-ben, hatvanöt esztendősen hunyt el – 1905-ben Kopárra változtatta nevét. Leszármazottai e vezetéknévvel váltak a város megbecsült órásaivá.)

•A szövegben felemlegetett „édes apa”, az 1799. december 31-én, éjfélkor született Jack Frigyes (ő is órásmester volt, bár sokszor bádogosként szerepel korabeli iratokban és dolgozott is e minőségében) lehetett a ház építtetője, mert ő 1848-ban három telket is vásárolt az uradalomnak a Zrínyi utca déli oldalán fekvő, akkoriban kimért földjéből.

Ez volt a 25. sorszámú terület, déli szomszédja pedig a szintén megvásárolt 26. fülöpvárosi fundus (Kossuth tér 5.). A harmadik telek (30. fülöpvárosi uradalmi fundus) a tömb átellenes oldalán van, rajta a Batthyány utca 13. számú házzal. Ez az épület másik fia, Jack Ede bádogos tulajdonában volt 1918-as haláláig.

•Az idősebb Jack Frigyes a Polgári Egylet egyik alapítója, 1846-tól haláláig (1881) a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatósági tagja és 1852-től városi kamarás is volt.

 

 

•Az órás-dinasztia utolsó tagja (ő is Frigyes volt) 1914-ben, harminchárom évesen halt meg.

 

342. Nagykanizsa, Kossuth tér 6.

 

Háttérben a ház öregebb és fiatalabb része az 1920-as években
(Az előtérben a műszerek állványát állító tűzoltók a helyi meteorológiai állomáson.
1910-ben került át az állomás az önkéntes tűzoltók Kossuth téri laktanyájába. Az időjárási adatok mérésének és jelentésének feladatát is átvették ihászi Horváth Istvántól, pontosabban: átvette Fenyvesi Sándor tűzoltótiszt. Balra az 1927-ben nyugdíjazott Fenyvesi Sándor.)
 

1934
(Ekkoriban a helyi lap rendszeresen közölte az előző napi megfigyelések eredményeit.)
 

Az 1930-as évekből
(Mustos Ferenc üzlete talpas zacskójának részlete. A bolt a ház átépítetlen részében – Kossuth tér 6.a – működött.)
 

•Itt állt a Sanveber-ház, amelyet 1891-ben a kivitelező Sallér Lajos terve szerint északi irányban vendéglői résszel toldatott meg Pintér Sándor, a már itt működő kocsma tulajdonosa. (Mivel itt volt az állatvásártér, a bővítés előtt a kocsmának kerített marhaállása is volt.)

 

Az utcai homlokzat az 1891-es terven
(Thúry György Múzeum.)
 

Az épület a 20. század elején már Weiszmayer Lipót tulajdonában volt.

•1807-es adat szerint Sanveber (a név Sanweber, Szandveber, Szanweber, Sandweber változatokban is előfordul) András rézműves (talán József apja) Piac utcán álló háza teljesen leégett. Ez a Fő út 18. számú ház helyén állott.
Sanveber József (1804-1885) asztalos a város vezető iparosai közé tartozott. 1850-től városi tanácsos lett, elnökként, alelnökként vezette a Polgári Egyletet, harminc éven át volt a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatóságának tagja.
Nekrológjában volt városbírónak nevezték, de erről további adatot nem találtam.
•Fia, az ifjabb Sanveber József 1842-ben született és korán (1877) halt meg. Az általa fenntartott itteni kocsma működtetését ekkor lett kénytelen szüneteltetni özvegye.
Az unoka – szintén József (1869-1944) – már zalabaksai földbirtokosként élhetett, mert nagyapja hosszú életében viszonylag jelentős vagyont halmozott fel.
A Kisfaludy és Batthyány utcák egyik sarkán (Batthyány utca 21.) birtokolt házat.

 

 

A legifjabb Sanveber az első világháború idején

 

•Idősebb Sanveber József e háza a fülöpvárosi 27. uradalmi fundusra épült. Azt eredetileg Birkheim Alajos vette meg 1847-ben, de 1853-ban már, 1879-ben még Sanveberé volt.

 

343. Nagykanizsa, Kossuth tér 7.

 

•A házat 2007-ben bontották le.

 

   

 

Tulajdonosa egy 1879-es adat, de az 1907-es címtár szerint is, Simon György szűrszabó – szakmája utolsó művelője a városban – volt.

•Nem tudom, hogy melyik égetőben készülhetett a bontáskor itt előkerült régi tégla:

 

 

A „B” kialakítása arra utal, hogy a Teleki út 6. számú (szintén szanált, hasonló korú) házból származó másik példány akár "testvére" is lehet:

 

 

344. Nagykanizsa, Kossuth tér 9.a (képek még: Kisfaludy utca 43.)

 

•Az 1860-ban már létező sarokház az 1880-as években Káspár Antal tulajdonában volt. A mai kapu (kerítés) helyén állt az épület másik, udvarba nyúló szárnya.

 

 

•A vén földszintes házat feltűnően alacsonyra építették, ahogy akkoriban ez általános volt a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró építkezők háza esetében. Az alacsonyság benyomását erősíti, hogy építése után a tér szintjét megemelték.

 

Eredetileg a Kisfaludy utca 41. számú ház (a felvételen fehér fallal) is az ingatlan része volt

 

345. Nagykanizsa, Kossuth tér 11.

 

•Az Ausztriában született idősebb Kugler Antal (1811-1882) aranyműves 1842-ben telepedett le Kanizsán. Üzletét a már nem létező Németh-házban (Deák tér 1.) nyitotta meg.
Az 1850-es években építette ide a telek északi oldalán hosszan elnyúló lakóházát. Bejárata, ablakainak többsége az udvar felőli oldalra került, a térre két ablaka nyílt.
A mai épületet ifjabb Kugler Antal (1860-1938) emeltette 1910-ben, miután régi házuk egy darabját elbontatta.

 


1917
(Thúry György Múzeum.)
 

  

 

A vállalkozás ifjabb Kugler Antal halálával sem szűnt meg. Két fia dolgozott tovább a műhelyben: egyikük ékszerészként, másikuk órásként. Az államosítások tették lehetetlenné további munkájukat.

 

Kuglerék üzlete az 1870-es évek második felében került a Vasemberház Ady utcai oldalára
(A Thúry György Múzeum felvétele az 1970-es évekből származik.)

 


A cégalapító munkái: merőkanál, pipafedél, pecsétnyomó ezüstből.
(Thúry György Múzeum.)
 

346. Nagykanizsa, Kossuth tér 14.

 

•Az épület kislakásos városi bérházként épült, 12 lakással.

Szeghalmy Bálint városi mérnök tervezte, a Horváth és Vas cég emelte 1926-ban.

A déli szárnnyal 1928-ban egészítették ki a házat.

 

1929

(Neumann Rezső felvétele.)

 

      

 

  

 

•Itt volt az uradalom által kimért terület déli széle. Kaan Károly ügyvéd vásárolta meg 1847-ben. Ez lehetett a 29. fülöpvárosi fundus.

A másik, szintén általa megvett fundus (valószínűleg a 28.) a Kisfaludy utca felső részének északi oldala mentén terült el.

•A bérház felépülése előtt a telek nagyobb, déli része a 15. sorszámot viselte.
A 14. szám alatti öreg, kétablakos parasztházban (két szobával és egy konyhával) működtette szegényházát a város, az Ady utcai Ispita lebontása után.
Az udvar végén álló nyitott pajtában tárolták a kórház halottas kocsiját.
1917-ben az intézmény a Teleki utcába költözött.
A 15. számú telken Fabick Tivadar városi kertész (főkertész) virágokat termelt és kereskedett azokkal.
 

1907


Nem találtam olyan írást a helyi sajtóban, amelyik Fabick szakmai tevékenysége színvonalát megkérdőjelezte volna.

Sokan hatalmas termete és ereje miatt csodálták. Egyszer a helyi fogdából szökött és menekülő rab balszerencséjére épp Fabick karjaiba futott. A kertész ölébe kapva juttatta vissza indulása helyére.
Ugyanakkor a hajdani hírekből kiderül, hogy időnként elhatalmasodott rajta vonzalma az alkoholos italok iránt, még intézeti kezelésekre is szorult.
1910 nyarán már harmadszor kellet elvonókúrára vitetni. Pedig az előző próbálkozások eredményesnek tűntek: Fabick újra és újra nagy energiával dolgozta végig a tavaszi időszakot, amikor a város utcáinak, tereinek növényzete a legtöbb munkát adta.
Aztán jött a nyár, a feladatok csökkenése, a szabadidő megnövekedése. Ilyenkor a visszaeső kertész „karcos” borral töltött butéliát csúsztatott zakója egyik zsebébe, a másikba egy flaska Parádi víz került. A felszerelés utolsó elemének, a pohárnak a szivarzseb adott helyet.
Így indult a belvárosi kávéházak felé. Útközben jócskán apadtak készletei: a hiányt javarészt maga okozta, de kínálgatott mindenkit, akivel találkozott, még a kávéházakban is. Ahogy változott út közben Fabick kedélye, úgy viselte egyre nehezebben a visszautasítást, úgy mertek egyre kevesebbek ellentmondani az óriás terhes kedvességének.
1910-ben a városi főkapitány közbelépése javított az áldatlan állapotokon. Egy rendőrtisztjének és egy titkosrendőrének adta feladatul, hogy hajnalig mulassanak együtt a kertésszel, azután a már megszelídült ügyféllel szálljanak a hajnali gyorsra és kísérjék őt az angyalföldi tébolydába. Lehet, hogy az újabb kúra végre érdemi eredményt hozott.
Fabickról, az emberről pedig a következő „bocsánatkérése" alakíthat ki valamiféle elképzelést bennünk:
 


1906

 

Fabick 1919 végén nyugdíjazását kérelmezte. Döntését indokolta is: újabban szakszerűtlenül munkájába avatkoznak; egy kertész hozzáértésére talán már nincs szüksége Kanizsának, hiszen „erdősök” a várost szépítő sorfákat is irtják.
A helyi lapok utoljára 1920-ban írtak róla főkertészként. 1935-ben, élete 85. évében halt meg Budapesten. Negyven évig működött Nagykanizsán.

•Fabick 1890-ben született fia, Károly a Tanácsköztársaság idején tett szert kétes értékű hírnévre.

 


A magyar vörös terror hírhedt személyisége a szovjet vörös terror áldozataként halt meg. Valószínűleg 1941-ben.

 

Fabick (Fabik) Károly
 

347. Nagykanizsa, Kossuth tér 16. (korábbi számozás szerint)

 

•A vasút mellett, a saroktelken működött – már a 19. század első felében is – az uradalom pintérsége (benne a kádár lakásával), hordókat gyártva az uradalomnak és a környék gazdáinak.

Később temetői kaszárnya néven az ingatlan is katonai célokat szolgált.

Ennek következményeként ijesztgethette 1897-ben a Zalai Közlöny olvasóit azzal, hogy a temetőhíd városi oldalán született tóka mérete egyre csak nő, lassan „ladikozhatóvá” válik. A szükséges vízmennyiséggel gond nem lehet, a behívott rezervisták (tartalékosok) biztosítják, mert mosdanak, mert mosnak, mert fürdenek.

 

Az 1920-as évek második felében

(Jobbra a parancsnoki épület.)

 

1940 körül
(Steinhardt László jóvoltából.)
 

•„Sok keserves bakasóhajok egykori tanyáját” 1912-ben bontották le, hogy helye legyen az épülő méntelepnek.

Annak épületegyüttese 1913-ban készült el. Terveit a szombathelyi Rauscher Miksa alkotta. A kivitelezés Bacsics és Kosák helybeli cégének munkája volt.

Az utcai oldalon, a vasút felőli sarkon állt a parancsnoki lakás földszintes épülete. Északi szomszédságában emeletes épület adott helyet az irodáknak, az állatorvosi és altiszti lakásoknak, a legénység termének. Az emeletes résztől keletre volt az istálló.

 

                   

2005-ben bontották le a legénységi épület még létező, déli felét

 

    

   A régebbi istálló (ma orvosi ügyelet)

 

   

A méntelep még létező kerítése

 

1913-ban az új méntelepre a palini telep személyzete költözött be; Palinba a korábban Nagyatádon működő telep került áthelyezésre.

Az új méntelep a hidegvérű lótenyésztés egyik központja lett. Működési területe Zala, Somogy, Vas megyék egészére és Baranya, Sopron, Tolna megyék egyes járásaira terjedt ki.

Az első világháború utáni Magyarország négy lótenyésztési kerületi parancsnokságának egyike Kanizsán székelt.

 

                            

 A kiváló lóápolóknak                                           A kiváló patkolókovácsoknak

 

A későbbiekben, a város mérnöki hivatala 1937-es terve szerint az intézmény bővült. A kórházkápolna és az emeletes épület között készült el a földszintes legénységi épület, az istállótól keletre a kocsiszín, még keletebbre egy újabb istálló.

 

A kép jobb szélén az új legénységi épület sarka
(Ketting Klára 1940-es felvétele.) (indafoto.hu)

 

A kocsiszín és a beteg lovak istállójának épülete mögött külön áll a patkolóműhely
(1953-ban költözött e helyre a mentőállomás. Mai épületükbe csak a kocsiszín került beépítésre.)
(A kép eredetije Szigeti Gyula tulajdonában.)

 


Az új istálló nyugati oldalán, az épületek között volt a két szabadtéri lovarda a lovak futtatásához.
A magyar királyi méneskar 1943. évi békehadrendje szerint Kanizsán székelt akkor a nyugati lótenyésztő katonai parancsnokság, amely alá a kanizsai, a bajai, a celldömölki és székesfehérvári egységek tartoztak.

A front közeledtével a lovakat nyugatra hajtották. 1948-ban jött a hír, hogy többségük visszakerült az országba, de már nem Nagykanizsára.
•A terület, amelyet ma a kórház foglal el, 1864 óta nagyon sok változáson esett át. Így talán hasznos lesz, ha itt közlök néhány térképet róla különböző időpontokból.

 

                   

1864 és 1901

(Thúry György Múzeum.)

 

                    

1917 és 1921

(Thúry György Múzeum.)

 

                

1926 és 1937

(Thúry György Múzeum.)

 

1940

(A térképen jól tanulmányozható a kórháznak a második világháború kezdetéig kialakult épületegyüttese. A Kossuth tér mentén állt a főépület (2). 1935-ös adatok szerint a terület északi oldalán egy kis faház volt a szomszédja. Ettől keletre volt kialakítva az ugyancsak apró „elmefigyelő”. Még keletebbre a belgyógyászat pavilonja (6) követte – ezt a férfiak számára tartották fenn –, majd a fertőző osztály (8). A telek belső részén volt a nők számára kialakított belgyógyászati épület (4). Délen a sarki kápolna szomszédja a felvételi épület (1) volt, mellette a gazdasági osztály háza (3) és a szemészetnek szánt, félkész épület (5) helyezkedett el.)

(Thúry György Múzeum.)

 

•A méntelep megszűnése után a kórház vette birtokba az ingatlant, bár a legénységi épületbe először csecsemőotthont telepítettek, a terület keleti felét pedig állategészségügyi intézet használta.
1948-ban a középső, emeletes épületet gyermekkórházzá alakították. 1950-ben az 1949-ben létesített gyermekosztály számára hátsó, földszintes részére is emeletet húztak, majd a szájsebészetnek egy földszintes toldalékot tapasztottak hozzá.
 

1958

(A középső épület az utca felől.)



1985
(A középső épület udvari része északkeletről.)



1974
(Az udvari rész délkeletről.)

 

A bontások nyomán az épületegyüttesből (többszöri átalakítások után) mára csupán a hajdani istálló (most orvosi ügyelet) és a mai mentőállomás (hajdan kocsiszín) épülete maradt meg. (A parancsnoki épület került elsőként bontásra, mert a Bagolai sor a világháború után meghosszabbításra került a Kossuth térig: eredetileg a Thury utcánál ért véget.)
Eredeti (1913-as) viszont a kerítés, amelynek fém részeit Kohn Samu és Heizer Jenő készítette.

 

348. Nagykanizsa, Kossuth tér 17. (korábbi számozás szerint)

 

•A Kisfaludy utca vonalában megyei tulajdonban volt a korábban katonai kórházként, az 1860-as években már katonai ruharaktárként használt épület.

•1848 nyarán ebben és a szomszédos uradalmi épületekben kórházat rendeztek be a honvédsereg számára. A házak padlásain pedig töltényeket készítettek ugyancsak nekik.

1868-ban a város megvásárolta. Az Ispitát helyettesítő kórházként akarták használni, de e helyett új kórházat húztak fel 1885-re a szomszédban.

Mégis az épületet (esetleg az ugyancsak szomszédos temetői kaszárnyát) használhatták gyógyászati célokra ezt követően is, mert 1889-ben a helyi lap még hagymázbeteg katonák kórházának nevezi valamelyiket.

•Utcanyitás szándékával bontották le 1926-ban. Ekkoriban már városi istállóként funkcionált.

 

349. Nagykanizsa, Kossuth tér 18., 19., 20. és 21. (korábbi számozás szerint) (Kórházkápolna*)

 

•Nagyjából a Kórházkápolna helyén volt az 1860-as években az erdészeti hivatal és a városi erdész zsúptetős háza.

Utóbbit „városi fővadászlak” néven is emlegették. (A városnak a 19. század közepén 4000 holdnyi erdeje volt.)

•A háznak volt lakója (az 1870-es évekből származó adat szerint) Botfi (Stockhoffer) Károly (1812-1904), 1850-től városi erdőmester. 1852-től 1862-ig városi kamarásként (pénztárnokként) is tevékenykedett.

1853-ban jegenyékkel szegélyeztette az országutak mentét Kiskanizsa és Nagykanizsa között, illetve Kisrécse és Iharosberény felé. Ezeket 1889-ben vágták ki, hogy gyümölcsfák kerüljenek helyükre.

Fia, Botfy (Botfi) Lajos ugyan Zalaszentgróton született 1847-ben, de Kanizsán járt gimnáziumba. 1895-ben lett Zalaegerszeg polgármestere. 1900-as haláláig vezette a várost.

 

 

   

          

Képek az 1890-es évekből

 

Az 1900-as évek legelején

 

1929

 

   

 A kápolna építése előtt

 

 

1985 körül készült két felvétel

 

•Az említett házakat északról nagyobb városi telek határolta.

A két telken épült fel 1885-re a város új kórháza 82 ággyal. A mai belgyógyászati épület helyén volt az egyemeletes főépület, tetején harangtoronnyal.

Hencz Antal tervei szerint készült. A Hirschl–Bachrach cég kivitelezte.

•Megnyitásakor a helyi újság részletesen leírta az intézmény egységeit.

A főépülettől délre, de hátrébb állt a fertőző betegeknek szánt pavilon 12 ággyal. Északra, a másik pavilonban volt a mosókonyha, a fertőtlenítő helyiség és a halottas kamra. Ezek földszintes építmények voltak.

 

Az eredeti mosókonyha 1920 körül
(Thúry György Múzeum.)
 

A főépületben találhattuk volna a betegszobákat, a műtőt, az ápolónők lakásait, az irodákat, a fürdőket és az épület déli végén a szobányi kápolnát.

 

Kisgyerek vizsgálata (1887)

 

A pincében (ma már csak ez létezik) működött a konyha, amelyet étellift kötött össze a felsőbb szintekkel.
A kórházban a vízellátást vezetékekkel oldották meg. A vizet kútból nyerték.
Az intézmény összesen 82 ággyal rendelkezett.
A betegeket négy Szent Vince rendi apáca látta el. A nyelvi nehézségek elkerülésére egyikük horvát, egy másikuk német anyanyelvű „irgalmas néne” volt.
 

Kórházi terem (1890)

 

Ekkor készült az időközben felújított, öntöttvas kerítés is.

 

  

 

•Az épületben létesített kis kápolna oltárát gróf Zichy Aladár (1864-1937) tiroli mesterekkel készíttette. Az alkotásban felhasználták az ugyanakkor lebontott, Ispitához tartozó kápolnából származó – szoborral kombinált – Szent Márton képet.

Az oltár közepére Immaculata (Szent Szűz) szobra került. Két oldalán Szent József és Paulai Szent Vince szobra állt. Az oltár 1932-ben került át az új, különálló kápolnába.

•A csúcsán keresztet hordó harangtorony eredetileg valóban torony volt. 1887-ben készült harangját Máninger József helyi esztergályos, később kocsmáros ajándékozta 1889-ben.
(Máninger ekkoriban bagolai hegybíró is volt, így harangját eredetileg (1888-ban) a kisbagolai szőlőhegyen állította fel. Sokáig ott nem maradhatott, mert a gazdák kifogásolták, hogy a harangon rajta készíttetője neve.)

 

  

A kisbagolai harangláb manapság

(Harangját 1936-ban öntették Szent Flórián tiszteletére a hegyközség gazdái. Szlezák László alkotásán golyóütötte lyukak emlékeztetnek a második világháborúra.)

 

E harang sem élte túl az első világháborút. Így gyűjtésből, 1922-ben új harangot helyeztek el a toronyba. Azt 124 kilogrammal, a budapesti Ecclesia Harangművek öntötte.

1926-ban a rogyadozó tornyot lebontották, annak csak elülső falából hagytak meg egy darabot. Így a harangnak egy haranglábat kellett építeni. Ez azonban a Kórházkápolna felépülése után is ott állt annak északi oldalán, mert abba másik harang került.

•Sajnos, az új kórházról gyorsan kiderült, hogy kicsi. A helyhiányt fokozta az épület célszerűtlen kialakítása: a méretével impozáns lépcsőház, a széles folyosók mellett kevés hely maradt a betegek és a személyzet számára.

 

A lépcsőház képe az 1920-as években
(Thúry György Múzeum.)
 

1909-ben már arról számolt be a helyi lap, hogy 200 beteget ápolnak a kórházban, ahol csak 116 ágy van. Egyes ágyakra valóban két beteget fektettek, de voltak sokak, akiknek így sem jutott normális fekvőhely. Ők csak a földön kaphattak helyet: esetenként hármójuknak tudtak biztosítani két egymás mellé rakott szalmazsákot.

A betegeket nem tudták az elvárható módon szétválasztani: ugyanabban a teremben voltak lábadozók, haldoklók, tébécések és más fertőző betegségben szenvedők, szülés előtt álló, vajúdó asszonyok, újszülöttek.

Csak az elmebetegeket tudták elkülöníteni. Ebben sem volt köszönet, mert nekik a pince jutott.

Ekkoriban kilenc fiatal apáca gondozta a betegeket. Mindannyian az épület két apró szobájában voltak elhelyezve. Nem ritkán maguk is fertőzések áldozatai lettek.

A Szent Vince rend apácáinak első főnöknője a kórházban Habarla Kornélia volt. Ő is csak negyvenkilenc évet élt. 1895-ben halt meg.

 

  

A parkban álló szobor állításának időpontját nem ismerem

 

•1914-ben bővítették a kórházat a két teremből álló, 24 ágyas fertőzőosztállyal. A földszintes, hosszú épület a főépület keleti oldalára került. Hossztengelye észak-dél irányú lett. Székely Nándor városi mérnök tervezte, Fatér Mihály kivitelezte. Ekkor készült el a külön proszektúra is.

 

Székely Nándor

(1877-1944)



A új pavilon két hatalmas kórtermében a világháború után a belgyógyászati osztály női betegei kaptak helyet
(Ekkoriban a beteg gyermekek − nemük szerint − még a felnőttekkel együtt lettek elhelyezve.)

(Thúry György Múzeum.)

 

Az előbbi épület az 1930-as évek első felében

(Thúry György Múzeum.)



Jégverem is volt
(Mögötte az előző épület nyugati oldala.)

 

Egy év múlva újabb (az előbbire merőlegesen álló) hasonló épület készült el. Ide is a fertőző betegeket helyezték el, de úgy, hogy a későbbiekben majd tüdőbetegek kerülnek a helyükre. Ekkor is Székely volt a tervező, de a keszthelyi Berényi Béla cége emelte.



Az 1915-ben átadott pavilonban a világháború után a belgyógyászat férfi betegei gyógyulhattak

(Az 1930-as évek első felében készült felvétel.)

(Thúry György Múzeum.)

 

Ma már a két öreg pavilon nem áll. Lebontásra kerültek, amikor az 1974-ben átadott új főépület és rendelőintézet számára helyet kellett biztosítani.

   

        

1974

 

•Az 1920-as években Jendrassik Alfréd tervei szerint a kórház jelentős bővítésébe kezdtek.

 

A munkák állása 1925-ben
(Barnával a létező, rózsaszínnel a tervezett épületek. Két színnel az elsőként kezdett, már épülőben lévő gazdasági egység. Két szélén egy-egy földszintes rész csatlakozik az emeletes tömbhöz.)
 


A kórház gazdasági épülete az udvar felől egy 1929-es felvételen

 

A gazdasági épület 1926-ban készült el a Városépítő és Ipari Építési Rt. kivitelezésében. Földszintjére került a 600 embert kiszolgálni képes konyha, a mosókonyha, emeletén alakították ki a klauzúrát a kórházban szolgáló nővérek számára.
 

      

A konyha és a mosókonyha új változata
(Thúry György Múzeum.)
 


A porta és a hozzá csatlakozó felvételi épület a Semmelweis utcában
(A fotó 1937 előtt készülhetett: a méntelep legénységi pavilonja még nem áll, de helyén már lebontásra került a városmajor öreg épülete. Előtérben a Kossuth tér keleti oldalának járdája.)

 

Részben felhasználva a megürült régi fertőző osztály elemeit a Sartory Oszkár utóda cég (Kalmár Zoltánnal) alakította ki a felvételi pavilont 1928-ban. Egy évvel később építették elé a kapus lakását, amelyet fedett folyosó kötött össze az előző egységgel. Ezzel kialakult az intézmény új főbejárata: a látogatók a portán (a kapus lakása), a folyósón és a felvételi épületen át juthattak a többi egységbe. (A Semmelweis utca nyugati fele még sokáig nem tartozott a kórház területéhez, nem úgy, mint manapság.)
 

A felvételi épület 1960 körül

 

A fertőző osztályt (a térképek felső részén jobbra) 1929-ben adták át
(A képen az új épület az udvar felől.)
(Thúry György Múzeum.)
 


Az 1985-ös állapot

 

A nyolc (3-4 ágyas) kórteremmel rendelkező fertőző osztályt is a Sartory Oszkár utóda cég (Kalmár Zoltánnal) építette fel 1928-ban.

A sebészeti osztály kivitelezője Kertész Béla cége volt. Az eredeti főépület északi végéhez csatlakoztatva alakították ki 1928-ban. Előbbit a nőgyógyászat kapta.

 

Balról a sebészeti osztály új épülete
(Thúry György Múzeum.)
 

1961
(Balra az 1928-as toldalék.)


A térképek alsó részén jobbra a leendő szemészeti pavilon alaprajzát találjuk. Az egység építését 1928-ban elkezdték (Fatér Mihály, illetve a zalaegerszegi Müller István és Dénes cége), az épületet fel is húzták, de pénz hiányában a munkák elakadtak. Az emeletes ház tíz kórteremnek (2-8 ágyas) adott volna helyet.
Közben viták kezdődtek az elképzelés megalapozottságáról. A minisztérium 66 ágyon itt kívánta gyógyíttatni távoli vidékek trachomás betegeit. Az ellenzők álláspontja győzedelmeskedett, de az új funkcióról még hosszú évekig nem született döntés.
 

.

Félbehagyva

 

Az intézmény helyszínrajza 1935-ben

 

A kórház épületei és funkciójuk 2015-ben

 

•Az intézmény akkori telkének délnyugati sarkában közadakozásból, a város és a Népjóléti Minisztérium támogatásával épült meg önálló kápolnája. 1932-ben szentelték fel Szent Márton tiszteletére.

Terveit Vécsey Barnabás városi mérnök készítette. Kivitelezője Kalmár Zoltán építési vállalkozó volt.

 

Még áll a harangláb

 

        

1945 előtt

(Tüttő Jenő felvételei.)

 

1975
(Thúry György Múzeum.)
 

  

 

      

 

Szent Vince ereklyéje

 

•Ólomkeretes, színes, adakozók által finanszírozott ablakai Palka József üvegfestő mester műhelyében készültek.

A helyi sajtó egy részük témáját fel is sorolta: Szent Imre, Szent Erzsébet, Boldog Mária Lujza, a Csodás Érem, Szent István, az isteni Bárány, a három erény szimbóluma volt ábrázolva egy-egy ablakon.

A második világháború végén (a temetői híd felrobbantásakor) erősen megsérült ablakokból mára három lelhető fel a múzeumban.

Oldalra Lisieuxi Szent Teréz szobrát állították.

A kórusra egy harmónium került.

A kápolna padjait az időszak neves asztalosmestere, Buday János készítette tölgyfából.

120 kilogrammos harangja az első világháború idején Lengyelországból került a városba. A nagykanizsai 6. gyalogezred tisztikara adományozta.

•Pete Zsolt, a kápolna jelenlegi gondnoka tájékoztatott úgy, hogy e harang még az 1930-as években a Katonarétre került (akkor Kápolna, ma Táncsics térre), majd a háború után kialakított sánci templom tornyába.
Itt tehát, ma már másik harang van, amely adatairól nem tudok semmit. Akár az Ecclesia Harangművek korábban haranglábra állított alkotása is lehet.

•Ott, ahol ma a Szekeres József utca nyílik, állt egy öreg, 1860-ban már létező ház (Kossuth tér 19.). A földszintes épület birtokosa Bognár Mihály kályhás volt. Bognár negyvenöt évesen, 1871-ben halt meg.

 

1867


Leszármazottai (István, aki hetvennégy évesen, 1926-ban halt meg, majd Béla) örökölték a mesterséget is. Az 1937-es címtár még e címen hirdette a kályhás dinasztiát.

 

A Kossuth tér 20. (jobbra) és 21. szám alatt korábban állt házak
(Az eredeti felvétel Gayer Ildikó birtokában.)
 

350. Nagykanizsa, Kossuth tér 22., 23., 24. és 25.

 

•A tér belső részén, szemben a jelenlegi Kossuth tér 6. számú házzal – megyei tulajdonban – egy katonai lisztraktár hosszú épülete húzódott a 19. század közepén. 1868-ban vásárolta meg a város katonai raktár céljára. Ez volt a tér 25. számú háza. Tőle északnyugati irányban még három ház állt akkoriban.

 

                     

1864 és 1901

(Thúry György Múzeum.)

 

                          

1926 és 1940

(Thúry György Múzeum.)

 

A középsőt (23. szám) haláláig Benkő Ferenc borbély birtokolta. (1915-ben, nyolcvanhét évesen halt meg.)
Benkő ugyan sohasem rendelkezett saját műhellyel, de ő volt a helyi előkelőségek házi borbélya. Így aztán mégiscsak képes volt kisebb vagyonra szert tenni.
 

 

Az 1890-es évek vége felé

(Thúry György Múzeum.)

 

1905

 

A laktanya 1934-es állapota maketten

 

 

•A raktár épületét építtették át Sallér Lajossal (1893-ig, 22 éven át a tűzoltók főparancsnoka is volt) 1893-ra a tűzoltók új laktanyájává. (Ebben az évben Knortzer György lett az Önkéntes Tűzoltó Testület főparancsnoka.)

 

1904

 

Az egyesület vezetősége 1904-ben

(Az asztal mögött Lengyel Lajos főjegyző ül. Jobbján Knortzer György.)

 

•1922-ben nyerték el a tűzoltók (és mentők) a várostól véglegesen a hivatalos státuszt. Ekkor – fennállásuk 50. évfordulóján – helyezték el az őrtorony (ezt 1893-ban kezdték építeni) tanácstermében négy, korábban, kötelességük teljesítése közben meghalt bajtársuk szobrát.

•1929-ben érkezett a városba az első autóra szerelt tűzoltófecskendő. Percenként 1600 liter víz kijuttatására volt képes.
Néhány nappal később – a mozikertben tartott tűzoltónapon – már a nagyközönség is megismerkedhetett az új szerzeménnyel, amely bemutatkozásul a városháza oltásának feladatát kapta. Amint érkezett a riasztás, a népünnepély színhelyéről a piros autó tíz tűzoltóval indult a képzelt katasztrófához. A jármű mögött haladtak a létrás egységek.
Hat perc elteltével az épület tetején már négy fecskendőből zúdult a víz a tetőzetre.
A leégni készülő városháza megmentésének főpróbája nagyszerűre sikeredett…
 

A város első tűzoltóautója

 

1932-től a város a tűzoltókkal működtette a mértékhitelesítő állomást. A hordóhitelesítéshez ekkor egy új, udvari épületet húztak fel.

A tönkrement, korábbi helyett 1934-ben 17 méteres mászó-tornyot építettek.

•Ugyancsak 1922-ben avatták itt fel az újjászervezett „mentőosztály”-t, amely még 1894-ben alakult az egyleten belül.

 

             

A korszak mentőkocsija (1891)

 

A helyi mentők 1904-ben

 

A mentők 1927-ben kapták az első gépkocsijukat, addig lovas kocsikat használtak.

 

    

Mentők az 1920-as években

 

 

Mentők 1929-ben  

(A háttérben látszik a kórház főépületének bővítése.)

 

Az újabb mentőautó mögött a már bővített főépület

(A második – magyar gyártmányú – kocsi 1930-ban érkezett meg.)

 

•1937 és 1939 között a város – a tűzoltóság terjeszkedéséhez – sorra kisajátította és elbontatta a korábban említett három házat (akkor Kossuth tér 22., 23. és 24.), de az északi (Kossuth tér 22.) helyére 1940-ben a Széchenyi téri mázsaházat költöztették.

 

1937

 

•A tűzoltóság itteni laktanyáját 1951-ben lebontották. Az intézmény átmenetileg a Zerkowitz udvarba (Ady utca 33-35.) költözött.

 

Az 1949-es állapot
(Klaszán Sándor jóvoltából.)


A mai állomás (1952-ben vették használatba a tűzoltók) a bekezdésben érintett terület egészét használja.

A főépület meglepetést tartogat az érdeklődőknek. A helyi tűzoltás történetét feldolgozó kiállítás gazdag anyaga tekinthető meg ott.

 

 

A mentők 1953-ban lettek önállósítva és költöztek a Bagolai sorra. Ott találjuk ma is őket.

 

 

 

 

 

 

.

 
/1