Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



461. Nagykanizsa, Széchenyi István tér

 

•Az akkori Szent János teret 1873-ban nevezték el Széchenyiről.

•A kanizsai vár visszafoglalása után a városi temető előbb az Alsótemplom körül, majd itt, a templom mögött alakult ki.

Mária Terézia rendelete nyomán a temetőket a települések szélére kellett költöztetni. Így, az itteni, régi temetőbe 1784-től nem lehetett temetni.

Ennek nyomán, a város az 1800-as évek elején hosszas vitába keveredett a szomszédos Fő úti telkek tulajdonosaival. Ők arra hivatkozva kérték a már nem használt temető területét, hogy azt – annak idején – telkeik egy részét igénybe véve alakították ki.

A tulajdonjogi vitát a város nyerte; kialakulhatott a – ma Széchenyi nevét viselő – tér.

•A Hunyadi utca folytatásában kötött be a térre egy utcácska (kezdetben Öröm, majd 1900-tól Bocskai névvel). Bátorfi szerint az 1840-es években alakult ki. Ezzel szemben az utcanevek 1799-es felsorolásában már említésre került egy Öröm utca. Igaz, megállapíthatatlan, hogy hol helyezkedett el.

Az 1822-es térkép is jelez itt egy utcát, Tizenháromvárosi névvel (ugyanakkor a Kórház utca elődjét is ezzel a névvel illeti).

•A Széchenyi téren 1925-ig hetente kétszer volt szénavásár. Így aztán Széna térként is emlegették. 1925-ben a gabonapiac került ide.

A tér ekkoriban – funkciójával a parkosítás nem fért volna össze – klinkerrel volt burkolva. (1909-ben a város kockakővel burkoltatta az utakat a Felsőtemplomtól a temetői hídig.)

•A Felsőtemplom mögött 1877-től állt a mázsaház (1940-ben költöztették a Kossuth térre) észak-dél irányban elnyúló épülete.

 

A mázsaház 1939-ben

 

1868-ban vásárolta meg a város a megye tulajdonában lévő raktárt mázsáló és csapszék nyitása céljából.

 

A már lebontott keleti oldal (Balra a 9., mellette a 8. számú épület.)

 

Ugyanaz 1967-ben
(A kép eredetije Vargha Ildikó (Miklós Zoltánné) birtokában.)
 

Szollár Istvánné trafikja a Széchenyi tér 4. számú ház előtt az 1930-as években

 

•A tér keleti oldala az 1976-ban avatott művelődési ház építése miatt került lebontásra. 1980-ra készen volt a művelődési házzal északról szomszédos üzletközpont is.

 

.

1980

(europeana.eu)

 

462. Nagykanizsa, Széchenyi tér 1. (egyben Zrínyi utca 55.)

 

•Egyszerű külseje is jelzi az épület öregségét. Akkoriban épült, amikor még a városban nem jutott meghatározó szerephez az eklektika mindent díszíteni akaró törekvése.

 

 

•Általam is ismert, első tulajdonosa Horváth Mihály „hites” ügyvéd volt.

Horváth 1840-ben lett városi tanácsos, 1848 és 1850 között városi kamarás (pénztárnok) volt. 1850 és 1852 között a város főjegyzőjeként tevékenykedett. 1865-től 1867-es haláláig (54. évében járt akkor) vezette a közgyámi hivatalt.

Csak valószínűsítem, hogy Horváth Mihály után Horváth Lajos ügyvéd lett a tulajdonos, mert az 1882-es hírből csak annyi derül ki, hogy háza valahol itt, a templom közelében volt.

 

Horváth Lajos

(Thúry György Múzeum.)


A család (Horváth Pál plébános Salamonról) az 1880-as évek közepén adta el a házat.

1915-ös halálakor az épületben lakott Belus Lajos gyógyszerész (a polgármester fia).

•A két világháború között a város ebben az (akkor már birtokában lévő) ingatlanban működtette „árvatári” házát. A Zrínyi utcai épületet is elfoglaló intézménynek nyolc szobája volt.

 

1937

(Mándl 1909 és 1945 között élt.)

 

463. Nagykanizsa, Széchenyi tér 2. (egyben Zrínyi utca 57.)

 

A Széchenyi tér 2. (jobbra) és 3. számú ház 1939-ben

 

•A Széchenyi tér 2. szám alatti, már lebontott ház tulajdonosa egy 1879-es adat szerint Gutmann Simon (1887-ben, élete 77. évében halt meg), Gutmann Simon Henrik testvére volt. Halála után özvegye, Reichenfeld Verona (élete 94. évében, 1913-ban halt meg) birtokába került.
A telek túlsó végén (Zrínyi utca 57.) is állt egy öreg épület. Az ingatlan e része különösen rozoga lehetett, mert amikor 1906-ban megcsúszott tetőzete, a helyi lap 16. századi vityillónak nevezte.

 

A „vityilló” Faragó Márton 1937-es festményén
(Az alkotó a Batthyány utca elején állva örökítette meg a látványt.)

(Thúry György Múzeum.)

 

•Itt született 1879-ben Zemplén Győző fizikus, egyetemi tanár. A róla elnevezett tételével világhírű lett.

 

Zemplén Győző

 

Apja Danitskó János rövid ideig távírdai tiszt volt Nagykanizsán. E foglalkozás együtt járt a lakóhelyek gyakori változásával. A gyermek Zemplén így már Fiumében kezdte iskoláit.

Röviddel Győző születése után a család Zemplénre magyarosította nevét.

•Érdekes adatokkal a véletlen is szolgálhat.
A Sugár út 16.a ház emléktáblája szövegéhez szükséges adatgyűjtés során találkoztam ifjabb Kalmár Zoltánnal, a tábla állíttatójával. A két világháború közötti Kanizsa legjelentősebb építési vállalkozójának fia megmutatta édesapja 1916-os naplóját, amelyet az olasz fronton vezetett. Abból aztán kiderült, hogy a műegyetemi diákként bevonult Kalmár közvetlen parancsnoka professzora, Zemplén Győző lett.
Ugyanazon üteghez került két ember; egyikük már nem, másikuk még nem volt kanizsai lakos. Az pedig talán tudománytörténeti jelentőséggel is bír, hogy idősebb Kalmár Zoltán (a világhírű fizikus végzetes sérülésének szemtanúja) a helyszínen rögzítette naplójában a Monte Dorole tüzérségi megfigyelő állásában történteket.
Ifjabb Kalmár Zoltán jóvoltából (munkám más helyein is szerepelnek tőle származó képek) közzétehetem itt a napló néhány oldalát és édesapja ottani rajzaiból kettőt.

 

 

    

 

     


    
A környék és a megfigyelő állás egy-egy részlete

 

1916. június 29.
Péter-Pál napja a legszomorúbbak egyike. Reggel felkelünk úgy 1/2 9-kor és jó kedvünk van. A főhadnagy úr kérdezi, tőlem: „Mit jelent az, ha Péter-Pál szép napos?” Mondom: „Rossz vége lesz!”
Reggeliztünk, de már akkor a taljánok erősen lövöldöztek srapnellal és gránátokkal. Ajánlottam, keressünk egy kis fedezéket valahol. El is mentünk, vittük a kenyeret és a szardíniát. De egy öt perc múlva megint visszamentünk a sátrainkba.
Megint elkezdték. Éppen cognacot ittunk. Én valahogy egy fenyőfa mögött álltam, egyszer csak a fejünk felett explodált egy disznó srapnel. Eleinte azt hittem, nincs semmi, hisz máskor is jártak ilyen közel, de a főhadnagy úr elkiáltja magát „Jaj, meghaltam!” s a melléből ömlik a vér.
2-3 fordult a saját tengelye körül és halványan összeesett. Ugyanakkor a Schwedler is tapogatja az oldalát, mondja: Engem is eltalált valami! Őneki a borda felett, a bőr színén ment keresztül.
A harmadik a Schwedler legénye. Szegény, az tele van srapnel golyóval. A kezei, lábai, melle, lágyéka csupa lyuk, alig tudjuk bekötni.
A főhadnagy úr nagyon rosszul érzi magát. Lassan mondja: „Ugye Kalmár, mi történt velünk. Az egész gyomrom forog.” Ő kapta a legsúlyosabb sebeket. Egy a hason, a másik a tüdőn ment keresztül.
Azon kívül össze-vissza van lyuggatva minden holmink, sátraink, főző masináink. Egy golyó bement a távcső-tokomba és benne is maradt, a kabátom is át van lyukasztva. Nekem, hála a Jó Istennek, nem történt semmi bajom.
Én maradtam tovább és ők is lőttek tovább. 12 h délben kezdett alábbhagyni. Az alezredes parancsára egy megfigyelőhelyet (?) kell keresnem, ahonnan látom a Monte Nost. Találtam, de épp olyan exponált hely, mint ez. Onnan már elszöktek a 22-es tábori ágyús (?) urak.
Leírtam az elemadatokat a Zemplén főhadnagy úr noteszéből, most várom az új parancsnokomat. Kíváncsi vagyok, hogy fogja magát itt érezni.
Most hallom a hírt, hogy Zemplén főhadnagy úr délután 3 és 4 h között meghalt.
A legőszintébben sajnálom szegény főhadnagy urat. 5 kis gyermeke maradt és fiatal felesége.
Délután megjött az új parancsnok. Elég jó benyomást tesz rám, de német az anyja Istenit. Már neki is csináltunk egy visszarendeléses összevonást (?).

30.
Ma lesz a temetése a Zemplén főhadnagy úrnak. Istenem! Tegnap még együtt nevetgéresztünk, ma már a föld alatt pihen egy világhírű tudós és a leghűségesebb katona.
Nem lehetek ott a temetésen, itt kell lennem, ahol elesett szegény!
Ma nem lőnek annyit a taljánok.
Délután kimentünk az erdő szélére ismét, ahol a szerencsétlenség történt tegnap. Nem bírom elképzelni, hogy Zemplén ma már a föld alatt van. „Gerthele”-ben van eltemetve.
Alighogy visszamentünk már kezdtek megint lőni a ronda taljánok. A jó Isten csak megőriz bennünket! Írtam haza egy lapot.
Most jön a java a mai napnak. 5 h-kor elkezdték a taljánok csupa 15-ös gránátokkal lőni az erdőt. Ilyet még nem éltem át. Én kaptam az arcomba egy gránát szilánkot, a kezem fel lett karcolva és egy ütés a vádlimon.
Ez a lövöldözés tartott este 9 h-ig. Addig ott véreztem, csupa piszok, kosz voltam. Este a bekötözés után lejöttem az ütegbe.

 

A fenti szövegben a német kifejezéseket magyarokkal helyettesítettem.

(Esetenként találgatásokra is kényszerültem, mert az eredeti változat számomra olvashatatlannak bizonyult, illetve az alkalmazott rövidítést nem tudtam értelmezni. A változtatások helyeit dőlt betűk jelzik.)

 

A fizikus szülőháza, falán 1966-ban állított emléktáblájával
(Dr. Kovács László jóvoltából.)
 

464. Nagykanizsa, Széchenyi tér 3. (egyben Zrínyi utca 59.)

 

  

A ház keleti és északi oldala 1939-ben

 

•A korábbi, már lebontott sarokház tulajdonosa egy 1879-es adat szerint Gutmann Simon (Gutmann Simon Henrik testvére) volt.
•Az ingatlan 1895 körül került a Neusiedler család tulajdonába.

Dr. Neusiedler Antal (1856-1950) (fényképét lásd: Fő út 21.) 1909-ben (Pécsre költözve az ottani ítélőtáblánál lett bíró) a városnak adta el házát.

 

Levélpapír részlete 1892-ből
(Harangozó Tibor gyűjteményéből.)
 

•Apja, Neusiedler Pál (1817-1891) mészáros, majd neves vendéglős (Zöldfa) 1840 tájékán költözött Kanizsára.

A még Kanizsán gyerekeskedő dr. Arató (Neusiedler) Jenő (1891-1979) (Antal fia) naplója ma a múzeum birtokában van.

 

Dr. Arató Jenő

 

Rendkívül színes életképei sokat adnak vissza a századforduló kanizsai életéből.

Ízelítőül rövid részlet:

 

„Néha Nemes Palcsival és Krisch Matyival hármasban ellógunk a városba – gyermekszemünknek mennyi érdekes látnivalót kínál az utca!
Dróthurkos sintérek kutyára vadásznak, a sintérlegények mögött lassan jön a sintérkocsi, tele összefogdosott, szűkölő kutyákkal; pereccel telefűzött hosszú rúddal baktat a pereces, kis csengőt csengetve tolja kocsiját a fagylaltos ember, egy-egy utcasarkon megáll és kiabálni kezd, gefrorenesz, gefrorenesz! Felhangzik a drótostót kiabálása: drótoznyi, fótoznyi! Üveggel telerakott faalkotmányát hátán cipelő üveges tót kiabál: áblákot csinyányi! Verklis emberek járnak házról házra, legtöbbször hátukon cipelik hangszerüket, de van olyan is, aki kis kocsin tolja maga előtt és nyekereg a verklin a nóta: „Rézi, Rézi..." s mi nagyban élvezzük a muzsikát. A kucséber cipeli a hátán édességekkel, déli gyümölcsökkel teli kucséberkosarát. A városba téved egy-egy oláh medvetáncoltató és bámulva nézzük a dobszóra nehézkesen lábra álló, ide-oda topogó, orrába fűzött láncát csörgető medvét; egyszer meg pláne olasz énekesek jönnek s az utcasarkon gitárkísérettel kórusban éneklik a jambót.
Aztán mennyi furcsa figura mászkál a 90-es évek Kanizsájának utcáin. Züllött egzisztenciák vagy háborodott elméjű szerencsétlenek, kiket csúfolódva követ fél utca gyereke. A Süthal Pista – becsületes nevén Halvax István – egy lerongyolódott, torzonborz vörös szakállú ember, ki rikácsolva rázogatja botját a Süthalat ordítozó gyerekhad felé; a Bolondos Irén – egy szerencsétlen elmebajos lány – ki révedezve, néha nagyokat felkacagva járja a várost; meg Szuszi Lajcsi, kinek egyetlen gyönyörűsége a „geberdusz" (pálinka), házról házra jár, cincogtatja rossz hegedűjét, az ekképp szerzett krajcárokat pedig az első pálinkás butikban beissza; aztán a Piri kazán, egy alacsony, visszataszító kinézésű, állandóan részeg öregasszony, aki dülöngélve járja a házakat, hogy összekolduljon pár krajcárt italra.
Csütörtökönkint meg tele van a város koldussal, ez a koldusok napja, imádkozva, kéregetve járnak házról-házra és hálálkodva köszönik meg az előre kikészített krajcárokat.”
 

Unokája, Arató Csongor jóvoltából a napló Nagykanizsára vonatkozó része olvasható e címen: http://www.csongor6.fw.hu/Neus12/pdf/1/1naplo1891-1916.pdf

(A két változat némileg eltérő.)

 

465. Nagykanizsa, Széchenyi tér 4. (egyben Bajza utca 3.)                              (Spánier-ház*)

 

A ház az 1970-es évek végén

(Thúry György Múzeum.)

 

•A 19. század elején itt állt az uradalmi mészárszék.

A nagy telek és a ház 1847-ben került az uradalomtól Spánier Ferdinánd (1785-1865) kereskedő birtokába.

 

 

 

  

 

  

 

  

 

Az épületegyüttes keletről nézve

 

Az 1830-as években már Kanizsán tevékenykedő Spánier – miután Hollandiában megtanulta a mesterséget – 1841-től szivargyártással is foglalkozott (ekkori cége bejegyzése is).

Specialitásokat is gyártó üzeme, dohányraktárai itt épültek fel.

 

1854
(MúzeumDigitár.)
 

Ő volt az 1851-ben alakult Kereskedelmi Társulat első elnöke.

•Halis István szerint az 1848-as muraközi hadjáratban szerepet játszó háznak akkoriban még csak a Bajza utcában álló szárnya létezett. A ház udvarában a Perczel seregéhez Kanizsán csatlakozó soproni honvédszázad élelmiszert szállító szekereit helyezték el.

1862-ben a Nagykanizsai Takarékpénztár az Axenti-házból ide költözött át. Az épület néhány évvel ezelőtti átépítésekor még léteztek a házban kiépített csőposta maradványai.

 

   

1864 és 1940

(Thúry György Múzeum.)

 

•Korábban a telekhez tartozott az a sarokrész (akkor park), amelyen ma a Katona József utca 4. számú ház áll.

Itt, a Bajza és a Katona utcák sarkán kicsi, de emeletes, neogótikus építmény (kerti lak?) állt. 1950-ben lebontották. 1860-ban már létezett, Tóth Lajos ügyvéd (Spanier vejeként ő örökölte a házat) építtethette a Bajza utca 2. szám alatti parkjával valószínűleg párhuzamosan kialakított, itteni, kisebb kertjében.

 

A kerti lak 1950-ben

(Thúry György Múzeum.)

 

•Feltételezhető az is, hogy a Spánier által megszerzett teleknek része volt a Batthyány utca 1. számú háztól az 5. számú házig terjedő terület is.

Az itt álló két öreg épület (a Szöglet-háznak nevezett Batthyány utca 5. és a Batthyány utca 1. számú házból megmaradt földszintes darabka a Zrínyi utcában, a 60. házszám alatt) akár Spánier idejéből is származhat, hiszen ezek a házak 1860-ban már léteztek.

 

A Zrínyi utca 60. számú ház a felújítása előtt

 

•Az épületben árusított zongorákat Rosenberg Ádám (1843-1925) – Sigmund Romberg zeneszerző apja – az 1880-as években. Talán lakott is e házban.

•Dolgoztak iparosok is itt:

 

1894

(Ujhelyi 1929-ben halt meg. Hetvennégy éves volt akkor.)

 

Egy másfajta vállalkozás:

 

 

Kerkápolyi Tibor (1921-1980)
(Vargha Ildikó (Miklós Zoltánné) jóvoltából.)

 


1943
(Itt, a Széchenyi téren tárolták a fuvarozáshoz használt kocsikat és itt kaptak helyet a lovak is.)
 

•A Spánier-ház homlokzata utoljára az ezredfordulón változott jelentősen.

 

466. Nagykanizsa, Széchenyi tér 5.  (egyben Katona József utca 1.)                   (Plihál-ház*)

 

A ház 1890 körül, a sarokrész átépítése előtt

(Középen.)

 

•A tér sarkán álló (oromfalával a térre néző) alacsony házban működött – 1868-as adat szerint – Tschirtz (más források szerint Tschürtz) József bognár, kovács és kocsigyártó műhelye. Már 1845-ben is Kanizsán dolgozott és e házat birtokolta.

 

1868


1883-ban műhelyében már Hartmann Ignác „mérleggyáros” tevékenykedett. Hartmannok már 1848-ban éltek a városban: Ferdinánd zenetanárként, Lipót tanítóként tevékenykedett, Hartmann Samu pedig bolt vagy műhely bérelője volt itt akkoriban.
A Kanizsán született Lipót nem sokkal később kiegészítette tevékenységét. Jó viszonyban lévén Markbreiter Jakabbal, annak könyvesboltjában, nyomdájában vállalt munkát, majd 1856-ban Zágrábba költözött, ahol maga is nyomdatulajdonos lett.
 

                

Hartmann Lipót (1812-1881) könyve 1848-ból

(pecsizsidosag.wordpress.com)


A szakmájában jó nevet szerző Hartmann Ignác a 70-es években a Király utca 4. szám alatti műhelyében dolgozott.
Mielőtt Plihál Ferenc birtokába került a ház, abban volt a Zalai Közlöny szerkesztősége is.

1885-ben Fialovits Lajos Fehérvárról Kanizsára költöző „bútorgyára” kezdett dolgozni az itteni műhelyekben.
•Amikor Plihál Kanizsára került, akkor a Tschirtz-féle sarokház és a Bajza utca közötti területen még egy ház állt. Ez ma a Katona József utca 3. szám alatti épület délkeleti harmada. Plihál előbb ennek lett tulajdonosa.
1883-ban a volt Tschirtz-házat is megvette az akkori tulajdonosoktól, a Hirschler testvérektől.
A két épület közötti területet 1884-ben beépíttette, amivel kialakult a 3. számú ház mai tömege. (Udvari oldalán középső harmada valamikor emeletessé lett alakítva.)
Ezt követte az 1890-es években a Katona József utca 1. szám alatt az új sarki rész és az eklektikus homlokzat kialakítása.
Nem tudni pontosan, hogy a munkák során mi maradt meg Tschirtz József hajdani házából, amelynek helyén a mai épület délkeleti fele áll.

 

 

Az északi oldal 2015-ben

 

•Plihál 1848-ban gimnazistaként állt honvédnek. A volt őrmestert aztán tízévnyi katonáskodással büntették, mégis főszolgabíróságig jutott.

 

Plihál Ferenc

(Thúry György Múzeum.)

 

Plihál Ferenc a zalaegerszegi járásnál 1863-ban harmad-aljegyzőként kezdett dolgozni, 1872-ben főszolgabíróként távozott onnan.

Ezután lett Kanizsán bíró, közjegyző (1875-től) és a Szépítő Egylet első elnöke.

Plihál Ferencné (Horváth Gabriella) az 1881-ben nőegyletként alakult, helyi „Veres-Kereszt” Egylet – az országos szervezet egyik alapítója – első elnöke volt.


Plihál Ferencné

(1927-ben, nyolcvanhat évesen halt meg.)

(Thúry György Múzeum.)

 

 

Egy 1882-es ábrázolás

         

 

A Magyar Vöröskereszt háborús helyzetre szánt személyzete (1884)

 

•Plihál 1901-ben, élete 71. évében halt meg. Ekkor 1865-ben született, hazaköltöző fia (addig Újpest közjegyzője volt), Plihál Viktor vette át apja hivatalát és maradt közjegyző 1920-ig.

 

Dr. Plihál Viktor

 

Ő már csak a Katona József utca 3. számú házat birtokolta. Közjegyzői irodája is ott volt. A sarokházat a család eladta.

Miután hivatalából távozott, ezer holdas birtokán gazdálkodott. 1924-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki és a vármegye felsőházi taggá választotta. Képviselő maradt 1944-ig. Megszűnésekor (1916) ő volt az 1875-ben alakult Társaskör elnöke, de elnök volt a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár Részvénytársaságnál is.

•Az 1926-os címtár szerint a Katona József utca 3. számú házban lakott Gyömörey István főszolgabíró.
1886-ban született, 1912-ben választották a kanizsai járás szolgabírójává, 1920-ban lett ugyanott főszolgabíró. 1927 és 1932 között a kiskomáromi kerületet képviselte az országgyűlésben.

 


Gyömörey István
 

467. Nagykanizsa, Széchenyi tér 6. és 7. (korábbi számozás szerint)

 

Középen és balra a 6. és 7. számú ház a 1940-es években

(Thúry György Múzeum.)

 

•A 6. szám alatt Vellermann János háza állt.
Helyére 1922-ben dr. Merkly-Belus József gyógyszerész új házat emeltetett magának.
•Tuboly Gyula ügyvéd lakóháza (Széchenyi tér 7.) a Vellermann-ház szomszédja volt.
Már Vellermann örökösei birtokolták azt, amikor 1884-ben Tuboly megvásárolta a Vellermann-féle udvar hátsó felét és az eredeti udvart kettéosztva, észak-dél irányban, Hencz Antal tervei szerint, emeletes házat építtetett irodájának. Ezzel kialakult egy hátsó udvar, ahová Tuboly ügyfelei az ügyvéd telkén át juthattak be és érhették el az irodai épületet.
Ugyanekkor építtette meg Tuboly háza zárt kapubejáratát.

 

    
Az irodaépület keleti irányból és a kapubejárat
(Thúry György Múzeum.)
 

Tuboly Gyula (53 évesen, 1906-ban halt meg)

(Thúry György Múzeum.)

 

Egy 1883-as térképvázlat még Darás Zsigmond ügyvédet tünteti fel a Széchenyi tér 7. szám alatti ingatlan tulajdonosaként.

•Tuboly Gyula Zala vármegye tb. ügyésze volt, de tevékenykedett a Nagykanizsai Takarékpénztár és az Önsegélyező Egylet elnökeként is.

Özvegye, Belus Paula (1866-1950) 1924-ben lett a Keresztény Jótékony Nőegylet elnöke.

 

Nagykanizsa, Széchenyi tér 10. (egyben Fő út 24.)

 

•Lásd: Fő út 24.

 

A kép közepén a 10. szám alatti sarokház 1939-ben

(Thúry György Múzeum.)

 

Ugyanaz 1967-ben
(A kép eredetije Vargha Ildikó (Miklós Zoltánné) birtokában.)
 

Nagykanizsa, Széchenyi tér 11. (egyben Fő út 22.)

 

•Lásd: Fő út 22.

 

1939
(Az épület emeletes része egy lakásnak adott helyet. A kapubejáró két oldalához egy-egy kis gabonaraktár csatlakozott. Bejáratuk a térre nyílt.
A felvételen már lakássá alakítva láthatók.)
(Thúry György Múzeum.)
 

Ugyanaz 1967-ben
(A kép eredetije Vargha Ildikó (Miklós Zoltánné) birtokában.)

 

Nagykanizsa, Széchenyi tér 12.

 

•Lásd: Fő út 20.

 

  

 

 

Nagykanizsa, Széchenyi tér 13.

 

•Lásd: Fő út 18.

 

A 13. számú épület az 1940-es években

(A templom mögött – közvetlenül jobbra – az alacsony emeletes ház.)

 

Nagykanizsa, Széchenyi tér 14. (egyben Deák tér 7.)

 

•Lásd: Deák tér 7.

 

Halász Sándor felvétele az 1930-as évekből

 

  

 

      

 

 

 

 

 

 

.

 
/1